Keresés
Keresési eredmények
-
A munkanélküliség lélektani háttere – az újrakezdés esélye vagy a megrekedés veszélye?
181-202Megtekintések száma:58Jelen tanulmány célja a munkanélküliség állapotának valamint lélektani folyamatainak és következményeinek bemutatása, illetve a HURO Rural Youthjobs pályázatba bevont álláskeresőkkel kitöltött pszichológiai tesztek eredményeinek összefoglalása.
Elsőként a munkanélküliség fogalmának tisztázásával kezdjük. „A munkanélküliség definíció szerint az a helyzet, amikor valaki a munkaerőpiacon hosszabb ideig nem talál számára elfogadható munkát” (Hajduska 2012: 119). Egy másik meghatározás szerint: „azok a személyek tekinthetők munkanélkülinek, akik (a meghatározott) referencia idő alatt nem állnak alkalmazásban, de munkavégzésre alkalmasak, és aktív erőfeszítéseket tesznek azért, hogy munkát találjanak” (Haugen és Bregger, 1994; idézi: László és mtsai, 1998, 1. o.).A munkanélküliség kialakulhat leépítések, elbocsátások következtében, de az okok között a pályakezdőknél előforduló elhúzódó keresés is előfordulhat. (Hajduska, 2012) Bármi is az oka, a munkanélküliség egy társadalmi jelenség, ami többféle formában jelenhet meg. (Bánfalvy, 1997)
-
A munkaadói (és munkavállalói) magatartás sajátosságai napjainkban egy határ-menti rurális térségben interjúk alapján
162-180Megtekintések száma:54Bármennyire is közhelyszerű, de kétségtelenül igaz, hogy a foglalkoztatási helyzet Magyarországon rossz. A gazdaság és társadalom 1989–1990-ben bekövetkezett mélyreható átalakulása a munkaerőpiacon alapvető változásokat eredményezett. Ennek legfőbb jellemzője a teljes foglalkoztatás megszűnése, valamint a munkanélküliség megjelenése és állandósulása volt. A magyar népesség gazdasági aktivitása jelentős mértékben csökkent, többek között a vállalatok és szövetkezetek megszűnése vagy átalakulása, a termelés és forgalom visszaesése, valamint a munkaerő – új feltételek közötti – intenzívebb kihasználása miatt, miközben a gazdaságilag inaktív rétegbe tartozók száma emelkedett.
A munkanélküliség elkerülésére tömegesen választották a nyugdíjat, illetve valamely nyugdíjszerű ellátást, miközben a fiatalok a jobb elhelyezkedési esélyek reményében hosszabb ideig maradtak az iskolapadban, és a jóval alacsonyabb születésszám mellett is lényegében ugyanannyian vették igénybe a gyermekellátás otthoni formáit, mint korábban. 1998 után az inaktívak száma enyhén mérséklődött, de 2009-ben a 15–64 évesek körében így is 2,6 millió volt, mintegy 7%-kal (166 ezerrel) több az 1992. évinél. A foglalkoztatottság a rendszerváltást követő években – leginkább a gazdaság átalakulása következtében – jelentős mértékben visszaesett. A folyamat mélypontját 1996-ban érte el, ekkor mintegy 3,6 millió embernek volt munkája, ami 1,3 millióval kevesebb a rendszerváltás időszakához képest.
-
Az alacsony státuszú, szegénységben élő falusi fiatalok immobilitásának okai
134-152.Megtekintések száma:108Tanulmányomban a kisfalvakban élő, alacsony iskolázottságú és szegény sorsú fiatalok mobili- tásának és mobilitási hajlandóságának hiányát vizsgálom. Arra keresem a választ, hogy a leg- rosszabb helyzetű fiatalok miért nem költöznek el a falujukból jobb munka- és életlehetőségeket, jobb perspektívákat kínáló térségekbe. A tanulmány kitér a családi életükre és a szülőkhöz fűző- dő viszony értelmezésére is, ezen keresztül a falvakban maradást befolyásoló kötődéseikre. Az elemzés legfőbb kérdése, hogy az ezekben az elszegényedett falvakban élő fiatalok immobilitása önkéntes vagy kényszerek által irányított, racionális döntés vagy sodródás eredménye? A feltárt összefüggések szerint az elszegényedett földrajzi környezetben élő falusi fiatalok mobilitásának hiánya nem szabad döntések következménye. Az eredmények szerint egy sodródó, saját életét nem irányító társadalmi csoport, amelynek tagjai nem ismerik a körülöttük lévő tágabb világot, tájékozatlan, függő helyzetű, másoknak kiszolgáltatott, egyszerű reciprocitásra épülő életvilág- ban élő, és ebben az értelemben kirekesztődött társadalmi csoport.
-
A munkaerőhiány néhány kérdése a közép-magyarországi régióban – empirikus vizsgálat alapján
7-23Megtekintések száma:63A humánerőforrás iránti kereslet igen erősen megváltozott az elmúlt évtizedben és átrendeződött a munkaerőpiac keresleti és kínálati oldala egyaránt. A 2000-es évek első évtizedére a munkaerő túlkínálat volt jellemző globálisan, ezzel szemben napjainkat a munkaerőhiány jellemzi.
A közép-kelet-európai országokban a 90-es években végbement kedvezőtlen gazdasági és társadalmi változások hatást gyakorolnak a jelenlegi munkaerőpiac változásaira és meghatározó
szerepet játszanak a munkaerőhiány kialakulásában. A rendszerváltozás után ezen országokban kialakult magas munkanélküliség arra késztette a tehetségesebb munkavállalókat, hogy a
könnyebb boldogulás reményében a nyugat-európai országok irányába mozduljanak el (Bilsen –
Konings 1998, Jeong et al. 2008). Napjaink egyik kulcskérdése ezen országokban a drasztikusan
megnövekedett munkaerőhiány, amely kialakulását különböző tényezők befolyásolták, többek
között a rendszerváltozás utáni elvándorlás, a kedvezőtlen demográfiai tényezők, a gazdasági
válság és az Európai Unión belüli bérkülönbségek (Brixiova et al. 2009). Az OECD adatai alapján
elmondható, hogy közel 7 millió munkavállaló hagyta el a Visegrádi országok munkaerőpiacát. A megfelelő humán tőke felkutatása, megszerzése és megtartása számos kihívás elé állítja
a vállalatokat, amely hatást gyakorol a vállalatok versenyképességére és termelékenységére
egyaránt. Jelen tanulmány a munkaerőhiány kialakulásának okaival és a munkaerő-megtartás
lehetőségeinek vizsgálatával foglalkozik mind vállalati, mind kormányzati szinten. A kutatás
folyamán közép-magyarországi régióban működő vállalatok és közszféra szervezetei kerültek
megkérdezésre. A vizsgálatok eredményei rámutatnak, hogy egyeztetés és központi szervezeti
intézkedések is szükségesek a szakemberhiány megoldása érdekében mind a vállalkozások,
mind a kormányzat részéről egyaránt. -
„Mi ide születtünk, mi itt nevelkedtünk fel, itt a rokonság, a gyerekek, minden… itt a faluban” Hetelők egy tiszaháti faluban
38-53Megtekintések száma:41A tanulmány egy 1600 fős tiszaháti falu esetén keresztül mutatja be a hetelés jelenségét napjainkban. A település gazdasági helyzete, munkaerő felszívó képessége, a munkavállalási esélyek az országos átlag alatt maradnak, ami a falu élhetőségére is rendkívül erős hatást gyakorol. Az elsődleges munkaerőpiac csak kevesek számára jelent jövedelemszerző lehetőséget, a környékbeli településekre is csak néhányan járnak át dolgozni napi ingázással, mivel kistérségi szinten problémát okoz a munkanélküliség. A településen elsősorban a mezőgazdaságban van lehetőség szezonálisan dolgozni, illetve a közfoglalkoztatás teremt a legtöbbek számára hosszútávon munkát. A falu szűkös munkahely kínálatára a munkavállalók egy jelentős csoportja a heteléssel reagált. Interjúk segítségével megvizsgáltuk, hogyan vált népszerűvé a hetelés a településen, s mindez hogyan hatott a helyi családokra és a helyi közösségre.
-
Az agrárpiac rehabilitálása Magyarországon 1956 után
83-92Megtekintések száma:31A tervgazdasággal foglalkozó magyarországi szakirodalom fókuszában mind a rendszerváltás előtt, mind az azóta eltelt időszakban elsősorban az ipari vállalatok vizsgálata állt. Az agrárium szereplőivel alig foglalkoztak annak ellenére, hogy éppen ezen a területen került sor először a piaci mechanizmusok részleges korrekciójára. A jelen tanulmány egyrészt arra keresi a választ, hogy miért éppen az agrárgazdaságban indult meg a piac rehabilitálása, s meddig jutott el ez a folyamat. Másrészt pedig azt vizsgálja, hogy a piac működéséről felhalmozódott agrárgazdasági tapasztalatok milyen hatást gyakoroltak az 1960-as évek gazdasági reformmunkálataira/ új gazdasági mechanizmus előkészítő munkálatai során.
Kísérlet a piac kiiktatására a Rákosi-korszakban
Az 1945-49 közötti időszakkal foglalkozó kutatók között a mai napig intenzív vita folyik arról, hogy mikortól is lehet egyértelműen szovjet típusú berendezkedésről beszélni Magyarországon. Annak megítélésében már konszenzus alakult ki, hogy a fordulat nem egyidőben következett be a politikai és a gazdasági életben. Ez utóbbi területen az 1948. március 25-én kiadott, a 100-nál több munkást foglalkoztató üzemek államosításáról szóló minisztertanácsi rendelet hozott döntő fordulatot. (Pető 1998: 95-110.) Az államosítások révén lehetőség nyílt arra, hogy a piaci viszonyok kiiktatásával központilag irányított termelési és elosztási rendszerre térjenek át, ahol az állam tulajdonába került vállalatoknak kötelező tervutasításokkal előírták, hogy miből mennyit termeljenek. A szocializmus nagy előnyét abban jelölte meg a hivatalos ideológia, hogy a termelőeszközök magántulajdonának és a piacnak a felszámolásával lehetővé válik a népgazdasági méretekben való szervezettség, s ezáltal kiiktatódnak olyan problémák, mint a túltermelési válság, a munkanélküliség, stb. (Kornai 1993: 140-159.)A szovjet típusú tervgazdaság Magyarországon az ipar és a nagykereskedelem területén már az első ötéves terv 1950. évi elindulása előtt életbe lépett. Más volt a helyzet a mezőgazdaságban, ahol az 1940-es évek végén a magántulajdonra épülő parasztgazdaságok voltak túlnyomó többségben. (Szakács 1998: 311-329.) Közgazdasági környezetük azonban a korlátozott piacgazdaság jegyeit mutatta. A háború utáni rendkívüli helyzetben ugyanis a koalíciós pártok – átmeneti időre tervezve – fenntartottak egy sor hadigazdasági intézkedést, közülük legfontosabbnak a mezőgazdasági termények és állatok kötelező beszolgáltatása bizonyult. A háború alatt bevezetett ún. Jurcsek-féle beszolgáltatási rendszer fenntartását 1945-46 folyamán azzal indokolták a kormányzati erők, hogy az agrárszférát ért háborús károk és a lecsökkent termelés közepette a közélelmezés, valamint a fegyverszüneti egyezményben vállalt jóvátételi és seregellátási kötelezettségek teljesítése csak így biztosítható. (Erdmann 1993: 7-20.)
