Keresés

Publikált ez után
Publikált ez előtt

Keresési eredmények

  • A migrációs folyamatok hatása a kárpátaljai magyarok számának alakulására
    5-29
    Megtekintések száma:
    96

    A legutóbbi, 2001-es ukrán népszámlálás szerint Kárpátalján 152 ezer fő vallotta magát magyar
    nemzetiségűnek, azonban az azóta eltelt időszak népesedési és etnikai viszonyairól nagyon
    keveset tudni. Különösen a magyar lakosság kivándorlása az, aminek számbavétele nehézséget
    jelent, és aminek a jelentősége a 2010-es években – elsősorban a 2014-ben Kelet-Ukrajnában kirobbant
    fegyveres konfliktus hatására – megnövekedett. Éppen ezért jelen tanulmányban különböző
    adatforrások: az ukrán és magyar hivatalos statisztikai adatok, valamint két reprezentatív
    felmérés eredményeit bemutatva keressük a választ arra, hogy hogyan alakult a legutóbbi népszámlálás
    óta a kárpátaljai magyarok állandó és ideiglenes migrációja, és hogy mindez hogyan
    befolyásolta a kárpátaljai magyarság létszámát.
    Az adatbázisok összehasonlítása rávilágított arra, hogy a különböző módszertannal, különböző
    aktorok által gyűjtött adatok jelentősen eltérő képet festenek az – egyébként meglehetősen
    komplex – migrációs folyamatokról. A reprezentatív felmérések szerint, amelyek módszertanuknál
    fogva vélhetően jobban tükrözik a mobilitás nagyságrendjét, a kivándorolt magyarok száma
    2001 óta 9–14 ezer fő; ez alapján 2017 elején a kárpátaljai magyarok létszáma 130 ezer körül
    lehetett.

  • A szimbolikus tér átalakulása az Euromajdan után: Kijev és Kárpátalja összehasonlítása
    142-164
    Megtekintések száma:
    41

    Az utóbbi évtizedek társadalomföldrajzi kutatásai behatóan foglalkoznak a köztér és a politika
    viszonyának elemzésével (Massey 1994, Mitchell 2003). Ezen kutatások feltárták, hogy a város
    köztérnevekből, szobrokból és emlékművekből álló szimbolikus tere egy-egy politikai fordulat
    alkalmával jelentősen átalakul (Light 2004).
    Az Euromajdant követően, 2015-ben került elfogadásra Ukrajnában az ún. „kommunizmustalanító
    törvénycsomag”, amely minden korábbinál átfogóbban rendelkezett a szovjet múlt
    szimbólumainak közterekből való kötelező száműzéséről. A dekommunizáció kiterjedt a település-
    és köztérnevek mellett a városi tér egyéb elemeire, jelentősen átformálva azok arculatát.
    Jelen kutatás homlokterében a dekommunizáció térbeli vonatkozásainak vizsgálata áll. Célunk
    annak áttekintése, hogy a dekommunizáció nyomán milyen fő változások következtek be
    egyrészt az ukrán fővárosban, Kijevben és ezzel párhuzamosan az ország politikailag és gazdaságilag
    egyaránt perifériáján lévő Kárpátalja település- és köztérneveiben. Vizsgálatunk másik
    célja – Ungvár, a Beregszászi járás és Beregszász város példáján – rávilágítani arra, hogy a
    dekommunizáció nyomán hogyan valósul meg a lokális emlékezet térbeli reprezentációja.