Keresés
Keresési eredmények
-
A hátrányos helyzetű gimnazisták továbbtanulási tervei Magyarországon
42-64Megtekintések száma:191Tanulmányom középpontjában a hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek, fiatalok továbbtanulási esélyei és lehetőségei állnak. A kutatás célcsoportját olyan, gimnáziumban, nappali tagozaton tanuló hátrányos helyzetű fiatalok képezték, akiknek célja a felsőoktatásban való továbbtanulás útján kitörés a helyzetükből, státuszukból. Az interjúkban az ezzel kapcsolatos elképzeléseik, félelmeik feltárására törekedtem, miközben igyekeztem körüljárni ezt az egyébként sem könnyű témakört, magát a továbbtanulást a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű tanulók szemszögéből. Kutatásom fő célja az volt, hogy a mélyinterjúk segítségével betekintést nyerhessek a hátrányos helyzetű tanulók látásmódjába, gondolkodásmódjába.
-
Alacsony társadalmi státusz hatása az oktatási esélyekre
104-119Megtekintések száma:76A tanulmány célja bemutatni az alacsony társadalmi státusz és a szociokulturális hátrányok hatását a gyermekek oktatási esélyeire. Külön hangsúlyt kapnak a hátrányos helyzetű kistelepülések, amelyek gyakran kedvezőtlenebb mutatókkal rendelkeznek, ami az oktatási intézményekben is megjelenik: a hátrányos helyzetű tanulók aránya magas, fejlesztésük pedig sokszor nem hatékony a hagyományos pedagógiai módszerekkel. A tanulmány szisztematikus szakirodalomelemzésre épül, amelyben nemzetközi Q1-es és Q2-es folyóiratok, valamint hazai tanulmányok kerültek feldolgozásra. Az eredmények rávilágítanak arra, hogy az oktatási rendszer kettős funkciót tölt be: egyszerre képes mérsékelni és újratermelni a társadalmi egyenlőtlenségeket. A szociokulturális hátrányok komplex tényezőkből állnak össze – alacsony szülői iskolázottság, egzisztenciális bizonytalanság, instabil családszerkezet, kisebbségi lét, szegregáció – mindezek rendszerszinten felerősítik egymás hatását. Kiemelt szerepet kap a nyelvhasználat, hiszen a korlátozott nyelvi kód alkalmazása hátrányt jelent az iskolai részvételben és teljesítményben. A család társadalmi-gazdasági státusza, a gyermekek korai fejlesztési lehetőségei, valamint az iskola és a család együttműködése meghatározó tényezők az oktatási sikerességben, így a hátrányos helyzetű tanulók esélyegyenlőségének javítása hosszú távú, rendszerszintű megközelítést igényel, amelyben az iskola, a család és a közösség egyaránt kulcsszerepet játszik.
-
Egy gyermekcsoport szerepe a családsegítésben részesülő családokban nevelkedő hátrányos helyzetű gyermekek körében 1995–2005 között
113-135Megtekintések száma:167A tanulmányban egy 1995–2005 között működő gyermekcsoport működésének, gyermekekre
gyakorolt hatásának az elemzése a korszakban megjelenő komplex és preventív családsegítés
lehetőségeit és hatását mutatja be. A rendszerváltás utáni gazdasági és társadalmi hatások, a
frissen kialakuló szociális ellátórendszer keretein belül ez a csoport a résztvevő gyermekek és
családjaik számára nyújtott szolgáltatásokat és különböző ellátásokat. A program jelentőségét
az adja, hogy egy olyan időszakban nyújtott prevenciós csoportos foglalkozást hátrányos helyzetű gyermekek számára, amikor az 1997. évi XXXI. számú A gyermekek védelméről és gyámügyi
igazgatásról szóló törvény még nem lépett hatályba, a gyermekvédelmi rendszer még nem alakult ki, nem határolták be a program működését a jogszabályi keretek, a Családsegítő Szolgálat
keretében működő szolgáltatást szabadon lehetett alakítani a gyermekek és családok igényeihez. -
„Ígéret szép szó, ha betartjuk úgy jó?” – Szakirodalmi áttekintés a hátrányos helyzetű gyerekek szociális kompetenciáinak fejlesztésére kialakított programokról
135-160Megtekintések száma:68A gyermekkori társas-érzelmi fejlődés megalapozza az egyén életútját. Az alacsony társadalmi státuszú családba született, hátrányos helyzetű gyermekek jelentős részének a képességei deficitesek. A hátránykompenzáló szemlélet szerint a lemaradás csökkenthető, sőt, professzionális szakemberek segítségével a kívánatos viselkedésformák bármilyen közösségben (osztály, kortárscsoport, szülők, felnőttek stb.) sikerrel taníthatók. Tanulmányunkban arra vállalkozunk, hogy a nemzetközi és hazai szakirodalom alapján áttekintést nyújtsunk az iskoláskorúak, illetve kisebbek számára kifejlesztett olyan hátránykompenzációs programokról, melyek célja a szociális kompetenciák erősítése. A jó példák bemutatásán túl az a célunk, hogy a szociális kompetenciák fejlesztésére irányuló programokról, különösképpen a hazai programokról, egy minőségi értékelő szempontrendszer alapján komplex és kritikus képet alkossunk, mely a jövőben hasznára lehet a hátránykompenzációra vállalkozó segítő és fejlesztő szándékú szakmai törekvéseknek. A nemzetközi és a hazai oktatáskutatók elképzelése a jó gyakorlatokról sok hasonlóságot mutat. Úgy véljük, mind a hazai, mind a nemzetközi színtéren van elég jó gyakorlat, módszertani útmutató, önismeretet, felelősséget erősítő tréning, elméleti alapvetés, amely inspirálhatja a szakértőket (pedagógusok, segítők, szülők, civilek stb.) az eredményes, és élményt adó fejlesztő tevékenységben. A sikerességet azonban csak a folyamatos és ellenőrzött pedagógiai és szociális segítő munkával lehet biztosítani, és a hatásmonitorozással, programfelülvizsgálattal. A magyarországi helyzet részletes ismeretében elmondható, hogy a hátránykompenzáció gyakorlatilag versenyt fut a leszakadással. Szerencsés esetben csökkenthető a csoportok közötti távolság, a leszakadás mértéke és sebessége. A nehézségeket fokozza, hogy a felzárkóztató programokhoz nincs kellő számú képzett humánerőforrás, az eszközök, épületek fejlesztése nem egyenletes, és főleg nem folyamatos. A hátránykompenzáció hatékonyságának korlátait tehát nem a megfelelő konceptuális háttéren kidolgozott programok minőségében kereshetjük, hanem alapvetően strukturális természetű okokban. Cikkünkben kritikusan elemezzük az elmúlt két évtized hazai és nemzetközi törekvéseit, és felhívjuk a figyelmet a sikeres megoldásokra, a továbbfejlesztés lehetőségeire.
-
Gyermekes családok és a velük dolgozó szociális szakemberek percepciója a családok jól-létét, társadalmi mobilitását előmozdító szolgáltatásokról
3-28Megtekintések száma:509Tanulmányunkban azt vizsgáljuk, hogy az észak-magyarországi régió egyik hátrányos helyzetű kistérségében különböző településnagyságú területeken, illetve a budapesti agglomerációhoz tartozó településeken élő gyermekes családok hogyan vélekednek az elérhető oktatási,
gyermeknevelési, egészségügyi és szociális ellátásokról és szolgáltatásokról, ezekről egyáltalán rendelkeznek-e információval, valamint a gyermekes családokkal dolgozó szakemberek mit
gondolnak a nyújtott szolgáltatás szakmai tartalmáról és minőségéről, valamint arról, hogy
ezek a családok jól-létét, társadalmi mobilitási esélyeit mennyiben tudják szolgálni. Kutatásunk keretében készült egy lakossági kérdőíves lekérdezés, valamint interjúk készültek szakemberekkel és gyermekes családokkal. Eredményeink jelzik, hogy a gyermekek képességeit
fejlesztő, tehetségük kibontakozását célzó, jól-létüket előmozdító szolgáltatások hiányában, a
meglévő, igen korlátozott kapacitásokkal és így alacsony minőségben működő oktatási, egészségügyi, szociális szolgáltatások és a szűkösen elérhető kulturális és szabadidős lehetőségek
elérésével a hátrányos helyzetű családokban felnövő gyermekek mobilitási esélyei nagymértékben korlátozottak. A gyermekjóléti szociális munka eszköztára szűkös, a szociális intervenciók a tűzoltásra épülnek. -
Hátránykompenzáció és mentális egészség: segítő szakemberek az iskolában és a helyi közösségekben
161-185Megtekintések száma:77Jelen tanulmány egy nagyobb kutatás keretében készült, melynek célja az volt, hogy a leszakadó térségekben lévő falusi kisiskolákat és azok környezetét részletesen megismerje és fejlesztési javaslatokat fogalmazzon meg. Ebben az írásban összesítjük azokat a nemzetközi és hazai szakirodalmakat, amelyek a kistelepüléseken dolgozó segítő szakemberek munkáját, módszereit, az ott élő hátrányos helyzetű gyermekeket és fiatalokat célzó programokat mutatják be, különös tekintettel a mentális egészségre és az iskolai felzárkóztatásra. A vizsgált célcsoport a legsérülékenyebbek közé tartozik a társadalomban, hiszen már elég korán komplex problémákkal kell szembesülniük. Ezt ismerve két nagy részre osztottuk a vizsgálatot. Az első részben a közösségi együttműködés erejét hangsúlyozzuk az iskolában és azon kívül, hazai és külföldi gyakorlatokat bemutatva. A második részben egy, a célcsoportot erősen érintő konkrét problémát, az alkoholizmus és szerhasználat jelenségét mutatjuk be, annak a gyermekek életére és mentális egészségére gyakorolt hatását. A tanulmány fő tanulsága, hogy ha javítani szeretnénk életkörülményeiken, iskolai teljesítményükön és mentális egészségükön, összetett, több szakma együttműködését igénylő és minél koraibb beavatkozásra van szükség.
