Évf. 6 szám 1 (2017)

Megjelent March 31, 2017

issue.tableOfContents6657d363b68f3

Tematikus Taulmányok - Demokratikus válsztások

  • Adalékok a népszavazás intézményének 2013 utáni hazai szabályozásához
    5-25
    Megtekintések száma:
    13

    Tanulmányomban a népszavazás intézményének 2013 utáni hazai szabályozásának egyes anyagi jogi elemeit vizsgálom. A rövid bevezetőt követően a népszavazás alkotmányos rendszerben
    betöltött helyével, a közvetlen és közvetett hatalomgyakorlás viszonyával, majd a népszavazás
    alanyaival, tárgyával, a népszavazáson feltenni szándékozott kérdéssel és a népszavazás következményeivel foglalkozom. Külön tárgyalom a 2016. október 2-ai érvénytelen népszavazással
    kapcsolatos – a témában felhasználható tudományos művek hiányában kizárólag kúriai eljárásban és alkotmánybírósági különvéleményekben megjelenő – érveket és ellenérveket.

    2
  • Választási rendszerek Kelet-Közép-Európában
    26-50
    Megtekintések száma:
    16

    A kelet-közép-európai demokratikus átalakulás kedvező lehetőséget nyújt a választástudomány
    megállapításainak új dimenzióban történő érvényesülésének vizsgálatára. A tanulmány 23 ország 167 választása alapján mutatja be az új választási rendszerek kialakulását, fejlődését és
    politikai következményeit. Hipotézisünk szerint a régióban a választások és választási rendszerek nem mindenben felelnek meg a konvencionális megállapításoknak. Elemzésünkben a régiót
    öt alcsoportra (Közép-Európa, Nyugat- és Kelet-Balkán, Baltikum és a többi szovjet utódállam)
    osztva vizsgáljuk. Ennek segítségével árnyaltabb képet kapunk az új választási rendszerek létrejöttéről és változásaikról. Országonkénti bemutatással az alcsoportok közötti és azokon belüli
    hasonlóságokat és különbségeket is érzékeltetjük. Végezetül típusok szerint országonként, majd
    alcsoportokként három ismert mutató segítségével (legkisebb négyzetek indexe, effektív választási és parlamenti pártszám) összegezzük az arányosságra és pártstruktúrára ható politikai
    következményeket. A 167 választás elemzése azt bizonyítja, hogy Kelet-Közép-Európa nem mutat egységes képet a választási rendszerek politikai következményeit illetően. Hatásuk mérsékeltebb, mint a bejáratott demokráciákban. A választási rendszerek sokkal változékonyabbak is.
    Változásaik az elmúlt negyedszázadban inkább divergáló, mint konvergáló tendenciát mutattak. A választástudomány megállapításait tehát a régióra nehéz alkalmazni, azok csak részben
    érvényesek, különösen a pártrendszer alakulására vonatkozóan térnek el az eddigi tapasztalatoktól. Összességében a kelet-közép-európai választások nem érvénytelenítik a választástudomány konvencionális bölcsességét, de sok esetben nem azoknak megfelelő képet mutatnak. Így
    jelentős mértékben járulnak hozzá a korábbi megállapítások továbbfejlesztéséhez, pontosításához.

    8
  • Debunking Myths about the American Presidential Elections of 2016 and Failures in the Social Sciences
    51-61
    Megtekintések száma:
    10

    Throughout the campaign and following the elections of 2016, the two major political parties
    cherished stories about what happened, and why it happened. Some of these stories have some
    basis in fact, while others are completely mythical, and nevertheless believed. These stories, or
    myths, arise from the political desires and belief systems of those who tell them. In what follows
    we will examine these stories in the lights of the facts

    5
  • A diskurzus elfojtása: Az alt-right-hoz köthető rejtett internetes közösségek és a 2016. évi amerikai elnökválasztás
    62-80
    Megtekintések száma:
    7

    Írásomban azzal foglalkozom, hogy a rejtett, alt-right-hoz köthető internetes csoportok hogyan
    manipulálták a közösségi médiafelületeket álhírekkel és mémekkel a 2016. évi amerikai elnökválasztási kampány során. Bemutatok néhány olyan médiafelületet és fórumot, ahol ezek a tartalmak megjelentek a kampány folyamán, a csoportok korábbi akcióinak anatómiáját, és ezekből következően megpróbálom igazolni azt a feltételezést, hogy tevékenységük koordinált, és
    módszereik fokozatosan váltak egyre kifinomultabbá.

    3
  • A többségi döntésről
    81-100
    Megtekintések száma:
    15

    A különböző érdekek mentén tagolt és értékpluralizmuson nyugvó modern társadalmak kihivó
    kérdései közé tarozik a közügyi döntéseket meghozó személyek (vagy testületek) mibenléte, a
    döntési folyamatok mechanizmusa, illetve a döntések tartalma. A demokráciák fejlődéstörténetében egyre elfogadottabbá vált, hogy a társadalom egészére kiterjedő kollektív döntéshozatalnak a többségi elven kell nyugodnia, a többségi (mennyiségi szempont szerinti) döntést
    helyezve előtérbe, míg az alkotmányosság a döntések tartalma alapján ítélte (és ítéli) meg annak elfogadhatóságát. Ennek kapcsán legalább két alapvető kérdés merülhet fel: egyrészt, hogy
    a többségi döntés mennyire mondható hatékony, vagy az „igazságoz” a lehető legközelebb álló
    döntésnek, másrészt, hogy a többségi döntés valóban a többség akaratának érvényesülését jelenti-e. Számos kutatás mutat rá arra, hogy a többségi döntéseknek lehetnek kevésbé hatékony,
    az „igazságtól” távol eső kimenetelük, és arra is, hogy a modern demokráciák szerves része a
    többség által elfogadott kisebbségi akaratok érvényesülése, „többségi” döntés címszó alatt. Jelen
    tanulmány e két kérdés részleges megválaszolására tett kísérletet.

    11

Közelkép – Tanulmányok

  • A késő modernitás globalizációelmélete és a kockázattársadalmi identitás
    101-121
    Megtekintések száma:
    20

    A modernitás egymásra kölcsönösen ható fragmentált kulturális jelentésrendszerek, folyamatosan változó és átalakuló gazdasági és politikai viszonyok összessége, amely komplexitás a (világ)
    kockázati társadalom szerkezetében egészen az egyén szintjéig megnyilvánul. A késő modern
    fordulatát követően hatványozódik az a jelenség, hogy sem a globális szereplők, sem az identitás megválasztásának, a kockázatok észlelhetőségének, és azokkal való szembesülésének esetében nem egyenlően vannak megosztva azok az eszközök és lehetőségek, amelyek a választás
    képességét meghatározzák. A tanulmány az új egyenlőtlenségi faktorokat és a késő modernitás
    aszimmetrikus hatalmi viszonyait a globalizációelmélet két közelmúltban elhunyt szociológusa (Ulrich Beck és Zygmunt Bauman) vonatkozó munkái mentén mutatja be. A világkockázati
    társadalomban a kockázatokat nem egyformán viselik az egyes közösségek és egyének. Ennek
    megfelelően a tanulmány megállításai szerint a manőverezés szabadságával sem ugyanolyan
    mértékben rendelkeznek a globalizált gazdaság és a lokalizált szegénység alanyai. Ennek bemutatására, illetve az egyes posztmodern életstratégiák beazonosításához a tanulmány a tárgyalt
    szociológusok identitásra vonatkozó munkáira támaszkodik. Utóbbiaknak megfelelően a vizsgálat arra a következtetésre jut, hogy a kockázat reflexivitásából leginkább azok profitálhatnak, akik az új egyenlőtlenség fenti pozíciójában vannak, akiknek van hatalmuk ahhoz, hogy
    az általuk létrehozott konfliktusokat meghatározzák, és áttolják azokat a kockázati definíciós
    küzdelemből kizártakra.

    9

Nyitott szemmel - Recenzió