Keresés

Publikált ez után
Publikált ez előtt

Keresési eredmények

  • A felsőoktatási kollégiumok változó világa: Közösségfejlesztés, avagy a PPP konstrukciókhoz igazodó üzemeltetés
    79-108
    Megtekintések száma:
    27

    2003–2011 között lezajlott felsőoktatási fejlesztés keretében létrejöttek a magán-, és a közszféra együttműködéséből származó felsőoktatási beruházások, az ún. PPP konstrukciók. Jelen cikk azt vizsgálja, hogy a PPP konstrukcióként felépülő kollégiumok miként szervesülnek a felsőoktatási térbe, illetve hogyan hatnak környezetük hasonló közfunkciókat ellátó intézményeire. Milyen válaszokat ad a tisztán közszféra, valamint a köz- és magánszféra együttműködéséből származó intézetirányítás – a public management és a private-public management – az átalakuló felsőoktatási környezet kihívásaira. Az adatok tizenhét vezetői interjún alapulnak, amelyben elemeztük a hallgatók hétköznapjait lényegileg meghatározó intézményi szereplők diskurzusait. Összességében elmondható, hogy a hallgatói önkormányzatiság átalakulása, és a hatékony üzemeltetésre való mind nagyobb igény következtében olyan strukturális erőtérbe kerültek a kollégiumok, amelyben a privát szféra logikája piacfüggőséget alakít ki és hatékonyan formálja saját képére a közszférát. A demokráciájára büszke kollégiumok olyan strukturális viszonyok közé kerülnek, ahol egyértelműen sodródnak nyíltan felvállalt stratégiai céljaikkal ellentétes irányba. Egyfelől a magánszféra mintáinak prioritásai, a ’tiszta, átlátható’ tér, a könnyebb és biztonságosabb üzemeltetés, másfelől a hallgatókról és az öntevékenységről kialakuló, reflektálatlan, normatív kép ellehetetleníti a kollégiumok felsőoktatási integrációban eddig betöltött szerepének folytatását. A vizsgált intézmények a hallgatókat a felsőoktatás szolgáltatásainak hotelszerű igénybevételére szocializálják. Ezért nem tekinthető meglepőnek a hallgatók alacsony intézményi azonosulása és részvételi hajlandósága a magán- és köztér kialakításában.

  • A felsőoktatási hallgatók civil aktivitása és a lemorzsolódási esélyük összefüggései
    141-156
    Megtekintések száma:
    37

    Kutatási kérdésünk, hogy az önkéntesség és a civil szervezeti beágyazottság jelent-e védelmet a lemorzsolódás ellen vagy inkább elvon a hatékony tanulástól és hátráltatja a tanulás melletti elkötelezettséget a felsőoktatási hallgatók körében. A civil aktivitás lemorzsolódást akadályozó vagy elősegítő voltát kvantitatív, többváltozós módszerrel vizsgáljuk, és kutatási kérdésünk, hogy van-e tiszta hatása a civil aktivitásnak egyéb társadalmi és demográfiai változók hatásának kiszűrése után is a lemorzsolódási esélyekre. Eredményeink szerint a civil aktivitás sem nem véd, sem nem segíti a lemorzsolódást a vizsgált hallgatók körében. Bár a civil aktivitást számos tényező befolyásolja, a lemorzsolódás ellen pedig elsősorban a szülőkkel való jó kapcsolat véd, azonban az, hogy a civil aktivitás nem von el a tanulástól és a bennmaradás esélyét nem akadályozza, azt is jelenti, hogy elő kell segíteni a hallgatók nagyobb civil aktivitását annak számos más pozitív hatása miatt.

  • A szociális területen tanuló felsőoktatási hallgatók életpálya tervei egy kelet-magyarországi pilotkutatás tükrében
    71-93
    Megtekintések száma:
    51

    Tanulmányunk Magyarország második legnagyobb egyetemén a szociális képzésben tanuló hallgatók karrierterveit tárja fel egy kérdőíves pilotkutatásban (N=90), de ezzel összefüggésben kitérünk a diákok magánéleti terveire is. A lekérdezés teljeskörű és papír alapú volt, és a megcélzott hallgatók 60%-át sikerült elérni. Kutatási kérdéseink, hogy jelenleg milyen prioritásai vannak a diákoknak, mit jelent számukra a karrier és a család, valamint mi befolyásolhatja őket. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy mennyire fontos számukra a karrier és a család, mennyiben tartják összehangolhatónak, valamint hogyan időzítik őket. Elemzésünkben a diákok neme és családi állapota szerint is végeztünk összevetéseket, módszereink kontingencia táblák, varianciaelemzés és feltáró faktorelemzés voltak. Kutatási eredményeink szerint a hallgatók körében megjelent a karrier modern önvezérelt típusa, és az egyetemisták számára elsődleges volt a saját elvárásaiknak való megfelelés. A családalapítást sok esetben megelőzi a karrierépítési cél. Pilotvizsgálatunk azt is kimutatta, hogy a szociális terület „nőies” jellege ellenére az itt tanuló férfiak körében még mindig a hagyományos nemi szerepeknek való megfelelés a jellemző a karrier és a család fontosságát tekintve. Kutatásunk tanulsága, hogy a leendő munkáltatóknak a HR-stratégiájukat hozzá kell igazítaniuk a fiatalok karrier- és családterveihez, valamint a szervezeteknek támogatni kell a hallgatókat a megfelelő munkatapasztalatok szerzésében és abban, hogy későbbi karrierterveik megvalósulhassanak.

  • A felsőoktatási továbbtanulás mint humántőke-befektetés
    134-144
    Megtekintések száma:
    49

    Dolgozatunkban a felsőoktatási továbbtanulás motivációit vizsgáljuk a felsőoktatási hallgatók körében, illetve azt, hogy ezek milyen társadalmi és demográfiai háttérváltozókkal függenek össze. Kutatási módszerünk kvantitatív, egy, a partiumi térségben lekérdezett 2014-es hallgatói minta adatait használtuk fel (N = 1792). Kutatásunk elméleti hátterét az emberi tőke modell és a bourdieu-i tőkekonvertálási elmélet adja. Az empirikus részben a kérdőívben szereplő tíz továbbtanulási motiváció mentén klaszterelemzést végeztünk, és vizsgáltuk a klaszterek és a háttérváltozók kapcsolatát is. Eredményeink szerint a legfontosabb továbbtanulási motiváció a tudásgyarapítás volt, azaz az emberi tőke elméletben központi szerepet betöltő későbbi magasabb jövedelem szempontja háttérbe szorult. A hallgatók a tőkekonvertálási modellel összhangban inkább kulturális és kapcsolati tőkét akartak szerezni, amikor a továbbtanulásról döntöttek, ami később anyagi, vagy más formában megtérülhet nekik. Azonban a továbbtanulási motivációkat befolyásolta a diákok társadalmi háttere, de hipotézisünkkel szemben az anyagi szempontok nem voltak egyértelműen fontosabbak a rosszabb hátterű diákoknak, mint a jobb hátterűeknek.

  • A magyar egyetemisták és főiskolások demokráciához fűződő viszonya
    47-69
    Megtekintések száma:
    19

    A demokratikus állampolgári nevelés demokrácia minőségére gyakorolt kedvező hatását illetően konszenzus érhető tetten a tudományterület kutatói között. Az állampolgári nevelés folyamatának egyik releváns színtereként a felsőoktatás intézménye hozható fel, sőt egyes szerzők
    szerint az egyetemek, főiskolák jellegüknél, szerepüknél fogva éppen önmaguk testesítik meg a
    demokrácia lényegi tartalmát. A tanulmány éppen ezért az egyetemista és főiskolás hallgatók
    körében végzett adatfelvételekre támaszkodik, amikor arra a kérdésre keresi a választ, hogy
    beszélhetünk-e egy olyan demokratikus generáció megjelenéséről, amelynek politikai aktivitása
    először az egyetemi, illetve felsőoktatási hallgatók körében jelenik meg? Több mint negyedszázaddal a magyar demokratikus átalakulást követően a hallgatók körében megfigyelhető kampányszerű politikai aktivizálódás vajon az egyetemista társadalom demokratikusságáról szolgál-e bizonyítékkal?
    A demokratikus állampolgárság empirikus keretein belül kidolgozott elemzésünk igyekszik
    számos tanulsággal szolgálni a magyar esetről, bizonyítva, hogy a demokratikus intézmények
    létezése a polgárok demokratikus attitűdjeinek szükséges, de nem elégséges feltételét képezik.

  • Az önkéntesség karrierépítő szerepe a felsőoktatásban
    146-160
    Megtekintések száma:
    61

    Napjainkban a felsőoktatási hallgatók önkéntességének motivációi változóban vannak, és a
    csak segítő célú altruista motivációk mellett megjelennek a karrierépítő motivációk is (például
    munkatapasztalat és új ismeretek szerzése, szakmai fejlődés, kapcsolatépítés, életrajzi megjelenítés). Dolgozatunkban a karrierépítő motivációk erősségére ható tényezőket vizsgáljuk lineáris
    regressziós módszerrel, illetve logisztikus regresszióval elemezzük, hogy mi hat arra, hogy az
    önkéntesség kapcsolódott-e a tanulmányok jellegéhez egy öt közép- és kelet-európai országot
    átfogó kérdőíves kutatás (N = 2199) adatai alapján. Hipotéziseinket a szakirodalomra építve fogalmazzuk meg. Eredményeink szerint a karrierépítő célokat erősíti, ha valaki nő, ha külső, nem
    egyetemi barátokkal szorosabb kapcsolatban van, ha Magyarországon kívüli országban tanul,
    illetve ha valaki nem műszaki, informatikai, természettudományos pályára készül. A tanulmányok jellegéhez való kapcsolódás pedig gyakoribb, ha valakinek a családja rosszabb anyagi helyzetű, ha az oktatókkal szorosabb a kapcsolata, akik Romániában tanulnak, illetve pedagógia
    szakosok.

  • Egy rejtőzködő áramlat az orvosképzésben
    56-78
    Megtekintések száma:
    24

    Az orvosképzés általános célja nem különbözik más felsőoktatási képzésekétől: a laikusból szakembert állít elő. Különös sajátossága azonban, hogy talán itt a legnagyobb különbség a laikus és a szakemberi „világnézet” között. A nemzetközi irodalom ennek a sajátosságnak egyik oktatási vonulataként tárgyalja a nyílt és a rejtett kurrikulum megjelenését e diszkrepancia kihordásában. A rejtett kurrikulum tartalmai gyakran nem kiegészítő megerősítései a formális kurrikulumnak, hanem egyenesen azzal ellentétesek.
    A formális és a rejtett kurrikulum közötti ellentét egyik legfontosabb következménye a hallgatók cinikusabbá válása. A hirdetett kurrikulum az empátiát, a vele kapcsolatos odafigyelő és válaszoló képességeket, a szenvedés enyhítését, a bizalom és hűség fontosságát, és a páciens legjobb érdekének szem előtt tartását hangsúlyozza. A hallgatólagos „tananyag” azonban az
    objektivitást, a távolságtartást, az óvatosságot, az érzelmekkel szembeni bizalmatlanságot erősíti. Ennek következtében a „sérült gyógyító” gyakran nem előfeltétele – szemben az archaikus társadalmakkal –, hanem következménye a modern orvos mint szakember előállításának.

  • Társadalomtudományi területen végzett hallgatók munkaerőpiaci életútjának hasonlóságai és eltérései
    109-140
    Megtekintések száma:
    25

    Tanulmányunkban négy, „szociális” szak friss diplomásainak végzés utáni (rövid) életútját, a felsőoktatásból a munka világába való átmenetüket vizsgáljuk. A kiválasztott szociális szakok esetében azt vártuk, hogy a hasonlóságok mellett különbségek is érvényesülnek a munkaerőpiaci életútban. További várakozásunk az volt, hogy e négy szak/szakma közül a szociológusok a többi szakmától eltérő munkaerőpiaci magatartással jellemezhetők, amit részben a képzésük célrendszere, a képzés tartalma, és a potenciális foglalkoztató intézményrendszer flexibilitása magyaráz. A többi szociális szak esetében ehhez képest a szociodemográfiai háttér és a munkaerőpiaci tapasztalatok, elvárások, elégedettség alapján ettől eltérő képet tapasztaltunk. A szociális munkások és a szociálpolitikusok szociodemográfiai mutatói közel állnak egymáshoz, akárcsak a szociálpolitikusoké és a szociológusoké, amit részben az MA/egyetemi képzési szint hatásával magyaráztunk. Elemzésünkhöz a DPR 2015-ös adatfelvételének az eredményeit elemezzük. A kutatást az Oktatási Hivatal szervezte a felsőoktatási intézmények közreműködésével, online kérdőív alkalmazásával. Az összes válaszoló közül (20 579 fő) a társadalomtudományi képzési terület négy szakját válogattuk le (828 fő).