Keresés

Keresési eredmények

• Hibrid rezsimek és a szürke zóna: új válaszok a politikai rezsimek rendszertanának örök kérdéseire

  42-59

  Gyulai Attila

  Stein-Zalai Juliane

  Megtekintések száma:

  46

  A demokratizálódás Huntington által leírt harmadik hulláma során a várakozásokkal ellentétben
  számos olyan politikai rendszer jött létre és maradt fenn tartósan is, amelyek a demokráciaelmélet
  bevett keretei között nem voltak értelmezhetők. A nyílt autoriter rendszerek és a teljes
  értékű demokráciák közötti „szürke zónában” található rezsimek leírására az uralkodó dichotóm,
  teleologikus, valamint minimalista megközelítések nem voltak alkalmasak. Tanulmányunk
  azokat az elméleti törekvéseket vizsgálja, melyek azokat a – hibrid rezsimnek nevezett – politikai
  rendszereket elemzi, melyek az autoriter és demokratikus elemek kombinációját valósítják
  meg. A megközelítések csoportosítása mellett rámutatunk azok elméleti és empirikus korlátaira,
  valamint kitérünk a hibrid rezsimekről szóló irodalom és a liberális demokrácia fogalmának
  összefüggésére is. Bár a hibrid rezsimek irodalma számos hiányossággal küzd, e megközelítések
  eredményének tartjuk, hogy a politikai rendszerek közötti mozgás politikai feltételeit a korábbi
  kísérletekhez képest realisztikusabban képes leírni.

• Neo-hobbesiánus demokrácia: A modus vivendi elmélete és a demokratikus legitimáció

  25-41

  Pap Milán

  Megtekintések száma:

  24

  A kortárs politikaelméletben a rawlsi liberális konstruktivizmust az elmúlt években a politikai
  realizmus elméletei vették kritikai össztűz alá. A realista liberalizmus egyik fő teoretikusa, John
  Gray a társadalmi együttélés olyan neo-hobbesiánus modelljére helyezi a hangsúlyt, amely a
  politikai élet alapvetően konfliktusos voltából indul ki; a társadalmi értékek és életformák
  gyakorta előforduló összemérhetetlenségét feltételezi a modern multikulturális társadalmakban.
  Az ilyen értelemben vett értékpluralizmus kontextusában a politikai realisták a modus vivendi
  eszméjét fogalmazzák meg. Posztmodern elméletként a modus vivendi inkább egy pragmatikus
  és eljárásaiban nyitott teória, szemben a deontológiai morális elvekre alapozott filozófiai
  konstrukciókkal. A modus vivendi elméletének kidolgozói a társadalmi csoportok békés együttélésének
  és a politikai közösség egy morális minimumának teoretizálására tesznek kísérletet. Az
  elmélet nagy hiányossága azonban, hogy nem számol a demokrácia eszméjével, ami viszont két
  okból is hasznos lehet a modus vivendi teóriájára tekintettel. Először is, a mai politikai rendszerek
  elképzelhetetlenek, vagy minimum botrányosak, a demokratikus legitimáció valamely
  formája nélkül. Másrészről pedig, számot kell vetnünk a különböző liberális projektek, úgy is,
  mint a liberális multikulturalizmus kimerülésének. Az alkotmányos védelem mellett a demokrácia
  védelme azzal is jár, hogy hogyan tud az egyes kultúrák és egyéb társadalmi csoportok között
  egyensúlyt teremteni a modern társadalmakban. Írásomban arra teszek kísérletet, hogy a
  demokratikus legitimáció fogalmát a modus vivendi elméletének fényében világítsam meg.

• Konfliktus és demokrácia: Érvek a konfliktusok politikai jelentősége és korlátozásuk szükségessége mellett

  8-24

  Horváth Szilvia

  Megtekintések száma:

  35

  A demokrácia és a konfliktus viszonya politikaelméleti szempontból meglehetősen összetett.
  Egyrészről, politika és konfliktus általános politikai tapasztalata ellenére a demokratikus rend
  kontextusában a konfliktus hajlamos elveszíteni az értékét, szemben a konszenzussal vagy a
  kompromisszummal. Másrészről, a konfliktusok politikai jelentőségének elismerése mellett sem
  lehet lemondani az intenzitáshatárok értelmezéséről. Mindezek a kérdések egy eredendően
  nyilvános politikai térben, a politika diszkurzív terében merülnek fel. Eme elméleti keretben a
  konfliktus értelmezésének teoretikusan kitüntetett fogalma a vita. A tanulmány ezt három
  teória körül végzi el. J. S. Mill rávilágít arra, hogy a vitára szükség van a politikai közösségben,
  annak episztémikus és érzelmi funkciói vannak. Szabó Márton diszkurzív politikatudományának
  is kitüntetett fogalma a vita, ami nemcsak a politika egyedi esete, hanem létmódja is. Szemben a
  legtöbb kortárs, a politikát a kommunikáció felől értelmező elmélettel, a diszkurzivitást eleve
  konfliktusosnak láttatja. A diskurzuselméleti hátterű Chantal Mouffe demokratikus agónról
  beszél, a konfliktusokat értelmezi a demokratikus rend keretei között, felhíva a figyelmet az
  identitások diszkurzív konstituálódásának demokratikus feltételeire. Elmélete az értékes
  konfliktusok és azok demokrácián belüli határainak egyik teoretizálási kísérlete.