Keresés

Keresési eredmények

• Választási rendszerek Kelet-Közép-Európában

  26-50

  Fábián György

  Megtekintések száma:

  27

  A kelet-közép-európai demokratikus átalakulás kedvező lehetőséget nyújt a választástudomány
  megállapításainak új dimenzióban történő érvényesülésének vizsgálatára. A tanulmány 23 ország 167 választása alapján mutatja be az új választási rendszerek kialakulását, fejlődését és
  politikai következményeit. Hipotézisünk szerint a régióban a választások és választási rendszerek nem mindenben felelnek meg a konvencionális megállapításoknak. Elemzésünkben a régiót
  öt alcsoportra (Közép-Európa, Nyugat- és Kelet-Balkán, Baltikum és a többi szovjet utódállam)
  osztva vizsgáljuk. Ennek segítségével árnyaltabb képet kapunk az új választási rendszerek létrejöttéről és változásaikról. Országonkénti bemutatással az alcsoportok közötti és azokon belüli
  hasonlóságokat és különbségeket is érzékeltetjük. Végezetül típusok szerint országonként, majd
  alcsoportokként három ismert mutató segítségével (legkisebb négyzetek indexe, effektív választási és parlamenti pártszám) összegezzük az arányosságra és pártstruktúrára ható politikai
  következményeket. A 167 választás elemzése azt bizonyítja, hogy Kelet-Közép-Európa nem mutat egységes képet a választási rendszerek politikai következményeit illetően. Hatásuk mérsékeltebb, mint a bejáratott demokráciákban. A választási rendszerek sokkal változékonyabbak is.
  Változásaik az elmúlt negyedszázadban inkább divergáló, mint konvergáló tendenciát mutattak. A választástudomány megállapításait tehát a régióra nehéz alkalmazni, azok csak részben
  érvényesek, különösen a pártrendszer alakulására vonatkozóan térnek el az eddigi tapasztalatoktól. Összességében a kelet-közép-európai választások nem érvénytelenítik a választástudomány konvencionális bölcsességét, de sok esetben nem azoknak megfelelő képet mutatnak. Így
  jelentős mértékben járulnak hozzá a korábbi megállapítások továbbfejlesztéséhez, pontosításához.

• Az EU tagállamok innovációs és versenyképességi klaszteresedése 2013-ban

  22-36

  Balda Gábor

  Megtekintések száma:

  24

  Az innovációs gazdaság korában érthető módon az innováció központi jelentőségű fogalomként
  jelenik meg, amelynek irodalma ezért rendkívül szerteágazó: globális, makro- és mikro-szinten,
  az üzleti és non-business szektor kapcsán, sőt társadalmi vonatkozásban is értelmezik. Jelen írás
  irodalmi háttere egy történeti áttekintést mutat be az innováció fogalomkörének fejlődéséről, és
  annak különböző értelmezéseiről.
  Az irodalmi háttér feltárása után kvantitatív, leíró és magyarázó jellegű statisztikai adatelemzés került leírásra, monotetikus, és deduktív megközelítésben. Kutatásom jelenlegi fázisában
  makroszintű nemzetközi összehasonlító elemzéseket végzek az EU és a WEF (World Economic
  Forum) adatbázisán (Innovation Union Scoreboard, illetve Global Competitiveness Index), az
  SPSS adatbázis kezelő szoftver segítségével. Jelen kutatás célja, hogy választ találjon arra, az
  innovációs folyamatok, és a versenyképesség alakulása között makroszinten van-e kapcsolat,
  és ha van, az miként értelmezhető. A későbbiekben hasonló céllal és metodikával nemzetközi
  mikro-szintű összehasonlító elemzéseket kívánok végezni, majd a makro- és mikro-szintű eredmények összevetésével választ keresni arra, hogy a makro-szintű innovációs politika hogyan
  befolyásolja a mikro-szintű innovativitást és versenyképességet. Mindezek alapján pedig meghatározni kívánom a hazai innovációs politika sajátos vonásait, optimalizálásának lehetőségeit.

• Politikai fejlődés: mi, miért, hogyan? A mai Magyarország előtörténete összehasonlító keretben

  5-26

  Csizmadia Ervin

  Megtekintések száma:

  61

  A tanulmány középpontjában az 1989–90 előtti Magyarország politikai fejlődésének komparatív vizsgálata áll. A szövegben a szerző nem foglalkozik az elmúlt 32 évvel, sokkal inkább az a kérdés izgatja, hogy a politikai fejlődés fogalmának hányféle értelmezése létezik. Ezek közül külön is kitér a fejlett országok (például az Egyesült Államok), valamint a fejlődő országok (azon országok köre, amelyek a gyarmati sorból szabadultak fel az 1960-as években) politikai fejlődésére, és kiindulópontja az, hogy Magyarország nem írható le sem a fejlett, sem a fejlődő országok esetében használt kategóriákkal. A tanulmány ugyanakkor elismeri, hogy a magyar fejlődés mindenkori mércéje a nyugati fejlődés, de nem fogadja el azt a megközelítést, hogy mivel a magyar fejlődés számos ponton eltér a nyugatitól, ez egyben azt is jelenti, hogy zsákutcás. A dolgozat hipotézise a magyar politikai fejlődés „normalitásának” tézise.