A szülői bevonódás a gyermek fejlődését és tanulmányi előmenetelét elősegítő tevékenységeket jelenti. Ezen belül elkülöníthető az otthoni és iskolai bevonódás, de a szakirodalom megkülönböztet egy harmadik dimenziót, a tanulmányi szocializációt. Hipotézisünk szerint a nagyobb középiskolás kori szülői bevonódás pozitív hatású a felsőoktatási eredményességre is, habár az eddigi a kutatások többsége nem vizsgálja a hosszú távú hatásokat. Kutatásunkban egy öt országot átfogó nagymintás adatbázis segítségével vizsgáljuk a középiskolás kori apai és anyai bevonódás és a felsőoktatási eredményesség összefüggéseit. Eredményeink szerint a tanulás fontosságáról való beszélgetés, mely a tanulmányi szocializáció indikátora, az anyáknál a mindennapi tevékenységekhez, az apáknál az értékátadó, érzelmi támogató faktorhoz sorolódott. Továbbá éppen ez a két faktor mutatott pozitív hatást a felsőfokú eredményességre. Eredményeink alapján a közoktatásban hangsúlyt kellene fektetni az olyan iskolai programokra, melyek akár a szülők, akár a gyermekek felé a tanulás hosszú távú jelentőségére világítanak rá.

Az Európai Unió tagállamaiban a NEET-generáció (15–24 vagy 15–29 éves nem tanuló, nem dolgozó, képzéseken részt nem vevő fiatalok) nemi eloszlása nem alkot egységes képet. Míg a nyugati országokban erőteljesebben megjelenik a csoportban a férfiak fölénye, addig a kelet-­európai tagállamokban – így Magyarországon is – a női felülreprezentáltság jelenik meg. Tanulmányunkban a szakirodalmi háttéren túl egy 2024-es kvalitatív kutatásunk eredményeit is ismertetjük, amelyben azt vizsgáltuk, hogyan jelenik meg Magyarországon, az Észak-alföldi régióban (Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye) a NEET-ek közötti nemi egyenlőtlenség az oktatásban és a munkaerőpiacon. Legfontosabb megállapításunk, hogy bár a férfiak átlagos iskolai végzettsége alacsonyabb, korai iskolaelhagyásuk mértéke pedig magasabb mint a nők esetében, a munkaerőpiaci elhelyezkedésük hosszú távon kedvezőbben alakul, hiszen a mobilitásuk magasabb, a betölthető munkaköreik szélesebbek, és kevésbé érintettek a családi felelősségvállalás terheiben.

A tanulmány célja Magyarország és Svédország termékenységi trendjeinek összehasonlító elemzése demográfiai mutatók (1980-2022) és strukturális tényezők időbeli alakulásának vizsgálatával. A tanulmány elsőként demográfiai indikátorok alapján elemzi a termékenységi mintázatok változását. Az ezt követő empirikus vizsgálat 1995–2022 közötti idősorok trend­elemzésén alapul, nemzetközi adatbázisokat felhasználva. A trendelemzés a teljes termékenységi arányszám, valamint a női foglalkoztatottság, iskolai végzettség, nemek közötti bérkülönbség és családtámogatások GDP-arányos szintjének időbeli változását vizsgálja. Az eredmények szerint a termékenység alakulása több esetben együtt változott gazdasági, társadalmi és intézményi tényezőkkel. Magyarországon a TTA 2011-es mélypont után emelkedni kezdett, Svédországban pedig a termékenység viszonylag stabil, ahol a természetbeni családtámogatások növekedése és a magas női foglalkoztatottság segítik a gyermekvállalás és munkavégzés összeegyeztetését. A vizsgálat rávilágít arra, hogy a családpolitikai intézkedések hatását a strukturális környezet nagymértékben meghatározza.

A család szerepe a fiatalkorúak körében döntő fontosságú a fejlődésük, viselkedésük, normakövető magatartásuk alakulása szempontjából, meghatározó szerepet játszik a gyermekek értékrendjének és viselkedési mintáinak kialakításában. Bár fontos a teljes családban nevelkedés, azonban számos egyéb tényező is meghatározó erővel bír a szabálykövető viselkedés vonatkozásában, így például a családi kohézió szintje, a családban esetleg megjelenő agresszió, a szülői bevonódás mértéke. A szülői stílus is szerepet játszik a gyermekek viselkedésének alakításában és a bűnelkövetés valószínűségének befolyásolásában, a szeretetteljes, támogató és megértő családok nagy valószínűséggel elősegítik a megfelelő és szabálykövető viselkedést. Míg a pozitív szülői részvétel, a támogatás és az irányadó szülői magatartás alacsonyabb bűnelkövetési aránnyal jár együtt, addig az elhanyagoló, szigorú vagy túlságosan megengedő szülői stílus növelheti a későbbi bűnelkövetés kockázatát. Kulcsfontosságú a családok támogatása, hogy stabil környezetet tudjanak biztosítani gyermekeik számára, ez magában foglalja a pozitív viselkedésmódok ösztönzését, vagy a nehézségekkel küzdő családok számára erőforrások biztosítását.

Csepeli György – Papp Richárd (2025): Kiáltó csend: A holokauszt helyi emlékezete Magyarországon. Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 278 oldal.

Szalai Erzsébet (2024): Mi a munka és mi a kapitalizmus? És mi jöhet utánuk? Napvilág Kiadó, Budapest, 126 oldal.