Keresés

Keresési eredmények

• A politikai kultúra felülírása: a vezetők kultúraformálása

  106–124

  Nagy Zsolt

  Megtekintések száma:

  23

  A tanulmány a politikai kultúra és a politikai vezetés viszonyát vizsgálja, különös tekintettel a válsághelyzetek alatti tudatos kultúraformálásra. A kutatás elméleti keretét a politikai kultúra klasszikus és dinamikusabb, orientációközpontú megközelítései alkotják, amelyek lehetőséget adnak a politikai „mérnökösködés” folyamatának megragadására. Az elméleti alapvetést egy aktuális esettanulmányon, az orosz–ukrán háború (2022–2024) magyarországi politikai recepciójának elemzésén keresztül teszem próbára. Az eredmények azt igazolják, hogy a politikai elit – különösen a domináns kormánypárt – a centralizált kommunikáció és az affektív elemekre építő narratívák révén képes volt rövid távon is sikeresen átkeretezni a társadalom háborúhoz való viszonyát, szemben az ellenzék morális alapú, de fragmentált és kevésbé hatékony kísérletével. A tanulmány konklúziója szerint a politikai kultúra nem csupán lassú szocializációs folyamat eredménye, hanem erős sokkhatások idején az elit által vezérelt, stratégiai cselekvéssel is formálható konstrukció.

• Szinekdochális képviselet és a határsértő mozzanat: A populizmuskutatás performatív fordulata Boris Johnson és Jeremy Corbyn esetének tükrében

  68-97

  Baranyai Artúr

  Megtekintések száma:

  143

  Az elmúlt évtizedben dinamikusan fejlődő populizmuskutatásban a Cas Mudde nevével fémjelzett ideológiai felfogás vált főáramúvá, amely a populizmust szubsztantív pozícióként, világnézetként, közpolitikákat megalapozó eszmerendszerként értelmezi. A tanulmány ezzel az értelmezési kerettel szemben a performatív elmélet perspektívájából közelít a jelenséghez, új megvilágításba helyezve a populista vezetők tevékenységét. A performatív felfogás fókuszában a diskurzuson részben túlmutató verbális és nem verbális dimenzió vizsgálata, azaz a populizmus szociokulturális és stilisztikai-esztétikai aspektusainak feltárása áll. Az elemzés ezen elméleti kiindulópontok alapján két esetet, Boris Johnson és Jeremy Corbyn performanszát vizsgálja. Az empirikus elméletalkotás jegyében az esettanulmányok relevanciája egyrészt a peformatív elmélet továbbgondolása, másrészt az ideológiai paradigma korlátozott magyarázóerejének megvilágítása. A tanulmány elsődleges hozzájárulása a szakirodalomhoz Boris Johnson ese­tében az elitista és populista elemek párhuzamos megjelenésének magyarázata, míg Jeremy Corbyn esetén a populista és populáris képviseleti jelleg elhatárolása, és az ebből következő fogalmi finomítás előmozdítása.

• „Ha munkásszálló – legyen jó”: Munkásszállók helyzete az állami és a vállalati szociálpolitikában Szabolcs-Szatmár megyében a hetvenes években

  43-61

  Murányi-Győri Gréta

  Megtekintések száma:

  294

  Az ingázók „második otthonának” bemutatása, az ingázás, mint a Kádár-korszak egyik legmeghatározóbb társadalmi jelenségének kutatása kapcsán elkerülhetetlen. Különösen indokolt ez Szabolcs-Szatmár megyében illetően, amely térség különösen szorosan kapcsolódott a megyén belüli ingázás jelenségéhez. A korszakban megvalósuló összefonódó állami és vállalati szociálpolitika egyik fő célja, különösen az 1960-as évek első felétől, kétségkívül a munkásszállók által nyújtott kielégítő életkörülmény és kulturális szolgáltatások biztosítása volt. Míg a megyei politikai vezetés részéről az 1970-es évek elejétől, addig az egyik legtöbb ingázót foglalkoztató vállalat, a Szabolcs Megyei Állami Építőipari Vállalat számára már a hatvanas évek végétől prioritást élvezett az ötvenes évek eleje óta működtetett munkásszállók ügyét. A vállalati törekvések legfőképpen a megfelelő higiéniai körülmények kialakítása, valamint a kulturális lehetőségek biztosítása kapcsán mutatkoztak meg. A jelentős anyagi ráfordítás ellenére maradandó eredményt azonban nem sikerült elérni, aminek hatására a korábbi évtizedekben kitűzött vállalati célok az 1980-as években is prioritást élveztek.