A demokratizálódás Huntington által leírt harmadik hulláma során a várakozásokkal ellentétben
számos olyan politikai rendszer jött létre és maradt fenn tartósan is, amelyek a demokráciaelmélet
bevett keretei között nem voltak értelmezhetők. A nyílt autoriter rendszerek és a teljes
értékű demokráciák közötti „szürke zónában” található rezsimek leírására az uralkodó dichotóm,
teleologikus, valamint minimalista megközelítések nem voltak alkalmasak. Tanulmányunk
azokat az elméleti törekvéseket vizsgálja, melyek azokat a – hibrid rezsimnek nevezett – politikai
rendszereket elemzi, melyek az autoriter és demokratikus elemek kombinációját valósítják
meg. A megközelítések csoportosítása mellett rámutatunk azok elméleti és empirikus korlátaira,
valamint kitérünk a hibrid rezsimekről szóló irodalom és a liberális demokrácia fogalmának
összefüggésére is. Bár a hibrid rezsimek irodalma számos hiányossággal küzd, e megközelítések
eredményének tartjuk, hogy a politikai rendszerek közötti mozgás politikai feltételeit a korábbi
kísérletekhez képest realisztikusabban képes leírni.