Keresés

Keresési eredmények

• A popperi módszertan megjelenése a politikában

  102-107

  Petrov Boglárka

  Megtekintések száma:

  16

  Karl R. Popper tudományfilozófiájának alapjai részben egészen David Hume indukciós kritikájáig nyúlnak vissza. Ebből nő ki tudományos módszertana és társadalomkritikája, amelyben nagy része van a Hayek-féle szocializmus-kritikának is. Ahhoz, hogy a popperi módszertant a lehető legteljesebben megérthessük, először ezeket kell áttekinteni.

  David Hume Értekezés az emberi természetről című művében fejtette ki, mit gondol az emberi tapasztalatról és az ok-okozati következtetésről. Hume (2006) szerint az ok-okozati következtetések logikusak, mivel sokszorosan megismétlődött eseményeken, tapasztalatokon alapulnak, de ez nem jogosít fel arra, hogy ismeretlen, meg nem tapasztalt dolgokra is kiterjesszük ezen okfejtéseinket.

  Az ő példájával élve, az, hogy a tűz és a meleg fogalmai általában együtt lépnek fel, csak azt bizonyítja, hogy adott körülmények között a tűz meleg, de nincs okunk feltételezni, hogy a körülmények megváltozása esetén ugyanez a reláció fennállna. Ezen állítását megerősítendő, elméletét az érzelmekre és azok viselkedésére is kiterjesztette, amely így szerinte igazolja azok bonyolultságát és kiszámíthatatlanságát, míg ebből következően az ok-okozati feltételezés olyan érzelmekhez vezethet, mint például az előítélet. (Hume 2006: 399-402)

  Popper valami egészen hasonlóra jutott, de ellentétben Hume-mal, következtetéseit saját környezetére, nem pedig az elvont érzelmekre terjesztette ki, majd továbblépett a filozófián azzal, hogy bár egy elméleti módszertannal rukkolt elő, azt mégis sikeresen tudta hasznosítani saját munkáiban.

  A popperi módszertan alapja a tudományos bizonytalanság, az a meggyőződés, amely szerint sosem lehetünk biztosak az igazunkban. Popper korának tudományfelfogása ezzel élesen szemben állt, a jusztifikációs tudományfilozófia egyértelműen a bizonyíték, a demonstráció és a tapasztalat körül forgott, ez határozott meg minden tudományos elméletet.

  Ahogy azt korábban Hume is kimutatta a filozófiában, a demonstráció aligha igazol többet annál, mint a fogalmak pillanatnyi, együttes megjelenését. Popper ezen a vonalon továbbhaladva kritizálta korának tudományfilozófiáját.

• A tudományfilozófiai elméletek és az értékkutatások kapcsolata

  131-147

  Dudik Benedek

  Megtekintések száma:

  81

  Jelen tanulmány célja annak vizsgálata, hogy a tudományfilozófiai elméletek főáramú megközelítései mennyiben alkalmazhatók az értékkutatás területén. Vizsgálatom során három jelentős, 20. századi tudományfilozófiai megközelítés alapján vizsgálom az axiológiai vizsgálatokat a 20. század közepétől. E három filozófiai elmélet: Popper falszifikációs elmélete, Kuhn paradigmaelmélete és Lakatos tudományos kutatási programok elmélete. Közülük Lakatos elméletének tulajdonítom a legnagyobb magyarázó erőt. Elméletében Lakatos úgy találta, hogy minden kutatás egy tágabb kutatási program része, amely egy kemény mag vagy negatív heurisztika (ahogy Lakatos nevezi) körül rendeződik. Írásomban a mellett érvelek, hogy az értékkutatási programok magja maga az értékmeghatározás, amelyet az értékkutatás területén különböző kutatók használnak. Ez az fogalom alig változott az elmúlt évtizedek során. Ehhez kapcsolódva léteznek a különböző értékmodellek, amelyek célja az emberek értékrendszerének felmérése. Ezek a modellek a kemény mag körül található védőövnek tekinthetők. Jelen írás célja nem Lakatos elméletének kiemelése a tudományfilozófiai megközelítések közül, hanem az értékkutatás filozófiai szemmel történő vizsgálata.