Keresés

Keresési eredmények

• Adatok az Arabis nemorensis (Cruciferae) hazai elterjedéséhez

  155-169

  Somlyay Lajos

  Megtekintések száma:

  356

  Az A. nemorensis a magyar flóra hiányosan ismert tagja, szórványos és zömmel bizony­talan adatokkal az ország területéről. Hazai lelőhelyeinek legteljesebb listája Soó szinopszisában jelent meg 1968-ban. Azóta csak néhány adatát publikálták. Jelen dolgozat a magyar herbáriumokban lévő anyagok revíziójának tükrében értékeli a faj hazai irodalmi adatait. Néhány irodalmi adat (Baja, Ercsi, Lesenceistvánd, Miskolc, Nagykanizsa, Szigetújfalu) bizonyító példánya előkerült. Egyes esetekben a föltételezhető bizonyító példány A. hirsuta-nak vagy A. sagittata-nak bizonyult, így a vonatkozó irodal­mi adatok tévesnek tekinthetők (Balatonmáriafürdő-alsó, Gyenesdiás, Kőszeg, Vasboldogasszony, Zala­újlak). Ugyanakkor az A. nemorensis-nek publikálatlan vagy tévesen határozott példányait is azonosí­tottam, így a fajnak új előfordulásaira derült fény a Bükk hegységből (Eger, Kács), a Bakonyból (Márkó), a Balaton nyugati térségéből (Hahót, Hévíz, Keszthely-Fenékpuszta, Nyirád, Tapolca) és az Alföldről (Csákvár, Debrecen, Egeralja, Fertőd-Eszterháza, Kiskőrös, Lébény, Ócsa, Sárszentmihály, Szigetszent­miklós). Ezek alapján a faj újnak bizonyult a Dunántúli-középhegységre (Bakonyicum) és a Tiszántúlra, utóbbin belül a Nyírségense flórajárásra. A Növénytár herbáriumában néhány, a történelmi Magyaror­szág területéről származó A. nemorensis példányt is revideáltam. A faj egykori előfordulása Torja mel­lett (ma: Turia község Romániában) két példánnyal is bizonyított (Schur, 1853, A. gerardi néven; Jávor­ka & Keller, 1943, A. hirsuta néven). Egy másik példány, amelyet Kovács Ferenc gyűjtött 1879-ben Óbecse (ma: Bečej Szerbiában) mellett, és A. glastifolia-ként cédulázott, szintén A. nemorensis-nek bizo­nyult. Miután Schneller Futak mellől származó irodalmi adatának (1858) azonossága bizonytalan, je­lenleg Kovács példánya a faj egyetlen ismert, bár történeti értékű adata a Vajdaság területéről. A ma Ausztriához tartozó Őrvidéken, Pomogy (Pamhagen, Burgenland) közelében Lengyel Géza gyűjtötte a növényt 1910-ben (a másik példányán szereplő 1919-es dátum kérdéses), amelyet A. sagittata néven cédulázott. Történetileg valószínűleg ez az A. nemorensis első adata az Őrvidék területéről.

• Apró közlemények

  365-370

  Pintér Balázs

  Barina Zoltán

  Szűcs Péter

  Börcsök Zoltán

  Kámán Orsolya

  Vojtkó András

  Juhász Tamás

  E. Vojtkó Anna

  Bátori Zoltán

  Csiky János

  Erzberger Péter

  Kovács Dániel

  Deme Judit

  Bőhm Éva Irén

  Sramkó Gábor

  Megtekintések száma:

  540

  1. Az Apium repens (Jacq.) Lagasca Budapesten

  2. A Riccia glauca L. és a Riccia sorocarpa Bisch. előfordulása Barcs belterületén

  3. Allium victorialis L. a Vargyas-szorosban (Erdély, Székelyföld)

  4. Huperzia selago (L.) Bernh. a Bükk-fennsíkon és más adatok

  5. Campylopus pyriformis (Schultz) Brid. Nyugat-Mecsekben

  6. Az Echinops ruthenicus (Fisch.) M.Bieb. aktuális előfordulása Sződligeten

  7. Artemisia alba Turra és egyéb adatok Kalotaszegen, valamint megjegyzések
  Molnár et al. (2014) cikkéhez

• A merevszőrű boglárka (Ranunculus strigulosus) új adatai Kelet-Magyarországról

  3–8

  Demeter László

  Megtekintések száma:

  616

  A merevszőrű boglárka (Ranunculus strigulosus Schur) elterjedése kevéssé ismert hazánkban. A közlemény tizenegy új lelőhelyet ír le Kelet-Magyarországról. Közülük kilenc állomány a Nyírség délkeleti szegélyén található, és többnyire igen kis egyedszámú. Három nagyobb populáció került elő Nyírábrány és Álmosd határában, valamint a Debrecen és Hajdúböszörmény közötti Tócó-völgyben. A faj kimutatása Bátorliget flórájához is új adalék.

• Szívvel és alázattal. 140 éve született Dr. Polgár Sándor (1876–1944)

  169–184

  Schmidt Dávid

  Megtekintések száma:

  406

  Dr. Polgár Sándor Győr megye legjelentősebb botanikusa volt. Munkásságának kiemelkedőbb eredményeit a florisztika, növényföldrajz, taxonómia, valamint az adventív flóra kutatása területén érte el. 1941-ben megjelent életműve, a Győrmegye flórája korának egyik legmodernebb monográfiája volt, amely napjainkban is sokat idézett alapmű. Felismerte és leírta hazánk egyik legritkább sárma-faját, az Ornithogalum ×degenianum-ot. Intenzív herbáriumi gyűjtő tevékenységet folytatott, gyűjtött lapjainak száma több, mint húszezer. Győri főreáliskolai tanárként 35 éven át tanított, ahol gyakorlatias módszereivel, tárgyszeretetével generációkban formálta ki a természet iránt érzett felelősséget.

• Adatok idegenhonos növényfajok ismeretéhez Magyarországon II. (7–12)

  253–264

  Takács Attila

  Csiky János

  Danihelka Jiři

  Kis Szabolcs

  Kovács Dániel

  László-Bencsik Ábel

  Lengyel Attila

  Molnár V. Attila

  Rigó Attila

  Varga Anna

  Wirth Tamás

  Megtekintések száma:

  433

  A Magyarországon idegenhonos növények ismeretéhez adatokat szolgáltató cikksoro­zat második részében a tündérhínárfélék (Cabombaceae), keresztesvirágúak (Brassicaceae), galajfélék (Rubiaceae), puszpángfélék (Buxaceae), ibolyafélék (Violaceae) és fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozó fajokkal foglalkozunk. Új adatokat közlünk a karolinai tündérhínár (Cabomba caroli­niana) magyarországi elterjedéséről a Körösmenti-síkon: az Élővíz-csatorna Békés és Békéscsaba kö­zötti szakaszán 17 ponton, több mint 630 m²-en, enyhén lúgos kémhatású, alacsony vezetőképességű, 2022/2023 telén nem befagyó vízben talált állományait mutatjuk be. Szentendrén a festő csülleng (Isa­tis tinctoria) egy ideiglenes kivadulását, valamint a festő buzér (Rubia tinctorum) több, legalább részben termesztésre visszavezethető állományát dokumentáljuk. Elsőként ismertetjük a japán kövérke (Pachysandra termi­nalis) kerten kívüli, erdei előfordulását, amelyet zöldhulladék lerakásával hozunk összefüggésbe. Tisz­tázzuk a kínai ibolya (Viola prionantha) hazai státuszát, és számos, főként városi burkolatokhoz, par­kokhoz és temetőkhöz kötődő előfordulását soroljuk fel. Az atlantikus elterjedésű, sótűrő Cochlearia danica új előfordulását észleltük Karcag közelében, a 4-es számú főút mentén. Bemu­tatjuk a kisfészkű őszirózsa (Symp­hyotrichum squamatum) első magyarországi lelőhelyét egy csatorna pionír iszapfelszínein.

• A Crepis mollis (Jacq.) Asch. subsp. hieracioides (Waldst. & Kit.) Domin újrafelfedezése Magyarországon

  150-156

  Bauer Norbert

  Somlyay Lajos

  Megtekintések száma:

  400

  A Crepis hieracioides-t (= C. mollis subsp. hieracioides) Kitaibel Pál írta le a Bakonyból több mint 200 évvel ezelőtt. A mai napig ez a taxon egyetlen adata Magyarország jelenlegi területéről. A második világháború utáni flóraművek a magyar flórából kihaltként említik, illetve több összefoglaló műben már nem is szerepel. Jelen közlemény a növény magyarországi (Bakonyalja, Devecser: Széki-erdő) újrafelfedezéséről számol be, jellemzi a termőhelyét, és hangsúlyozza a taxon növényföldrajzi jelentőségét.

• Új adventív faj Magyarország flórájában: az útifűlevelű kígyószisz (Echium plantagineum)

  199-206

  Csecserits Anikó

  Jakab Gusztáv

  Rédei Tamás

  Megtekintések száma:

  1255

  A világon mindenütt, így hazánkban is folyamatosan nő az újonnan megjelenő nem őshonos növényfajok száma. Az új megjelenések felfedezésében, dokumentálásában nemcsak a hivatá­sos kutatók vehetnek részt, hanem nagy szerepe lehet a civileknek is. Az útifűlevelű kígyószisz (Echium plantagineum L.) egyik első hazai adata is egy internetes, növényhatározással foglalkozó csoportban került elő. A faj a nyugat-mediterrán országokban őshonos, de más földrészekre is eljutott már. Auszt­ráliában elterjedt, jelentős problémát okozó inváziós fajnak számít, ezért mindenképpen indokolt a faj alaposabb megismerése és hazai terjedésének figyelemmel kísérése. Annak érdekében, hogy minél szélesebb körben ismerté váljon a faj, röviden bemutatjuk morfológiai, fenológiai és egyéb tulajdonsá­gait és javaslatot teszünk a határozókulcsba való beillesztésre.

• A Torilis nodosa új behurcolásai és terjedése Magyarországon

  26-31

  Kun András

  Exner Tamás

  Bauer Norbert

  Megtekintések száma:

  1262

  A Torilis nodosa (L.) Gaertn. atlanti-mediterrán gyomnövény. Régi megfigyelései ismer­tek Budapest térségéből, de ezek alkalmi megjelenések lehettek, a faj előfordulását több mint száz éve nem erősítették meg hazánkban. Az elmúlt néhány évben a faj hat új, spontán előfordulását talál­tuk Magyarországon, egy állományt Budapesten, további ötöt a Balaton északi partmellékének települé­sein. Minden esetben belterületek ruderális vagy intenzíven nyírt élőhelyein észleltük. Megjelenésében az intenzív turizmus szerepe biztosra vehető, de önfenntartó populációinak létrejöttében és már érzé­kelhető regionális terjedésében az éghajlati adottságok kedvezőbbé válása, az egyre enyhébb telek, a fagyos napok számának csökkenése is kulcsfontosságú lehet. A magyarországi adatok csatlakoznak a faj más közép-európai adventív előfordulásaihoz.

• Az alacsony libatop (Chenopodium pumilio R.Br.) Zuglóban és új adatok Északkelet-Magyarország idegenhonos fajainak elterjedéséhez

  221-226

  Molnár Csaba

  Juhász Melinda

  Megtekintések száma:

  393

  A közlemény beszámol néhány Magyarországon ritkább előfordulású behurcolt gyomnövény előfordulásáról. Az ausztráliai eredetű Chenopodium pumilio második jelenleg ismert hazai állománya Budapesten (Zuglóban) került elő 2016 szeptemberében. További 8 faj (Amaranthus deflexus, Echium maculatum, Lepidium densiflorum, Oxybaphus nyctagineus, Panicum dichotomiflorum, Portulaca grandiflora, Sarothamus scoparius, Tragus racemosus) összesen 27 előfordulási adatát az Északi-középhegység területéről, különösen települések belterületéről, bolygatott élőhelyekről (útpadka, járdarepedés, vasútállomások) tesszük közzé. A bizonyítópéldányok a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában (BP) kerültek elhelyezésre.

• Két „régi-új” adventív pázsitfűfaj, a Rostraria cristata (L.) Tzvelev és a Cynosurus echinatus L. előfordulása Pécsett

  39-42

  Wirth Tamás

  Lengyel Attila

  Megtekintések száma:

  208

  Két, Magyarországon korábban alkalmi adventív pázsitfűfaj [Rostraria cristata (L.) Tzvelev, Cynosurus echinatus L.] új állományai kerültek elő az utóbbi néhány évben Pécs közigazgatási területén. Jelen közlemény a fajok morfológiai jellemzését, a korábbi lelőhelyeit és új előfordulásukat ismerteti.

• A Viola collina Besser előfordulása a Bükkben és az Upponyi-hegységben

  254-258

  Sulyok József

  Vojtkó András

  Somlyay Lajos

  Megtekintések száma:

  400

  Herbáriumi revízió és terepi megfigyelések alapján a Viola collina Besser új bükki és upponyi-hegységi előfordulásairól adunk hírt, amelyek egyúttal a faj első publikált adatai az Északi-középhegység területéről. A 94 előfordulási adatot 2007 és 2014 között gyűjtöttük. Mindezek alapján közöljük a faj regionális elterjedési térképét, valamint röviden jellemezzük a növény élőhelyi és társulástani preferenciáját.

• A fenyőfagyöngy (Viscum album subsp. austriacum) elterjedése és gyakorisági viszonyai Magyarországon

  89-102

  Schmidt Dávid

  Jandrasits László

  Korda Márton

  Megtekintések száma:

  348

  2015–2023 között gyűjtött adatok alapján bemutatjuk a fehér fagyöngy (Viscum album) kéttűs fenyőfajokon élő alfajának (subsp. austriacum) magyarországi elterjedését, gyakorisági viszonyait, továbbá vizsgáljuk az elterjedését és tömegességét befolyásoló tényezőket. Az alfaj magyarországi elterje­dése a Nyugat-Dunántúlra korlátozódik, ezen belül a táj nyugati felében általánosan elterjedt, így a Vend­vidék, Felső-Őrség, Kőszegi-hegység és a Pinka-sík fenyő­elegyes erdőállományainak jellegzetes eleme. A Soproni-hegység szinte valamennyi (idősebb) erdei- és feketefenyő elegyet tartalmazó állományában elő­került és több helyen tömeges. Vizsgálataink alapján a taxon aktuális elterjedése Délnyugat-Dunántúlon követi az erdeifenyő őshonos elterjedésének határát, míg a Kemenesháton és a Sopron–Vasi-síkon a regio­nális areahatár 10–25 km-rel átlépi azt. A vizsgált erdőrész­leteket faállománytípusuk szerint csoportokba soroltuk (fenyőelegyes lomberdők, lombelegyes tűlevelű [erdei-, kisebb részben feketefenyves] állomá­nyok, kultúrfenyvesek), továbbá megkülönböztet­tük a külön­álló facsoportokat és erdősávokat. A fenyőfa­gyöngy erdőrészleten belüli gyakorisága a lombelegyes állo­mányokban érte el a legmagasabb arányt, sőt, négy mintaterületen tömeges, az állomány pusztulásában is jelentős szerepet játszó fertőzést regisztráltunk (Bucsu, Csepreg, Nemescsó, Tömörd). Az előfordulások számának jelentős növekedése a taxon eddigi alul­térképezettségével, valamint Európa-szerte bizonyított terjedésével magyarázható. Ez utóbbit segítheti elő, hogy a domb- és síkvidéki kéttűs erdeink ellenállóké­pessége klimatikus okokból nagymértékben csökkent.

• Adatok néhány védett növényfaj elterjedéséhez és másodlagos élőhelyeken való előfordulásához

  183-199

  Süveges Kristóf

  Megtekintések száma:

  2161

  Jelen dolgozatban a 2016 és 2021 közötti időszakban gyűjtött, hazánkban védett és fo­kozottan védett növényfajokra vonatkozó florisztikai megfigyeléseimet teszem közzé. Az cikkben köz­ölt adatok összességében Magyarország 31 kistáját érintik, ugyanakkor a legtöbb adatom a Nagyalföld­ről, azon belül is Pest és Bács-Kiskun megyék területéről származik. A dolgozatban 41 védett és három foko­zottan védett edényes növényfaj előfordulásait ismertetem (két haraszt és 42 virágos növény), az ismer­tetett előfordulások egy része kistáji vagy nagyobb földrajzi léptékben is újdonságnak számít (pl.: Bot­rychium matricariifolium, Thlaspi alliaceum és Nasturtium officinale). Bizonyos fajok megfigyelései a közzé tett adatok tekintetében vagy florisztikai értelemben nem túl intenzíven kutatott területekről szár­maznak, vagy az adott térségben és/vagy országosan is ritkának számítanak. Egyes fajok esetében az újonnan közölt előfordulásaik kifejezetten egy-egy térségben való elterjedési adatainak kiegészíté­séül szolgálnak. Adatot szolgáltatok néhány –florisztikai publikációk alapján – meglehetősen alulkuta­tottnak tűnő kistáj növényzetéhez (pl.: Dorozsma-Majsai-homokhát, Bácskai-löszös-síkság), valamint igyekszem rámutatni a magyarországi csatornák faj- és biodiverzitás megőrzésében játszott szerepére a Duna–Tisza-csatorna példáján. A Duna–Tisza-csatornából és annak rézsűiről 12 védett növényfaj adatát teszem közzé ebben a kéziratban.

• A Pseudoleskea saviana (De Not.) Latzel lombosmoha Magyarországon

  272–285

  Nagy József

  Németh Csaba

  Megtekintések száma:

  349

  Szerzők a Pseudoleskea saviana lombosmoha faj három új előfordulási adatát közlik a Börzsöny hegységből, Perőcsény község határából a Nagy-Hideg-hegy északi lejtőjéről, a Hangyás-bérc mellől, valamint a Csóványos – Magosfa nyeregből. A kis populációkat andezit görgetegen és törmelé­ken kialakult elegyes lomboserdő állományokban fedezték fel. Mostanáig csupán a faj egyetlen mátrai lelő­helyéről származó régi gyűjtései voltak ismertek, ezért a vörös listában adathiányos besorolással sze­repel. A P. saviana és a Magyarországról szintén jelzett P. incurvata morfológiai elkülönítése atipikus példányok esetén nem mindig problémamentes. Megbízható elkülönítő bélyegeknek a szár központi nyalábjának megléte (P. saviana) vagy hiánya (P. incurvata), a levélközépsejtek alakja (P. saviana: 3–4-szer hosszabb, mint széles; P. incurvata: max. 2-szer hosszabb, mint széles), valamint a levélalapi külső sejtek alakja (P. saviana: jellemzően négyzetesen izodiametrikus; P. incurvata: keresztirányban meg­nyúlt) mondhatók.

• Az év vadvirága 2016-ban: a mocsári kockásliliom (Fritillaria meleagris)

  79–100

  Bódis Judit

  Takács Attila

  Óvári Miklós

  Virók Viktor

  Kulcsár László

  Magos Gábor

  Sulyok József

  Nótári Krisztina

  Molnár Attila

  Barna Csilla

  Kuczkó Anita

  Biró Éva

  Gerencsér Beáta

  Freytag Csongor

  Tüdősné Budai Júlia

  Molnár V. Attila

  Megtekintések száma:

  2398

  Jelen közlemény rövid áttekintést nyújt a mocsári kockásliliom (Fritillaria meleagris L.) nevezéktanáról, rendszertanáról, alak- és szövettanáról, életciklusáról, fenológiájáról, szaporodás-biológiájáról, élőhelyválasztásáról, biotikus interakcióiról, hatóanyagairól, mikroszaporításáról, felhasználási lehetőségeiről és veszélyeztetettségéről. Pontosítottuk a faj európai elterjedési térképét és kiegészítéseket teszünk a hazai előfordulásaihoz. Saját adatokat közlünk a növény magképzési sikeréről, ezermagtömegéről, hazai állományainak demográfiai jellemzőiről, valamint termőhelyeinek talaj-adottságairól.

• Sphaerocarpos michelii, egy új májmoha faj Magyarországon

  19-25

  Wolf Mátyás

  Németh Csaba

  Erzberger Peter

  Megtekintések száma:

  376

  A telepes májmohák közé tartozó, jellegzetes megjelenésű Sphaerocarpos nemzetség­ből Magyarországon korábban csupán a S. europaeus-nak volt egyetlen régi előfordulási adata. 2022 januárjában egy Somogy megyei lucernaföldről előkerült a genusz másik Európában elterjedt képvise­lője, a S. michelii Bellardi is. A közleményben bemutatjuk a S. michelii eddig ismert egyetlen hazai popu­lációjának termőhelyi viszonyait, morfológiai leírást adunk a fajról, és tárgyaljuk a két faj elkülönítésé­nek lehetőségeit. A nemzetségben a faji szintű határozáshoz elengedhetetlen a spórák vizsgálata, mely­nek megkönnyítéséhez fény- és elektronmikroszkópos felvételeket mellékelünk.

• A bagolyfű (Glaux maritima) a Kárpát-medencében

  10-20

  Lendvai Gábor

  Megtekintések száma:

  479

  A 21. század fordulójára vált ismertté a bagolyfűről, hogy nem csak aktuális kárpát-medencei elterjedése nem ismert, de magyarországi élőhelyi viszonyait sem tanulmányozta senki. E dolgozatban áttekintem a faj jelenlegi általános elterjedését, irodalmi és herbáriumi adatok alapján részletesen, tájegységenként felsorolom egykori és jelenlegi ismert termőhelyeit a Kárpát-medencében, köztük a nemrég megtalált új lelőhelyeket is. Az élőhelyi jellemzőket 10 társulástani felvétel elemzése és irodalmi adatok alapján foglalom össze. A bagolyfű a mérsékelt övi tengerpartokon és a szárazföldek kontinentális klímájú belső területein fordul elő, így elterjedése alapján cirkumboreális faj, erősen diszjunkt areával. A Kárpát-medencében jelenleg a Szepességben (Szlovákia), a Mezőföl­dön (Magyaror­szág) és Erdélyben (Románia) találhatók csak állományai. A korábban ismert erdélyi, felvidéki és hazai lelőhelyeinek nagyrészé­ről eltűnt, illetve az 1960-es évek óta nincs azokról semmiféle információ. A bagolyfű a Kárpát-medencében a szikes-sós talajú mocsárrétek növénye. Gyakoribb kísérőfajainak jelentős része sótűrő, eurázsiai vagy kontinentális elterjedésű mocsárréti növény. Hasonló jellegű élő­helyeken él Mongóliá­ban és Észak-Amerikában is. A nálunk előforduló társfajai közül több az Északi-Kárpátokban, Mongóli­ában és Utah-ban is megtalálható. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a bagolyfű a 20. század végére a Kárpát-medence egyik ritka és veszélyeztetett fajává vált. Termőhelyei­nek növényzete nem nyújt magyarázatot arra, hogy a Dunától keletre miért hiányzik ez a faj.

• Florisztikai adatok a Tiszántúl északi pereméről II.: Borsodi-ártér és Sajó–Hernád-sík

  169–186

  Süveges Kristóf

  Takács Attila

  Nagy Timea

  Schmotzer András

  Koscsó János

  Megtekintések száma:

  901

  Jelen dolgozatban 2006 és 2019 közötti időszakból, a Borsodi-ártér és a Sajó–Hernád-sík területéről gyűjtött florisztikai megfigyeléseinket tesszük közzé, összesen 126 fajról, és egy hibridről. Különös figyelmet fordítottunk a térségben jellemző kavicsbányákra, ezért az adataink egy jelentős része valamilyen módon összefüggésbe hozható a kavicsbányászati tevékenységek során létrejött élőhelyekkel. A dolgozatban bemutatjuk néhány országszerte ritka vagy szórványos őshonos faj (például Chenopodium murale, Ch. rubrum, Lycopsis arvensis, Chamaenerion dodonaei, Reseda luteola, Senecio viscosus, Gnaphalium luteoalbum, Cyperus glomeratus), ill. újjövevény (Lepidium densiflorum, L. virginicum) újabb előfordulásait. Védett, de nem feltétlenül ritka fajok lokális elterjedéséhez is kiegészítésekkel szolgálunk (például Pseudolysimachion longifolium, Nymphoides peltata, Epipactis tallosii, Leucanthemella serotina). Néhány faj előfordulását tiszántúli (Sherardia arvensis, Thymelaea passerina, Silene conica) vagy alföldi (Monotropa hypopitys) kitekintésben is jelentősnek tartjuk.

• Lengyel és Hőgyész környéki Natura 2000 erdőterületek florisztikai adatai

  31–38

  Vas István

  Tóth István Zsolt

  Megtekintések száma:

  279

  Munkánkban 169 faj előfordulási adatait közöljük az eddig még egységesen nem vizsgált Lengyel–Hőgyészi-erdők (HUDD20026) Natura 2000 területéről, amely a szintén keveset vizsgált Tolnai-hegyhát déli részén terül el. A flóratérképezési munkában a terület három egymást követő évben (2015, 2016, 2017), különböző egységekben lett felmérve. A vizsgálat adatai kiegészítik Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeit is. Kiemelhetők az országban vagy a Dél-Dunántúlon ritka, többségükben védett taxonok (pl. Asplenium scolopendrium, Asplenium trichomanes, Polystichum setiferum, Doronicum hungaricum, Paris quadrifolia, Scilla vindobonensis) mellett a területen korábban nem regisztrált Epipactis leptochila subsp. neglecta, a Platanthera chlorantha és a Carex divulsa országosan nem tisztázott elterjedésű alfajainak (subsp. divulsa és a subsp. leersii) előfordulása is.

• A Vaccinium microcarpum (Turcz. ex Rupr.) Schmalh. Magyarországon

  71–76

  Nagy János György

  Zsinka Bernadett

  Verebélyi Viktória

  Zorkóczy Orsolya Krisztina

  Tyler Teadora

  Megtekintések száma:

  229

  A növényt, amelyet 1994-ben Vaccinium oxycoccos L. néven közöltek a Siroki Nyírjes-tóról, e cikk első szerzője 1999-ben Vaccinium microcarpum (Turcz. ex Rupr.) Schmalh. fajként azonosította. A határozás helyességét bizonyító morfometriai tulajdonságok gyűjtésére 2016. augusztus 24-én került sor a siroki Nyírjes-tó tőzegmohalápján és szeptember 2-án és 3-án a beregi Báb-tava és a Nyíres-tó tőzegmohalápján. A vizsgálatokhoz felhasználtuk a Beregi-lápokon készített korábbi saját fényképfelvételeinket is. A siroki állomány növényeinek apró, háromszög-tojásdad alakú levelei a levélvállnál a legszélesebbek, a tojásdad-elliptikus murvák a csupasz virágkocsányok alsó harmadában fejlődnek, sötét rózsaszín virágaik magánosak, a porzószálak abaxiális felülete mindenütt szőrős, és a termés körte alakú. A beregi állomány növényeinek ezzel szemben elliptikus-tojásdad levelei szélességében és hosszúságában is jóval nagyobbak. Szőrös virágkocsányaik középső harmadában fejlődnek a szálas-lándzsás murvák, fehér virágaik (2)–3–4–(5) virágú virágzatot alkottak, a porzószálaknak csak a szélei szőrösek, a termés gömb alakú. A. A gyűjtött adatok statisztikai elemzése alátámasztotta, hogy a Sirokon található növények V. microcarpum fajhoz, míg a beregiek V. oxycoccos fajhoz tartoznak.

• A Callitriche brutia komplex tagjai (C. hamulata, C. brutia subsp. brutia és subsp. naftolskyi) Magyarországon

  77–88

  Mesterházy Attila

  Takács Attila

  Lukács Balázs András

  Süveges Kristóf

  Megtekintések száma:

  574

  A cikk összefoglalja a C. brutia komplex közelmúltban előkerült taxonjainak hazai előfordulásait. A C. hamulata korábban Magyarországról egy bizonytalan eredetű vas megyei példány alapján volt ismert. A faj első biztos észlelése 2014-ben történt, azóta a Nyugat-Dunántúl patakjaiból és a Duna folyam szegélyéből összesen 4 helyről került elő. A C. brutia subsp. brutia első megfigyelése a Hortobágyon 2016-ban volt a Kunkápolnási-mocsárban, azóta az alfaj a térségben terjedőben van. A subsp. naftolsky 2024-ben került elő a Dél-Tiszántúl egyik szikes mocsarából szárazföldi alakban. Míg a C. hamulata valószínűleg őshonos tagja a magyar flórának, addig a C. brutia két alfaja a közelmúltban telepedhetett meg, feltehetően madarak által behurcolva. Betelepülésük összefügghet azzal a jelenleg zajló folyamattal, hogy a klímaváltozás során a Mediterrán régióból – gyakran természetes úton – nö­vények jelennek meg és terjednek a Tiszántúlon.

• A ciklámenlila nőszőfű jelentős állománya Parádsasváron

  247–248

  Tóth György

  Magos Gábor

  Molnár Miklós

  Csábi Miklós

  Megtekintések száma:

  457

  A közlemény bemutatja a fokozottan védett Epipactis placentina Bongiorni & Grünanger hazai előfordulásait. Beszámolunk egy jelentős (2019-ben mintegy 40 virágzó példányt számláló) állományának megtalálá­sáról, amely a faj egyetlen napjainkban ismert hazai állománya.

• A Calamagrostis stricta (Timm) Koeler elterjedése a Dél-Nyírségben

  188-196

  Demeter László

  Megtekintések száma:

  336

  A közlemény a lápi nádtippan elterjedésének feltérképezésében a Dél-Nyírség területén az utóbbi évek során elért eredményeket mutatja be. A korábbról ismert előfordulási helyek ellenőrzé­sén túl számos potenciális élőhely átvizsgálására is sor került. A felmérések nagyobb részben késő ősz­től kora tavaszig történtek, kihasználva a faj száraz levélzetének könnyebb észlelhetőségét. Össze­sen 15 település határában, 19 flóratérképezési négyzetben, 43 lelőhelyen sikerült kimutatni a lápi nádtip­pan előfordulását a vizsgált területen. A vártnál jóval több lelőhelyen került elő, azonban a régi adatok egy részét nem sikerült megerősíteni. Az állományok túlnyomó része igen kicsi, bár néhány esetben az 1000 m²-t elérő összefüggő gyepjei is előkerültek. A termőhelyek legnagyobb sűrűségét, s egyben a legnagyobb kiterjedésű állományokat Penészlek, Fülöp és Nyírábrány határában találjuk. A tapasztalt élőhelyi viszonyok az irodalmi adatoknak megfelelően alakultak. Az eredmények alapján a faj veszé­lyeztetett helyzetét leginkább a vízviszonyok megváltozása okozza. Legalább részben ez eredmé­nyezte, hogy a korábban leírt előfordulások egy részét nem sikerült megerősíteni. A szárazság az élőhe­lyek át­alakulását okozza, és az antropogén zavarásoknak is utat nyithat.

• Új montán mohafaj a Mátrából: Hymenoloma crispulum

  11-18

  Németh Csaba

  Erzberger Peter

  Megtekintések száma:

  416

  A szerzők a Magas-Mátra mohaflorisztikai kutatása során a Magyarország területéről eddig még nem ismert, alapvetően magashegységi elterjedésű, montán-boreális karakterű Hymenoloma crispulum (Hedw.) Ochyra (syn.: Dicranoweisia crispula (Hedw.) Milde) előfordulását mutatták ki a Kékes északi lejtőjének hűvös mikroklimatikus adottságú, Sötét-lápa nevű andezit kőtengeréről. A Ma­gas-Mátra montán jellege közismert, az újonnan felfedezett faj jól illeszkedik a terület hegyvidéki ka­rakterét hangsúlyozó edényes- és kriptogám flórába. A H. crispulum mátrai populációja igen kicsi és sérülékeny, vörös listás besorolására a kipusztulással veszélyeztetett (CR) kategóriát javasoljuk.

• Magyarországon előforduló idegenhonos tóalma (Ludwigia) fajok taxonómiai revíziója

  153–164

  Mesterházy Attila

  Riezing Norbert

  Vidéki Róbert

  Megtekintések száma:

  627

  A dísznövényként kedvelt trópusi tóalma fajokat Magyarországon már az 1920-as évek­től kezdődően ültették egyes melegvizes forrásokba. Ezek több helyen elvadultak, illetve néhány esetben in­vázióssá váltak. A hazánkban talált fajokat egyes munkák eltérő neveken közölték, az egyes helyeken lé­vő populációk faji azonosítása sem történt meg. Herbáriumi és terepi vizsgálataink során világossá vált, hogy Magyarországon az adventív tóalmáknak 3 fajuk található meg. A Ludwigia repens bár élőhelyein szór­ványosan fordul elő, ezt a fajt ültetik leggyakrabban. Állományait az ország több pontján is meg­ta­lál­tuk. Bár a faj kivadul és egyes helyeken önfenntartó populációkkal rendelkezik, terjedése mégsem okoz prob­lémát. A L. grandiflora a 2000-es évek elején jelent meg hazánkban. Napjainkban 3 helyen fordul elő és mindegyik lelőhelyén nagymértékű terjedése figyelhető meg. A hozzá hasonló L. peploides a kö­zel­múlt­ban került elő az ország két pontjáról. Egyelőre csak kis állományokban található meg, így meg­ho­no­so­dá­sá­nak jellege csak évek múltán lesz értékelhető. A korábban Egerből közölt L. alterniflora, hazai elő­for­du­lá­sára nincs bizonyíték, így javasolt törlése a hazai flórából.