Keresés

Publikált ez után
Publikált ez előtt

Keresési eredmények

  • A hátrányos helyzetű gimnazisták továbbtanulási tervei Magyarországon
    42-64
    Megtekintések száma:
    183

    Tanulmányom középpontjában a hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek, fiatalok továbbtanulási esélyei és lehetőségei állnak. A kutatás célcsoportját olyan, gimnáziumban, nappali tagozaton tanuló hátrányos helyzetű fiatalok képezték, akiknek célja a felsőoktatásban való továbbtanulás útján kitörés a helyzetükből, státuszukból. Az interjúkban az ezzel kapcsolatos elképzeléseik, félelmeik feltárására törekedtem, miközben igyekeztem körüljárni ezt az egyébként sem könnyű témakört, magát a továbbtanulást a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű tanulók szemszögéből. Kutatásom fő célja az volt, hogy a mélyinterjúk segítségével betekintést nyerhessek a hátrányos helyzetű tanulók látásmódjába, gondolkodásmódjába.

  • Gyermekes családok és a velük dolgozó szociális szakemberek percepciója a családok jól-létét, társadalmi mobilitását előmozdító szolgáltatásokról
    3-28
    Megtekintések száma:
    457

    Tanulmányunkban azt vizsgáljuk, hogy az észak-magyarországi régió egyik hátrányos helyzetű kistérségében különböző településnagyságú területeken, illetve a budapesti agglomerációhoz tartozó településeken élő gyermekes családok hogyan vélekednek az elérhető oktatási,
    gyermeknevelési, egészségügyi és szociális ellátásokról és szolgáltatásokról, ezekről egyáltalán rendelkeznek-e információval, valamint a gyermekes családokkal dolgozó szakemberek mit
    gondolnak a nyújtott szolgáltatás szakmai tartalmáról és minőségéről, valamint arról, hogy
    ezek a családok jól-létét, társadalmi mobilitási esélyeit mennyiben tudják szolgálni. Kutatásunk keretében készült egy lakossági kérdőíves lekérdezés, valamint interjúk készültek szakemberekkel és gyermekes családokkal. Eredményeink jelzik, hogy a gyermekek képességeit
    fejlesztő, tehetségük kibontakozását célzó, jól-létüket előmozdító szolgáltatások hiányában, a
    meglévő, igen korlátozott kapacitásokkal és így alacsony minőségben működő oktatási, egészségügyi, szociális szolgáltatások és a szűkösen elérhető kulturális és szabadidős lehetőségek
    elérésével a hátrányos helyzetű családokban felnövő gyermekek mobilitási esélyei nagymértékben korlátozottak. A gyermekjóléti szociális munka eszköztára szűkös, a szociális intervenciók a tűzoltásra épülnek.

  • „Ígéret szép szó, ha betartjuk úgy jó?” – Szakirodalmi áttekintés a hátrányos helyzetű gyerekek szociális kompetenciáinak fejlesztésére kialakított programokról
    135-160
    Megtekintések száma:
    21

    A gyermekkori társas-érzelmi fejlődés megalapozza az egyén életútját. Az alacsony társadalmi státuszú családba született, hátrányos helyzetű gyermekek jelentős részének a képességei deficitesek. A hátránykompenzáló szemlélet szerint a lemaradás csökkenthető, sőt, professzionális szakemberek segítségével a kívánatos viselkedésformák bármilyen közösségben (osztály, kortárs­­csoport, szülők, felnőttek stb.) sikerrel taníthatók. Tanulmányunkban arra vállalkozunk, hogy a nemzetközi és hazai szakirodalom alapján áttekintést nyújtsunk az iskoláskorúak, illetve kisebbek számára kifejlesztett olyan hátránykompenzációs programokról, melyek célja a szociális kompetenciák erősítése. A jó példák bemutatásán túl az a célunk, hogy a szociális kompetenciák fejlesztésére irányuló programokról, különösképpen a hazai programokról, egy minőségi értékelő szempontrendszer alapján komplex és kritikus képet alkossunk, mely a jövőben hasznára lehet a hátránykompenzációra vállalkozó segítő és fejlesztő szándékú szakmai törekvéseknek. A nemzetközi és a hazai oktatáskutatók elképzelése a jó gyakorlatokról sok hasonlóságot mutat. Úgy véljük, mind a hazai, mind a nemzetközi színtéren van elég jó gyakorlat, módszertani út­mutató, önismeretet, felelősséget erősítő tréning, elméleti alapvetés, amely inspirálhatja a szakértőket (pedagógusok, segítők, szülők, civilek stb.) az eredményes, és élményt adó fejlesztő te­vékenységben. A sikerességet azonban csak a folyamatos és ellenőrzött pedagógiai és szociális segítő munkával lehet biztosítani, és a hatásmonitorozással, programfelülvizsgálattal. A ma­gyar­országi helyzet részletes ismeretében elmondható, hogy a hátránykompenzáció gyakorlatilag versenyt fut a leszakadással. Szerencsés esetben csökkenthető a csoportok közötti távolság, a leszakadás mértéke és sebessége. A nehézségeket fokozza, hogy a felzárkóztató programokhoz nincs kellő számú képzett humánerőforrás, az eszközök, épületek fejlesztése nem egyenletes, és főleg nem folyamatos. A hátránykompenzáció hatékonyságának korlátait tehát nem a megfelelő konceptuális háttéren kidolgozott programok minőségében kereshetjük, hanem alapvetően strukturális természetű okokban. Cikkünkben kritikusan elemezzük az elmúlt két évtized hazai és nemzetközi törekvéseit, és felhívjuk a figyelmet a sikeres megoldásokra, a továbbfejlesztés lehetőségeire.

  • Hátránykompenzáció és mentális egészség: segítő szakemberek az iskolában és a helyi közösségekben
    161-185
    Megtekintések száma:
    22

    Jelen tanulmány egy nagyobb kutatás keretében készült, melynek célja az volt, hogy a leszakadó térségekben lévő falusi kisiskolákat és azok környezetét részletesen megismerje és fejlesztési javaslatokat fogalmazzon meg. Ebben az írásban összesítjük azokat a nemzetközi és hazai szakirodalmakat, amelyek a kistelepüléseken dolgozó segítő szakemberek munkáját, módszereit, az ott élő hátrányos helyzetű gyermekeket és fiatalokat célzó programokat mutatják be, különös tekintettel a mentális egészségre és az iskolai felzárkóztatásra.  A vizsgált célcsoport a legsérülékenyebbek közé tartozik a társadalomban, hiszen már elég korán komplex problémákkal kell szembesülniük. Ezt ismerve két nagy részre osztottuk a vizsgálatot. Az első részben a közösségi együttműködés erejét hangsúlyozzuk az iskolában és azon kívül, hazai és külföldi gyakorlatokat bemutatva. A második részben egy, a célcsoportot erősen érintő konkrét problémát, az alkoholizmus és szerhasználat jelenségét mutatjuk be, annak a gyermekek életére és mentális egészségére gyakorolt hatását. A tanulmány fő tanulsága, hogy ha javítani szeretnénk élet­körül­mé­nyeiken, iskolai teljesítményükön és mentális egészségükön, összetett, több szakma együtt­működését igénylő és minél koraibb beavatkozásra van szükség.

  • Az iskolán túl…: A tanodák szerepe a hátrányos helyzetű tanulók társadalmi integrációjában
    3-27.
    Megtekintések száma:
    251

    A hátrányos helyzetű, roma gyerekek iskolai teljesítményének növelésében, szocializációs hátrá-nyainak csökkentésében jelentős szerepet töltenek be az iskolán kívüli, ún. extrakurrikuláris fog-lalkozások. Ezek egyik hazai formája az utóbbi években mind szélesebb körben ismertté vált tanoda. A tanulmány a rendelkezésre álló szakirodalmak, korábbi kutatások alapján a 20 éve működő tanoda kialakulását meghatározó szükségleteket, a tanodák fejlődésének főbb állomá-sait, célkitűzéseit, célcsoportjait valamint hátránykompenzáló szerepét és eredményességét vizsgálja.

  • Alacsony társadalmi státusz hatása az oktatási esélyekre
    104-119
    Megtekintések száma:
    35

    A tanulmány célja bemutatni az alacsony társadalmi státusz és a szociokulturális hátrányok hatását a gyermekek oktatási esélyeire. Külön hangsúlyt kapnak a hátrányos helyzetű kistelepülések, amelyek gyakran kedvezőtlenebb mutatókkal rendelkeznek, ami az oktatási intézményekben is megjelenik: a hátrányos helyzetű tanulók aránya magas, fejlesztésük pedig sokszor nem hatékony a hagyományos pedagógiai módszerekkel.  A tanulmány szisztematikus szakirodalomelemzésre épül, amelyben nemzetközi Q1-es és Q2-es folyóiratok, valamint hazai tanulmányok kerültek feldolgozásra. Az eredmények rávilágítanak arra, hogy az oktatási rendszer kettős funkciót tölt be: egyszerre képes mérsékelni és újratermelni a társadalmi egyenlőtlenségeket. A szociokulturális hátrányok komplex tényezőkből állnak össze – alacsony szülői iskolázottság, egzisztenciális bizonytalanság, instabil családszerkezet, kisebbségi lét, szegregáció – mindezek rendszerszinten felerősítik egymás hatását. Kiemelt szerepet kap a nyelvhasználat, hiszen a korlátozott nyelvi kód alkalmazása hátrányt jelent az iskolai részvételben és teljesítményben.  A család társadalmi-gazdasági státusza, a gyermekek korai fejlesztési lehetőségei, valamint az iskola és a család együttműködése meghatározó tényezők az oktatási sikerességben, így a hátrányos helyzetű tanulók esélyegyenlőségének javítása hosszú távú, rendszerszintű megközelítést igényel, amelyben az iskola, a család és a közösség egyaránt kulcsszerepet játszik.

  • A családi miliő a hátrányos helyzetű családokban és annak pszichológiai hatásai a szociokulturális hátrányokra
    120-134
    Megtekintések száma:
    19

    A szociokulturális hátrány a hátrányos helyzetből adódó kulturális deficit, ami a többségi társadalom normái szerint a kisebb fokú tájékozottságot, műveltséget, a rosszabb iskolai teljesítményt, a társadalmi előre jutáshoz szükséges viselkedési szabályok ismeretének/betartásának kisebb fokát jelenti, többek között. A szociokulturális hátrányok között egyre nagyobb figyelem illeti a szociális kompetenciákat (pl. kommunikációs és együttműködési készség, önszabályozás), melyek hozzásegítenek például a jó iskolai teljesítmény eléréséhez. A szociális kompetenciák gyermekkorban alapvető kapcsolatban vannak a családi miliővel. Tanulmányunk a családi miliő pszichológiai hatásait veszi számba szisztematikus szakirodalmi keresés segítségével. A kapcsolatokat három tematika szerint tárgyaljuk: a stressz kapcsolata a gyerekek pszicho-szociális és értelmi fejlődésével; A szülők iskolai nevelésre vonatkozó attitűdjeinek kapcsolata a gyerekek tanulási attitűdjeivel és kitartásával; A szülői nevelési stílus kapcsolata az önszabályozással. A tanulmány állást foglal amellett, hogy a szociokulturális hátrányok csökkentésére irányuló hátránykompenzáló programokból a szülők kihagyhatatlanok.

  • A reprodukcióra vonatkozó politikák változása Magyarországon 2010 és 2022 között
    32-57
    Megtekintések száma:
    533

    A tanulmány a magyarországi reprodukcióra vonatkozó politikákat, azok változásait és azok pronatalista célkitűzésekhez kapcsolódó korlátait vizsgálja 2010 és 2022 között. A tanulmány célja nemcsak a reprodukcióra vonatkozó politikák jogszabályi változásainak bemutatása, hanem azok lehetséges értelmezése a magyarországi pronatalista politikák kontextusában. A reprodukcióra vonatkozó politikáknak tekintjük a mesterséges megtermékenyítési eljárások, az örökbefogadási rendszer, az abortusz, a fogamzásgátlás, valamint a szexuális nevelés szabályozásait. E politikák változásai kapcsán feltételezzük, hogy általánosságban a pronatalista szemlélet érvényesül, azonban különböző korlátokat is azonosítunk: heteronormativitás, a házasságközpontúság, valamint a hagyományos nemi szerepek fenntartása és megerősítése is megfigyelhető a pronatalista szemléleten belül. A magyarországi reprodukcióra vonatkozó politikák 2010 után történő változásainak áttekintése alapján megállapíthatjuk, hogy azok, a második Orbán-kormánytól kezdve napjainkig, egyre szelektívebbé váltak. Ezek a politikák azért tekinthetők szelektívnek, mert nem minden társadalmi csoportot ösztönöznek a gyermekvállalásra. Ez azt eredményezheti, hogy például a társadalmilag hátrányos helyzetű csoportok tagjainak, mint az egyedülállóknak vagy akár az azonos nemű pároknak a jogszabályok és/vagy a pénzügyi támogatás hiánya és a korlátozott tudásátadás megnehezítheti, hogy autonóm döntést hozzanak a saját reprodukciójukat illetően. Végeredményként megállapítható, hogy az örökbefogadásnál azonosítható leginkább a szelektív – heteronormatív és házasság alapú – pronatalizmus, de az abortuszszabályozás, a mesterséges megtermékenyítés jogszabályi környezete, valamint a szexuá­lis nevelés hiánya is általában véve a szelektív pronatalizmus célkitűzéseit erősíthetik.