Keresés

Keresési eredmények

• Konfliktus és demokrácia: Érvek a konfliktusok politikai jelentősége és korlátozásuk szükségessége mellett

  8-24

  Horváth Szilvia

  Megtekintések száma:

  35

  A demokrácia és a konfliktus viszonya politikaelméleti szempontból meglehetősen összetett.
  Egyrészről, politika és konfliktus általános politikai tapasztalata ellenére a demokratikus rend
  kontextusában a konfliktus hajlamos elveszíteni az értékét, szemben a konszenzussal vagy a
  kompromisszummal. Másrészről, a konfliktusok politikai jelentőségének elismerése mellett sem
  lehet lemondani az intenzitáshatárok értelmezéséről. Mindezek a kérdések egy eredendően
  nyilvános politikai térben, a politika diszkurzív terében merülnek fel. Eme elméleti keretben a
  konfliktus értelmezésének teoretikusan kitüntetett fogalma a vita. A tanulmány ezt három
  teória körül végzi el. J. S. Mill rávilágít arra, hogy a vitára szükség van a politikai közösségben,
  annak episztémikus és érzelmi funkciói vannak. Szabó Márton diszkurzív politikatudományának
  is kitüntetett fogalma a vita, ami nemcsak a politika egyedi esete, hanem létmódja is. Szemben a
  legtöbb kortárs, a politikát a kommunikáció felől értelmező elmélettel, a diszkurzivitást eleve
  konfliktusosnak láttatja. A diskurzuselméleti hátterű Chantal Mouffe demokratikus agónról
  beszél, a konfliktusokat értelmezi a demokratikus rend keretei között, felhíva a figyelmet az
  identitások diszkurzív konstituálódásának demokratikus feltételeire. Elmélete az értékes
  konfliktusok és azok demokrácián belüli határainak egyik teoretizálási kísérlete.

• Social Conflicts in the 21st Century – the Shadows of Global Environmental Change

  48-65

  Bruckmeier Karl

  Megtekintések száma:

  17

  -

• A késő modernitás globalizációelmélete és a kockázattársadalmi identitás

  101-121

  Böcskei Balázs

  Megtekintések száma:

  31

  A modernitás egymásra kölcsönösen ható fragmentált kulturális jelentésrendszerek, folyamatosan változó és átalakuló gazdasági és politikai viszonyok összessége, amely komplexitás a (világ)
  kockázati társadalom szerkezetében egészen az egyén szintjéig megnyilvánul. A késő modern
  fordulatát követően hatványozódik az a jelenség, hogy sem a globális szereplők, sem az identitás megválasztásának, a kockázatok észlelhetőségének, és azokkal való szembesülésének esetében nem egyenlően vannak megosztva azok az eszközök és lehetőségek, amelyek a választás
  képességét meghatározzák. A tanulmány az új egyenlőtlenségi faktorokat és a késő modernitás
  aszimmetrikus hatalmi viszonyait a globalizációelmélet két közelmúltban elhunyt szociológusa (Ulrich Beck és Zygmunt Bauman) vonatkozó munkái mentén mutatja be. A világkockázati
  társadalomban a kockázatokat nem egyformán viselik az egyes közösségek és egyének. Ennek
  megfelelően a tanulmány megállításai szerint a manőverezés szabadságával sem ugyanolyan
  mértékben rendelkeznek a globalizált gazdaság és a lokalizált szegénység alanyai. Ennek bemutatására, illetve az egyes posztmodern életstratégiák beazonosításához a tanulmány a tárgyalt
  szociológusok identitásra vonatkozó munkáira támaszkodik. Utóbbiaknak megfelelően a vizsgálat arra a következtetésre jut, hogy a kockázat reflexivitásából leginkább azok profitálhatnak, akik az új egyenlőtlenség fenti pozíciójában vannak, akiknek van hatalmuk ahhoz, hogy
  az általuk létrehozott konfliktusokat meghatározzák, és áttolják azokat a kockázati definíciós
  küzdelemből kizártakra.

• A szülői kontroll formái a posztadoleszcens fiatalok életében

  123-141

  Stadinger Johanna Heléna

  Megtekintések száma:

  111

  Jelen tanulmány a posztadoleszcens korban lévő fiatalok leválása során megjelenő kontrolltényezőkkel foglalkozik, melyek késleltethetik, vagy akadályozhatják a fiatal felnőtt leválásának folyamatát. Célja az, hogy rávilágítson: a gyermekkori neveltetés, a gyermek-szülő kapcsolat és a közöttük lezajló kommunikáció lehetővé teszi egy újfajta tipológia megalkotását, melyben nem csupán a szülői kontrolleszközök azonosíthatók be, hanem a társadalmi kontrollmechanizmusok is identifikálhatók. A posztadoleszcencia-kutatások többsége a leválás sikerességét vagy mértékét leginkább a fiatalok anyagi helyzetére vezeti vissza. Jelen dolgozat azonban azt kívánja röviden bemutatni, hogy a Vaskovics László által megalkotott leválási dimenziók mélyebb megértése lehetséges a kötődések és kötelékek vizsgálatának segítségével.

• A leglátogatottabb európai országok tengerpartjainak érintettsége a túlzott mértékű turizmussal

  98-122

  Szőllős-Tóth Andrea

  Megtekintések száma:

  39

  A turizmus a környezetre és a társadalomra szüntelenül hatást gyakorol, melynek számbavétele
  során kiderül, hogy ezek a hatások nem mindig előnyösek. A negatív hatások között megjelenik
  a szennyezés mértékének növekedése, a tájba nem illő építkezés, a helyi társadalom és a turisták között kialakuló konfliktusok, a tömeg és a zsúfoltság is. Kutatásom célkitűzése a túlzott
  mértékű turizmus által érintett tengerparti helyszínek feltérképezése Európa déli országaiban.
  A 2019-ben legtöbb nemzetközi turistát fogadó európai országok turizmusának vizsgálata révén kerül bemutatásra a 3S turizmus (sea, sand, sun – tenger, homok, napfény) jelentősége, az általa vonzott turisták tömege, annak hatásai. A napsütötte homokos tengerpartokkal rendelkező
  Franciaország, Spanyolország és Olaszország turizmusa különféle nemzetközi adatbázisokból
  származó adatsorokat összegezve kerül bemutatásra. Ezt követi a vizsgálat középpontjában
  lévő három országból konkrét desztinációk eseteinek elemzése korábban publikált szakcikkek
  alapján. Bemutatásra kerülnek olyan partszakaszok, melyeket más nemzetközi szerzők az overtourism jelenséggel hoztak kapcsolatba.

• Az önkéntesség önkéntelen oldalai. Munkahelyi konfliktusok a civil szervezeteknél végzett önkéntes munka során

  276-298

  Szeder Dóra Valéria

  Megtekintések száma:

  23

  -

• Neo-hobbesiánus demokrácia: A modus vivendi elmélete és a demokratikus legitimáció

  25-41

  Pap Milán

  Megtekintések száma:

  24

  A kortárs politikaelméletben a rawlsi liberális konstruktivizmust az elmúlt években a politikai
  realizmus elméletei vették kritikai össztűz alá. A realista liberalizmus egyik fő teoretikusa, John
  Gray a társadalmi együttélés olyan neo-hobbesiánus modelljére helyezi a hangsúlyt, amely a
  politikai élet alapvetően konfliktusos voltából indul ki; a társadalmi értékek és életformák
  gyakorta előforduló összemérhetetlenségét feltételezi a modern multikulturális társadalmakban.
  Az ilyen értelemben vett értékpluralizmus kontextusában a politikai realisták a modus vivendi
  eszméjét fogalmazzák meg. Posztmodern elméletként a modus vivendi inkább egy pragmatikus
  és eljárásaiban nyitott teória, szemben a deontológiai morális elvekre alapozott filozófiai
  konstrukciókkal. A modus vivendi elméletének kidolgozói a társadalmi csoportok békés együttélésének
  és a politikai közösség egy morális minimumának teoretizálására tesznek kísérletet. Az
  elmélet nagy hiányossága azonban, hogy nem számol a demokrácia eszméjével, ami viszont két
  okból is hasznos lehet a modus vivendi teóriájára tekintettel. Először is, a mai politikai rendszerek
  elképzelhetetlenek, vagy minimum botrányosak, a demokratikus legitimáció valamely
  formája nélkül. Másrészről pedig, számot kell vetnünk a különböző liberális projektek, úgy is,
  mint a liberális multikulturalizmus kimerülésének. Az alkotmányos védelem mellett a demokrácia
  védelme azzal is jár, hogy hogyan tud az egyes kultúrák és egyéb társadalmi csoportok között
  egyensúlyt teremteni a modern társadalmakban. Írásomban arra teszek kísérletet, hogy a
  demokratikus legitimáció fogalmát a modus vivendi elméletének fényében világítsam meg.

• Az ismerőstől az igaz barátig: barátságkép egyetemisták körében

  139-159

  Györfi Kinga

  Megtekintések száma:

  30

  Dolgozatom ötletét Albert Fruzsina és Dávid Beáta Embert barátjáról – A barátság szociológiája című könyve adta. Arra vagyok kíváncsi, hogy a társadalmi tőke jellegzetes formája, a barátság hogyan jelenik meg és milyen jelentéssel bír a csíkszeredai Sapientia és a budapesti ELTE
  alapképzésben résztvevő hallgatóinak körében. Kvalitatív módszerként a fókuszcsoportos interjút választottam.
  Bár a két helyszín összehasonlításától nagyobb kontrasztokat vártam, azt találtam, hogy a
  barátság a megkérdezett fiatalok körében univerzális érték.