Keresés

Publikált ez után
Publikált ez előtt

Keresési eredmények

  • Közösségkép – másképp
    161-168
    Megtekintések száma:
    21

    A közösségek kialakulásának, belső dinamikájának, átalakulásának főbb jellemzőit foglalja össze az írás Hankiss Elemér érték- és közösség kutatásainak és elemzéseinek felhasználásával. Központi kérdése az egyén elidegenedésének társadalmi meghatározottsága, a cselekvés korlátozottsága.

  • Új utak a társadalom megismerésében: A donáció alapú digitális adatgyűjtésben rejlő lehetőségek
    6-26.
    Megtekintések száma:
    41

    Napról napra egyre több digitális adat keletkezik és egyre több társadalomtudományi elemzés
    használ Twitter, Instagram vagy akár Facebook-adatokat. A „big data” jelenség kapcsán felmerülő társadalomtudományi lehetőségeket és dilemmákat számos nemzetközi és hazai tanulmány végigjárta már – de az „adathoz jutás” kérdésével csak érintőlegesen foglalkoztak ezek a
    tanulmányok. Az adathoz jutás pedig egyre nehezebbé válik. Mit tehetünk abban az esetben, ha
    a piaci szereplők lezárják a platformjaikat és ha mégis találunk elérhető adatot, akkor a kutatás-etikai tanács parancsol nekünk megálljt? A válasz egyszerű: forduljunk a felhasználókhoz és
    tőlük kérjük el az adatokat. Ezt a megközelítést nevezi a szakirodalom adatdonációnak. A tanulmányban részletesen bemutatjuk az adatdonációs megközelítést külön kitérve arra, hogy a jelenlegi nagy nyugati platformok esetében milyen adatokhoz férhetnek hozzá a kutatók a felhasználókon keresztül. Az adatdonációs hozzáférés gyakorlati megvalósíthatósággát egy hazai
    pilot kutatás alapján mutatjuk be.

  • A vasárnapi ebédtől a szavazóurnáig: Politikai szocializáció és politikai homofília a magyar társadalomban
    8-36
    Megtekintések száma:
    166

    A politikai szocializáció az egyéni politikai identitás formálódásának folyamata, amely során kialakul az egyén politikához való viszonya és politikai világképe. A politikai szocializáció különböző szférákban valósul meg, melyek közül kiemelt jelentősége van a családnak és azon belül is a szülőknek. Korábbi magyarországi kutatások is megerősítették, hogy a család az állampolgárság egyfajta „inkubátora”. Mindazonáltal alig áll rendelkezésre Magyarországon olyan adat, ami a politikai attitűdök átadásának pontosabb megértését tenné lehetővé. Jelen tanulmány a családon belüli (szülő és gyermek közötti) politikai homofíliát, valamint a szülői politikai jellemzők egyénre gyakorolt hatásait vizsgálja Magyarországon. Adataink egy 2023-ban felvett országosan reprezentatív, 2000 fős telefonos kérdőíves kutatásból származnak. Az eredmények azt mutatják, hogy a magyar családok közel kétharmadában azonos politikai nézeten voltak a családtagok a kérdezett gyermekkorában, a homofíliamutatók esetében a legmagasabb arányt, az apák és a válaszadók szavazási aktivitásában, valamint az anyák és megkérdezettek konzervatív-liberális beállítódása között találtuk. A szülők jellemzőinek hatását strukturális egyenlet modellezésével (SEM) teszteltük. A szülők politikai érdeklődésének és ideológiai pozíciójának erős direkt hatása volt a gyermek ugyanezen jellemzőire, ám az egyén politikai részvételét és pártpreferenciáját a szülők már csak indirekt módon befolyásolták. Az attitűdök átadásának sikerét erősen növelte, ha a szülők maguk is homofílek voltak a szóban forgó jellemző mentén. Eredményeink rámutatnak a család, mint elsődleges ágens fontos szerepére a politikai szocializációban és új kutatási irányokat jelölnek ki.

  • Thomas Hobbes és a természeti állapot dilemmái I.: A totális háború axiomatikus volta
    3-24
    Megtekintések száma:
    70

    A tanulmány a kora modern kor egyik legmeghatározóbb politikai filozófus – Thomas Hobbes –
    fő művére, a Leviatánra való reflexió. Ebből nem következik automatikusan, hogy jelen írás a mű
    egészének elemzésére, a szerző morálfilozófiájának vagy államelméletének átfogó bemutatására,
    netán Hobbes, a politikai gondolkodásra gyakorolt hatásának kifejtésére vállalkozik. A cél ennél
    szerényebb, a vizsgált terület szűkebb: a Hobbes-i hatalomelmélet dilemmákkal telített premisz-
    szájának, a természeti állapot néhány szempontjának elsősorban analitikus módszerrel történő
    elemzése. A kezdeti helyzetre vonatkozó, ambivalens kérdések annak reményében fogalmazódnak meg, hogy e kérdések több oldalról történő megvilágításával rámutassunk a téma komplexitására, illetve hogy a tanulmányban rögzítettek továbbgondolásra serkentsék az olvasót.
    Jelen írás Hobbes általános filozófiájának bemutatásával és a Leviatán logikai rekonstrukciójával indul. Ezt követően a természeti állapottal kapcsolatos két aspektus rövid elemzésére
    kerül sor: először az eredeti helyzet és a Teremtés története közötti analógia felvetése a cél, a
    feltételezett szerzői szándék szemmel tartásával. Másodszor, a kezdeti helyzet esetleges fejleményei alapján a totális háborúba torkollás axiomatikusságának vizsgálata kerül a középpontba.
    Az elemzésből kiderül, hogy a válaszadás egyik kérdésre sem annyira egyértelmű.

  • Neo-hobbesiánus demokrácia: A modus vivendi elmélete és a demokratikus legitimáció
    25-41
    Megtekintések száma:
    27

    A kortárs politikaelméletben a rawlsi liberális konstruktivizmust az elmúlt években a politikai
    realizmus elméletei vették kritikai össztűz alá. A realista liberalizmus egyik fő teoretikusa, John
    Gray a társadalmi együttélés olyan neo-hobbesiánus modelljére helyezi a hangsúlyt, amely a
    politikai élet alapvetően konfliktusos voltából indul ki; a társadalmi értékek és életformák
    gyakorta előforduló összemérhetetlenségét feltételezi a modern multikulturális társadalmakban.
    Az ilyen értelemben vett értékpluralizmus kontextusában a politikai realisták a modus vivendi
    eszméjét fogalmazzák meg. Posztmodern elméletként a modus vivendi inkább egy pragmatikus
    és eljárásaiban nyitott teória, szemben a deontológiai morális elvekre alapozott filozófiai
    konstrukciókkal. A modus vivendi elméletének kidolgozói a társadalmi csoportok békés együttélésének
    és a politikai közösség egy morális minimumának teoretizálására tesznek kísérletet. Az
    elmélet nagy hiányossága azonban, hogy nem számol a demokrácia eszméjével, ami viszont két
    okból is hasznos lehet a modus vivendi teóriájára tekintettel. Először is, a mai politikai rendszerek
    elképzelhetetlenek, vagy minimum botrányosak, a demokratikus legitimáció valamely
    formája nélkül. Másrészről pedig, számot kell vetnünk a különböző liberális projektek, úgy is,
    mint a liberális multikulturalizmus kimerülésének. Az alkotmányos védelem mellett a demokrácia
    védelme azzal is jár, hogy hogyan tud az egyes kultúrák és egyéb társadalmi csoportok között
    egyensúlyt teremteni a modern társadalmakban. Írásomban arra teszek kísérletet, hogy a
    demokratikus legitimáció fogalmát a modus vivendi elméletének fényében világítsam meg.

  • A magyar egyetemisták és főiskolások demokráciához fűződő viszonya
    47-69
    Megtekintések száma:
    36

    A demokratikus állampolgári nevelés demokrácia minőségére gyakorolt kedvező hatását illetően konszenzus érhető tetten a tudományterület kutatói között. Az állampolgári nevelés folyamatának egyik releváns színtereként a felsőoktatás intézménye hozható fel, sőt egyes szerzők
    szerint az egyetemek, főiskolák jellegüknél, szerepüknél fogva éppen önmaguk testesítik meg a
    demokrácia lényegi tartalmát. A tanulmány éppen ezért az egyetemista és főiskolás hallgatók
    körében végzett adatfelvételekre támaszkodik, amikor arra a kérdésre keresi a választ, hogy
    beszélhetünk-e egy olyan demokratikus generáció megjelenéséről, amelynek politikai aktivitása
    először az egyetemi, illetve felsőoktatási hallgatók körében jelenik meg? Több mint negyedszázaddal a magyar demokratikus átalakulást követően a hallgatók körében megfigyelhető kampányszerű politikai aktivizálódás vajon az egyetemista társadalom demokratikusságáról szolgál-e bizonyítékkal?
    A demokratikus állampolgárság empirikus keretein belül kidolgozott elemzésünk igyekszik
    számos tanulsággal szolgálni a magyar esetről, bizonyítva, hogy a demokratikus intézmények
    létezése a polgárok demokratikus attitűdjeinek szükséges, de nem elégséges feltételét képezik.