Keresés

Keresési eredmények

• Az agrárpiac rehabilitálása Magyarországon 1956 után

  83-92

  Varga Zsuzsanna

  Megtekintések száma:

  31

  A tervgazdasággal foglalkozó magyarországi szakirodalom fókuszában mind a rendszerváltás előtt, mind az azóta eltelt időszakban elsősorban az ipari vállalatok vizsgálata állt. Az agrárium szereplőivel alig foglalkoztak annak ellenére, hogy éppen ezen a területen került sor először a piaci mechanizmusok részleges korrekciójára. A jelen tanulmány egyrészt arra keresi a választ, hogy miért éppen az agrárgazdaságban indult meg a piac rehabilitálása, s meddig jutott el ez a folyamat. Másrészt pedig azt vizsgálja, hogy a piac működéséről felhalmozódott agrárgazdasági tapasztalatok milyen hatást gyakoroltak az 1960-as évek gazdasági reformmunkálataira/ új gazdasági mechanizmus előkészítő munkálatai során.

  Kísérlet a piac kiiktatására a Rákosi-korszakban
  Az 1945-49 közötti időszakkal foglalkozó kutatók között a mai napig intenzív vita folyik arról, hogy mikortól is lehet egyértelműen szovjet típusú berendezkedésről beszélni Magyarországon. Annak megítélésében már konszenzus alakult ki, hogy a fordulat nem egyidőben következett be a politikai és a gazdasági életben. Ez utóbbi területen az 1948. március 25-én kiadott, a 100-nál több munkást foglalkoztató üzemek államosításáról szóló minisztertanácsi rendelet hozott döntő fordulatot. (Pető 1998: 95-110.) Az államosítások révén lehetőség nyílt arra, hogy a piaci viszonyok kiiktatásával központilag irányított termelési és elosztási rendszerre térjenek át, ahol az állam tulajdonába került vállalatoknak kötelező tervutasításokkal előírták, hogy miből mennyit termeljenek. A szocializmus nagy előnyét abban jelölte meg a hivatalos ideológia, hogy a termelőeszközök magántulajdonának és a piacnak a felszámolásával lehetővé válik a népgazdasági méretekben való szervezettség, s ezáltal kiiktatódnak olyan problémák, mint a túltermelési válság, a munkanélküliség, stb. (Kornai 1993: 140-159.)

  A szovjet típusú tervgazdaság Magyarországon az ipar és a nagykereskedelem területén már az első ötéves terv 1950. évi elindulása előtt életbe lépett. Más volt a helyzet a mezőgazdaságban, ahol az 1940-es évek végén a magántulajdonra épülő parasztgazdaságok voltak túlnyomó többségben. (Szakács 1998: 311-329.) Közgazdasági környezetük azonban a korlátozott piacgazdaság jegyeit mutatta. A háború utáni rendkívüli helyzetben ugyanis a koalíciós pártok – átmeneti időre tervezve – fenntartottak egy sor hadigazdasági intézkedést, közülük legfontosabbnak a mezőgazdasági termények és állatok kötelező beszolgáltatása bizonyult. A háború alatt bevezetett ún. Jurcsek-féle beszolgáltatási rendszer fenntartását 1945-46 folyamán azzal indokolták a kormányzati erők, hogy az agrárszférát ért háborús károk és a lecsökkent termelés közepette a közélelmezés, valamint a fegyverszüneti egyezményben vállalt jóvátételi és seregellátási kötelezettségek teljesítése csak így biztosítható. (Erdmann 1993: 7-20.)