Debrecen 19. századi gazdálkodásának, kereskedelmének igen gazdag szakirodalma van, különösen a regionális vásárközponttá válás (nagyvásárok), a vonzáskörzet és a kereskedelmi kapcsolatrendszer meghatározása gazdaságtörténeti és néprajzi megközelítések sokaságán keresztül hozott olyan eredményeket, amelyeket szinte elkerülhetetlen hivatkozni a helytörténeti irodalmon túl is.

Ezzel együtt sem állíthatjuk, hogy e területen minden kérdésre van valamilyen válaszunk, nincsenek olyan vonatkozások, amelyekben nem szükséges újrakutatni és újragondolni akár az eddigi kutatási eredményeket is.

Gyimesi Sándor a Debrecen történeti monográfiához készített tanulmányaiban felvetette a megkülönböztetés szükségességét a város kereskedelme és a városban zajló kereskedelem között, hiszen a debreceni kereskedők és más üzletemberek a város határait messze meghaladó regionális és távolsági kereskedelmi ügyletekben is érdekeltek voltak. De azt sem egyszerű megítélni, mit is tekinthetünk Debrecennek, ha a város területi szerkezetének (határainak és határhasználatának) alapvető sajátosságait ugyancsak sokrétű kutatási anyag révén jórészt ismerjük. A későközépkori magyarországi városi tér és területhasználat értelmezése/újraértelmezése talán a leginkább előttünk álló feladat. Ráadásul a 19. század közepétől zajlik az az átalakulás, amely a korábbi feudális kiváltságrendszer helyébe a szabad piaci viszonyok érvényesülését hozza, megváltoztatva a város gazdálkodásának, érdekviszonyainak alapvető keretrendszerét, de a város társadalmán belüli érdekviszonyokat és azok artikulációját is.

A városi tér újraértelmezésének a fontosságára/elkerülhetetlenségére itt példaként csupán arra hivatkozom, hogy a város talán legegyszerűbbnek tűnő népességszámának a megállapítása is rögtön bonyolulttá és megoldhatatlanná válik a térbeli dimenziók hangsúlyos vizsgálata nélkül.