Keresés

Keresési eredmények

• Trójai faló és fügefalevél: a populizmus szerepe a globális demokráciakrízisben és posztmodern autokráciákban

  30-61

  Benedek István

  Megtekintések száma:

  72

  Állításom szerint a populizmus lehet az a kapocs, amely segíthet megfelelőbb keretben értelmezni nem csupán a globális demokráciakrízist, hanem az új típusú autokráciák térnyerését és mindennapi működését. Az állítás alátámasztása érdekében előbb ezen jelenségek térhódításának jellegzetességeit vizsgáltam meg, majd a közöttük lévő kapcsolat természetével foglalkoztam, különös tekintettel az új típusú autokráciák stabilitásának vizsgálatára, amelyben érvelésem szerint a populizmus kulcsszerepet tölt be. A demokrácia és a képviselet egy autokratikus értelmezéseként felfogott populizmus, mint egy trójai faló, különösen nagy veszélyt jelent a demokráciákra, mindenekelőtt a homogénnek képzelt nép egységes akaratának és a közjó meghatározásának kisajátítására törekvő, megcáfolhatatlan morális képviseleti igénye miatt. Másfelől a populizmus az új típusú, formálisan ugyan többpárti választásokkal operáló posztmodern autokráciák számára a politikai versengés szisztematikusan eltorzított, így csupán korlátozott jellegét, valamint a rendszeren belüli újabb és újabb autokratikus tendenciák elfedését és legitimálását szolgálhatja. Mivel egy radikális, a modern autokráciákat idéző hatalmi fordulat túlságosan költséges lenne, a kvázi-demokratikus legitimációt biztosító manipulált, de többpárti választásokra és másfajta plebiszciter technikákra nélkülözhetetlen szerep hárul a posztmodern autokráciák számára, amelyekben a konszolidált politikai versenyt élet-halál harccá transzformáló és egyéb kognitív funkciókat ellátó populizmus központi szerepet tölthet be. Azaz a populista autokrácia – mint a posztmodern autokráciák egy paradigmatikus típusa – jelensége sokáig velünk maradhat, újabb és újabb feladatokat adva ezzel a működésükkel foglalkozó kutatók számára.

• A politikai félelmek jobb- és baloldali dimenzióiról

  74-111

  Kovács Beáta

  Megtekintések száma:

  80

  A tanulmány fő célja, hogy feltárja a félelem jelenségének jobb-és baloldali dimenzióit. Amellett szeretnék érvelni, hogy a bal-és jobboldali kategóriák nem szűntek meg a politikai identitás legmeghatározóbb tényezői lenni, és az érzelmi struktúrák feltérképezésével jobban megérthetjük azok aktuális relevanciáját. Az írás arra a hiányra is szeretne reagálni, miszerint a legtöbb kutatás a félelmet a konzervativizmushoz, valamint a jobboldali populizmushoz köti. A baloldali dimenzió szinte teljes mértékben kiesik a tudományos érdeklődés köréből, emellett a bal-és jobboldali félelmek szisztematikus összehasonlítása is elmarad. Ebben a kutatásban a félelem és az ideológiai identitás potenciális kapcsolódási pontjait szeretném bemutatni. A tanulmány felépítése a következő: először is felvázolom az ideológia és a (morális) érzelmek kapcsolatát, majd pedig a félelmet mint morális érzelmet elemzem. Ezt követően a konzervativizmuson és a (jobboldali) populizmus irányzatain keresztül mutatom be a félelem és az ideológiák viszonyát, majd pedig két politikai tartalommal is rendelkező félelemtípussal szemléltetem az ideológiai különbségeket, azaz a klímaszongást és a migrációhoz kötődő félelmeket ismertetem. Végül, az előbbi specifikus érzelmi típusok kontextualizálásával, vagyis a magyar politikai viszonyok általi értelmezésével igyekszem kézzelfoghatóvá tenni a kutatás témáját. A tanulmány a következtetések levonásával és jövőbeli kutatási irányok körvonalazásával zárul.

• A szociális dominancia lehetséges megnyilvánulásainak vizsgálata az online térben: Diskurzuselemzés a Finnek Pártja képviselőinek videós tartalmai alatt

  1-24

  Markovics Márton

  Megtekintések száma:

  20

  A tanulmány során diskurzuselemzéssel vizsgáltuk a Finnek Pártja három legnagyobb YouTube követőtáborral rendelkező képviselőjének videói alá írt megjegyzéseket. A kutatás célja volt, hogy a szociális dominancia diskurzív megnyilvánulásai megállapíthatóak legyenek a kommentmezőben. Emellett szintén célul tűztük ki egy szociálisan domináns szavakat tartalmazó szólista validálását is. Ennek érdekében a szociális dominancia szakirodalmi előzményei szerint négy olyan nyelvi kategóriát állapítottunk meg, amelyek képezhetik a szociálisan domináns kommunikáció alapját. Az egyes kategóriák legnagyobb elemszámban előforduló szavait szófelhőn ábrázoltuk. A leggyakoribb kifejezések összegyűjtését követően három olyan külső csoport került meghatározásra, amellyel szemben a szociális dominancia releváns lehet. Ezek alapján az Európai Unió, a bevándorlók, valamint a hazai baloldal képezhetik a populista támogatók szemében az out-group kategóriáját. A hierarchikus kifejezések végül nem nyertek bizonyítást, mivel elenyésző elemszámban fordultak elő a mintában. A sikeresen validált kategóriákat egy kereszttáblán ábrázoltuk, amelyből megalkottuk a Finnek Pártja támogatóinak négy különböző típusát aszerint, hogy milyen külső csoportot neveznek meg, illetve milyen gyakori szavak, kifejezések dominánsak az adott kommentkategóriákban. A szociális dominancia azonban nem olyan módon fejeződött ki, ahogyan eleinte feltételeztük, és a kommentelők az „igazi finn” személyeket tekintették egy szociálisan domináns szituáció elszenvedőinek. A jelenség hátterében feltehetőleg a Finnek Pártja populista politikai retorikája áll, ami a finneket, mint hátrahagyott, leértékelt helyzetben lévő személyeket igyekszik ábrázolni. Az autoriter, politikailag kirekesztő kategória jelenléte rámutat a politikai polarizáció finnországi terjedésére. Mivel mind a szociális dominancia orientáció, mind a politikai polarizáció hátterében a szociális identitás áll, ezért a későbbi kutatásokban releváns lehet ezen tényezők egymásra hatásának vizsgálata is.