Keresés

Keresési eredmények

• Mozgósítási inkongruencia a magyar önkormányzati választásokon

  5-24

  Stumpf Péter Bence

  Megtekintések száma:

  10

  Az önkormányzati választások sosem csak az országos szavazás helyi szintű ismétlését jelentik, az eredmények jelentős eltéréseket mutatnak a választói aktivitás, a pártok erőviszonyai és a mandátumarányok tekintetében is. A sokrétű különbségeket a politikatudomány számos különböző elmélet segítségével igyekszik megmagyarázni, amelyek jellemzően a választói magatartás szemszögéből közelítik meg a két típusú választás eredményei közötti inkongruenciát. Ez a tanulmány a konvencionális magyarázó modelleket nem helyettesíteni, hanem kiegészíteni szeretné a szavazótáborok mozgósításának részletes vizsgálatával, kitöltve néhány koncepcionális hézagot az önkormányzati választási eredmények kutatásában. Kiindulópontom, hogy a pártok eltérő mértékben és különböző hatékonysággal képesek mobilizálni a támogatói bázisukat a másodrendű választásokon, aminek következménye több, a részvételi adatokban és a mandátumarányokban tapasztalható eltérés. A fővárosban és a nagyobb vidéki településeken felismerhető ugyanis egy olyan, elsősorban a baloldali ellenzék számára hátrányos mozgósítási hézag, ami a településtípus alacsonyabb aktivitásáért és a pártok gyengébb szerepléséért felel, és valószínűleg egyszerre indokolható több társadalmi és intézményi tényezővel.

• Az önkormányzati választási reform rawlsi olvasata: Nyíregyháza képviselőtestületi választása

  67-92

  Nagy Levente

  Megtekintések száma:

  10

  A 2010-es parlamenti választásokat követően az első intézkedések közé tartozó, sürgős feladatok egyikét az újonnan megalakuló kormány számára az önkormányzati választások reformja képezte. Igaz, e lépéssel a kormány érdemben csökkentette az egyes települések képviselőtestületi tagjainak létszámát, kérdés azonban, hogy ez elegendő indok volt-e arra, hogy a felálló kormány „legégetőbb” feladatai egyikének tekintse e lépés megtételét. A kérdésfelvetés nem alaptalan, hiszen a 2010. évi L. törvény a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról 2010, június 14-én került kihirdetésre, csupán 16 nappal azt követően, hogy az újonnan megalakult országgyűlés 261 igen és 107 nem szavazat mellett elfogadta a Fidesz-KDNP kormányprogramját, és miniszterelnökké választotta Orbán Viktort. Az „új” önkormányzati választások intézményének rövid bemutatásán túl a tanulmány célja kettős: egyfelől, arra próbál választ adni, hogy vajon mennyire tekinthető igazságosnak rawlsi értelemben az önkormányzati választási rendszer 2010-es reformja, másfelől, az önkormányzati képviselőtestület megalakulásának folyamatát, vagyis a szavazatok mandátumokká alakításának eljárását szeretné bemutatni, a 2019-es nyíregyházi képviselőtestületi választásokon keresztül.

• Polgármesterek inkumbencia előnye a megyei jogú városokban Magyarországon

  40-51

  Petrovszki László

  Megtekintések száma:

  10

  Huszonhárom megyei jogú város van Magyarországon. Ezek a városok az országban különösen fontos szerepet töltenek be, mind központi elhelyezkedésük, mind népességszámuk alapján, valamint kiemelt adminisztratív feladataik okán. Emiatt a választások idején értékes zsákmányai a politikai aktoroknak és pártoknak. Tanulmányomban ezeket a településeket vizsgálom az inkumbens polgármesterek szempontjából. Az inkumbencia, vagyis az inkumbenspolitikus azt jelöli, aki éppen politikai tisztséget tölt be. Kvantítatív összehasonlítással megvizsgálom, hogy az úgynevezett inkumbens előny megjelenik-e ezekben a városokban. Elemzem, hogy az első rendű választásokon (általános választások) győztes pártok jelöltjei jobban szerepelnek-e a polgármester-választáson.

• Nagyító alatt a 2022-es olasz parlamenti választások

  53-72

  Tanács-Mandák Fanni

  Megtekintések száma:

  58

  A 2022-es parlamenti választás több szempontból is fordulópontot jelentett az olasz politikai rendszer szempontjából. Az elmúlt közel tíz esztendő választási rendszert érintő intézkedései (választási reformok, alkotmánybírósági döntések, alkotmánymódosítási törekvések, parlamenti reformok stb.) eredményeképpen 2022. szeptember 25-én az olasz választópolgárok azonos választási rendszer keretében választhatták meg a parlament alsó- és felsőházának új tagjait, a köztársasági korban először. A tanulmány célja annak bemutatása, hogy az olasz politikai rendszer milyen lépésekben jutott el ehhez a történelmi pillanathoz: a tanulmány részletesen elemzi a választási rendszert érintő különböző szintű intézkedéseket és azok hatásait. Ezt követően ismerteti a választási eredményeket, és magyarázza az Olaszország első női miniszterelnökének győzelméhez vezető folyamatokat, különös tekintettel a választási rendszer által favorizált bipoláris logikához való visszatérésre a 2013-tól megjelenő három pólusú rendszert követően.

• A Magyarország területén élő nemzetiségek politikai képviselete a nemzeti önkormányzati választásokon és az országgyűlési választásokon való részvétel tükrében

  25-39

  Szabó Palócz Orsolya

  Megtekintések száma:

  10

  Az egy országon belüli nemzetiségek politikai képviseletének becsatornázása, illetve a megfelelő szabályozás kidolgozása jellegéből adódóan állítja kihívás elé az érintett nemzetállamokat, hiszen mind a megfelelő jogszabályi környezet kialakításának nehézsége, mind a téma érzékenysége komoly feladat elé állítja a mindenkori jogalkotót. Magyarország rendszerváltás utáni történetét folyamatosan végigkísérték a 13 honos nemzetiség hatékony képviseletének megvalósítására vonatkozó törekvések, amelyre hosszú időn át a nemzetiségi önkormányzatok rendszere tűnt a legadekvátabb megoldásnak. 2011 óta a választási rendszer lehetőséget biztosít a nemzetiségek parlamenti képviseletére is, amely felveti annak kérdését, ezzel vajon ezzel eltolódik-e a hangsúly a nemzetiségi érdekek képviseletének tekintetében a nemzetiségi önkormányzatok felől az Országgyűlés irányába. Jelen tanulmányban a jogszabályi környezet változásának, és azzal szoros összefüggésben a nemzetiségi képviselettel kapcsolatos problémáknak az áttekintését követően kísérletet teszek e felmerülő kérdésnek a választási részvételi adatokon keresztül történő megválaszolására a 2014-es és a 2019-es választások tanulságai alapján.

• Választási rendszerek Kelet-Közép-Európában

  26-50

  Fábián György

  Megtekintések száma:

  16

  A kelet-közép-európai demokratikus átalakulás kedvező lehetőséget nyújt a választástudomány
  megállapításainak új dimenzióban történő érvényesülésének vizsgálatára. A tanulmány 23 ország 167 választása alapján mutatja be az új választási rendszerek kialakulását, fejlődését és
  politikai következményeit. Hipotézisünk szerint a régióban a választások és választási rendszerek nem mindenben felelnek meg a konvencionális megállapításoknak. Elemzésünkben a régiót
  öt alcsoportra (Közép-Európa, Nyugat- és Kelet-Balkán, Baltikum és a többi szovjet utódállam)
  osztva vizsgáljuk. Ennek segítségével árnyaltabb képet kapunk az új választási rendszerek létrejöttéről és változásaikról. Országonkénti bemutatással az alcsoportok közötti és azokon belüli
  hasonlóságokat és különbségeket is érzékeltetjük. Végezetül típusok szerint országonként, majd
  alcsoportokként három ismert mutató segítségével (legkisebb négyzetek indexe, effektív választási és parlamenti pártszám) összegezzük az arányosságra és pártstruktúrára ható politikai
  következményeket. A 167 választás elemzése azt bizonyítja, hogy Kelet-Közép-Európa nem mutat egységes képet a választási rendszerek politikai következményeit illetően. Hatásuk mérsékeltebb, mint a bejáratott demokráciákban. A választási rendszerek sokkal változékonyabbak is.
  Változásaik az elmúlt negyedszázadban inkább divergáló, mint konvergáló tendenciát mutattak. A választástudomány megállapításait tehát a régióra nehéz alkalmazni, azok csak részben
  érvényesek, különösen a pártrendszer alakulására vonatkozóan térnek el az eddigi tapasztalatoktól. Összességében a kelet-közép-európai választások nem érvénytelenítik a választástudomány konvencionális bölcsességét, de sok esetben nem azoknak megfelelő képet mutatnak. Így
  jelentős mértékben járulnak hozzá a korábbi megállapítások továbbfejlesztéséhez, pontosításához.

• Politikai átrendeződés a pandémia és a háború árnyékában: A 2022. évi lettországi parlamenti választás és következményei

  73-94

  Tóth László

  Megtekintések száma:

  32

  Lettország pártrendszere a kilencvenes évektől fogva – lényegében a függetlenedés és demokratizálódás óta – az instabilabbak közé tartozik európai összehasonlításban. Bár a 2010-es évek közepén volt egy periódus, ami a releváns pártok körének stabilizálódását, és a pártok számának csökkenését mutatta, az évtized végére ismételten nagy lett a fluktuáció a balti köztársaság pártjai között. A 2018-as választást követően, rekord hosszú idő után megalakult Kariņš-kabinet mégis egyedülálló rekordot állított fel az országban: ez volt az első kormány, amely kitöltött egy teljes, négy éves parlamenti ciklust. A kormány két kihívással küzdött meg hivatali ideje alatt, a 2020 tavaszán kezdődő pandémiával, majd a 2022. február 24-én kezdődő, Ukrajna elleni orosz agresszióval. Mindkettő jelentős hatással volt a pártpaletta alakulására. Jelen tanulmány célja, hogy bemutassa a lettországi pártpolitikai paletta változásait az elmúlt két törvényhozási ciklusban, elemezze a 2022 októberi választás eredményeit, kiemelten kezelve az orosz–ukrán háború hatásait a pártstruktúra átalakulására és a választások eredményére.

• Demokratikus választások – szerkesztői előszó

  3-4

  Nagy Levente

  Megtekintések száma:

  13

• Önkormányzati választások elméletben és gyakorlatban: Szerkesztői előszó

  3-4

  Nagy Levente

  Megtekintések száma:

  28

  -

• Önkormányzati választás Szegeden, 2019

  52-66

  Fábián György

  Megtekintések száma:

  12

  A 2019-es helyi, önkormányzati választás az adott politikai konstellációban kiemelkedett a szokásos másodrendű (second-order) választások sorából. Különösen igaz ez Szegedre, ahol az ellenzék az országos politikai helyzettel szemben hosszú idő óta birtokolta a helyi hatalmat. Ennek a helyzetnek a megváltoztatására, erőfölényüket kihasználva a kormánypártok – a várost csatatérnek tekintve – minden eszközt bevető rendkívül erőteljes kampányt folytattak. Ez azonban nem járt sikerrel, az eredmények alapján kontraproduktívnak minősíthető. A regnáló polgármester és a városvezetés minden eddiginél nagyobb arányú győzelmet aratott. Ennek alapvető oka a helyi politikát a pártharcokból kivonó, pártérdekeket felülíró, a város érdekeit ellenszélben is sikeresen és hitelesen képviselő, teljes körű, az egész ellenzéket magában foglaló együttműködést megvalósító várospolitika, amelyet a 2002 óta hivatalban lévő polgármester személye szimbolizál és testesít meg.

• A versengő választás és a versengés fogalmának kihívásai

  37-52

  Unger Anna

  Megtekintések száma:

  60

  A tanulmány a kortárs nem-demokratikus, de többpárti választásokat tartó rendszerek irodalmához kapcsolódik. Célkitűzése azt bemutatni, hogy a választás versengő jellege kulcsfogalom ezen rendszerek megértéséhez, ám ez a fogalom jelenleg nincs kellőképpen kidolgozva. Előbb áttekinti a verseny és versengő jelleg főbb politikatudományi megközelítéseit, majd a széles körben bevett versengő autoriter hibrid rezsim típusát használva, azt igazolja, hogy a fogalom megalkotói által kidolgozott tipológia nem ad elegendő támpontot ahhoz, hogy a versengő jelleget detektálni lehessen. A bizonytalansági elemhez ugyanis, amit ennek meglétére használnak a fogalomalkotók igazolásként, nem adnak valódi indikátorokat. A tanulmány következtetése, hogy a versengő jelleget ezért nem a beazonosíthatatlan bizonytalansági faktorból, hanem a valódi (versengő) választások meglétét vagy hiányosságait mutató választási integritás fogalmából, valamint manipulált választás fogalmából és sajátosságaiból érdemes levezetni.