Keresés

Keresési eredmények

• A szimbolikus tér átalakulása az Euromajdan után: Kijev és Kárpátalja összehasonlítása

  142-164

  Erőss Ágnes

  Kovály Katalin

  Megtekintések száma:

  44

  Az utóbbi évtizedek társadalomföldrajzi kutatásai behatóan foglalkoznak a köztér és a politika
  viszonyának elemzésével (Massey 1994, Mitchell 2003). Ezen kutatások feltárták, hogy a város
  köztérnevekből, szobrokból és emlékművekből álló szimbolikus tere egy-egy politikai fordulat
  alkalmával jelentősen átalakul (Light 2004).
  Az Euromajdant követően, 2015-ben került elfogadásra Ukrajnában az ún. „kommunizmustalanító
  törvénycsomag”, amely minden korábbinál átfogóbban rendelkezett a szovjet múlt
  szimbólumainak közterekből való kötelező száműzéséről. A dekommunizáció kiterjedt a település-
  és köztérnevek mellett a városi tér egyéb elemeire, jelentősen átformálva azok arculatát.
  Jelen kutatás homlokterében a dekommunizáció térbeli vonatkozásainak vizsgálata áll. Célunk
  annak áttekintése, hogy a dekommunizáció nyomán milyen fő változások következtek be
  egyrészt az ukrán fővárosban, Kijevben és ezzel párhuzamosan az ország politikailag és gazdaságilag
  egyaránt perifériáján lévő Kárpátalja település- és köztérneveiben. Vizsgálatunk másik
  célja – Ungvár, a Beregszászi járás és Beregszász város példáján – rávilágítani arra, hogy a
  dekommunizáció nyomán hogyan valósul meg a lokális emlékezet térbeli reprezentációja.

• A felsőoktatási kollégiumok változó világa: Közösségfejlesztés, avagy a PPP konstrukciókhoz igazodó üzemeltetés

  79-108

  Pataki Gyöngyvér

  Megtekintések száma:

  74

  2003–2011 között lezajlott felsőoktatási fejlesztés keretében létrejöttek a magán-, és a közszféra együttműködéséből származó felsőoktatási beruházások, az ún. PPP konstrukciók. Jelen cikk azt vizsgálja, hogy a PPP konstrukcióként felépülő kollégiumok miként szervesülnek a felsőoktatási térbe, illetve hogyan hatnak környezetük hasonló közfunkciókat ellátó intézményeire. Milyen válaszokat ad a tisztán közszféra, valamint a köz- és magánszféra együttműködéséből származó intézetirányítás – a public management és a private-public management – az átalakuló felsőoktatási környezet kihívásaira. Az adatok tizenhét vezetői interjún alapulnak, amelyben elemeztük a hallgatók hétköznapjait lényegileg meghatározó intézményi szereplők diskurzusait. Összességében elmondható, hogy a hallgatói önkormányzatiság átalakulása, és a hatékony üzemeltetésre való mind nagyobb igény következtében olyan strukturális erőtérbe kerültek a kollégiumok, amelyben a privát szféra logikája piacfüggőséget alakít ki és hatékonyan formálja saját képére a közszférát. A demokráciájára büszke kollégiumok olyan strukturális viszonyok közé kerülnek, ahol egyértelműen sodródnak nyíltan felvállalt stratégiai céljaikkal ellentétes irányba. Egyfelől a magánszféra mintáinak prioritásai, a ’tiszta, átlátható’ tér, a könnyebb és biztonságosabb üzemeltetés, másfelől a hallgatókról és az öntevékenységről kialakuló, reflektálatlan, normatív kép ellehetetleníti a kollégiumok felsőoktatási integrációban eddig betöltött szerepének folytatását. A vizsgált intézmények a hallgatókat a felsőoktatás szolgáltatásainak hotelszerű igénybevételére szocializálják. Ezért nem tekinthető meglepőnek a hallgatók alacsony intézményi azonosulása és részvételi hajlandósága a magán- és köztér kialakításában.