A tanulmány egy dél-alföldi község gyártósori munkásainak társadalmi helyzetét vizsgálja 18 félig strukturált interjú alapján. A kutatás célja annak feltárása, hogy milyen iskolai és munkaerőpiaci életutak vezetnek a gyártósori munkavégzéshez, hogyan értelmezhető a munkások társadalmi pozíciója, valamint milyen tényezők járulnak hozzá helyzetük újratermelődéséhez. Az eredmények alapján a válaszadók többségét alacsony iskolai végzettség, korlátozott mobilitási lehetőségek és szűkös anyagi mozgástér jellemzi. A gyártósori munka ugyan stabil foglalkoztatást és rendszeres jövedelmet biztosít, de kevés előrelépési lehetőséggel, alacsony autonómiával, három műszakos munkarenddel és a megbecsültség hiányának tapasztalatával jár együtt. A válaszadók gyermekei esetében részleges, többnyire egylépcsős iskolai mobilitás figyelhető meg, amely azonban nem feltétlenül eredményez érdemi társadalmi pozícióváltást. A tanulmány következtetése szerint a vizsgált gyártósori munkások viszonylag stabil munkaerőpiaci integráció mellett is sérülékeny társadalmi helyzetben vannak.