Keresés

Keresési eredmények

• A migrációs folyamatok hatása a kárpátaljai magyarok számának alakulására

  5-29

  Tátrai Patrik

  Molnár József

  Molnár D. István

  Kovály Katalin

  Erőss Ágnes

  Ferenc Viktória

  Rákóczi Krisztián

  Megtekintések száma:

  111

  A legutóbbi, 2001-es ukrán népszámlálás szerint Kárpátalján 152 ezer fő vallotta magát magyar
  nemzetiségűnek, azonban az azóta eltelt időszak népesedési és etnikai viszonyairól nagyon
  keveset tudni. Különösen a magyar lakosság kivándorlása az, aminek számbavétele nehézséget
  jelent, és aminek a jelentősége a 2010-es években – elsősorban a 2014-ben Kelet-Ukrajnában kirobbant
  fegyveres konfliktus hatására – megnövekedett. Éppen ezért jelen tanulmányban különböző
  adatforrások: az ukrán és magyar hivatalos statisztikai adatok, valamint két reprezentatív
  felmérés eredményeit bemutatva keressük a választ arra, hogy hogyan alakult a legutóbbi népszámlálás
  óta a kárpátaljai magyarok állandó és ideiglenes migrációja, és hogy mindez hogyan
  befolyásolta a kárpátaljai magyarság létszámát.
  Az adatbázisok összehasonlítása rávilágított arra, hogy a különböző módszertannal, különböző
  aktorok által gyűjtött adatok jelentősen eltérő képet festenek az – egyébként meglehetősen
  komplex – migrációs folyamatokról. A reprezentatív felmérések szerint, amelyek módszertanuknál
  fogva vélhetően jobban tükrözik a mobilitás nagyságrendjét, a kivándorolt magyarok száma
  2001 óta 9–14 ezer fő; ez alapján 2017 elején a kárpátaljai magyarok létszáma 130 ezer körül
  lehetett.

• A vajdasági/délvidéki magyarok nemzeti identitása 1990-től napjainkig – II.: Irodalmi betekintés alapján

  109-134

  Kovács Teréz

  Kiss Igor

  Megtekintések száma:

  59

  Tanulmányunk második részében bemutatjuk a vajdasági/délvidéki magyarok harmadik generációjának, az 1990 után színre lépettek nemzeti identitásának politikai-állampolgári és
  kulturális-történeti összetevőinek átalakulási folyamatait. A jugoszláv állam megszűnésével a
  vajdasági magyarok szerb állampolgárok lettek. Az új államhatalom ellenségesen viszonyult a
  vajdasági magyar kisebbséghez egészen 2014-ig, amikor az uralkodó szerb politikai elit politikai identitást váltott: oroszpártiból nyugat-európai párti lett. A magyar kormánynak a vajdasági magyaroknak nyújtott kulturális és gazdaságfejlesztési támogatásának a célja a szülőföldön
  való boldogulás és a nemzeti identitás erősítése volt. Akik támogatásban részesültek, azok előtt
  megnyílt egy pozitív jövőkép. A könnyített eljárással megszerezhető magyar állampolgárság
  nemcsak a magyarság összetartozásának tudatát, de az amúgy is nagymértékű népességfogyásban szenvedő délvidéki magyar közösség elvándorlását is felerősítette. Míg a továbbtanulási célú kivándorlás Magyarországra, addig a munkavállalás döntően Nyugat-Európába tart.

• Vajdasági/délvidéki magyarok nemzeti identitása 1920–1989-ig I.

  109-135

  Kovács Teréz

  Kiss Igor

  Megtekintések száma:

  71

  Kétrészes tanulmányunk első része Pataki Ferencnek abból a megállapításából indul ki, hogy a
  nemzeti identitás egy olyan kollektív identitás, amely két – politikai-állampolgári és kulturális-történeti – összetevőből áll. A nemzeti államok állampolgárai esetében ezek az egyének tudatában egybeesnek. Viszont nemzeti kisebbségek esetén szétválnak. Tanulmányunk fő kérdése,
  hogy a Trianon óta elmúlt száz évben hogyan változott a vajdasági magyarok három nagy nemzedéke – a két világháború közöttieknek, a szocializmusban felnövekvőknek és az 1990 után
  színre lépőknek – nemzeti identitásának e két összetevője. Megállapítottuk, hogy az első nemzedéknek volt (illetve megmaradt az első világháború előtt kialakult stabil) kulturális-történeti
  identitása, de nem alakult ki sem a magyar, sem a délszláv állam iránti politikai-állampolgári
  azonosulása. Ez utóbbi „pótlására” formálódott ki a Vajdasághoz kötődő regionális identitás.
  A második, tehát az 1945 után született és felnőtt nemzedék már egy új világrendszerben szocializálódott és ebben a rendszerben alakult ki a jugoszláv politikai-állampolgári és a vajdasági
  magyar identitás, amely ekkor már a magyarországi magyaroktól való másságot, elhatárolódást jelentette. A kulturális-történeti identitásuk megrendült és széttöredezett, majd ennek a
  folyamatnak nemkívánatos „mellékterméke” volt az asszimiláció, melynek során a vajdasági
  magyarok közül sokan elveszítették magyar kulturális-történeti identitásukat és szerb vagy jugoszláv identitásúak lettek. A harmadik – az 1990 után színre lepő – nemzedékről tanulmányunk második része szól.

• Változásfolyamatok a magyarok és ukránok által lakott kárpátaljai Izsnyéte közösségében

  62-85

  Doszpoly Roland

  Megtekintések száma:

  56

  Kutatásaimat a kárpátaljai Izsnyétén 2012-ben kezdtem antropológiai kutatócsoporttal. Kezdetben a lokális település együttélési mechanizmusaira, az ott élő etnikumok kulturális sajátosságaira voltunk kíváncsiak, de a háborús helyzet miatt hamarabb abba kellett hagynunk empirikus kutatásainkat 2015 előtt. 2017-ben, doktoranduszként folytattam empirikus kutatásaimat Izsnyétén, ahol a magyarok abszolút többséget képviselnek az államalkotó ukrán etnikummal szemben. Az alapvető kutatási koncepció az volt, hogy olyan határhoz közel eső lokális települést válasszak, ahol kettő, vagy három eltérő etnikum él együtt évtizedek óta. Tanulmányomban az etnicitás termelődésének folyamatát vizsgálom, valamint a településen élő etnikumok egymásról alkotott képét és változásait, valamint egymáshoz való alkalmazkodási folyamatait korábbi kutatások adataival összehasonlítva, reflektálva a változásokra, főként az asszimiláció tükrében. Már a 2012-es kutatások eredményei is térbeli izolációt mutattak, sok esetben a disszimiláció volt tapasztalható az együtt élő etnikumok között, azonban számos más tényező és aspektus az elmúlt években eltérő, változatos folyamatokat idézett elő.