Keresés

Keresési eredmények

• Trójai faló és fügefalevél: a populizmus szerepe a globális demokráciakrízisben és posztmodern autokráciákban

  30-61

  Benedek István

  Megtekintések száma:

  19

  Állításom szerint a populizmus lehet az a kapocs, amely segíthet megfelelőbb keretben értelmezni nem csupán a globális demokráciakrízist, hanem az új típusú autokráciák térnyerését és mindennapi működését. Az állítás alátámasztása érdekében előbb ezen jelenségek térhódításának jellegzetességeit vizsgáltam meg, majd a közöttük lévő kapcsolat természetével foglalkoztam, különös tekintettel az új típusú autokráciák stabilitásának vizsgálatára, amelyben érvelésem szerint a populizmus kulcsszerepet tölt be. A demokrácia és a képviselet egy autokratikus értelmezéseként felfogott populizmus, mint egy trójai faló, különösen nagy veszélyt jelent a demokráciákra, mindenekelőtt a homogénnek képzelt nép egységes akaratának és a közjó meghatározásának kisajátítására törekvő, megcáfolhatatlan morális képviseleti igénye miatt. Másfelől a populizmus az új típusú, formálisan ugyan többpárti választásokkal operáló posztmodern autokráciák számára a politikai versengés szisztematikusan eltorzított, így csupán korlátozott jellegét, valamint a rendszeren belüli újabb és újabb autokratikus tendenciák elfedését és legitimálását szolgálhatja. Mivel egy radikális, a modern autokráciákat idéző hatalmi fordulat túlságosan költséges lenne, a kvázi-demokratikus legitimációt biztosító manipulált, de többpárti választásokra és másfajta plebiszciter technikákra nélkülözhetetlen szerep hárul a posztmodern autokráciák számára, amelyekben a konszolidált politikai versenyt élet-halál harccá transzformáló és egyéb kognitív funkciókat ellátó populizmus központi szerepet tölthet be. Azaz a populista autokrácia – mint a posztmodern autokráciák egy paradigmatikus típusa – jelensége sokáig velünk maradhat, újabb és újabb feladatokat adva ezzel a működésükkel foglalkozó kutatók számára.

• A versengő választás és a versengés fogalmának kihívásai

  37-52

  Unger Anna

  Megtekintések száma:

  50

  A tanulmány a kortárs nem-demokratikus, de többpárti választásokat tartó rendszerek irodalmához kapcsolódik. Célkitűzése azt bemutatni, hogy a választás versengő jellege kulcsfogalom ezen rendszerek megértéséhez, ám ez a fogalom jelenleg nincs kellőképpen kidolgozva. Előbb áttekinti a verseny és versengő jelleg főbb politikatudományi megközelítéseit, majd a széles körben bevett versengő autoriter hibrid rezsim típusát használva, azt igazolja, hogy a fogalom megalkotói által kidolgozott tipológia nem ad elegendő támpontot ahhoz, hogy a versengő jelleget detektálni lehessen. A bizonytalansági elemhez ugyanis, amit ennek meglétére használnak a fogalomalkotók igazolásként, nem adnak valódi indikátorokat. A tanulmány következtetése, hogy a versengő jelleget ezért nem a beazonosíthatatlan bizonytalansági faktorból, hanem a valódi (versengő) választások meglétét vagy hiányosságait mutató választási integritás fogalmából, valamint manipulált választás fogalmából és sajátosságaiból érdemes levezetni.

• Hibrid rezsimek és a szürke zóna: új válaszok a politikai rezsimek rendszertanának örök kérdéseire

  42-59

  Gyulai Attila

  Stein-Zalai Juliane

  Megtekintések száma:

  18

  A demokratizálódás Huntington által leírt harmadik hulláma során a várakozásokkal ellentétben
  számos olyan politikai rendszer jött létre és maradt fenn tartósan is, amelyek a demokráciaelmélet
  bevett keretei között nem voltak értelmezhetők. A nyílt autoriter rendszerek és a teljes
  értékű demokráciák közötti „szürke zónában” található rezsimek leírására az uralkodó dichotóm,
  teleologikus, valamint minimalista megközelítések nem voltak alkalmasak. Tanulmányunk
  azokat az elméleti törekvéseket vizsgálja, melyek azokat a – hibrid rezsimnek nevezett – politikai
  rendszereket elemzi, melyek az autoriter és demokratikus elemek kombinációját valósítják
  meg. A megközelítések csoportosítása mellett rámutatunk azok elméleti és empirikus korlátaira,
  valamint kitérünk a hibrid rezsimekről szóló irodalom és a liberális demokrácia fogalmának
  összefüggésére is. Bár a hibrid rezsimek irodalma számos hiányossággal küzd, e megközelítések
  eredményének tartjuk, hogy a politikai rendszerek közötti mozgás politikai feltételeit a korábbi
  kísérletekhez képest realisztikusabban képes leírni.