Keresés

Keresési eredmények

• „Sarjainak sorsát-hírét vállára felöltvén”: Vincenzo A. Piccione (szerk.) (2008): Kiskorúak és az új egyetemes jogok. Úton az európai polgárság felé. Aemme Kiadó, Róma

  176-180

  Takács Izolda

  Megtekintések száma:

  137

  -

• A pedagógusi szerep dilemmái és összefüggései az életminőséggel

  3-14

  Bakos Kinga

  Megtekintések száma:

  112

  -

• A „Harari-jelenség” – töprengések a tudományos sikerről és a teljesítményről

  130-137

  Krémer Balázs

  Megtekintések száma:

  179

  Talán tőlem hallottak először debreceni egyetemi kollégáim – köztük a Metszetek
  szerkesztői is – Youval Noah Harariról, az izraeli történészről, illetve magyarul is
  megjelent könyveiről (Sapiens, Homo Deus, 21 lecke a XI. századról). Rám mély benyomást tett különösen első, és szerintem legjelentősebb könyve a Sapiens. Letagadhatatlanul tetszett szarkasztikus és önreflexív, könnyed és elegáns, provokatív, sőt
  szemtelen mesélő stílusa, élvezetes olvasmányossága – no meg, elgondolkodtató okfejtése.
  Ezzel együtt, Harari sztorija nem egy szokványos tudományos sikersztori, hanem
  sokakat zavarba ejtő egyensúlyozás a tudományosság határvonalán, amely sajátos
  mondandó és stílus korábban elképzelhetetlen, legfeljebb krimi és romantikus bestseller-szerzőkével összemérhető sikert hozott a példányszámokban szerzőjének.2
  Azután kollégáim is elolvasták Harari könyveit, és ez jól érzékelhetően elgondolkodtatta, sőt zavarba is hozta őket. Amikor gyanútlanul, egészen más ügyben keresve őt, bementem tanszékvezetőm irodájába, és ott a Metszetek szerkesztői tartottak
  szerkesztőségi ülést – egyszer csak valaki megszólalt, hogy nem lenne-e kedvem
  röviden összefoglalni és megírni gondolataimat erről a „Harari-jelenségről”? Mivel
  e jelenség engem is foglalkoztatott, könnyelműen rávágtam, hogy „miért is ne? Természetesen igen”. Meg is állapodtunk egy határidőben, ami már réges-régen elmúlt
  – pedig gyakran gondoltam adósságomra. Azután meg, sok-sok töprengés után – hát
  mégis megírtam…