Keresés

Keresési eredmények

• A többségi döntésről

  81-100

  Nagy Levente

  Megtekintések száma:

  14

  A különböző érdekek mentén tagolt és értékpluralizmuson nyugvó modern társadalmak kihivó
  kérdései közé tarozik a közügyi döntéseket meghozó személyek (vagy testületek) mibenléte, a
  döntési folyamatok mechanizmusa, illetve a döntések tartalma. A demokráciák fejlődéstörténetében egyre elfogadottabbá vált, hogy a társadalom egészére kiterjedő kollektív döntéshozatalnak a többségi elven kell nyugodnia, a többségi (mennyiségi szempont szerinti) döntést
  helyezve előtérbe, míg az alkotmányosság a döntések tartalma alapján ítélte (és ítéli) meg annak elfogadhatóságát. Ennek kapcsán legalább két alapvető kérdés merülhet fel: egyrészt, hogy
  a többségi döntés mennyire mondható hatékony, vagy az „igazságoz” a lehető legközelebb álló
  döntésnek, másrészt, hogy a többségi döntés valóban a többség akaratának érvényesülését jelenti-e. Számos kutatás mutat rá arra, hogy a többségi döntéseknek lehetnek kevésbé hatékony,
  az „igazságtól” távol eső kimenetelük, és arra is, hogy a modern demokráciák szerves része a
  többség által elfogadott kisebbségi akaratok érvényesülése, „többségi” döntés címszó alatt. Jelen
  tanulmány e két kérdés részleges megválaszolására tett kísérletet.

• Politika és média – A magyar médiahálózat szerkezete 2018 őszén

  107-129

  Farkas Attila

  Megtekintések száma:

  18

  A tanulmányban a magyar médiavilágot elemzem, három 2018 őszén megjelent politikai ügy
  kapcsán. Az Orbán–Simicska-konfliktust követően jelentős változások történtek a médiavilágban. Több új médiumot ekkor alapítottak meg a Fideszhez informálisan kapcsolódó üzletemberek, miközben más médiumok hirtelen gyorsasággal megszűntek. 2018 őszére a Simicska -birodalom lényegében felmorzsolódott. Ezzel ellentétben a Fideszhez informálisan kapcsolódó
  médiumok száma megugrott. Hipotézisem szerint az átalakulás következtében a magyar médiavilág továbbra is polarizált képet mutat. Az őszi ügyeket háromféle módszerrel vizsgáltam. Először a leíró statisztika elemzéséből kiderült, hogy a kormánypárti és nem kormánypárti médiumok napirendje jelentős eltérést mutat. Másodszor az egyes ügyekben megjelent tudósításokat
  szisztematikus tartalomelemzésnek vetettem alá, amelynek eredménye azt mutatja, hogy a két
  csoport tartalmi értelemben polarizált. Végül a médiumok egymás közötti interakciói révén
  hálózatokat hoztam létre. Ellentétben az első két módszerrel a hálózatelemzés nem erősítette
  meg a polarizáció tézisét.