Keresés

Publikált ez után
Publikált ez előtt

Keresési eredmények

  • Átmenet a kolozsvári felsőoktatásból az IT szektorba
    64-93
    Megtekintések száma:
    56

    Jelen tanulmányban arra a kutatási kérdésre keressük a választ, hogy milyen tényezők befolyásolják az átmenetet a felsőoktatásból az IT piacra az informatikát, számítástechnikát és automatizálás szakot végzettek esetében Kolozsváron? A kutatási eredmények azt mutatják, hogy a
    Kolozsvári IT piac helyzete meghatározza a frissen végzettek átmenetét, melyet egyrészt a nyugati piactól való függőség, másrészt a munkaerőért folytatott verseny jellemez. Az előbbi tényezőt fenntartja a hiányszakmák jelensége Kolozsváron. A függési viszony csökkentésére a megoldást az IT-vel határos szakterületeken új képzések elindításában látják az egyetemi oktatók.
    Az utóbbi tényező (a munkaerőért folytatott verseny) következtében az átmenet gördülékeny
    a frissen végzettek számára. A fiatalok elhelyezkedése során azonban kiválasztási szempontot
    jelent, hogy a frissen végzett szakmában, megfelelő munkakörben, munkakörnyezetben dolgozzon és/vagy megfelelő juttatás mellett. A munkaerőhiány kezelésére – mely egyidejűleg van jelen az IT piacon és a felsőoktatásban –, a megoldást az oktatás minőségének és az átmenetet
    elősegítő programok biztosítása mellett (mint a szakmai gyakorlatok és a mentorprogram), az
    akadémiai karrier vonzóvá tételében látják az egyetemi oktatók hosszú távon. Ezt a megoldást
    a vállalatok, az állam és a felsőoktatás szoros együttműködésében látják megvalósíthatónak a
    megkérdezettek az oktatói létszám, a kutatástámogatás és az infrastruktúra biztosítása révén.

  • A rendszerváltozás szociológiai és szociálpszichológiai kontextusa Magyarországon, különös tekintettel Borsod-Abaúj-Zemplén megyére
    166-185
    Megtekintések száma:
    48

    A cikk összefoglalja a magyarországi rendszerváltozás szociológiai és szociálpszichológiai szakirodalom fontosabb megállapításait, melyek szerint az államszocializmus összeomlása, a piacgazdaságra való átmenet jelentős társadalmi veszteségekkel járt, melyek aránytalanul sújtottak régiókat és társadalmi csoportokat. A rendszerváltás társadalomlélektani következményeinek vizsgálata azt mutatja, hogy az államszocializmus paternalista, tanult tehetetlenségre ösztönző hagyatékának felszámolására a rendszerváltozást követő három évtized nem volt elegendő.

  • Személyközi kapcsolatok Magyarországon – áttekintés
    72-93.
    Megtekintések száma:
    59

    Tanulmányunk demonstrálja, hogy a társadalomszerkezet jelentős hatással van a személyközi
    kapcsolatok alakulására. A nyolcvanas évek közepe és 2015 között készült országos reprezentatív felmérések adataira alapozva bemutatjuk a magyar ego-centrikus kapcsolathálózatok
    jellemzőit, különös tekintettel a bizalmas beszélgetési hálózatokra, a barátságokra és a gyenge kötésekre és elemezzük, hogy a piacgazdaságra való átmenet milyen változásokat idézett
    elő ezekben a dimenziókban. Előzetes hipotéziseinkkel összhangban a rendszerváltozással járó jelentős társadalmi változások megváltoztatták a személyközi kapcsolatrendszereket is. A kilencvenes években még nem tapasztalhattunk radikális változásokat, bár az alkalmazkodást
    az új rendszerhez megkönnyítették az erős, hagyományos családi kötések. A nem rokoni kapcsolatok, különösen a barátságok az utóbbi időszakban úgy tűnik a rokoni kapcsolatok rovására
    kerülnek előtérbe. A gyenge kötéseken keresztül elérhető erőforrások összességében úgy tűnik
    csökkennek.

  • A „Zöld finanszírozáson” túl – A tőkepiac fenntarthatósági vonatkozásai
    123-137
    Megtekintések száma:
    58

    A fenntarthatósági átmenet legnagyobb gátja a tőkefelhalmozás jelenlegi folyamata. A civilizáció fejlődésének szakaszait elemezve beláthatjuk, hogy a tőke szerepe elvitathatatlan az
    életszínvonal emelkedésében, hiszen ezen keresztül jelennek meg az innovációk életünk minden
    területén. Cikkünkben bemutatjuk ugyanakkor, hogy mind pénzügyi mind fizikai értelemben
    a felhalmozási folyamat domináns részének feltételezhetően napjainkban nincs ilyen hatása,
    vagy az aránytalanul alacsony a környezeti károkhoz viszonyítva. A fenntarthatóság érdekében a közeljövőben tehát olyan beruházási környezet kialakítására lenne szükségünk, mellyel
    megtarthatjuk a tőkefelhalmozás pozitív társadalmi hozadékát az anyagi szolgáltatások bővülésén keresztül, miközben az anyagállományok gyarapodását jelentősen fékezni tudjuk, hiszen a
    környezetterhelés legfőképpen az állomány-gyarapodáshoz köthető. Cikkünkben azt mutatjuk
    be és hasonlítjuk össze, hogyan értelmezhető a megtakarítások és a tőke hozadéka a társadalmi-gazdasági rendszer két dimenziójában, tehát pénzügyi és fizikai értelemben, lerántva ezzel
    a leplet a tőkepiaci folyamatok fenntarthatóságban betöltött valódi szerepéről – a hangzatos
    finanszírozási köntösön túl.

  • A felsőoktatás és a munka közötti átmenet
    203-215
    Megtekintések száma:
    80

    A frissen végzett diplomások munkaerő-piaci helyzetének egyik mutatója a végzettség megszerzését követő időszak hossza, és milyensége. Manapság a felsőoktatásból a munkaerőpiacra vezető út egyre összetettebb és rugalmas, mert sokan már az egyetemi, főiskolai évek alatt is dolgoznak, másoknak viszont hónapokba telik a végzés utáni elhelyezkedés. Az átmenet tehát már a tanulmányi idő közben, a diploma megszerzése előtt megkezdődik a különböző szakmai gyakorlatok, képzés alatti munkavégzés, esetleg önkéntes munkavállalás formájában. Napjainkban az álláskeresés elhúzódása magával hozta a már nem tanul, viszont még nem is dolgozik, frissdiplomás munkanélküli státuszt. Azonban a frissdiplomás munkanélküliek eltérően viselkednek a többi munkanélküli csoporttól, hiszen általában még nem dolgoztak főállásban és a család tartja el őket.

  • Társadalomtudományi területen végzett hallgatók munkaerőpiaci életútjának hasonlóságai és eltérései
    109-140
    Megtekintések száma:
    67

    Tanulmányunkban négy, „szociális” szak friss diplomásainak végzés utáni (rövid) életútját, a felsőoktatásból a munka világába való átmenetüket vizsgáljuk. A kiválasztott szociális szakok esetében azt vártuk, hogy a hasonlóságok mellett különbségek is érvényesülnek a munkaerőpiaci életútban. További várakozásunk az volt, hogy e négy szak/szakma közül a szociológusok a többi szakmától eltérő munkaerőpiaci magatartással jellemezhetők, amit részben a képzésük célrendszere, a képzés tartalma, és a potenciális foglalkoztató intézményrendszer flexibilitása magyaráz. A többi szociális szak esetében ehhez képest a szociodemográfiai háttér és a munkaerőpiaci tapasztalatok, elvárások, elégedettség alapján ettől eltérő képet tapasztaltunk. A szociális munkások és a szociálpolitikusok szociodemográfiai mutatói közel állnak egymáshoz, akárcsak a szociálpolitikusoké és a szociológusoké, amit részben az MA/egyetemi képzési szint hatásával magyaráztunk. Elemzésünkhöz a DPR 2015-ös adatfelvételének az eredményeit elemezzük. A kutatást az Oktatási Hivatal szervezte a felsőoktatási intézmények közreműködésével, online kérdőív alkalmazásával. Az összes válaszoló közül (20 579 fő) a társadalomtudományi képzési terület négy szakját válogattuk le (828 fő).

  • A diszkurzív társadalomtudományi megismerés lehetőségeiről
    93-107
    Megtekintések száma:
    44

    Számos társadalomtudományi diszciplínában megjelent paradigmaváltást kísérek nyomon,
    amely elméleti és módszertani szempontok szerint is eltér az objektivitásra törekvő tudományos
    szemlélettől. Az interpretatív társadalomtudomány elsősorban a jelentések vizsgálatával foglalkozik,
    az értelmezés középpontjába a szöveget és a beszédet állítja. A társadalom tényei, melyeket
    a dolgozatban konzekvensen „társadalmi jelentéses ténynek” nevezek, nyilvánosan, egymás
    között, ti. interszubjektíven történnek. Tehát lehetőség adódik ezek értelmének és jelentésének
    vizsgálatára anélkül, hogy különböző kérdőíves technikákkal a valóságról egy pillanatképet kellene
    felvennünk, miközben azzal a társadalmi jelentések gazdagságát is szükségszerűen redukálnánk.
    A dolgozatban ennek a diszkurzív szemléletnek a paradigmává válása mellett teszem le a
    voksomat. Néhány szempontot bemutatva, kísérletet teszek e paradigma tudományos relevanciájára
    bizonyítást nyerni. Cáfolom azokat a gyakori félreértelmezéseket, melyek szerint a szövegközpontú
    szemlélet és voltakképpen a posztmodern tudományos gondolkodás mindössze irodalmi
    próbálkozás, ami tagadja még a valóság puszta létezését is és minden korábbi tudást csupán
    relativizál. Ehelyett nem többet és nem kevesebbet állítok, mint hogy a társdalom minden egyes
    ténye jelentéssel bír, amelyeket narratívákon keresztül maga a nyelv közvetít.

  • A „nőkérdés” tematizálása a politikai pártok diskurzusaiban a forradalom utáni Tunéziában (2011–2014)
    127-145
    Megtekintések száma:
    54

    A tunéziai politikai rendszer több mint ötven éven keresztül szekuláris alapokon szerveződött, amely számos jogot biztosított a nők számára. A családpolitika mellett az oktatás, az egészségügy, valamint a gazdasági és politikai szektorok is kedvezően alakultak nemek egyenlősége szempontjából. Ugyanakkor a rendszer autoriter elnyomást gyakorolt minden más politikai erővel szemben. A Ben Ali rezsim 2011. január 14-én történő elsöprése után a tunéziai társadalomnak új gazdasági, társadalmi és politikai kihívásokkal kellett szembenéznie. Az új szekuláris-Iszlám diskurzus vitákat indított, mind a nyilvános, mind pedig a magánszférával kapcsolatban (Zeghal 2013). Ezen viták egyik legégetőbb témája a nők jogainak kérdésköre volt. Az iszlamisták közéleti részvételének következtében az országban új, komplex és az eddiginél kétértelműbb politikai mező jött létre. Ebben a mezőben a nőket – bár a „nőkérdést” eltérő módon tematizálták az egyes politikai szereplők, lényegében a szembenálló és versengő felek egyaránt instrumentalizálták. Ennek a kontextusnak a vizsgálatára a diskurzuselemzés módszerét alkalmazza a kutatás, mely a demokratikus átalakulás alatt zajlott eseményeket, és elhangzott beszédeket elemzi. Célom a forradalom utáni politikai helyzet jobb megértése, annak érdekében, hogy a nők társadalmi és politikai szerepének és lehetőségeinek politikai peremfeltételeit feltárjam Tunéziában.

  • Választási rendszerek Kelet-Közép-Európában
    26-50
    Megtekintések száma:
    47

    A kelet-közép-európai demokratikus átalakulás kedvező lehetőséget nyújt a választástudomány
    megállapításainak új dimenzióban történő érvényesülésének vizsgálatára. A tanulmány 23 ország 167 választása alapján mutatja be az új választási rendszerek kialakulását, fejlődését és
    politikai következményeit. Hipotézisünk szerint a régióban a választások és választási rendszerek nem mindenben felelnek meg a konvencionális megállapításoknak. Elemzésünkben a régiót
    öt alcsoportra (Közép-Európa, Nyugat- és Kelet-Balkán, Baltikum és a többi szovjet utódállam)
    osztva vizsgáljuk. Ennek segítségével árnyaltabb képet kapunk az új választási rendszerek létrejöttéről és változásaikról. Országonkénti bemutatással az alcsoportok közötti és azokon belüli
    hasonlóságokat és különbségeket is érzékeltetjük. Végezetül típusok szerint országonként, majd
    alcsoportokként három ismert mutató segítségével (legkisebb négyzetek indexe, effektív választási és parlamenti pártszám) összegezzük az arányosságra és pártstruktúrára ható politikai
    következményeket. A 167 választás elemzése azt bizonyítja, hogy Kelet-Közép-Európa nem mutat egységes képet a választási rendszerek politikai következményeit illetően. Hatásuk mérsékeltebb, mint a bejáratott demokráciákban. A választási rendszerek sokkal változékonyabbak is.
    Változásaik az elmúlt negyedszázadban inkább divergáló, mint konvergáló tendenciát mutattak. A választástudomány megállapításait tehát a régióra nehéz alkalmazni, azok csak részben
    érvényesek, különösen a pártrendszer alakulására vonatkozóan térnek el az eddigi tapasztalatoktól. Összességében a kelet-közép-európai választások nem érvénytelenítik a választástudomány konvencionális bölcsességét, de sok esetben nem azoknak megfelelő képet mutatnak. Így
    jelentős mértékben járulnak hozzá a korábbi megállapítások továbbfejlesztéséhez, pontosításához.

  • Nők a városi szegénységben Magyarországon: Szobalányok és dolgozó nők a munkaerőpiacon 1945 előtt
    64-73
    Megtekintések száma:
    63

    The economic and social transition caused by the industrial revolution at the end of the 19th century has brought about several changes in Hungary. The development of infrastructure and transportation enabled women to access new job opportunities, to abandon traditional communities and to try new ways of living.

    In Hungary, keeping maids continued to be a social custom and even between the two world wars affected a large number of people.

  • A közigazgatás reformirányzatai Közép-Kelet-Európában
    124-142
    Megtekintések száma:
    64

    A tanulmány egyrészt a közép-kelet-európai közigazgatási reformirányzatok fejlődését kívánja összefoglalni a rendszerváltástól kezdve, másrészt a következő időszakot a térségben is meghatározó techno-gazdasági trendekre tesz kitekintést. Az új közmenedzsment (NPM) és a poszt-közmenedzsment doktrínák elterjedését és alakulását az egyes országcsoportokban Drechsler és Randma-Liiv (2014) korszakolása alapján tekinti át. Ezt követően arra vállalkozik, hogy bemutassa a technológiai fejlődés okozta főbb kihívások és lehetőségek tág értelemben vett közigazgatási és kormányzati aspektusait. A vállalkozó állam koncepció beemelésével megmutatja, hogy az egyes átfogó problémák (wicked issues) megoldása aktív állami szerepvállalást igényel, amely várhatóan a közigazgatás reformirányainak alakulására is hatással lesz.

  • Felnőttképzési helyzetkép a székelyföldi térségben: Összefoglaló tanulmány a rendszerváltást követő évtizedek vonatkozó szakmai elemzései alapján
    93-108
    Megtekintések száma:
    35

    A tanulmány a felnőttképzés helyzetét tekinti át a romániai rendszerváltást követő évtizedek
    társadalmi folyamatai, valamint a kapcsolódó szakmai elemzések alapján. Röviden szól az országos kontextusról, a térségi folyamatokról, részletesebben pedig a Hargita megyei felnőttképzés feltételrendszeréről és működésmódjáról. A feldolgozott szakmai elemzések alapján egyik
    következtetés, hogy az első két évtizedben kialakult „alap” mindmáig meghatározza a térségi
    felnőttképzés helyzetét, működését. A térségi fejlesztéspolitikai tervezésben és gyakorlatban
    egyelőre nincsenek kellő mértékben kihasználva azok a lehetőségek, amelyek a felnőttképzéshez
    kapcsolhatóak. Ugyanakkor további kutatási feladatok és lehetőségek is vannak a felnőttképzésben.