Keresés

Publikált ez után
Publikált ez előtt

Keresési eredmények

  • Konfliktus és demokrácia: Érvek a konfliktusok politikai jelentősége és korlátozásuk szükségessége mellett
    8-24
    Megtekintések száma:
    46

    A demokrácia és a konfliktus viszonya politikaelméleti szempontból meglehetősen összetett.
    Egyrészről, politika és konfliktus általános politikai tapasztalata ellenére a demokratikus rend
    kontextusában a konfliktus hajlamos elveszíteni az értékét, szemben a konszenzussal vagy a
    kompromisszummal. Másrészről, a konfliktusok politikai jelentőségének elismerése mellett sem
    lehet lemondani az intenzitáshatárok értelmezéséről. Mindezek a kérdések egy eredendően
    nyilvános politikai térben, a politika diszkurzív terében merülnek fel. Eme elméleti keretben a
    konfliktus értelmezésének teoretikusan kitüntetett fogalma a vita. A tanulmány ezt három
    teória körül végzi el. J. S. Mill rávilágít arra, hogy a vitára szükség van a politikai közösségben,
    annak episztémikus és érzelmi funkciói vannak. Szabó Márton diszkurzív politikatudományának
    is kitüntetett fogalma a vita, ami nemcsak a politika egyedi esete, hanem létmódja is. Szemben a
    legtöbb kortárs, a politikát a kommunikáció felől értelmező elmélettel, a diszkurzivitást eleve
    konfliktusosnak láttatja. A diskurzuselméleti hátterű Chantal Mouffe demokratikus agónról
    beszél, a konfliktusokat értelmezi a demokratikus rend keretei között, felhíva a figyelmet az
    identitások diszkurzív konstituálódásának demokratikus feltételeire. Elmélete az értékes
    konfliktusok és azok demokrácián belüli határainak egyik teoretizálási kísérlete.

  • A migrációs folyamatok hatása a kárpátaljai magyarok számának alakulására
    5-29
    Megtekintések száma:
    94

    A legutóbbi, 2001-es ukrán népszámlálás szerint Kárpátalján 152 ezer fő vallotta magát magyar
    nemzetiségűnek, azonban az azóta eltelt időszak népesedési és etnikai viszonyairól nagyon
    keveset tudni. Különösen a magyar lakosság kivándorlása az, aminek számbavétele nehézséget
    jelent, és aminek a jelentősége a 2010-es években – elsősorban a 2014-ben Kelet-Ukrajnában kirobbant
    fegyveres konfliktus hatására – megnövekedett. Éppen ezért jelen tanulmányban különböző
    adatforrások: az ukrán és magyar hivatalos statisztikai adatok, valamint két reprezentatív
    felmérés eredményeit bemutatva keressük a választ arra, hogy hogyan alakult a legutóbbi népszámlálás
    óta a kárpátaljai magyarok állandó és ideiglenes migrációja, és hogy mindez hogyan
    befolyásolta a kárpátaljai magyarság létszámát.
    Az adatbázisok összehasonlítása rávilágított arra, hogy a különböző módszertannal, különböző
    aktorok által gyűjtött adatok jelentősen eltérő képet festenek az – egyébként meglehetősen
    komplex – migrációs folyamatokról. A reprezentatív felmérések szerint, amelyek módszertanuknál
    fogva vélhetően jobban tükrözik a mobilitás nagyságrendjét, a kivándorolt magyarok száma
    2001 óta 9–14 ezer fő; ez alapján 2017 elején a kárpátaljai magyarok létszáma 130 ezer körül
    lehetett.

  • Kisiskolások teljesítményszorongásának csökkentése
    115-128
    Megtekintések száma:
    61

    A romániai hagyományos oktatás nagy paradoxona az, hogy úgy próbáljuk növelni a gyermekek teljesítményét, hogy szorongást keltünk bennük. Mint tudjuk, a szorongás visszafogja a teljesítmény kibontakozását. Azt is tudjuk, hogy ha a szülő igényszintje magas, a gyermek igényszintje, vagy iskolai teljesítménye ehhez képest meg igen alacsony, akkor ez a családban is számos konfliktus alapja. Ha a szülők nem megfelelő módszerekkel próbálják a gyermeket tanulásra ösztönözni (verbális vagy fizikai agresszió, büntetés, javak megvonása), a gyermekben egyre inkább fokozódik a szorongás, az iskolai teljesítménye pedig tovább hanyatlik. Ez egy ördögi körhöz vezet, mely során a gyermek személyisége, önbizalma sérül. Vekerdy (2001) egyetért azzal, hogy a kisgyermeknek nem feladata az, hogy a felnőtt világhoz igazodjon, amint ezt teszi, „látni fogjuk, belebetegszik” (Vekerdy 2001: 17). Szerinte biztosítani kell a gyermekek számára, hogy autonóm, öntörvényű személyiségüknek megfelelően, minél teljesebben éljék meg a gyermek-, ifjú- és kamaszkorukat. Azt gondolom, ha a gyermeket büntetjük, megvonjuk tőle azt, ami a szükséglete, ha kíváncsiságát letörjük, ha szorongóvá tesszük, gátoljuk a fejlődésben, a kibontakozásban.

  • A gyermekkel rendelkező és a nem gyermekes férfi dolgozók karrier elképzelései
    91-105
    Megtekintések száma:
    44

    A munka és család összehangolása fokozottabb figyelmet kap a társadalomtudományi kutatásokban. Sokáig a vizsgálatok elsősorban a kisgyermekes nők helyzetével foglalkoztak, ám későbbiekben a kutatók hamar felfigyeltek arra a tényre, hogy nemcsak a nőknek, de a férfiaknak is
    gondot okoz e két terület összehangolása.
    Mint ahogy Bencsik-Juhász (2012) írja: „Miután a tényleges munkapiacon a férfiak foglalkoztatása a meghatározóbb és elfogadottabb, az ezzel járó minden előnnyel (például magasabb
    bérezés azonos munkakörökben) és hátránnyal (például hosszabb munkaidő), nem véletlen tehát, hogy a nők egyre erőteljesebb munkaerő-piaci jelenlétével és aktivitásával a hagyományos
    családi szerepmegosztások is lassan formálódnak és átalakulnak” (Bencsik – Juhász 2012: 616).
    A közvélemény lassan két elvárás-rendszert tekint a férfiakkal szemben: még mindig tartósan, és erősen él a köztudatban a hagyományos családfenntartó szerep, miközben részt vár a
    férfiaktól a gyermeknevelésben is. Kérdés, hogy ezek a folyamatok hatással vannak-e a férfiak
    karrierterveire?
    A tanulmány a gyermekkel rendelkező és a gyermekkel nem rendelkező férfi dolgozók karrier elképzeléseit mutatja be. A szerzők egy kvantitatív felmérést készítették a kérdés megismerésére. A 2016-os kutatás alapján elmondható, hogy e két csoportba tartozó férfiak különböznek
    a kérdést illetően.