A vidéken élő emberek immobilitásának okait és jelenségeit a nemzetközi szakirodalom első- sorban az elvándorlási motivációk és a betelepülések következményein keresztül vizsgálja. Ta- nulmányunk első felében ezeket a kutatási eredményeket ismertetjük. Bemutatjuk a szegénység és immobilitás összefüggéseit, áttekintjük a mezőgazdaság és a területi mobilitás kapcsolatát, elsősorban a falusi vállalkozások funkcióin keresztül. Kitérünk a migráció után visszatérő fiata- lok (return migration) helyzetére, akik elsősorban hosszabb távú tanulás és/vagy munkakeresés után települnek vissza a falujukba. Áttekintjük a strukturális teóriákat, amelyek elsősorban a különböző tőkefajták szerint magyarázzák a vándorlást, és a vidék megváltozott percepciójá- nak hatását is értelmezik. A magyar falusi fiatalok immobilitásának jellemzőit, és a 2010–2017 között megfigyelhető elvándorlási trendeket idősoros társadalomstatisztikai eredmények alap- ján értelmezzük. Tanulmányunk második felében az MTA Mobilitás Kutatási Centrum kutatási programja keretében készült elemzések eredményeit ismertetjük. A tanulmányok és esettanul- mányok vizsgálják a társas kapcsolatok szerepét az immobilitásban, a kistelepülésen élő fiatalok foglalkozási karakterét és ezek kötődést befolyásoló hatását. Értelmezik a fiatalok mobilitástör- téneteit, identitásuk szociális reprezentációját, a sikeresség kategóriáit, a szegénység hatásait, a családi kötöttségeket, az immobil fiatalok jövőképét, valamint a települések társadalmi-területi jellemzőinek következményeit.

A tanulmány az egyéni network felépítésének, működésének hatását vizsgálja a falusi fiatalok immobilitására. A tanulmány alapjául szolgáló kutatás 2018-ban, 2500 fő alatti településen élő, 19-25 év között falusi fiatalok körében zajlott strukturált interjúk készítésével. A kutatás kere- tében összesen 104 interjú készült 53 fiatal és 51 szülő részvételével. A tanulmányban elsőként a kutatás alkalmával megkérdezett fiatalok személyes kapcsolathálózatának kiterjedtsége, össze- tétele kerül ismertetésre, majd a fiatalokat körülvevő társas kapcsolatok feltárt funkcióinak az immobilitásra gyakorolt lehetséges hatásait kerülnek bemutatásra. Az interjúk alapján elmond- ható, hogy a vizsgált fiatalok személyes kapcsolathálózata az erős, elsősorban közeli családta- gokból, rokonokból áll. A gyenge kötések közül leginkább az oktatási intézményekhez (általános iskola, középiskola, egyetem) kötődő kapcsolatok vannak jelen a fiatalok networkjében. Az ada- tok alapján megfigyelhető, hogy a helyi oktatási intézményeknek nagy szerepe van a barátságok kialakulásában. A falun belüli munkahelyi kapcsolatok, szomszédok, ismerősök nem általános aktorai a megkérdezettek kapcsolathálózatának.

A lokális kötődés egyik meghatározó eleme a munkavégzés és a jövedelemszerzés lehetősége. Különösen fontosak ezek a tényezők az alacsony lélekszámúrurális térségek kisfalvaiban, ahol a termelési szerkezetben és a földtulajdonviszonyokban bekövetkezett változások miatt napjaink- ban egyre kevesebb a munkalehetőség. A megélhetést biztosító munka és jövedelem hiányában a falusi fiatalok körében általánossá vált az elvándorlás, a falvak elöregednek, elnéptelenednek. A falusi fiataloknak egy szűkebb köre azonban a településen marad és mellettük megjelennek a városi térségekből kitagozódó új betelepülők is.

A 12 településen készült 104 interjúra épülő esettanulmány során arra keressük a választ, hogy a mintába került 19–25 éves fiatalok kényszerként vagy lehetőségként azonosítják, hogy egy kislélekszámú faluban élnek. Peremhelyzetű státuszukkal magyarázzák, hogy nincs más választásuk, mint az olcsónak tételezett falusi lét, vagy éppen ellenkezőleg, a vidéki életmódot preferáló tudatos választás eredményeként maradnak a kislélekszámú településeken?

Tanulmányunkban a munkavállalási stratégiákra fókuszálva keressük a célcsoport lokális kötődésének dimenzióit és bemutatjuk az adott keretek között kialakuló foglalkozási karakte- reket is.

A mobilitástörténeteket fókuszba állító esettanulmányban a mobilitás ellenében ható tapasz- talatokat vettem sorra. Azaz arra vagyunk kíváncsiak, hogy az egyéni tapasztalatok (tanul- mányok, munkavállalás), akár kisebb, akár nagyobb városban vagy külföldön, illetve a kisebb mobilitások (nyaralás, ügyintézés a városban), hogyan hatnak a város-falu kettősére és a falu iránti elköteleződésre. E vizsgálódást egészíti ki a szülők tapasztalatainak bevonása: az ő mobi- litásuk és ez alapján a mobilitás iránti pro és kontra elkötelezettsége nem elhanyagolható hatást jelent a mobilitásra és a maradásra. Az esettanulmány a párban elkészült interjúkon alapul: az immobil fiatal és szülei beszélnek a maradás okairól, a vágyaikról, az elköteleződéseikről, a tapasztalataikról és arról, hogy a fiatal felnőtteknek van-e esélye maradni vagy menni. Az immobilitás megértésében a családi háttérben jelen lévő migrációs tapasztalat, a közösség és a hozzátartozók migrációs kultúrája, a tapasztalatok, az átadható félelmek és remények meg- ismerése segített a szülői oldalról. A fiatalok oldaláról a sikerek, kudarcok, félelmek, egyéni és családi tapasztalatok irányából látjuk az „immobilitási potenciált”.

A tanulmányban a szociális reprezentáció elmélete és annak egyik módszere (asszociációs mód- szer) alapján vizsgáljuk a szocio-kulturális jellemzők szerint kialakított csoportok lokális és én identitásának jellemzőit. A falusi fiatalok mintáján elvégzett elemzés arra irányult, hogy milyen kapcsolat van az identitás szociális reprezentációja alapján elkülöníthető, a jelentéstartalma- kat eltérő intenzitással kifejező négy csoport és a szociológiai háttérváltozók szerint kialakított csoportok között. A várt eredmények mellett az érzelmi kötődés és a mobilitás változók esetében megfigyelhető ellentmondás hipotetikus magyarázatát további kutatásokkal lehet empirikusan igazolni.