Keresés
Keresési eredmények
-
Turizmusra vállalkozva: „Székelyföld, a Kelet Nyugatja, a Nyugat Keletje”
206-226Megtekintések száma:23Jelen tanulmány a romániai, erdélyi, Kovászna megyei turisztikai piac gazdaságszociológiai elemzését tűzi ki céljául. Az elemzés alapjául 30 félig strukturált mélyinterjú
valamint egy fókuszcsoportos interjú szolgál, amelynek hat, a Kovászna megyei turisztikai iparban aktív résztvevője volt. Kutatásunk eredményeképpen négy szabályozottsági szintkirajzolódik ki: az állami szabályozások szintje, szakmai szervezetek, kooperáció, valamint az informális gazdaság szintje. Ezen szabályozási szintek bemutatásán
keresztül érintjük a professzionalizáció, bizalom és minőség problematikáját is. -
A munkaadói (és munkavállalói) magatartás sajátosságai napjainkban egy határ-menti rurális térségben interjúk alapján
162-180Megtekintések száma:30Bármennyire is közhelyszerű, de kétségtelenül igaz, hogy a foglalkoztatási helyzet Magyarországon rossz. A gazdaság és társadalom 1989–1990-ben bekövetkezett mélyreható átalakulása a munkaerőpiacon alapvető változásokat eredményezett. Ennek legfőbb jellemzője a teljes foglalkoztatás megszűnése, valamint a munkanélküliség megjelenése és állandósulása volt. A magyar népesség gazdasági aktivitása jelentős mértékben csökkent, többek között a vállalatok és szövetkezetek megszűnése vagy átalakulása, a termelés és forgalom visszaesése, valamint a munkaerő – új feltételek közötti – intenzívebb kihasználása miatt, miközben a gazdaságilag inaktív rétegbe tartozók száma emelkedett.
A munkanélküliség elkerülésére tömegesen választották a nyugdíjat, illetve valamely nyugdíjszerű ellátást, miközben a fiatalok a jobb elhelyezkedési esélyek reményében hosszabb ideig maradtak az iskolapadban, és a jóval alacsonyabb születésszám mellett is lényegében ugyanannyian vették igénybe a gyermekellátás otthoni formáit, mint korábban. 1998 után az inaktívak száma enyhén mérséklődött, de 2009-ben a 15–64 évesek körében így is 2,6 millió volt, mintegy 7%-kal (166 ezerrel) több az 1992. évinél. A foglalkoztatottság a rendszerváltást követő években – leginkább a gazdaság átalakulása következtében – jelentős mértékben visszaesett. A folyamat mélypontját 1996-ban érte el, ekkor mintegy 3,6 millió embernek volt munkája, ami 1,3 millióval kevesebb a rendszerváltás időszakához képest.
-
„Kisdedet álmodik a vasöntő az ércformákba”: A Kádár-korszak gyári munkásai közötti együttműködés a fusizás révén
39-48Megtekintések száma:18A Kádár-korszak gyári munkásaival foglalkozó történeti munkák leginkább egyes üzemeken vagy egy-egy településen keresztül mutatták be és elemezték a dolgozók hétköznapjait (Horváth 2004, Bartha 2009, Horváth et al. 2003). Az alábbi írásomban ugyanezt az utat kívánom követni, csak a Csepel Autógyár munkásairól kívánok beszélni. Egyfelől azért, mert a szakirodalom alapján igazolva látom Kemény István nézetét (Kozák, Kemény 1970, Kemény, Kozák 1971), miszerint korántsem egységes, hanem gyárak szerint elkülönült és változó képet adó „munkásságokról” beszélhetünk a korszakban. Másfelől témám, az üzemi munkások fusizása, habár országos szinten megfigyelhető volt, de országrészenként eltérő lehetőségekkel valósult meg.
„Elvtárs, a csákányt... ellopta valaki!” – A munkások fusizása, illetve annak fogalmi problémái
A Csepel Autógyár egykori dolgozóival készített interjúk és levéltári anyagok alapján arra keresem a választ, hogy a munkások a propaganda által gyakorta hangoztatott „tiéd a gyár, magadnak építed”4 jelszót miként valósították meg. Milyen fajta informális út volt alkalmas a törvényi vagy rendeleti szabályozás kikerülésére, vagyis a fusizás végrehajtására. Ennek kifejtése lehetőséget ad arra, hogy bemutathassam, az önös érdekét néző fusizó munkás képe valójában kritikátlanul megmaradt, miközben a fusizás társadalmi feladatban végzett, szintén önérdeket is szolgáló munkához is kapcsolódott. -
„Nem látod, hogy bajban vagyunk?” – A környezetvédelemmel kapcsolatos ignorancia megjelenése a vizuális figyelmi folyamatokban, és néhány lehetséges magyarázat
49-69Megtekintések száma:33A környezeti válság napjaink kiemelkedő kérdésköreként, s alapvetően emberi tevékenység következményeként a társadalom minden szintjén tanulmányozandó. Jelen kutatás az egyéni vizuális figyelmi mintázatokat, illetve az esetleges figyelmi torzítás megjelenését helyezte a középpontba, környezeti problémákat megjelenítő képekkel kapcsolatban, háborítatlan természeti,
illetve szociális jeleneteket ábrázoló kontrollingerekkel összehasonlítva, mindezt egy reakcióidő-feladat keretei közt. Emellett a résztvevők hangulatának változása és önbevallásos környezettudatosságuk is felmérésre került. Figyelmi torzítást kizárólag a szociális tartalmú negatív
ingerek eredményeztek, a környezeti jelenetek esetében ez nem volt kimutatható. A résztvevők
hangulata bár romlott a kísérlet során, sem ez, sem pedig a környezettudatosság nem mutatott
összefüggést egyik további változóval sem. A kísérlet során az ingerek kifejezetten rövid ideig
kerültek megjelenítésre, mely rövidség automatikus figyelmi válaszok megragadását célozta. Az
eredmények szerint a környezeti krízis témája erre nem volt alkalmas, ami különböző lehetséges
magyarázatok (köztük az evolúciós háttér) keresésének igényét is felveti. -
Az Európai Parlament pártrendszere 2004–2019 között
112-130Megtekintések száma:24A tanulmány az Európai Parlament (EP) pártrendszerét vizsgálja 2004–2019 között az EP-ben működő politikai csoportokon keresztül. A nemzeti pártrendszerekre kidolgozott tipológiákat nemzetközi intézményi keretbe helyezi. A vizsgált időszak kezdete 2004, az Európai Unió legnagyobb bővítésének éve, míg végpontja 2019, a jelenleg utolsó európai parlamenti választás. A széles körben használt, Blondel és Sartori által kidolgozott tipológiákon túlmenően, az EP politikai csoportjainak egymáshoz való viszonyára, a döntéshozatalban betöltött szerepükre fokuszál. A politikai csoportok belső kohéziós indexeiből és koalíciókötési statisztikáiból von le következtetéseket a pártrendszer jellegére és a pártrendszer három cikluson keresztül tartó változásaira vonatkozóan. Az EP pártrendszerét egy olyan szélsőségesen plurális rendszerként írja le, amelyben két domináns politikai csoport uralja a döntéshozatalt (bidominancia). A vizsgált időszakban az EP pártrendszere kiegyensúlyozottként jellemezhető, csak kismértékű változást mutat.
