A világgazdasági értékláncban résztvevő szervezetek számára mindennapos gyakorlattá vált a
fizikai helyhez nem kötődő munkavégzés, a csapatok virtuális alapon történő szerveződése.
A versenyképesség fenntartásának érdekében alkalmazott különböző „kiszervezési” stratégiák,
a magasabb hozzáadott értékű szaktudás helyi piacának keresleti és kínálati egyenlőtlenségei,
vagy a magasan képzett szakemberek földrajzi diverzitása a vezetési és szervezési funkciók megújítását indokolják.
Tanulmányunkban a virtuális csapatok (VT) működését egy multinacionális vállalatnál készített esettanulmány segítségével vizsgáljuk: a munkaszervezés virtualitásából adódó vezetői
kihívásokra, illetve azok megoldási lehetőségeire hívjuk fel a figyelmet. Eredményeink alátámasztják a szakirodalomban is feldolgozott tényezőket: (i) a hatékony működés technológiai
eszközöktől való függőségét, (ii) valamint a bizalom építésének jelentőségét és sérülékenységét.
Mindemellett azt is hangsúlyozzuk, hogy (iii) a rendszeres személyes kapcsolat továbbra is a
csapatépítő folyamatok semmivel sem helyettesíthető katalizátora.