Keresés

Publikált ez után
Publikált ez előtt

Keresési eredmények

  • Adatok a Pannon Ökorégió őshonos növényfajainak ismeretéhez II. (6–22)
    233–252
    Megtekintések száma:
    722

    A Pannon Ökorégió őshonos növényfajainak ismeretéhez adatokat szolgáltató cikkso­ro­zat második részében a Cephaloziaceae, Athyriaceae, Dryopteridaceae, Cystopteridaceae, Thelypteridaceae, Brassicaceae, Rosaceae, Elatinaceae, Apiaceae, Orobanchaceae, Liliaceae és Orchi­daceae családokba tartozó ritks, Magyarországon többségében védett fajokkal foglalkozunk. Beszámo­lunk a Nowellia curvifolia aktuális előfordulásáról Szlovénia Szubpannon régiójában. Bemutatunk egy páfrányfajokban (Athyrium filix-femina, Dryopteris carthusiana, D. dilatata, D. filix-mas, Gymnocarpium dryopteris, Polystichum aculeatum) kivételesen gazdag élőhelyet a Borsodi ártérről. Közöljük a Thelypteris palustris-nak a Nagykunsági-öntöző-főcsatorna és a Keleti-főcsatorna mentén megfigyelt ál­lományait. Új előfordulási adatokat közlünk az Aethionema saxatile, a Crataegus nigra, az Elatine hunga­rica, a Sium sisarum, az Orobanche hederae, Himantoglossum adriaticum, Epipactis placentina, E. exilis, E. pseudopurpurata, E. microphylla hazai elterjedéséhez, valamint a Helosciadium repens megjelenéséhez urbanizált környezetben. A Gagea spathacea és G. bohemica új a Zempléni-hegységben, az Epipactis nor­deniorum és Epipogium aphyllum új a Mátra flórájában, a Himantoglossum calcaratum új Magyarorszá­gon. Bemutatjuk néhány orchidea faj spontán megtelepedését egy veszprémi középiskola udvarán. Emel­lett beszámolunk a Sternbergia colchiciflora virágain megfigyelt megporzó rovarokról. Két, koráb­ban té­vesen közölt adat korrigálásának is helyet adunk.

    A közleményt a Magyar Tudományos Akadémia alapításának bicentenáriuma alkalmából Hazslinszky Frigyes, Frivaldszky Imre, Láng Adolf Ferenc, Richter Aladár, Jurányi Lajos, Kanitz Ágoston, Fekete Lajos, Mágócsy-Dietz Sándor, Hollós László, Tuzson János, Gombocz Endre, Moesz Gusztáv, Lengyel Géza, Győrffy István, Jávorka Sándor, Andreánszky Gábor, Szabó Zoltán, Rapaics Raymund, Soó Rezső, Zólyomi Bálint, Máthé Imre, Ubrizsy Gábor, Jakucs Pál és Fekete Gábor botanikus-akadémikusok emlékének ajánljuk.

  • Az alacsony libatop (Chenopodium pumilio R.Br.) Zuglóban és új adatok Északkelet-Magyarország idegenhonos fajainak elterjedéséhez
    221-226
    Megtekintések száma:
    392

    A közlemény beszámol néhány Magyarországon ritkább előfordulású behurcolt gyomnövény előfordulásáról. Az ausztráliai eredetű Chenopodium pumilio második jelenleg ismert hazai állománya Budapesten (Zuglóban) került elő 2016 szeptemberében. További 8 faj (Amaranthus deflexus, Echium maculatum, Lepidium densiflorum, Oxybaphus nyctagineus, Panicum dichotomiflorum, Portulaca grandiflora, Sarothamus scoparius, Tragus racemosus) összesen 27 előfordulási adatát az Északi-középhegység területéről, különösen települések belterületéről, bolygatott élőhelyekről (útpadka, járdarepedés, vasútállomások) tesszük közzé. A bizonyítópéldányok a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában (BP) kerültek elhelyezésre.

  • Adatok a Keszthelyi-hegység nőszőfűfajainak (Epipactis spp.) ismeretéhez
    8-14
    Megtekintések száma:
    220

    Jelen közleményben a Keszthelyi-hegységben 2014–2017 években tett terepbejárásaim során észlelt nőszőfű-előfordulásokat foglalom össze. A területről tíz nőszőfűfaj rendelkezett irodalmi vagy herbáriumi adatokkal, ezek előfordulását sikerült megerősíteni (Epipactis atrorubens, E. helleborine, E. leptochila, E. microphylla, E. moravica, E. muelleri, E. palustris, E. purpurata, E. nordeniorumE. voethii) és a hegységre nézve további öt, eddig publikációban nem jelzett faj (Epipactis albensis, E. neglecta, E. peitzii, E. pontica, E. tallosii), illetve egy hibrid (Epipactis ×reinekei) került elő.

  • Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához VII.
    218-237
    Megtekintések száma:
    368

    Jelen dolgozat a nemrég megjelent magyarországi flóraatlaszhoz tartalmaz kiegészítő adatokat, elsősorban a Dunántúl és az Alföld területéről. A közölt adatok a fajok elterjedési térképén új előfordulási pontokat jelentenek, vagy megerősítenek régi adatokat, további esetekben korábban publi-kált adatokat helyesbítenek. A közlemény 73 növényfajról tartalmaz florisztikai adatokat, illetve élő-helyeik ÁNÉR kódjait.

  • Florisztikai adatok a Tiszántúl középső részéről
    317–357
    Megtekintések száma:
    610

    Cikkünkben összesen 207 taxon 2005 és 2015 között gyűjtött adatát összegezzük, amelyeket a Tiszántúli flórajárás (Crisicum) középső részén gyűjtöttünk. Az adatsorban a flórajárásra nézve számos ritka és veszélyeztetett faj is szerepel (pl. Asplenium trichomanes, Marsilea quadrifolia, Sisymbrium polymorphum, Viola stagnina, Gentiana pneumonanthe, Elymus elongatus, Montia fontana subsp. chondrosperma, Ranunculus rionii, Ranunculus illyricus, Myagrum perfoliatum, Sedum caespitosum, Vicia biennis, Dorycnium herbaceum, Oenanthe banatica, Peucedanum cervaria, Echium italicum, Digitalis lanata, Valerianella rimosa, Carex buekii, Cephalaria transsylvanica, Cyperus pannonicus).

  • Adatok hazai gyűjteményes kertekben elvaduló fajokról
    62–78
    Megtekintések száma:
    682

    Munkánk során átvizsgáltuk a Tiszakürti, Szarvasi és Erdőtelki Arborétum, a Tápiósze­lei Agrobotanikus Kert (NBGK), az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem (EKKE) Botanikus kertjét és a noszvaji De la Motte-kastély parkját. Cikkünkben 186 taxonhoz szolgáltatunk adatokat. Ezek közül 40 gyűjteményes kerti terjedése eddig nem volt ismert hazánkban. A diófélék családjából (Juglandace­ae) négy új potenciálisan terjedő fajt találtunk (Carya cordiformis, C. ovata, Juglans cinerea és J. micro­carpa). Az összes vizsgált Abies faj esetében előfordultak magoncok, csemeték. A Ludwigia grandiflora hetedik hazai, első nagyalföldi előfordulását közöljük a Szarvasi Arborétum mesterséges tavából. To­vábbi adatokkal szolgálunk a nemrég kimutatott Cardamine occulta és a terjedőben lévő Veronica pe­regrina taxonokhoz, melyek főként konténeres növényekkel terjednek.  Az adatok bősége rámutat a hazai gyűjteményes kertekben rejlő kutatási lehetőségekre.

  • Kiegészítő adatok a Soproni-hegység és előtere flórájához
    239-242
    Megtekintések száma:
    408

    Közleményünkben a Soproni-hegységben és annak keleti előterében (Sopronimedence) 2010 és 2014 között összegyűlt érdekesebb floriszikai adatokat adjuk közre. A taxonok közül 2 a Soproni-hegység (Amaranthus blitoides, Orobanche teucrii), 2 a Soproni-medence (Euphorbia segueriana, Saxifraga tridactylites) flórájára nézve új. Több taxon meglétét 60–110 év után sikerült újra bizonyítani (pl. Dianthus superbus, Myosotis sparsiflora, Orobanche lutea, Orobanche purpurea).

  • Adatok Magyarország flórájához és vegetációjához I.
    89-104
    Megtekintések száma:
    204

    Jelen tanulmányban 54 taxon előfordulási adatait közöljük, amelyeket Magyarország különböző pontjain találtunk, 2000–2013 között végzett florisztikai, vegetációtani és ökológiai kutatásaink során. Néhány esetben a fajok előfordulási viszonyait cönológiai felvétel segítségével is jellemeztük. A fajok közül számos szerepel a magyarországi edényes flóra veszélyeztetett fajainak listáján (pl. Carthamus lanatus, Sedum caespitosum, Spiranthes spiralis, Trifolium micranthum). Néhány faj országos viszonylatban is ritkaságnak számít (pl. Apium repens, Dianthus diutinus, Epipactis bugacensis, Ranunculus psilostachys). Eredményeink felhívják a figyelmet nem csak a természetközeli élőhelyek, hanem a másodlagos, sokszor degradált élőhelyek (pl. belvizes szántók, töltésoldalak) kutatásának szükségességére is.

  • A kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum Jur.) Tolna megyei kutatásának történeti előzményei és mai eredményei
    75-79
    Megtekintések száma:
    228

    A szerzők a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer keretében a kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum Jur.) Tolna megyei elterjedését vizsgálták. A közösségi jelentőségű fajnak eddig csak kevés ismert adata volt a vizsgált területen. A dolgozat összegzi a kisfészkű aszat Tolna megyei irodalmi- és aktuálisan gyűjtött előfordulási adatait.

  • Florisztikai adatok Észak-Magyarországról II. Északi-Cserehát és Felső-Bódva-völgy
    31–48
    Megtekintések száma:
    421

    Összeállításunkban az Északi-Cserehát és a Felső-Bódva-völgy területéről 1995 és 2020 között gyűjtött, korábbi publikációinkból kimaradt adatainkat közöljük, 123 fajra vonatkozóan. Publikáljuk néhány, a területről eddig nem közölt, vagy ritka faj adatát (pl. Artemisia annua, Genista pilosa, Ranunculus flammula, Scorzonera purpurea, Silene noctiflora), illetve kitérünk olyan adathiányos, de gyakoribb fajra is, mint a Carex remota, Cirsium pannonicum, Cyperus fuscus, Melampyrum cristatum. Néhány védett faj (Dactylorhiza incarnata, Eriophorum angustifolium, Lycopodium clavatum) új lelőhelyére is rábukkantunk.

  • A Calla palustris egykori magyarországi előfordulásáról
    200-210
    Megtekintések száma:
    1982

    Habár a Calla palustris L.-nak egy több mint 150 éve gyűjtött hazai herbáriumi példá­nya megtalálható a Pécsi Egyetem gyűjteményében (JPU), sok botanikus kétségbe vonja az adat hiteles­ségét. A lapon olvasható be­jegyzés alapján a növény egykor a Velencei-tavon, Székesfehérvár mellett fordult elő. A lap hitelességét az ezzel foglalkozó botanikusok egy része a legutóbbi időkig kétkedve fogadta. A rendelkezésre álló információk alapján a Velencei-tó délnyugati felében ismert lápi fajok és élőhelyek, továbbá a szomszé­dos országok florisztikai és cönológiai adatai alapján a sárkánygyökér a Velencei-tónál és Magyarország más részein is megtalálhatta életfeltételeit. A herbáriumi lapon a leg­fontosabb gyűjtési adatok megfele­lő módon szerepelnek. Ennek tükrében nincs okunk kizárni, hogy a Calla palustris a 19. században a magyar flóra tagja volt. Minthogy 1856 óta egyszer sem került elő, hazánkból kipusztultnak tekinthető.

  • Érdekességek és változások a mecseki völgyek mohaflórájában
    157–176
    Megtekintések száma:
    250

    A dolgozat a Mecsek völgyeinek mohaflórájával, a hegység flórájára új és/vagy Magyar­országon veszélyeztetett fajokkal, valamint az 50 évvel ezelőtti státuszukhoz képest gyakorivá, töme­gessé váló mohákkal foglalkozik. Ezek között az ország flórájára 2023 óta új Scleropodium touretii má­sodik előfordulásáról, a Dél-Dunántúlra új Dicranum spurium, vagy csak a Mecsekre új Pseudocampyli­um radicale felfedezéséről is beszámolunk. Felhívjuk a figyelmet néhány, az elmúlt 50 évben a hegység­ben csak egy-egy adattal rendelkező patakparti moha (pl. Rhynchostegiella teneriffae) tömeges elterje­désére. Ez az expanzió különösen annak fényében tűnik meglepőnek, hogy a hidrobiológiai kutatások szerint a mecseki patakok kiszáradóban vannak. Az új fajok döntő többsége Magyarországon kifejezet­ten ritka, a melegedő klímának ellentmondó faj. A tömegesen észlelt mohákkal szemben kimutatásuk a finom térléptékű, szisztematikus kutatás mellett a véletlennek, és nem a fajok lokális expanziójának köszönhető. A fajok mecseki gyakorisága és az új fajok megjelenése felveti a magyarországi vörös lista aktualizálásának szükségét.

  • Adatok néhány adventív növény előfordulásához a Nyugat-Dunántúlon
    185–188
    Megtekintések száma:
    1971

    A szerző a közleményben 11 adventív faj előfordulási adatait közli a Nyugat-Dunántúlról. Közülük 3 faj esetében (Euphorbia maculata, Euphorbia peplus, Muscari armeniacum) az utóbbi évtizedben gyors terjedés volt megfigyelhető. 4 faj vonatkozásában (Artemisia annua, Crocus banaticus, Polycarpon tetraphyllum, Veronica filiformis) a faj meghonosodás közeli állapotára lehet következtetni, míg a többi közölt faj (Euphorbia lathyris, Senecio inaequidens, Silybum marianum, Vero­nica peregrina) jelenleg alkalmi megtelepedő a térségben.

  • Nyárfaültetvények orchideái – irodalmi áttekintés
    102–117
    Megtekintések száma:
    726621

    A fatermesztési célú nyárfaültetvényekben 26 orchideafaj és 2 hibrid előfordulásáról 13 európai országból állnak rendelkezésre irodalmi adatok. További 4 faj előfordulását 3 országban a vi­lághálón található források igazolják. Az ültetett nyárasok leggyakoribb kosborféléi a rizómás, részleges mikoheterotróf Cephalanthera- és Epipactis-fajok közül kerülnek ki. Jelentőségüket fokozza, hogy egyes szűk elterjedésű fajok (E. bugacensis, E. campeadorii, E. fibri, E. tallosii, E. zaupolensis) állományainak nagy része nyárültetvényekben él. Az eddigi tanulmányok legtöbbször egyetlen vagy csupán néhány ültetvényből történő florisztikai adatközlésre szorítkoznak. Lengyelországi hosszabb távú megfigyelé­sek alapján az állományok évtizedekig fennmaradhatnak, sőt dinamikusan növekedhetnek. Az állomá­nyok egyedszáma egyes esetekben akár százezer példánynál is több lehet. Az orchideák legkorábban (4–)7–8 éves ültetvényekben jelennek meg. Az eddigi vizsgálatok alapján alig ismert, hogy a nyárfaül­tetvények művelése, szerkezete, talajviszonyai, illetve az ültetett nyárfa fajták hogyan befolyásolják az orchideák megjelenését. A nyárak és az orchideák mikorrhiza-kapcsolatai kulcsszerepet játszhatnak a folyamatban. Alig ismert, hogy az ültetvények gazdasági hasznosítása és az orchidea állományok hos­szabb távú fenntartása miként egyeztethető össze.

  • Adatok a Ducellieria chodatii nyugat-magyarországi előfordulásához
    3-10
    Megtekintések száma:
    551

    Kőszeg közelében, az Alsó-erdőben fellelhető tőzegmohás átmeneti láp közel három éve indult algológiai vizsgálata során 2022 tavaszán egy új, korábban még nem jegyzett faj került elő, a Ducellieria chodatii (Ducellier) Teiling. Fenyőpollen parazita lévén felbukkanása összefüggésbe hozható a környező fenyves, illetve fenyő elegyes állományok utóbbi időben tapasztalható fokozott pollenter­melésével. Mind morfológiai szempontból, mind az élőhely környezeti adottságait illetően a vizsgálatok eredményei javarészt illeszkedtek a szakirodalomban fellelhető korábbi vonatkozó adatokhoz. Eltérés­ként említendő ezekhez képest az élőhely alacsonyabb térszíne, valamint kiemelendő az egyik mintate­rület jelentősen átlag feletti vezetőképesség értéke. Mindezek az ismeretek a mellékelt képanyaggal együtt adalékul kívánnak szolgálni nem csak a D. chodatii hazai előfordulását jegyző, de a faj alaktani, fejlődéstani jellemzőit, valamint ökológiai igényeit feltáró kutatásokhoz is.

  • Adatok idegenhonos növényfajok ismeretéhez Magyarországon II. (7–12)
    253–264
    Megtekintések száma:
    419

    A Magyarországon idegenhonos növények ismeretéhez adatokat szolgáltató cikksoro­zat második részében a tündérhínárfélék (Cabombaceae), keresztesvirágúak (Brassicaceae), galajfélék (Rubiaceae), puszpángfélék (Buxaceae), ibolyafélék (Violaceae) és fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozó fajokkal foglalkozunk. Új adatokat közlünk a karolinai tündérhínár (Cabomba caroli­niana) magyarországi elterjedéséről a Körösmenti-síkon: az Élővíz-csatorna Békés és Békéscsaba kö­zötti szakaszán 17 ponton, több mint 630 m²-en, enyhén lúgos kémhatású, alacsony vezetőképességű, 2022/2023 telén nem befagyó vízben talált állományait mutatjuk be. Szentendrén a festő csülleng (Isa­tis tinctoria) egy ideiglenes kivadulását, valamint a festő buzér (Rubia tinctorum) több, legalább részben termesztésre visszavezethető állományát dokumentáljuk. Elsőként ismertetjük a japán kövérke (Pachysandra termi­nalis) kerten kívüli, erdei előfordulását, amelyet zöldhulladék lerakásával hozunk összefüggésbe. Tisz­tázzuk a kínai ibolya (Viola prionantha) hazai státuszát, és számos, főként városi burkolatokhoz, par­kokhoz és temetőkhöz kötődő előfordulását soroljuk fel. Az atlantikus elterjedésű, sótűrő Cochlearia danica új előfordulását észleltük Karcag közelében, a 4-es számú főút mentén. Bemu­tatjuk a kisfészkű őszirózsa (Symp­hyotrichum squamatum) első magyarországi lelőhelyét egy csatorna pionír iszapfelszínein.

  • Adatok Magyarország flórájához és vegetációjához II.
    104–113
    Megtekintések száma:
    367

    45 taxon előfordulási adatait közöljük, melyeket nagyrészt a 2013–2016 közötti florisztikai, vegetációtani és ökológiai kutatásaink során találtunk. Adataink a  Duna–Tisza köze, a Tiszántúl és a Dél-Dunántúl különböző élőhelyeiről származnak; a felsorolt fajok között  számos szerepel a magyarországi edényes flóra veszélyeztetett fajainak listáján (pl. Astragalus dasyanthusErodium ciconium és Lotus angustissimus). Munkánkban törekedtünk a ritka (pl. Apium repensEpipactis bugacensis és Trifolium strictum), a váratlan helyen megjelenő (pl. Medicago arabicaPolypodium vulgare és Polystichum setiferum), valamint a növényföldrajzi szempontból érdekesebb (pl. Piptatherum virescensRanunculus psilostachys és Tamus communis) taxonok adatainak közlésére.

  • Az apró tyúktaréj (Gagea minima) előfordulása és élőhelyi viszonyai a Sorok-patak mentén (Vas megye)
    189–194
    Megtekintések száma:
    427

    Az eurázsiai elterjedésű Gagea minima (L.) Ker Gawl. Magyarországon szórványosan előforduló kora tavaszi hagymás növény, amelynek a Nyugat-Dunántúlról mindössze egy aktuális elő­for­dulását ismertük. Az elmúlt néhány évben a Sorok-patak mintegy 15 kilométer hosszú szakaszán számos állománya került elő. Élőhelyét a vízfolyás fölött emelkedő homokos talajú magaspart jelenti, ahol több­nyire idegenhonos fafajok alatti nitrofil aljnövényzetben él. Az átalakított környezetben való hosszú távú túlélését elősegíthették a hagymái, amelyek az időszakos bolygatással rendszeresen szét­szóródhattak. Lokális elterjedésében szerepet játszhatott a magok hangyák általi terjesztése is. A Gagea minima a So­rok-patak átalakított környezetének értékes reliktumfajaként értékelhető. 

  • Apró közlemények
    168-174
    Megtekintések száma:
    829

    1. A Lycopodium clavatum L. előfordulása az Egri-Bükkalján

    2. Néhány adat Debrecen urbán-flórájához

    3. Kiegészítések a Magyarország orchideáinak atlasza elterjedési adataihoz

    4. Sisyrinchium bermudiana L. új előfordulási adata a Kárpát-medencében

    5. A légyfogó (Myagrum perfoliatum L.) előfordulása Mezőberény mellett

  • Újabb adatok a Pannonhalmi-dombság flórájához
    67-73
    Megtekintések száma:
    307

    A dolgozat a Pannonhalmi-dombság területéről 26 taxonra vonatkozóan közöl új adatokat, melyek közül 15 új a tájegység flórájára. Kiemelendő a védett Epipactis palustris, Ophioglossum vulgatum és Ornithogalum sphaerocarpum, valamint a Magyarországon kevéssé ismert és ritka Ornithogalum × degenianum. Több mint másfél évszázad után sikerült megerősíteni a Phlomis tuberosa jelenlétét. Ismertetésre kerül a fokozottan védett Ophrys sphegodes és Ophrys apifera több új lelőhelye. Egyes taxonok esetében tágabb chorológiai-növényföldrajzi kitekintések, valamint állománydinamikai megfigyelések is közlésre kerülnek. A dolgozatban Rómer Flóris és Ballay Valér pannonhalmi tudós bencések 19. századi botanikai tevékenysége is ismertetésre kerül.

  • A merevszőrű boglárka (Ranunculus strigulosus) új adatai Kelet-Magyarországról
    3–8
    Megtekintések száma:
    612

    A merevszőrű boglárka (Ranunculus strigulosus Schur) elterjedése kevéssé ismert hazánkban. A közlemény tizenegy új lelőhelyet ír le Kelet-Magyarországról. Közülük kilenc állomány a Nyírség délkeleti szegélyén található, és többnyire igen kis egyedszámú. Három nagyobb populáció került elő Nyírábrány és Álmosd határában, valamint a Debrecen és Hajdúböszörmény közötti Tócó-völgyben. A faj kimutatása Bátorliget flórájához is új adalék.

  • Adatok Magyarország flórájához és vegetációjához III.
    197-206
    Megtekintések száma:
    354

    Cikkünkben 44 edényes növényfaj új előfordulási adatait közöljük, melyek 2016 és 2018 között végzett florisztikai, vegetációtani és ökológiai kutatásaink során kerültek elő hazánk kü­lönböző részeiből (főként a Duna–Tisza köze és a Dél-Dunántúl területéről). A fajok közül 27 védett vagy fokozot­tan védett. Főként a regionálisan (pl. Botrychium lunariaPolystichum aculeatum) vagy országosan ritka (pl. Ophrys oestrifera, Ranunculus psilostachys), valamint a szokatlan élőhelyekről előkerült fajokra (pl. Corydalis solida) koncentráltunk. Gyomok új előfordulási adatait is közöljük, me­lyek közül némelyik ter­mészetvédelmi problémát jelenthet a jövőben (pl. Opuntia humifusaSporobolus cryptandrus).

  • Adatok a Sorbus bakonyensis elterjedéséhez és megőrzéséhez
    229-233
    Megtekintések száma:
    1542

    A Sorbus bakonyensis (Jáv.) Jáv. (syn. S. majeri Barabits) a Bakony egy igen szűk elter­jedésű apomiktikus kisfaja. Korábbi adatait kizárólag a Márkó feletti Kopasz-hegyről (~Kápolnadomb, Csordás-árok) közölték. Részletes térképezéssel sikerült kissé bővíteni a faj areáját a Kopasz-hegytől nyugatra (Kis-Bükk hegy) és keletre is. A faj egyedszáma (hat fatermetű egyed és változó számú ma­gonc) és kis kiterjedésű (~2 km2) areája miatt természetvédelmi státusza kritikusan veszélyeztetett. Állományára nézve a magas nagyvadlétszám (vaddisznó, gímszarvas) és az egyre gyakoribb aszályos időszakok egyaránt jelentős veszélyeztető tényezők. A faj in situ megőrzése még reális cél, de ex situ, faiskolában történő felszaporítása és a feltérképezett area megfelelő élőhelyeire (nyiladékok, erdősze­gélyek) történő visszatelepítése is indokolt.  

  • Zalaegerszeg-Botfa ritka növényei és védett gombái
    95-103
    Megtekintések száma:
    343

    Tanulmányunkban 3 nagygomba és 47 hajtásos növény taxon előfordulási adatait közöljük, amelyek Zalaegerszeg Botfa településrészének bel- és külterületén találtunk 2006 és 2017 között, kiegészítve a vizsgált taxonok korábbi országos elterjedési adatait. A védett és egyéb, Zala megyében ritka fajok részletes előfordulási adatai lehetőséget teremtenek a későbbiekben az élőhelyek természetes átalakulásának vagy ember általi átalakító tevékenységnek a monitorozásra.

  • A Sárvíz mente (Mezőföld) növényföldrajzi kutatásának eredményei I. Florisztikai adatok
    207–226
    Megtekintések száma:
    475

    A dolgozat a Sárvíz mente (Mezőföld), területén 2004 óta folytatott terep­felmérések során összegyűlt elterjedési adatokat közli. A felmérések során 50, a területen eddig nem ismert faj került elő, és további 20 ritka vagy veszélyeztetett fajnak kerültek elő új lelőhelyei. Ezek mellett a szá­raz sztyeprétek, erdők, szikesek és sós tavak, továbbá mocsarak jellegzetes fajainak adatai is szerepel­nek a felsorolásban. A fajneveket a közigazgatási hatá­rok szerinti település neve és a legközelebbi föld­rajzi hely neve, majd a Közép-európai Fló­ratérképezés (KEF) és az Európai Flóratérképezés négyzethá­lóbeosztásának (UTM) kódjai követik. A 2004 után megfigyelt vagy gyűjtött fajok lelőhelyeinek nevei félkövéren szedettek. A területre nézve új fajok neve aláhúzással jelölt.