A tengerparti szittyó (Juncus maritimus Lam.) európai és észak-afrikai tengermelléki élőhelyein kívül Európa belsejében csak néhány elszigetelt ponton fordul elő. A Kárpát-medencében az 1920-as években került elő a Balaton és a Fertő tó partjáról. A Balaton térségében a vizes élőhelyek egyre ütemesebb degradálódása indokolttá tette a faj meglévő populációinak állapotfelmérését. Ta­nulmányunk célja a tengerparti szittyó teljes balatoni állományának felülvizsgálata és élőhelyeinek öko­lógiai jellemzése. Dokumentáljuk a faj társulástani viszonyait, tisztázzuk a faj előfordulásával jelle­mezhető növényközösségek cönotaxonómiai besorolását, valamint értékeljük a növényzet változásait a 2015 és 2024 év közötti időszakban. A tengerparti szittyó előfordulását nyolc helyszínen erősítettük meg. A felvételek többségét a Scorzonero parviflorae-Juncetum gerardii asszociációval azonosítottuk, az Astereto pannonici-Schoenetum nigricantis társulás ennél jóval ritkább. A majd egy évtized után megis­mételt cönológiai felvételekben csökkent a mocsári és sókedvelő karakterfajok száma, beleértve a ten­gerparti szittyót is, a télisás és az aranyvessző javára. A szikes rétek, mocsarak és láprét fragmen­tumok jóval veszélyeztetettebbek, mint a faj maga, tekintettel a pionír élőhelyeken való megtelepedési képessé­gére. A Balaton térségében megfogyatkoztak az alkalmas élőhelyek, ezek fennmaradását korlá­tozza a beépítés és a másodlagos szukcesszió, az utóbbi évek súlyos aszályai pedig a vizes élőhelyek fokozott kiszáradásához vezetnek.

A tanulmány célja hat őshonos, vízi élőhelyekhez kötődő növényfaj – csemegesulyom, éles kolokán, fehér tündérrózsa, villás sás, vízi rucaöröm és vízi tündérfátyol – elterjedésének vizsgálata három kelet-magyarországi öntözőcsatorna (Keleti-, Nyugati- és Nagykunsági-főcsatorna) és kapcsoló­dó kisebb mellékcsatornák mentén. A vizsgálat 2022 nyarán történt, 50 méteres szakaszokon, összesen 470 mintavételi ponton. Emellett a növények áramló víz általi terjedését sodródó egyedek számlálásá­val (26 ponton) és uszadéksebesség méréssel (24 ponton) is vizsgáltuk. A vizsgált fajok közül a Salvinia natans volt a legelterjedtebb és legtömegesebb, míg a legritkább a Nymphaea alba volt, melyet mindös­sze 11 mintaponton sikerült kimutatni. A 6 vizsgált fajt összesen 75 új flóratérképezési négyzetből mutattuk ki. Eredményeink szerint a vízáramlás jelentős szerepet játszik a célfajok, főként a lebe­gő életmódúak (például Salvinia natans, Trapa natans) terjedésében. Bár a korábbi időszakok folyósza­bályozási és vízrendezési munkálatai drasztikusan átalakították az Alföld vízhálózatát és vegetációját, az olyan másodlagos vizes élőhelyek, mint a mesterséges csatornák napjainkban menedéket nyújthat­nak egyes ritka fajoknak a mezőgazdasági területek által dominált tájban.

Ebben a közleményben Duna–Tisza közi és tiszántúli kunhalmokon észlelt növény-előfordulásokat mutatunk be. Összesen 109 kunhalomról 45 edényes növényfaj és egy gombafaj (Morchella steppicola) adatait tesszük közzé. A bemutatott fajok közül Magyarországon 13 taxon élvez védettséget, melyek egy része az adott térségben nem ritka (pl. Aster sedifolius, Astragalus asper, Li­naria biebersteinii, Ornithogalum brevistylum). Bemutatjuk néhány terjedőben lévő egyéves faj újabb lokalitásait (pl. Aegilops cylindrica, Crepis pulchra, Trifolium diffusum). Emellett néhány olyan faj adatait is ismertetjük, amiket korábban nem jeleztek kunhalom területéről (pl. Agrostemma githago, Chae­rophyllum bulbosum, Dryopteris filix-mas), illetve egy idegenhonos faj (Lolium multiflorum) kurgánokon való előfordulásait is közzétesszük. Növényföldrajzi értelemben kiemelkedő adatnak számít a recés vajvirág (Orobanche reticulata) kengyeli és a borzas csajkavirág (Oxytropis pilosa) tömörkényi előfor­dulása.

A cikk 45 gyomnövényről (melyek közül 13 Vörös Listás) közöl 2013 és 2025 között gyűjtött florisztikai adatokat a Dunántúl területéről. A legtöbb adat facélia- és egyéves pillangós veté­sekből származik. Elsősorban ritka és szórványos szegetális fajok (pl. Adonis flammea, Agrostemma githago, Bifora radians, Galium tricornutum, Herniaria hirsuta, Misopates orontium, Neslia paniculata, Nicandra physalodes, Papaver argemone, Scandix pecten-veneris, Thesium dollineri) előfordulásai kerül­nek dokumentálásra, de a cikk néhány terjeszkedő növény (pl. Erigeron bonariensis, Lepidium densiflo­rum, Plantago coronopus, Torilis nodosa) aktuális adatával is kiegészül. Kiemelendő a Medicago poly­morpha felbukkanása 15 kisalföldi perzsa here vetésben.

A cikk a szerző által az elmúlt években Magyarország területén gyűjtött legérdekesebb zuzmó- és zuzmólakó mikrogomba adatokat közli 12 zuzmófaj és 62 lichenikol gombafaj vonatkozásá­ban. A zuzmók közül az Absconditella trivialis és a Vezdaea acicularis, a zuzmólakók közül pedig a Dacampia cladoniicola, Libertiella malmedyensis, Lichenohendersonia varians, Microcera physciae, Poly­coccum peltigerae, Pronectria dealbans, Pyrenidium actinellum, Stigmidium fuscatae, S. mycobilimbiae, S. squamarinicola, Trichonectria hirta, Xenonectriella physciacearum és a Zyzygomyces physconiae újak Magyarország fungájára. Kiemelkedő jelentőséggel bír a Közép-Európából eddig csak egyetlen lelőhely­ről ismert bazídiumos zuzmófaj, a Lichenomphalia meridionalis 4 új előfordulási adata a Dunántúli-középhegység területéről. Szintén figyelemre méltó a nyílt löszfelszínekhez, löszfalakhoz kötődő sztyeppei zuzmófaj, a Gyalidea asteriscus új előfordulása a Gerecsében, valamint a montán karakterű Lecidea berengeriana előkerülése a Bükk két pontjáról.

A mediterrán párás hegyvidéki erdők zuzmófajának tartott Parmelia submontana Hale eddig mindössze négy példányban került begyűjtésre hazánkból. Egy 1974-ben gyűjtött, tévesen azo­nosított példány nemrégiben történt revíziója bizonyította, majd további négy, 2024-ben és 2025-ben gyűjtött példány pedig megerősítette a faj jelenlétét a Mátra hegységben. Eredményeink összhangban vannak a faj utóbbi évtizedekben tapasztalt európai terjedésével, valamint azzal, hogy az elmúlt évek­ben több magyarországi tájról is kimutatták.