A modernitás egymásra kölcsönösen ható fragmentált kulturális jelentésrendszerek, folyamatosan változó és átalakuló gazdasági és politikai viszonyok összessége, amely komplexitás a (világ)
kockázati társadalom szerkezetében egészen az egyén szintjéig megnyilvánul. A késő modern
fordulatát követően hatványozódik az a jelenség, hogy sem a globális szereplők, sem az identitás megválasztásának, a kockázatok észlelhetőségének, és azokkal való szembesülésének esetében nem egyenlően vannak megosztva azok az eszközök és lehetőségek, amelyek a választás
képességét meghatározzák. A tanulmány az új egyenlőtlenségi faktorokat és a késő modernitás
aszimmetrikus hatalmi viszonyait a globalizációelmélet két közelmúltban elhunyt szociológusa (Ulrich Beck és Zygmunt Bauman) vonatkozó munkái mentén mutatja be. A világkockázati
társadalomban a kockázatokat nem egyformán viselik az egyes közösségek és egyének. Ennek
megfelelően a tanulmány megállításai szerint a manőverezés szabadságával sem ugyanolyan
mértékben rendelkeznek a globalizált gazdaság és a lokalizált szegénység alanyai. Ennek bemutatására, illetve az egyes posztmodern életstratégiák beazonosításához a tanulmány a tárgyalt
szociológusok identitásra vonatkozó munkáira támaszkodik. Utóbbiaknak megfelelően a vizsgálat arra a következtetésre jut, hogy a kockázat reflexivitásából leginkább azok profitálhatnak, akik az új egyenlőtlenség fenti pozíciójában vannak, akiknek van hatalmuk ahhoz, hogy
az általuk létrehozott konfliktusokat meghatározzák, és áttolják azokat a kockázati definíciós
küzdelemből kizártakra.