Bár Kárpátalja területe viszonylag távol helyezkedik el az orosz–ukrán háború harci cselekményeinek gócpontjától, a régióban élők hétköznapjai drasztikusan átalakultak 2022 februárja után. Miközben több százezer belső menekült érkezett és telepedett le a megyében, a hadiállapot bevezetése és a gazdasági nehézségek a kárpátaljai magyar lakosság körében számottevő emigrációs hullámot indukáltak. Azonban jelentős azok száma is, akik a háborús nehézségek ellenére szülőföldjükön maradtak. Jelen kutatás utóbbi közösség helyzetének vizsgálatát helyezi középpontjába, amelyen belül: (1) ismertetjük a megyében zajló legfontosabb társadalmi-demográ­fiai változásokat; (2) bemutatjuk a kárpátaljai magyar közösség boldogulási stratégiáit a háborús viszonyok között, a migrációs döntések hátterére és a szülőföldön maradás tényezőire fókuszálva; (3) elemezzük a belső menekültek érkezésének helyi társadalomra gyakorolt hatásait, az interetnikus viszonyok alakulását. Empirikus kutatásunk eredményei alapján elmondható, hogy a szülőföldön maradás kulcsa a családi boldogulási stratégiák folytonos átalakítása, formálása és a változó körülményekhez való gyors adaptálása. Bár a kárpátaljai magyarok lélekszámát a korábbi évtizedekben is elsősorban a kivándorlás apasztotta, 2022 óta a migráció mértéke és jellege megváltozott, ami új társadalmi kihívásokat jelent az otthon maradt közösség számára.

A tanulmány Szűcs Jenő történész és Antonsich kutató területi archetípusainak mentén mutatja be a finn nemzeti és állami identitás kialakításának főbb mérföldköveit, a finn nemzetállam kiépítésének folyamatát. A szakirodalmak elemzése során Finnország négy fő identitás narratívájának ismertetése történik meg. Ezek a narratívák időben nem egymást követik, hanem történelmi koronként, valamint történelmi fordulópontok alkalmával újra és újra megerősödnek majd eltűnnek, Ezek közül a narratívák közül: a „Finnország mindig is a nyugati világ része volt”, „Se nem Kelet, se nem Nyugat”, „Finnország, mint Kompország Kelet és Nyugat között”, „Finnország, mint északi ország” kiemelkedik a Szűcs által leírt keleti típusú és nyugati típusú európai történelmi fejlődés hatása Finnország történelmi önidentifikációjára, amely mind keleti, bizánci (Orosz Birodalom), mind nyugati (Svéd Birodalom) elemeket és szimbólumokat is magában hordoz. A különböző megközelítések során az állam által közvetített identitására olyan konstrukció­ként tekintünk, amely a mindenkori uralkodó elitek hatására, de a nemzeti identitás kialakításának és megerősítésének érdekében történt meg. Felhasználva azokat a népi motívumokat, valamint társas identitásokat, amik a finn döntően agrár jellegű népesség számára erősítették a nemzethez való tartozás érzését. Hiszen az állampolgárok által megnyilatkozó nemzeti identitás és az állam által közvetített identitás narratíva egymáson belül, egymásra kölcsönösen hatva is elősegítheti az azonosság és azonosulás érzésének erősödését. Finn esetben a legjelentősebb, a nemzeti identitás kialakulására hatást gyakorló események közé tartozik a 19. század végén elkezdődött oroszosítási hullám, valamint a Hidegháború időszakában kialakult finn semlegességi politika. Előbbi közvetlenül vezetett el a finn nemzetállam létrejöttéhez, míg az utóbbi egyfajta kényszerű visszatérést jelentett a keleti identitáshoz, megerősítve a magyar viszonylatban is sokat hangoztatott kompországi/közvetítői identitás narratíváját Kelet és Nyugat között. Napjainkban már egyértelműen Finnország Nyugattal való azonosulása a hangsúlyos, azonban a nemzeti, populista kormányzó pártok, köztük elsősorban a Finnek Pártja olyan narratívákat hangoztatnak, amelyek ismét előtérbe helyezik a „Se nem Nyugat se nem Kelet” megközelítést. Ezen túlmenően pedig Finnország és különállását is hangsúlyozzák, ami megnyilvánul többek között az Európai Uniótól való elszakadásra való törekvések hangsúlyozásában

 A sport kiemelt szerepet tölt be a javítóintézetben büntetésüket töltő fiatalkorúak életében, számos közvetlen pozitív hatása mellett összefüggésbe hozható a szabadulás utáni sikeres reintegrációval is. A sportprogramok elősegítik a fiatalok fejlődését, ugyanakkor a helyzet árnyaltabb, mert akár sajátos, kihívást jelentő helyzeteket is létrehozhatnak. Fontos foglalkoznunk a terület pedagógiai, pszichoedukációs és korrekciós megközelítési módjaival is, mert az eltérő megközelítések más-más fókuszt hoznak magukkal. A téma alapos megismeréséhez felkutattuk a javítóintézetben büntetésüket töltő fiatalkorúak sportprogramokban való részvételének vonatkozó elméleti hátterének vizsgálatára vonatkozó tudományos szakirodalmat (elsődlegesen a nemzetközi tanulmányokra fókuszálva), főleg a téma pszichológiai, oktatási, kriminológiai vetületét vizsgálva. A tanulmány legfőbb értéke a téma szakirodalmi hátterének feldolgozása mellett annak bemutatása, milyen összefüggés fedezhető fel a fiatalkorú bűnelkövetők sportprogramokban való részvétele és ennek közvetlen, valamint hosszú távú, közvetett hatásai között. A sportprogramok lehetőséget biztosítanak az érintett fiatalok készség- és képességfejlesztése mellett szocializációjuk támogatására is. A sportban való részvétel ugyanakkor nem feltétlenül hoz hosszú távú, pozitív eredményt, ehhez elengedhetetlen a tervezés folyamán megjelenő tudatosság, a hangsúlyt nemcsak a program eredményeire kell helyezni, hanem a megvalósítás folyamatára is. A fiatalkorú bűnelkövetők sportprogramokban való részvételének vizsgálata kulcsfontosságú, a velük való foglalkozás mindannyiunk közös érdeke, mert hozzájárulhat ahhoz, hogy a fiatalkorú felnőtt korára dezisztenssé váljon és felhagyjon bűnelkövetői magatartásával. 

A tanulmány a hajléktalan férfiak szülői identitásának és gyermekeikkel való kapcsolatának megjelenését vizsgálja egy hajléktalanellátó szervezet szociális munka dokumentációjának másodelemzésén keresztül, kiegészítve a hajléktalan édesanyákról korábban készült elemzéseinket. A hazai és nemzetközi szakirodalom jellemzően a hajléktalan férfiakra fókuszál, de apaságuk, szülői szerepeik kevéssé feltártak. Kutatásunkban ötven hajléktalan édesapa élettörténetét elemeztük kvalitatív módszerekkel, a gyermekkor, demográfiai jellemzők, iskolai végzettség, munka­erőpiaci helyzet, egészségi állapot, erőszakos tapasztalatok és önmeghatározás dimenziói­ban. Eredményeinket a hajléktalan édesanyákkal kapcsolatos korábbi vizsgálatokkal vetettük össze, feltárva a nemek közötti hasonlóságokat és eltéréseket a szülői identitásban. Javaslataink a szociális munka gyakorlatához járulnak hozzá, különös tekintettel a hajléktalan szülőkkel folytatott segítői munka hatékonyabb megközelítéseire.

Szarvák Tibor (2022): Adalékok a társadalmi felzárkózás szociológiájának értelmezéséhez. Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen, 114 oldal

Biczó Gábor – Szabó Henriett (szerk.) (2020): A magyarországi roma szakkollégiumok tagságának országos vizsgálata.
Humán Regiszter 2020, Roma Szakkollégiumok Egyesület, Debrecen, 107 oldal