Keresés

Publikált ez után
Publikált ez előtt

Keresési eredmények

  • A felsőoktatási kollégiumok változó világa: Közösségfejlesztés, avagy a PPP konstrukciókhoz igazodó üzemeltetés
    79-108
    Megtekintések száma:
    254

    2003–2011 között lezajlott felsőoktatási fejlesztés keretében létrejöttek a magán-, és a közszféra együttműködéséből származó felsőoktatási beruházások, az ún. PPP konstrukciók. Jelen cikk azt vizsgálja, hogy a PPP konstrukcióként felépülő kollégiumok miként szervesülnek a felsőoktatási térbe, illetve hogyan hatnak környezetük hasonló közfunkciókat ellátó intézményeire. Milyen válaszokat ad a tisztán közszféra, valamint a köz- és magánszféra együttműködéséből származó intézetirányítás – a public management és a private-public management – az átalakuló felsőoktatási környezet kihívásaira. Az adatok tizenhét vezetői interjún alapulnak, amelyben elemeztük a hallgatók hétköznapjait lényegileg meghatározó intézményi szereplők diskurzusait. Összességében elmondható, hogy a hallgatói önkormányzatiság átalakulása, és a hatékony üzemeltetésre való mind nagyobb igény következtében olyan strukturális erőtérbe kerültek a kollégiumok, amelyben a privát szféra logikája piacfüggőséget alakít ki és hatékonyan formálja saját képére a közszférát. A demokráciájára büszke kollégiumok olyan strukturális viszonyok közé kerülnek, ahol egyértelműen sodródnak nyíltan felvállalt stratégiai céljaikkal ellentétes irányba. Egyfelől a magánszféra mintáinak prioritásai, a ’tiszta, átlátható’ tér, a könnyebb és biztonságosabb üzemeltetés, másfelől a hallgatókról és az öntevékenységről kialakuló, reflektálatlan, normatív kép ellehetetleníti a kollégiumok felsőoktatási integrációban eddig betöltött szerepének folytatását. A vizsgált intézmények a hallgatókat a felsőoktatás szolgáltatásainak hotelszerű igénybevételére szocializálják. Ezért nem tekinthető meglepőnek a hallgatók alacsony intézményi azonosulása és részvételi hajlandósága a magán- és köztér kialakításában.

  • Egyetemi hallgatók környezettudatossága a materializmus, az élettel való elégedettség, a politikai, illetve a pandémiával kapcsolatos nézeteik függvényében
    70-97
    Megtekintések száma:
    380

    Az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb figyelmet kap a környezeti problémák és az ezzel ös -
    szefüggő társadalmi jelenségek vizsgálata. Az egyetemi hallgatók környezettudatosságának
    és környezettudatosságukat befolyásoló tényezőknek a megismerése nagymértékben segítheti
    a fenntarthatósági irányelvek és oktatási-nevelési gyakorlatok előkészítését, meghatározását
    a felsőoktatásban. Tanulmányunkban 17 hazai egyetem hallgatóinak környezettudatosságát
    (környezeti attitűdjeit és környezetbarát viselkedését) vizsgáltuk számos feltételezett befolyásoló tényező függvényében. Így figyelembe vettük a hallgatók anyagias szemléletét (materializmus), élettel való elégedettségét, politikai nézeteiket, illetve a Covid-19 pandémiával kapcsolatos
    véleményüket. Ezek eredményeink szerint mind összefüggésben álltak a környezettudatosságot
    jellemző mutatókkal. A környezettudatosabb hallgatók kevésbé voltak materialista szemléletűek, kevésbé vallottak jobboldali nézeteket, életükkel elégedettebbek voltak, és a pandémiával
    kapcsolatos kérdésekben is eltért véleményük kevésbé környezettudatos társaiktól. Az élettel
    való elégedettséget a környezettudatosság és a politikai nézetek gyengébb hatása mellett legnagyobb mértékben a válaszadók által érzékelt relatív anyagi helyzet határozta meg.

  • A falusi kisiskolák társadalmi ökológiája: család-közösség-iskola kapcsolatok nemzetközi összehasonlításban
    76-103
    Megtekintések száma:
    355

    A falusi kisiskolák világszerte az oktatási és társadalmi egyenlőtlenségek metszéspontjaiban helyezkednek el, ahol a tanulói sikeresség szorosan összefügg a család, az iskola és a helyi közösség kapcsolatainak minőségével. Noha a nemzetközi szakirodalom széles körben vizsgálta a szülői részvétel és a társadalmi tőke szerepét, a vidéki kisiskolák társadalmi ökológiájáról – különösen a családi miliő, a közösségi beágyazottság és az intézményi autonómia összefüggéseiről – mindeddig kevés komparatív elemzés készült. Jelen tanulmány e hiányt kívánja pótolni egy 2010 és 2024 között megjelent empirikus és elméleti kutatásokat feldolgozó szisztematikus szakirodalmi áttekintéssel. A vizsgálat elméleti keretét Bronfenbrenner bioökológiai modellje, Bourdieu kulturálistőke-elmélete, Coleman szociálistőke-koncepciója és Epstein szülőirészvétel-tipológiája adja. Az elemzés eredményei szerint a falusi kisiskolákban a család-közösség-iskola hármas kapcsolatrendszere többszintű és interaktív módon hat a gyermekek fejlődésére, közvetlenül a kognitív, érzelmi és szociális dimenziókra, közvetetten a szülő-iskola kapcsolatok minőségén, strukturálisan pedig a helyi társadalmi tőke és az intézményi erőforrások rendszerén keresztül. A nemzetközi összehasonlítás rámutat, hogy bár a falusi iskolák univerzálisan hátrányos helyzetűek, az egyes társadalmak kulturális normái, közösségi szerkezetei és oktatáspolitikai modelljei döntően befolyásolják, hogy a családi és közösségi erőforrások képesek-e kompenzálni vagy éppen felerősíteni a hátrányokat. A tanulmány következtetése szerint a falusi kisiskolák sikeressége nem az erőforrások mennyiségén, hanem a kapcsolatok minőségén múlik, a bizalomra, kölcsönösségre és partnerségre épülő iskola–család–közösség együttműködés a vidéki reziliencia kulcsa. Az oktatáspolitikai beavatkozások akkor lehetnek hatékonyak, ha a kisiskolák közösségi és családcentrikus funkcióit megerősítik, és a szülői részvétel nem kiegészítő, hanem integrált eleme lesz a tanulási folyamatnak.