Keresés
Keresési eredmények
-
A radikalizmus szociális reprezentációja fiatalok körében
64-78.Megtekintések száma:191A tanulmányban egy nemzetközi kutatás (Myplace) adatait felhasználva, politikai szocializációs szempontból lényegesen eltérő két városban (Ózd és Sopron) élő 15–26 éves fiatalok radikalizmus értelmezését a szociális reprezentáció elmélet alapján vizsgáltuk. Az elméletre épülő
egyik empirikus módszernek megfelelően, a 2012-ben lebonyolított kérdőíves adatfelvétel során
asszociációs válaszok kvantifikálásával a radikalizmus reprezentációjának strukturális és tartalmi jellemzését követően a fiatalokra jellemző nacionalizmus és a demokratikus alapelvekhez
való viszony, valamint a radikalizmus reprezentációjának kapcsolatát elemeztük. -
Magyar kutatók külföldön: a női és férfi karrierutak főbb jellemzői
23-48Megtekintések száma:410A nemzetközi mobilitás napjainkra nemcsak a sikeres kutatói életút részévé vált, de egyre erősebb szakmai elvárásként fogalmazódik meg. Az elmúlt évtizedekben ugrásszerű növekedésnek indult migrációt a nemzetközi szakirodalom már mélyebben vizsgálja, de a magyar kutatók külföldi karrierjéről keveset tudunk. Ráadásul, ahogyan a kutatói karrierek, úgy a nemzetközi mobilitás is erősen meghatározott a nemek alapján, és számos módon összekapcsolódhat az egyenlőtlenségek különböző típusaival. Tanulmányunk célja feltárni a külföldre távozott magyar kutatók főbb jellemzőit, különös tekintettel a nemek közötti azonosságokra és különbségekre. A kutatás online kérdőív segítségével vizsgálta a PhD-fokozattal rendelkezők mobilitását: karrierjét, munkaszerződését, munka és magánéletének egyensúlyát, jövőterveit, valamint a fokozat hasznosíthatóságát. Eredményeink azt mutatják, hogy a férfiak külföldi munkaerőpiaci helyzete előnyösebb a nőkéhez képest, a munka-magánélet egyensúlya kihívás a nők számára, de mégis könnyebb külföldön, ugyanakkor a gyermekvállalásra negatív hatással van. A fokozatba fektetett tőkék megtérülését a férfiak egyértelműbben érzékelik, a nők elégedettsége mérsékeltebb.
-
Politikai fejlődés: mi, miért, hogyan? A mai Magyarország előtörténete összehasonlító keretben
5-26Megtekintések száma:285A tanulmány középpontjában az 1989–90 előtti Magyarország politikai fejlődésének komparatív vizsgálata áll. A szövegben a szerző nem foglalkozik az elmúlt 32 évvel, sokkal inkább az a kérdés izgatja, hogy a politikai fejlődés fogalmának hányféle értelmezése létezik. Ezek közül külön is kitér a fejlett országok (például az Egyesült Államok), valamint a fejlődő országok (azon országok köre, amelyek a gyarmati sorból szabadultak fel az 1960-as években) politikai fejlődésére, és kiindulópontja az, hogy Magyarország nem írható le sem a fejlett, sem a fejlődő országok esetében használt kategóriákkal. A tanulmány ugyanakkor elismeri, hogy a magyar fejlődés mindenkori mércéje a nyugati fejlődés, de nem fogadja el azt a megközelítést, hogy mivel a magyar fejlődés számos ponton eltér a nyugatitól, ez egyben azt is jelenti, hogy zsákutcás. A dolgozat hipotézise a magyar politikai fejlődés „normalitásának” tézise.
-
Az önkéntesség önkéntelen oldalai. Munkahelyi konfliktusok a civil szervezeteknél végzett önkéntes munka során
276-298Megtekintések száma:124-
-
„Lakótelep kertes házak helyén…”: Interjú Béres Csabával – In memoriam
138-147Megtekintések száma:369-
-
Az EP választások másodrendű jellege
29-51Megtekintések száma:305tokat mandátumokká átváltó sajátos folyamat. Ezt a szerepet tölti be, akár nemzeti parlamenti, akár helyi-önkormányzati, vagy európai parlamenti választásokról legyen szó. Az Európai Parlamenti (a továbbiakban EP) képviselők közvetlen úton történő választási rendszere sajátos történelmi ívet írt le (1979-től), melyre az egységesítésre irányuló törekvés volt jellemző, de e törekvés eleddig nem eredményezett teljes uniformizálást, csupán egy sajátosan mérsékelt egységesítést. Alapvető, de kihívó kérdésként tevődik fel, hogy milyen viszony áll(hat) fenn a nemzeti parlamenti (a továbbiakban NP) és az EP választási eredmények között. Az EP választások másodrendűnek, az NP választások pedig elsőrendűnek tekinthetők, ugyanis úgy tűnik, mintha az EP választások nem az európai kérdésekről, európai alternatívákról, hanem belpolitikai csatározásokról, az NP választások „második menetéről” szólnának (noha e másodrendűséget nem az állandóság, hanem inkább a dinamika jellemzi). Ennek fényében, nem túlzás az állítás, miszerint az EP politikai tér a tagállamok nemzeti politikai tereinek van alávetve, amiből következhet, hogy az EP választási eredményeket a nemzeti politikák, a tagállami politikai kontextusok határozzák meg elsősorban. Az első-, és másodrendű választás elválasztható egymástól (vajon ez mennyire éles?), de a két „rend” között kölcsönös egymásra hatás áll fenn. Kérdés, hogy a két szintű választás közötti viszony kapcsán megfogalmazhatók-e egyértelmű szétválasztások és következtetések (Reif–Schmitt, 1980), vagy célszerű a kérdés óvatosabb kezelése (Marsch, 1998; Covař, 2016).
-
Közösségkép – másképp
161-168Megtekintések száma:201A közösségek kialakulásának, belső dinamikájának, átalakulásának főbb jellemzőit foglalja össze az írás Hankiss Elemér érték- és közösség kutatásainak és elemzéseinek felhasználásával. Központi kérdése az egyén elidegenedésének társadalmi meghatározottsága, a cselekvés korlátozottsága.
-
Struktúra és communitas: Szubkulturális problémamegoldó tudás egy alternatív gimnáziumban
153-174.Megtekintések száma:217Az írás egy budapesti alternatív iskola, a „Diákház” belső diskurzusában megjelenő szubkulturális és iskolai/intézményi értelmezések kapcsolatát mutatja be. Két eltérő értelmezési kerethez
tartozó értelmezéseket és gyakorlatokat, amelyek párhuzamosan, egymásba fonódva jelennek
meg a diákházi kommunikációs színtéren. Ez hozzájárul egy olyan problémamegoldó felkészültség/tudás létrejöttéhez, amely külön egyik értelmezési keretben sem jelenik meg. Ebben a diskurzusban a különbözőség, deviancia, marginalitás, ellenállás vagy a communitas szubkulturális megnyilvánulásai, illetve a tudás, önállóság, felelősségvállalás és az iskolai hierarchikus
struktúra megnyilvánulásai hol egymással szembeállítva, hol egymást erősítve jelennek meg.
A diskurzusban létrejövő tudást a Diákház fel tudja használni a (korábban iskolaelhagyó) diákok intézményen belül tartásához, a diákok pedig saját érvénytelenség-élményük csökkentéséhez. Így a Diákház a két ellentétes társadalmi állapotot, a communitast és a struktúrát képes a
saját hasznára fordítani. -
Kormányzati legitimitás és az adómorál összefüggései a fiskális szerződésben: A kollektív szolgáltatások és a kormányzati kommunikáció esete
140-156Megtekintések száma:250Tanulmányom a Margaret Levi (1988, 1998) és Jeffrey F. Fimmons (2005) nevéhez fűződő fiskális szerződés elméletére építve vizsgálja az adómorál és a kormányzati legitimitás közötti kapcsolatrendszer természetét, mely a morális megfontolások, valamint az azokat befolyásoló kormányzati tényezők megismeréséhez is hozzájárulhat. A fiskális szerződés elmélete szerint ugyanis az adófizetők és a mindenkori kormány között egy hallgatólagos megállapodás áll fenn, mely a kormányt a kollektív szükségletekre reagáló szolgáltatások fenntartására, míg az állampolgárokat az ehhez való hozzájárulásra, az adók befizetésére kötelezi. Az adófizetés tehát önkéntes, de feltételekhez kötött. Tanulmányom e szerződéselméletből kiindulva érvel amellett, hogy a fiskális megállapodás az állampolgárok közösség iránt érzett felelősségében gyökerezik, mely az adófizetés során fellépő morális megfontolásaikat erősítheti fel. Az adófizetők és a mindenkori kormány között fennálló kétoldalú szerződés így a társadalmi felelősségvállalásban gyökerező adómorál jelentőségére világíthat rá.
-
A 2011-es választási reform kihatásai a magyar választási eredményekre I.: A reform elméleti aspektusai
195-209Megtekintések száma:456A második világháborút követő második, majd a hetvenes és a nyolcvanas években megtapasztalható, aztán a Szovjet Birodalom összeomlása utáni harmadik demokrácia-hullám megjelenése egyben a demokratikus választási rendszerek térnyerését hozta magával. Ezzel együtt a választási reformok megközelítése, elemzése, illetve a reformelméletek kutatása is új alapokra
helyeződött.
Jelen írás egyik célja a választási reform értelmezése, ezt követően, a reformelmélet néhány
aspektusának rövid felfejtése annak érdekében, hogy világosabb képet kapjunk a reform fogalmának belső világáról, annak komplexitásáról, illetve a reformfolyamat többtényezős (előzmények, társadalmi-politikai kontextus, fennálló pártrendszer, választási rendszer inherens
vonásai, szereplők kiléte, stb.) voltáról. A tanulmány másik célja annak érzékeltetése, hogy az
alapvető elméleti szempontok tanulmányozása hozzájárul(hat) a konkrét reformok mélyebb
megértéshez, az érték és/vagy érdekalapú kezdeményezések „miért?”-jeinek behatóbb feltárásához, illetve a reformfolyamatok megfelelőbb empirikus elemzéséhez. -
Politika és média – A magyar médiahálózat szerkezete 2018 őszén
107-129Megtekintések száma:288A tanulmányban a magyar médiavilágot elemzem, három 2018 őszén megjelent politikai ügy
kapcsán. Az Orbán–Simicska-konfliktust követően jelentős változások történtek a médiavilágban. Több új médiumot ekkor alapítottak meg a Fideszhez informálisan kapcsolódó üzletemberek, miközben más médiumok hirtelen gyorsasággal megszűntek. 2018 őszére a Simicska -birodalom lényegében felmorzsolódott. Ezzel ellentétben a Fideszhez informálisan kapcsolódó
médiumok száma megugrott. Hipotézisem szerint az átalakulás következtében a magyar médiavilág továbbra is polarizált képet mutat. Az őszi ügyeket háromféle módszerrel vizsgáltam. Először a leíró statisztika elemzéséből kiderült, hogy a kormánypárti és nem kormánypárti médiumok napirendje jelentős eltérést mutat. Másodszor az egyes ügyekben megjelent tudósításokat
szisztematikus tartalomelemzésnek vetettem alá, amelynek eredménye azt mutatja, hogy a két
csoport tartalmi értelemben polarizált. Végül a médiumok egymás közötti interakciói révén
hálózatokat hoztam létre. Ellentétben az első két módszerrel a hálózatelemzés nem erősítette
meg a polarizáció tézisét. -
Szinekdochális képviselet és a határsértő mozzanat: A populizmuskutatás performatív fordulata Boris Johnson és Jeremy Corbyn esetének tükrében
68-97Megtekintések száma:135Az elmúlt évtizedben dinamikusan fejlődő populizmuskutatásban a Cas Mudde nevével fémjelzett ideológiai felfogás vált főáramúvá, amely a populizmust szubsztantív pozícióként, világnézetként, közpolitikákat megalapozó eszmerendszerként értelmezi. A tanulmány ezzel az értelmezési kerettel szemben a performatív elmélet perspektívájából közelít a jelenséghez, új megvilágításba helyezve a populista vezetők tevékenységét. A performatív felfogás fókuszában a diskurzuson részben túlmutató verbális és nem verbális dimenzió vizsgálata, azaz a populizmus szociokulturális és stilisztikai-esztétikai aspektusainak feltárása áll. Az elemzés ezen elméleti kiindulópontok alapján két esetet, Boris Johnson és Jeremy Corbyn performanszát vizsgálja. Az empirikus elméletalkotás jegyében az esettanulmányok relevanciája egyrészt a peformatív elmélet továbbgondolása, másrészt az ideológiai paradigma korlátozott magyarázóerejének megvilágítása. A tanulmány elsődleges hozzájárulása a szakirodalomhoz Boris Johnson esetében az elitista és populista elemek párhuzamos megjelenésének magyarázata, míg Jeremy Corbyn esetén a populista és populáris képviseleti jelleg elhatárolása, és az ebből következő fogalmi finomítás előmozdítása.
-
Társadalomtudományi területen végzett hallgatók munkaerőpiaci életútjának hasonlóságai és eltérései
109-140Megtekintések száma:265Tanulmányunkban négy, „szociális” szak friss diplomásainak végzés utáni (rövid) életútját, a felsőoktatásból a munka világába való átmenetüket vizsgáljuk. A kiválasztott szociális szakok esetében azt vártuk, hogy a hasonlóságok mellett különbségek is érvényesülnek a munkaerőpiaci életútban. További várakozásunk az volt, hogy e négy szak/szakma közül a szociológusok a többi szakmától eltérő munkaerőpiaci magatartással jellemezhetők, amit részben a képzésük célrendszere, a képzés tartalma, és a potenciális foglalkoztató intézményrendszer flexibilitása magyaráz. A többi szociális szak esetében ehhez képest a szociodemográfiai háttér és a munkaerőpiaci tapasztalatok, elvárások, elégedettség alapján ettől eltérő képet tapasztaltunk. A szociális munkások és a szociálpolitikusok szociodemográfiai mutatói közel állnak egymáshoz, akárcsak a szociálpolitikusoké és a szociológusoké, amit részben az MA/egyetemi képzési szint hatásával magyaráztunk. Elemzésünkhöz a DPR 2015-ös adatfelvételének az eredményeit elemezzük. A kutatást az Oktatási Hivatal szervezte a felsőoktatási intézmények közreműködésével, online kérdőív alkalmazásával. Az összes válaszoló közül (20 579 fő) a társadalomtudományi képzési terület négy szakját válogattuk le (828 fő).
-
Demokrácia rózsaszín szemüveg nélkül
153-157Megtekintések száma:209Körösényi András (2019): Manipuláció és demokrácia. Politikaelméleti tanulmányok.
Budapest, Gondolat Kiadó, 289 oldal - Recenzió. -
Preferált vezetési stílus, vezetői és vállalkozói hajlandóság az egyetemi hallgatók körében
3-26Megtekintések száma:290Jóllehet számos kutatás született vezetői stílusok témakörben, és az egyetemi hallgatók kezdetektől gyakori szereplői a feltáró jellegű társadalomtudományi kutatásoknak, kevesebb példát
találunk arra, hogy a Full Range Leadership modellt fiatalok körében alkalmazzák. Ebben a
cikkben a szerzők magyar egyetemisták körében vizsgálják a preferált vezetői stílusokat, és ezeket a vezetői és vállalkozói aspirációkkal összefüggésben térképezik fel. A kutatásban felhasznált online kérdőívet fővárosi és vidéki egyetemek gazdasági, műszaki és társadalomtudományi
képzéseiben tanuló diákok töltötték ki. A kérdőív kitöltésében 335 egyetemi hallgató működött
közre. Az eredmények feltáró jellegűek és a szakirodalom alapján várható összefüggéseket néhány ponton módosítják. Négy jól elhatárolható vezetési stílus rajzolódott ki a vizsgált egyetemisták körében, melyek a transzformatív, a szupportív, a defenzív és a laissez-faire vezetői
típusokat testesítik meg. Többváltozós elemzés alapján azt a feltevést fogalmazhatjuk meg, hogy
az egyetemi hallgatók körében a vezetői hajlandóság a transzformatív vezetési stílusjegyekkel,
míg a vállalkozói aspirációk a transzformatív és a szupportív vezetői stílussal mutatnak pozitív
összefüggést. -
Választási rendszerek Kelet-Közép-Európában
26-50Megtekintések száma:227A kelet-közép-európai demokratikus átalakulás kedvező lehetőséget nyújt a választástudomány
megállapításainak új dimenzióban történő érvényesülésének vizsgálatára. A tanulmány 23 ország 167 választása alapján mutatja be az új választási rendszerek kialakulását, fejlődését és
politikai következményeit. Hipotézisünk szerint a régióban a választások és választási rendszerek nem mindenben felelnek meg a konvencionális megállapításoknak. Elemzésünkben a régiót
öt alcsoportra (Közép-Európa, Nyugat- és Kelet-Balkán, Baltikum és a többi szovjet utódállam)
osztva vizsgáljuk. Ennek segítségével árnyaltabb képet kapunk az új választási rendszerek létrejöttéről és változásaikról. Országonkénti bemutatással az alcsoportok közötti és azokon belüli
hasonlóságokat és különbségeket is érzékeltetjük. Végezetül típusok szerint országonként, majd
alcsoportokként három ismert mutató segítségével (legkisebb négyzetek indexe, effektív választási és parlamenti pártszám) összegezzük az arányosságra és pártstruktúrára ható politikai
következményeket. A 167 választás elemzése azt bizonyítja, hogy Kelet-Közép-Európa nem mutat egységes képet a választási rendszerek politikai következményeit illetően. Hatásuk mérsékeltebb, mint a bejáratott demokráciákban. A választási rendszerek sokkal változékonyabbak is.
Változásaik az elmúlt negyedszázadban inkább divergáló, mint konvergáló tendenciát mutattak. A választástudomány megállapításait tehát a régióra nehéz alkalmazni, azok csak részben
érvényesek, különösen a pártrendszer alakulására vonatkozóan térnek el az eddigi tapasztalatoktól. Összességében a kelet-közép-európai választások nem érvénytelenítik a választástudomány konvencionális bölcsességét, de sok esetben nem azoknak megfelelő képet mutatnak. Így
jelentős mértékben járulnak hozzá a korábbi megállapítások továbbfejlesztéséhez, pontosításához. -
Az orosz stratégiai biztonsági kultúra különös világa
95-118Megtekintések száma:366E tanulmány célja, hogy feltárja a biztonság fogalmának orosz értelmezését, és megkérdőjelezze ezt az értelmezést. A dolgozat első része NATO és Oroszország kapcsolatáról nyújt történelmi áttekintést. Bár a NATO és Oroszország közötti kapcsolat soha nem volt baráti, de nem is volt mindig ellenséges. Hogyan vált azzá? Hogyan jutottak az orosz biztonságpolitikai döntéshozók arra a következtetésre, hogy a NATO egyértelmű fenyegetést jelent Oroszországra? Mi áll Oroszország NATO-val szembeni hajthatatlan álláspontja mögött? Van egyáltalán szilárd alapja ennek a hozzáállásnak? Mit mond ez el nekünk a biztonság fogalmának orosz értelmezéséről? A biztonság különböző fogalmainak áttekintése és a stratégiai biztonsági kultúra fogalmának vizsgálata után a tanulmány második része ezekre a kérdésekre próbál választ adni. Végkövetkeztetésként megállapítja, hogy az orosz stratégiai biztonsági kultúra imperialista vonásokkal rendelkezik, és rámutat arra, hogy ennek hosszabb távon miért elsősorban Oroszország fogja kárát látni.
-
Választás és képviselet
8-38Megtekintések száma:263Akár tágabb értelemben (filozófiai), akár szűkebb (politikai) megközelítésben elemezzük, a képviselet mindenképp poliszemikus fogalom, jelentését több szempont és tényező szabja meg, ezért vitatható fogalomként (contested concept) kezelendő. Politikai keretek közé szorítva, a képviselet fogalmának történeti feltárásával fény derül arra, hogy egy modern fejleménnyel szembesülünk, amelyben az ember-ember sajátos kapcsolatára utaló képviselő és képviselt közötti viszony szoros kapcsolatba van állítva a szabadsággal, a demokráciával, a szabad választásokkal vagy akár az igazságossággal, azaz, olyan fogalmakkal, amelyekhez a képviseletnek korábban nem, vagy csak igen ritkán volt köze. Plurális értelmezése ellenére, a demokratikus politikai képviseleten belül megkülönböztethetünk mennyiségi és tartalmi képviseletet. Az előbbi – leegyszerűsített formában – a szavazói pártpreferenciák testületi levetülésére, vagyis a képviselők parlamenti párthovatartozásának szám szerinti megoszlására utal. Az utóbbi, a közérdeket érintő parlamenti döntésekre, kormányintézkedésekre vonatkozik, azzal az alapvető kérdésfelvetéssel kiegészítve, hogy vajon milyen – a „közérdek” forrását és formálását közvetlenül meghatározó – viszony áll fenn képviselő és képviselt között. Jelen dolgozat célkitűzése a képviselet fogalomszerkezeti keretekbe foglalása, annak reményében, hogy sikerül rávilágítani a demokratikus politikai képviselet lényegi aspektusaira, a fogalom dinamizmusára, különös hangsúlyt fektetve a mennyiségi képviseletre.
