Keresés

Keresési eredmények

• Hatékonyan hatni az emberekre: avagy kell-e, szabad-e manipulatív hatásokkal élniük a segítő szakembereknek?

  78-108

  Krémer Balázs

  Megtekintések száma:

  151

  Az elmúlt két évtized gazdasági és politikai válságaihoz nagyban hozzájárult az, hogy különféle
  manipulatív hatásoknak engedve az emberek józan eszük és racionális gondolkodásuk helyett
  döntéseiket különféle érzelmi és ösztönös alapú csábítás, félrevezetés hatása alatt hozták meg.
  Mára e manipulatív hatások uralják a kereskedelmi vagy a populista politikai kommunikációt. Az alábbi dolgozat a szerző hezitálását osztja meg arról, hogy miközben mind az emberek
  döntéshozatalában, mind a másik emberre gyakorolt kommunikatív hatások körében nemhogy
  megkerülhetetlenül jelen vannak a racionális mérlegeléstől és érveléstől eltérő, nem racionális
  tényezők is – de, vajon szabad-e egyáltalán ilyen manipulatív hatásokkal élniük az ügyfeleikre
  gyakorolt hatásgyakorlásuk közben a segítő szakembereknek? És ha bármiben is igen, akkor
  milyen feltételek mellett, milyen speciális korlátokat betartva szabad élni az ilyen hatásokkal,
  az ilyen hatások „hatalmával”? Ugyanígy: vajon mikor mit lehet és kell tenni a manipulatív hatások enyhítésére, az azok alól felszabadító, bölcs döntésekhez segítő józan ész térnyeréséhez, a
  racionális mérlegelés alapján történő felelős „képessé tevésre”? A cikk nem vállalkozik az igaz
  és helyes válaszok megadására, szempontokat ad és igyekszik olvasóját arra provokálni, hogy
  járuljon hozzá e fontos probléma tisztázásához.

• Az EP választások másodrendű jellege

  29-51

  Nagy Levente

  Megtekintések száma:

  191

  tokat mandátumokká átváltó sajátos folyamat. Ezt a szerepet tölti be, akár nemzeti parlamenti, akár helyi-önkormányzati, vagy európai parlamenti választásokról legyen szó. Az Európai Parlamenti (a továbbiakban EP) képviselők közvetlen úton történő választási rendszere sajátos történelmi ívet írt le (1979-től), melyre az egységesítésre irányuló törekvés volt jellemző, de e törekvés eleddig nem eredményezett teljes uniformizálást, csupán egy sajátosan mérsékelt egységesítést. Alapvető, de kihívó kérdésként tevődik fel, hogy milyen viszony áll(hat) fenn a nemzeti parlamenti (a továbbiakban NP) és az EP választási eredmények között. Az EP választások másodrendűnek, az NP választások pedig elsőrendűnek tekinthetők, ugyanis úgy tűnik, mintha az EP választások nem az európai kérdésekről, európai alternatívákról, hanem belpolitikai csatározásokról, az NP választások „második menetéről” szólnának (noha e másodrendűséget nem az állandóság, hanem inkább a dinamika jellemzi). Ennek fényében, nem túlzás az állítás, miszerint az EP politikai tér a tagállamok nemzeti politikai tereinek van alávetve, amiből következhet, hogy az EP választási eredményeket a nemzeti politikák, a tagállami politikai kontextusok határozzák meg elsősorban. Az első-, és másodrendű választás elválasztható egymástól (vajon ez mennyire éles?), de a két „rend” között kölcsönös egymásra hatás áll fenn. Kérdés, hogy a két szintű választás közötti viszony kapcsán megfogalmazhatók-e egyértelmű szétválasztások és következtetések (Reif–Schmitt, 1980), vagy célszerű a kérdés óvatosabb kezelése (Marsch, 1998; Covař, 2016).