Keresés

Publikált ez után
Publikált ez előtt

Keresési eredmények

  • Kiegészítések a Soproni-hegység és előtere flórájának ismeretéhez II.
    187–194
    Megtekintések száma:
    324

    Közleményünkben a Soproni-hegység és Soproni-medence területén 2014 és 2020 között gyűjtött érdekesebb floriszikai adatokat adjuk közre. Felsorolásunkban ös­szesen 26 taxon szerepel, 15 a Soproni-hegység, 10 a Soproni-medence területéről, egy to­vábbi faj pedig mindkét területetről. Adataink közül kiemeljük a Soproni-hegységre nézve új Tetragonolobus maritimus előfordulását, a terület hazai felére nézve új Ajuga chamaepithys, Lycopsis arvensis előkerülését. Fontos eredmény az egyaránt védett, aktuális előfordulások­kal eddig nem rendelkező Agrostemma githago, Gentianopsis ciliata, valamint a Sesleria uligi­nosa egy újabb kis állományainak felfedezése. A Soproni-medence területéről nem közölték korábban a gyomjellegű Aegilops cylindrica, Galium parisiense, Geranium rotundifolium, Kochia scoparia, Lepidium virginicum, Oenothera salicifolia, Sagina apetala subsp. apetala, Verbascum lychnitis előfordulását, amelyek közleményünkben jelennek meg első ízben.

  • Apró közlemények
    106–111
    Megtekintések száma:
    271

    1. Kiegészítések a Fumana procumbens északi-középhegységbeli elterjedéséhez

    2. A henye kunkor (Heliotropium supinum) jelentős állományai a Pentezugi Vadlórezervátumban (Hortobágy)

    3. A Rochel-törpezanót (Chamaecytisus rochelii) két új előfordulása az Alföldön

    4. A Daphne laureola spontán megjelenése városi parkokban

    5. Lindernia procumbens és L. dubia előfordulása Budapesten

    6. A Moneses uniflora előfordulásának megerősítése a kőszegi Alsóerdőben

  • Polgár Sándor és az adventívflóra kutatása. Egzotikus flóraszigetek Győrben a 20. század első felében
    188–197
    Megtekintések száma:
    131

    Polgár Sándor természettudományos kutatásainak egyik fókuszpontjában az idegenho­nos (adventív) növényfajok álltak. Huszonkét tudományos publikációja közül kilencet e témakörben írt. Győr ipartelepein és gyárudvarain az 1910-es évektől kezdve számos trópusi (főként dél-amerikai) eredetű növényt talált. A legtöbb közülük még ismeretlen volt hazánk területéről, négy fajt Európából is elsőként figyelt meg. A nehezen határozható SolanumAmaranthus és Chenopodium nemzetségek nem­zetközileg elismert szakértője volt. Tudományra új fajként írta le a Solanum adventitium-ot. Nevéhez fűződik az Amaranthus nemzetség 4 fajának első megfigyelése hazánkból.

  • Kiegészítő adatok a Soproni-hegység és előtere flórájához
    239-242
    Megtekintések száma:
    118

    Közleményünkben a Soproni-hegységben és annak keleti előterében (Sopronimedence) 2010 és 2014 között összegyűlt érdekesebb floriszikai adatokat adjuk közre. A taxonok közül 2 a Soproni-hegység (Amaranthus blitoides, Orobanche teucrii), 2 a Soproni-medence (Euphorbia segueriana, Saxifraga tridactylites) flórájára nézve új. Több taxon meglétét 60–110 év után sikerült újra bizonyítani (pl. Dianthus superbus, Myosotis sparsiflora, Orobanche lutea, Orobanche purpurea).

  • Magyarország edényes flórájának online elterjedési atlasza (Atlas Florae Hungariae): A honlap felépítése és az adatbázis-építés kilátásai
    238–252
    Megtekintések száma:
    499

    2018 decemberében publikálásra került az interneten Magyarország edényes növény­fa­ja­inak online elterjedési atlasza (Atlas Florae Hungariae). A több mint 1 millió adatrekord felhasználásával fel­épült adatbázis gerincét a Magyar Flóratérképezési Program során gyűjtött adatok képezik, emellett fel­dol­gozott szakirodalmi és herbáriumi adatok is elérhetők innen, illetve megjeleníthetők a térképeken. A kvad­rátok fajszám szerinti megoszlását bemutató térkép az egyes területek fajdiverzitását és a fló­ra­tér­ké­pe­zési alapfelmérés minőségi különbözőségét mutatja. Az adatbázis bővítése 2016 és 2019 között első­sor­ban szakirodalmi adatfeldolgozással folytatódott. Az így bekerült új adatok 25%-át a Kitaibelia „Pótlások” sorozata szolgáltatta, amely egyes taxonok adatainak jelentős bővülését hozta. Az adatközlések révén leg­na­gyobb mértékben az üde erdei fajok (pl. Allium ursinum, Dryopteris dilatata) adatai gyarapodtak, emellett egyes gyomnövények adatai (pl. Euphorbia maculata, Senecio vernalis) is jelentősen bővültek, amely összefüggésben áll terjedésükkel. A honlap tervezett fejlesztése során egy bővített és revideált, egy­sé­ges koncepciót követő Taxonlista megalkotása tekinthető az egyik legfontosabb feladatnak, emellett bő­ví­teni kívánjuk a térképek jelenleg alkalmazott jelkulcsrendszerét, az adatrekordokhoz kapcsolódó in­for­má­ciókat.

  • Szívvel és alázattal. 140 éve született Dr. Polgár Sándor (1876–1944)
    169–184
    Megtekintések száma:
    149

    Dr. Polgár Sándor Győr megye legjelentősebb botanikusa volt. Munkásságának kiemelkedőbb eredményeit a florisztika, növényföldrajz, taxonómia, valamint az adventív flóra kutatása területén érte el. 1941-ben megjelent életműve, a Győrmegye flórája korának egyik legmodernebb monográfiája volt, amely napjainkban is sokat idézett alapmű. Felismerte és leírta hazánk egyik legritkább sárma-faját, az Ornithogalum ×degenianum-ot. Intenzív herbáriumi gyűjtő tevékenységet folytatott, gyűjtött lapjainak száma több, mint húszezer. Győri főreáliskolai tanárként 35 éven át tanított, ahol gyakorlatias módszereivel, tárgyszeretetével generációkban formálta ki a természet iránt érzett felelősséget.

  • Újabb adatok a Pannonhalmi-dombság flórájához
    67-73
    Megtekintések száma:
    136

    A dolgozat a Pannonhalmi-dombság területéről 26 taxonra vonatkozóan közöl új adatokat, melyek közül 15 új a tájegység flórájára. Kiemelendő a védett Epipactis palustris, Ophioglossum vulgatum és Ornithogalum sphaerocarpum, valamint a Magyarországon kevéssé ismert és ritka Ornithogalum × degenianum. Több mint másfél évszázad után sikerült megerősíteni a Phlomis tuberosa jelenlétét. Ismertetésre kerül a fokozottan védett Ophrys sphegodes és Ophrys apifera több új lelőhelye. Egyes taxonok esetében tágabb chorológiai-növényföldrajzi kitekintések, valamint állománydinamikai megfigyelések is közlésre kerülnek. A dolgozatban Rómer Flóris és Ballay Valér pannonhalmi tudós bencések 19. századi botanikai tevékenysége is ismertetésre kerül.

  • A csókalábú útifű (Plantago coronopus) folytatódó térhódítása Magyarországon
    19–26
    Megtekintések száma:
    592

    Magyarországi úthálózat vizsgálata során az atlanti-mediterrán elterjedésű Plantago coronopus L. intenzív terjedését tapasztaltuk. 2017–2019 között a fajt újabb 47 flóratérképezési kvadrát-ból mutattuk ki, amellyel 81-re nőtt előfordulásainak száma. Kimutattuk, hogy a gyorsforgalmi utak mellett a faj erős terjedése a főközlekedési utakat is elérte, ezen kívüli megjelenései egyelőre ritkák. Legnagyobb kiterjedésű és egyedsűrűségű állományai az útpadkák mechanikus és ozmotikus stressztől erősebben érintett (gyakran növényzetmentes) sávja mögötti részén találhatók, de néhány előfordulás ilyen helyeken kívül is ismert. 2013-tól ismert állományai közül több helyen ma is összefüggő tömegben van jelen, így a faj egyértelműen meghonosodott (de nem átalakító) neofitonnak tekinthető.

  • Az apró tyúktaréj (Gagea minima) előfordulása és élőhelyi viszonyai a Sorok-patak mentén (Vas megye)
    189–194
    Megtekintések száma:
    184

    Az eurázsiai elterjedésű Gagea minima (L.) Ker Gawl. Magyarországon szórványosan előforduló kora tavaszi hagymás növény, amelynek a Nyugat-Dunántúlról mindössze egy aktuális elő­for­dulását ismertük. Az elmúlt néhány évben a Sorok-patak mintegy 15 kilométer hosszú szakaszán számos állománya került elő. Élőhelyét a vízfolyás fölött emelkedő homokos talajú magaspart jelenti, ahol több­nyire idegenhonos fafajok alatti nitrofil aljnövényzetben él. Az átalakított környezetben való hosszú távú túlélését elősegíthették a hagymái, amelyek az időszakos bolygatással rendszeresen szét­szóródhattak. Lokális elterjedésében szerepet játszhatott a magok hangyák általi terjesztése is. A Gagea minima a So­rok-patak átalakított környezetének értékes reliktumfajaként értékelhető. 

  • Kiegészítések a Soproni-hegység mohaflórájához II.
    59-66
    Megtekintések száma:
    147

    Jelen közlemény a szerzők 2009–2014 között, a Soproni-hegység hazai oldalán végzett bryoflorisztikai vizsgálatainak eredményeit adja közre. A szerzők a tájegységre összesen 22 új taxont azonosítottak: Diplophyllum albicans, Scapania lingulata, Scapania scandica, Bryoerythrophyllum recurvirostrum, Ctenidium molluscum, Didymodon vinealis, Ditrichum cylindricum, Ditrichum pusillum, Fissidens dubius, Fissidens exilis, Homalothecium sericeum, Leucobryum juniperoideum, Neckera crispa, Orthotrichum lyellii, Orthotrichum obtusifolium, Orthotrichum pallens, Orthotrichum patens, Orthotrichum stramineum, Orthotrichum striatum, Rhodobryum ontariense, Thamnobryum alopecurum, Tortella tortuosa, Tortula virescens. A Diplophyllum albicans és a Mnium thomsonii hazai viszonylatban aktuálisan csak a Soproni-hegységből ismert.

  • Irodalmi figyelő
    132-133
    Megtekintések száma:
    1591

    Kulcsár L., Mesterházy A., Keszei B., Király G., Balogh L. (2022): Vas megye védett növényei. Szülőföld Könyvkiadó, Szombathely–Sárvár, 566 pp. ISBN 978-615-6172-39-6

  • A Gagea minima és a Dictamnus albus újrafelfedezése a Dél-Tiszántúlon, valamint további florisztikai adatok az Alföldről
    304–316
    Megtekintések száma:
    213

    A szerzők a 2011 és 2017 közötti időszakban az Alföldről gyűjtött floriszti­kai adataik közül az érdekesebbeket adják közre. A cikkben 49 faj, illetve hibridfaj előfordu­lását, élőhelyi körülmé­nyeit, esetenként a térségből ismert történetét mutatjuk be. További 13 faj esetében – azok természet­védelmi jelentősége miatt – a Magyarország edényes nö­vényfajainak elterjedési atlaszához (Bartha et al. 2015, a továbbiakban: „Flóraatlasz”) meg­jegyzések nélküli kiegészítéseket is közlünk. A tárgyalt adatok többsége a Gyula, Békéscsaba és Doboz térségében elterülő keményfás ligeterdőkből származik, emellett további szór­ványadatokat közlünk az Alföld számos pontjáról. Eredményeink közül legjelentő­sebbek a Dél-Tiszántúlról kipusztultnak vélt Dictamnus albus, illetve az „elfeledett” Gagea minima újra­felfedezése. Emellett több, az Alföld, illetve az adott közép- vagy kistáj flórájára új (pél­dául Draba muralisNicandra physalodesCystopteris fragilis), illetve regionálisan veszélyez­tetett faj adatát (például Inula heleniumOphioglossum vulgatum) ismertetjük. Bemutatunk továbbá ritka gyomnövényeket (pél­dául Calepina irregularisCardamine impatiens), terjedő­ben lévő adventív fajokat (Chorispora tenellaEuphorbia maculataPhytolacca americanaPh. esculentaSicyos angulata), illetve az adott térségben feltűnően alultérképezett fajokat (pl.: Loranthus europaeus, Arabis hirsuta, Rumex confertus).

  • Apró közlemények
    300-310
    Megtekintések száma:
    605

    1. Az Apium repens (Jacq.) Lagasca új előfordulása a Szigetközben

    2. A Limonium gmelinii (Willd.) Kuntze subsp. hungaricum (Klokov) Soó alkalmi megjelenései útpadkákon

    3. Az Asparagus verticillatus L. elvadulásának első hazai adatáról

    4. A Digitalis lanata Ehrh. új előfordulása Kemencén (Börzsöny)

    5. Balkáni csillagvirág (Prospero paratheticum Speta) első előfordulási adata a Duna–Tisza-közén

    6. Néhány érdekesebb növényfaj megjelenése a Duna 2013. évi nagy árvize után a Szigetköz hullámterében

    7. Az adventív ágas falgyom (Parietaria judaica L.) újabb előfordulási adata Debrecenből

    8. Kindbergia praelonga (Hedw.) Ochyra Sopron város mohaflórájában

    9. Adatok a Plantago coronopus L. hazai elterjedéséhez

    10. A csipkés gyöngyvessző (Spiraea crenata L.) egykori kunpeszéri előfordulásáról

    11. A Spiraea crenata L. sas-hegyi (Budai-hegység) felfedezésének története

  • A Vulpia ciliata morfológiája és magyarországi terjedésének sikere a vasúthálózat mentén
    145–156
    Megtekintések száma:
    508

    A Mediterráneumban elterjedt Vulpia ciliata Dumort Európa több országában, jellem­zően vasutak mentén jelent meg az elmúlt évtizedekben. A fajt 2016 tavaszán észleltük először Ma­gyarországon, a szolnoki vasútállomáson, majd néhány nappal később Budapest-Keleti pályaudvaron. A faj 2020-ban számos más dunántúli vasútállomáson is megtaláltuk, és úgy tűnik, hogy napjainkra az ország jelentős részén megtelepedett. A V. ciliata ezidáig csak a rendszeresen használt vágányok köze­léből (max. 20 m-es távolságon belül) került elő, feltehetően a vasúti áruszállítással jutott be az ország­ba, és terjedt el. A faj nálunk már meghonosodottnak tekinthető, özönfajként egyelőre még csak a vasút menti ruderális vegetációban lép fel, ahol az őshonos Vulpia myuros-t ki is szoríthatja. A faj a szőrös toklászai alapján a hasonló termőhelyen gyakori V. myuros-tól egyértelműen megkülönböztethető. Virágzása a két másik fajnál korábban, gyakran már áprilisban elkezdődik. A vizsgált morfológiai jelle­gek alapján (padkák száma a buga csúcsának 2 cm-es szakaszán, termések száma/füzérke, fertilis virá­gok aránya/füzérke, alsó és felső pelyvahossz, toklász- és szálkahossz, buga főtengelyének vastagsága a csúcsi 2 cm-es szakaszon) megállapítható, hogy a V. bromoides és V. myuros kevésbé különbözik egy­mástól, mint a V. ciliata e két fajtól. Feltételezhető továbbá, hogy a füzérkén belüli alacsony fertilitási arány, a toklászok pillássága összefüggésbe hozható a faj terjedési sikerével (csoportos terjedés, anemochória, zoochória, antropochória). Korai (májusi) termésérése is kedvez a vasút menti terjedés­nek, ui. így a többi hasonló fajjal szemben már terméses állapotban vészelheti át a késő tavasszal kez­dődő gyomirtást. A vasúthálózaton kívüli magyarországi terjedését egyelőre akadályozhatják a klimati­kus viszonyok, illetve a pályatesteken kívüli, relatív előnyt kínáló szezonális gyomirtások hiánya.

  • A potenciálisan inváziós vesszős aggófű (Senecio inaequidens DC.) aktuális elterjedése
    179-187
    Megtekintések száma:
    276

    Munkánkban a dél-afrikai eredetű, hazánkban potenciális özönnövénynek számító Senecio inaequidens magyarországi előfordulási adatait foglaljuk össze, valamint beszámolunk néhány újabb hazai megtelepedéséről. Irodalmi, herbáriumi, illetve saját adatokat összegeztünk, valamint ak­tu­a­li­záltuk a faj elterjedési térképét.  Szemléltetjük a faj inváziójának aktuális stádiumát és a termé­szet­kö­zeli élőhelyekre jelentett lehetséges veszélyeit.

  • Apró közlemények
    159-164
    Megtekintések száma:
    261

    1. A borzas csajkavirág (Oxytropis pilosa (L.) DC.) előfordulási adatai és élőhelyei Kunbaracs közelében és a Peszéradacsi-rétek egyéb területein

    2. Acer acuminatilobum (J. Papp) J. Papp 1958 (mátrai ősjuhar) a Mátraalján

    3. Euphorbia prostrata Aiton és Polycarpon tetraphyllum L. felbukkanása a Nyugat-Dunántúlon

    4. A Muscari tenuiflorum Tausch előfordulása a Keszthelyi-hegységben

    5. Csalánlevél gubacsszúnyog (Dasineura urticae Perris, 1840) előfordulása kúszó csalánon (Urtica kioviensis Rogow.)

    6. A Trifolium vesiculosum Savi újabb előfordulásai a Hortobágyon

  • A csókalábú útifű (Plantago coronopus) 2020-ban felfedezett újabb lelőhelyei
    99-101
    Megtekintések száma:
    286

    A folytatódó adatgyűjtés eredményeként 2020-ban a csókalábú útifű (Plantago coronopus L.) újabb lelőhelyei kerültek elő. Számos új előfordulása található az eddig ismert lelőhelyek­től távol, amely bizonyítja, hogy a faj továbbra is intenzív terjedési szakaszban van. KEF-alapú előfordu­lásainak száma aktuálisan 90. Minden új megfigyelése az útpadkát kísérő keskeny növényzeti sávból származik, kivétel ez alól a szombathelyi, ahol egy forgalmas bevásárlóközpont parkolójában a dísz­kövezet résében jelent meg.

  • Sótűrő budavirágfajok terjedése a Dunántúl útjain
    141-150
    Megtekintések száma:
    178

    Az észak-dunántúli főközlekedési utak környezetének 2013-tól folytatott florisztikai feltárása során összesen 826 kilométer hosszú útszakaszt vizsgáltunk. Kimutattuk a hazánkból koráb­ban csak természetközeli élőhelyekről ismert Spergularia marina és Spergularia media állományait. Nyugatról kelet felé helyenként futótűzszerű terjedést mutat a Spergularia marina, amely összesen 14 főközlekedési út padkájáról került kimutatásra. Számos lelőhelyén monodomináns növényzeti sávot képez. Kisebb intenzitású a Spergularia media terjedése, amelyet 4 főközlekedési út mellett regisztrál­tunk. Mindkét faj a hazai szikes társulások jel­legzetes eleme, útmenti terjedésük hátterében azonban az utak intenzív sózása, valamint a belföldi és nemzetközi gyorsforgalmi úthálózat töretlen fejlesztése és a megnövekedett autóforgalom áll. Mun­kánkban a két faj másodlagos terjedését mutatjuk be, tárgyal­juk a terjedés hátterében húzódó abiotikus és ökológiai háttérviszonyokat. A nemzetség határozási nehéz­ségeinek enyhítése érdekében kiegészített határozókulcsot teszünk közzé.