Keresés

Keresési eredmények

• Adatok a Heves–Borsodi-sík flórájához I. Erdei, erdőssztyepp- és sztyeppfajok elterjedése

  16-65

  Schmotzer András

  Megtekintések száma:

  411

  A cikkben a Heves–Borsodi-sík 5 kistájának területéről 159 taxon (158 faj és egy hibrid) 1999 és 2018 között feltérképezett elterjedési adatait közlöm. A tanulmány egy tematikus sorozat első ré­sze, mely az erdei, erdőssztyepp- és száraz gyepekhez köthető sztyeppfajok elterjedési mintázatát elem­zi, a florisztikai adatközlésen túl. A kiválasztott, magas indikációs tulajdonsággal bíró, nö­vény­föld­raj­zi szempontból is jelentős fajok esetében lehetséges észak-déli flóragradiensek értékelését is el­vé­gez­tem, kiemelten a Csörsz-árok és a 100 méteres izohipsza vonal tekintetében.

• Erdei növényfajok elterjedése és természetvédelmi helyzete a Duna–Tisza köze homoki tölgyeseiben

  129–140

  Rédei Tamás

  Árvai Ágnes

  Barabás Sándor

  Kabai Melinda

  Kun András

  Lhotsky Barbara

  Lukács Attila Nándor

  Mártonffy András

  Nagyné Harcsás Anita

  Rigó Attila

  Szabadi Kriszta Lilla

  Viszus Virág

  Csecserits Anikó

  Megtekintések száma:

  590

  Cikkünkben az 1998 óta az Észak-Kiskunság tölgyerdeiben végzett kutatásaink során előkerült florisztikai adatokat összegezzük. Az adatgyűjtés során 2020 és 2024 között szisztematikusan jártuk be és térképeztük fel a régióban az Első Katonai Felmérés óta folyamatos erdőállományokat. Összesen 100 erdőfoltot sikerült természetközeli kocsányos tölgyesként azonosítani, összesen 865 hektár kiterjedéssel, és ebből 94-ben tudtunk florisztikai adatokat gyűjteni. Az adatokat kiegészítettük a bejárás során előkerült szórvány előfordulásokkal. Az állományokban 96 erdei és erdőszegélyi faj összesen 1207 előfordulását rögzítettük. Ebből 81 faj 214 előfordulása új a flóratérképezési adatbázis­hoz képest. A fajokat élőhelypreferenciájuk és regionális veszélyeztetettségük alapján csoportosítottuk, 23 fajt veszélyeztetettnek, 37-et kritikusan veszélyeztetettnek minősítettünk. Ezen fajok aktív természet­védelmi beavatkozás nélkül néhány évtizeden belül kipusztulhatnak a Kiskunságból.

• Érdekességek és változások a mecseki völgyek mohaflórájában

  157–176

  Csiky János

  Erzberger Peter

  Kaló Orsolya

  Nádasdi Marcell

  Wolf Mátyás

  Zakály Gyula

  Sipos Attila

  Megtekintések száma:

  327

  A dolgozat a Mecsek völgyeinek mohaflórájával, a hegység flórájára új és/vagy Magyar­országon veszélyeztetett fajokkal, valamint az 50 évvel ezelőtti státuszukhoz képest gyakorivá, töme­gessé váló mohákkal foglalkozik. Ezek között az ország flórájára 2023 óta új Scleropodium touretii má­sodik előfordulásáról, a Dél-Dunántúlra új Dicranum spurium, vagy csak a Mecsekre új Pseudocampyli­um radicale felfedezéséről is beszámolunk. Felhívjuk a figyelmet néhány, az elmúlt 50 évben a hegység­ben csak egy-egy adattal rendelkező patakparti moha (pl. Rhynchostegiella teneriffae) tömeges elterje­désére. Ez az expanzió különösen annak fényében tűnik meglepőnek, hogy a hidrobiológiai kutatások szerint a mecseki patakok kiszáradóban vannak. Az új fajok döntő többsége Magyarországon kifejezet­ten ritka, a melegedő klímának ellentmondó faj. A tömegesen észlelt mohákkal szemben kimutatásuk a finom térléptékű, szisztematikus kutatás mellett a véletlennek, és nem a fajok lokális expanziójának köszönhető. A fajok mecseki gyakorisága és az új fajok megjelenése felveti a magyarországi vörös lista aktualizálásának szükségét.

• Szombathely város kámoni és herényi vízbázis-védőterülete, mint növényzeti értékek menedéke

  123–125

  Balogh Lajos

  Szinetár Csaba

  Megtekintések száma:

  369

  A Szombathely északnyugati részén lévő kámoni és herényi vízbázis-védőterületek rétjei és erdősávjai évtizedek óta jó természetességi állapotúak. Botanikai értékeikkel szinte a Kőszegi-hegységet és az Őrséget hozzák el a város határába. Ez a rétek esetében a rendszeres kaszálás, az erdősávok vonatkozásában pedig a bolygatás hiányának volt köszönhető. Olyan növényfajok kisebb-nagyobb állományai fordulnak elő, mint például a Moenchia mantica, vagy a védett Orchis morio, Pyrola rotundifolia, Cephalanthera longifolia, Epipactis helleborine és Ophioglossum vulgatum. Az utóbbi években azonban egyes részeik egyre erősödő emberi zavarásnak (terepmotorozás, túragépkocsizás) vannak kitéve, ezért időszerű lehet védelmük kezdeményezése. E rövid esettanulmány is jelzi, hogy a megfelelően kezelt vízbázis-védőterületeknek fontos szerepe lehet természetközeli élőhelyek, ritka (esetenként védett) növényfajok (és a hozzájuk kapcsolódó állatvilág) térségjellemző képviselőinek, állományainak megőrzésében.

• A Spiraea media Fr. Schm. Balaton-felvidéki előfordulásáról

  151-154

  Varga Szabolcs

  Sinigla Mónika

  Bauer Norbert

  Megtekintések száma:

  541

  A Spiraea media Balaton-felvidéki előfordulása növényföldrajzi szempontból nagy jelentőségű adat, de a populáció pontos helye, mérete és élőhelye a közelmúltig ismeretlen volt. A fel­sőörsi Kopasz-hegyen a közelmúltban megtalált Spiraea media populáció atipikus élőhelyen, egy vi­szonylag zárt cseres-tölgyes erdőben (~Fraxino orni-Quercetum cerridis) található. Egyedeinek virágzá­sa – és a faj megtalálása – feltehetően a szomszédos erdőrészlet letermelése következtében kialakult fénytöbbletnek köszönhető. A 19. századi katonai térképek alapján feltételezhető, hogy a terület koráb­bi vegetációjában jelen lehettek a faj számára kedvezőbb, fényben gazdag sziklás gyep-cserjés-erdő mozaikok, akár sziklai cserjések is.

• Zárt lösztölgyes maradványok a Mezőföldön (Pulmonario mollis-Quercetum roboris Kevey 2008)

  66–93

  Kevey Balázs

  Horváth András

  Lendvai Gábor

  Megtekintések száma:

  430

  Jelen tanulmány a Magyarország középső részén levő Mezőföld zárt lösztölgyeseinek (Pulmonario mollis-Quercetum roboris) cönológiai elemzését tartalmazza 20 felvétel alapján. Az erdőtlen tájon ez az asszociáció igen szórványosan mutatkozik. Fragmentumai félszáraz–félüde termőhelyeken fordulnak elő, és átmenetet a száraz nyílt lösztölgyesek (Aceri tatarici-Quercetum pubescentis-ro­boris) és az üde talajú gyertyános-tölgyesek (Corydali cavae-Carpinetum) között. E zárt lösztölgyesek (Pul­monario mollis-Quercetum roboris) az alföldi lösztáblákon a homokvidékekről ismert – ugyancsak fél­szá­raz–félüde talajú – zárt homoki tölgyeseket (Convallario-Quercetum roboris) helyette­sítik. A sokvál­tozós elemzések (cluster-analízis, főkoordináta-analízis) révén a zárt (Pulmonario mollis-Quercetum robo­ris) és a nyílt (Aceri tatarici-Quercetum pubescentis-roboris) lösztölgyesek elkülönültek egymástól. A társu­lás felépítésében a száraz erdők (Quercetea pubescentis-petraeae, Quercetalia cerridis, Aceri tatarici-Quercion) és az üde erdők (Fagetalia) karakterfajai fontos szerepet játszanak. A száraz gyepek elemei (Festuco-Brometea, Festucetalia valesiacae, Festucion rupicolae stb.) ezzel szem­ben a nyílt lösztölgyesek­hez (Aceri tatarici-Quercetum pubescentis-roboris) képest erősen visszaszorul­nak. A flóraelemek között az európai és a szubmediterrán fajok a meghatározóak, míg a kontinentális elemek alárendeltebb sze­repet töltenek be, mint a nyílt lösztölgyesekben. A vizsgált zárt lösztöl­gyes (Pulmonario mollis-Quercetum robo­ris Kevey 2008) a Polygonato latifolio-Quercenion roboris Kevey 2008 alcsoportba (suballiance) sorolható.

• Ceratocephala testiculata (Crantz) Roth és további adatok a Bükkalja flórájához

  81-142

  Schmotzer András

  Megtekintések száma:

  423

  A cikkben a Bükkalja területéről 367 taxonról (365 fajról és két hibridről) közlök elterjedési adatot az 1997–2014 időszakból, mely dűlőszinten (lokalitás) összesen 5 470 botanikai adatnak felel meg. A felmérés keretében herbáriumi adatgyűjtést is folytattam (összesen 344 herbáriumi lap). A fajok értékékelésekor Vojtkó András flóraművéből indultam ki, de az azóta megjelent publikációk adatait is felhasználtam. 45 olyan fajt regisztráltam, mely a flóraműben nem szerepel, igaz ezek közül 3 fajnak ismertek voltak korábbi adatai (Acer negundo, Elaeagnus angustifolia, Xanthium strumarium). Az új fajok közül természetes előfordulású, honosnak tekinthető 6 faj (Carex flacca, Ceratocephala testiculata, Glycerrhiza echinata, Gypsophila paniculata, Kochia laniflora, Marrubium vulgare), míg 5 faj a gyomflóra részét képezi (Anthemis ruthenica, Chenopodium ficifolium, Eragrostis pilosa, Senecio vernalis, Xanthium strumarium). Az új fajok jelentős része adventív előfordulású, melyekhez soroltam azon fajokat is, melyek honosak a hazai flórában, de a bükkaljai előfordulásaik egyértelműen szünantróp élőhelyekhez köthetőek (összesen 5 faj: Crypsis alopecuroides, Limonium gmelini subsp. hungaricum, Salsola kali, Scirpoides holoschoenus, Trifolium angulatum). A változó, leromló flóra képviselői az újonnan kimutatott inváziós fajok (összesen 11 faj), melyek megtelepedése és tömeges térhódítása az elmúlt évtizedekben gyorsult fel (lásd Bidens frondosa, Impatiens glandulifera, Phytolacca esculenta, Xanthium italicum). A flóra kritikai feldolgozásakor az újonnan kimutatott fajok mellett 43 olyan fajt is regisztráltam, melynek nem volt ismert recens publikált adata a Bükkből. Az újonnan kimutatott fajokkal ellentétben itt e fajok jelentős része honosnak tekinthető (összesen 38 faj), melyek változatos élőhelypreferenciával jellemezhető csoportokra oszthatók (száraz gyepi, mocsári, erdei és gyom). Az enumerációban 65 fajnál jeleztem, hogy a felmért lokalitások alapján jelentős adatbővülés valósult meg, melynek révén az adott faj elterjedési mintázata pontosítható volt. 24 – változatos élőhelypreferenciával rendelkező – faj esetében az adatbővülés ütemét is részletesen elemeztem a felmért lokalitások (dűlő) és az általuk lefedett KEF negyed-kvadátok alapján. Megállapítást nyert, hogy a rendelkezésre álló adatsorok a flóra évtizedes léptékű változásának nyomonkövetésére nem alkalmasak, viszont a magasabb régiók és az érintkező síksági területek jobb feldolgozottsága révén flóragrádiensek megrajzolásához jól felhasználhatók.

• Homoki gyertyános-tölgyesek (Corydali pumilae-Carpinetum) és cseres-tölgyesek (Fraxino orno-Quercetum cerridis) a Pilis lábánál

  79–105

  Kevey Balázs

  Bőhm Éva Irén

  Megtekintések száma:

  452

  Jelen tanulmány a Pilis délnyugati lábánál levő homoki gyertyános-tölgyeseinek (Corydali pumilae-Carpinetum) és cseres-tölgyesek (Fraxino orno-Quercetum cerridis) társulási viszo­nyait mutatja be 10-10 cönológiai felvétel alapján. A gyertyános-tölgyesek faji összetételére a Fagetalia ele­mek viszonylag magas aránya jellemző. Lokálisan nevezetes fajai a Veratrum nigrum, a Piptatherum virescens, a Primula veris, a Scilla vindononensis, a Lilium martagon és a Sorbus aria agg. A nevezetes ritka­ságokat az Aconitum vulparia, a Galanthus nivalis, az Epipactis helleborine agg., az Omphalodes scor­pioides, a Geranium lucidum, a Berberis vulgaris, a Sorbus domestica és a Waldsteinia geoides képviseli. A cseres-tölgyesekre elsősorban a Quercetea pubescentis-petraeae s.l. elemek magas aránya jellemző. Lokálisan jellemző fajai az Anthericum ramosum, a Digitalis grandiflora, az Iris variegata, a Piptatherum virescens és a Primula veris. Egyéb nevezetes ritkaságok az Achillea distans, a Dictamnus albus, a Ga­lanthus nivalis, a Lonicera xylosteum, a Scilla vindobonensis, a Sorbus domestica, a Veratrum nigrum, valamint a kétes őshonosságú Lunaria annua és a Tilia tomentosa. A vizsgált társulások a hagyományos és a sokváltozós statisztikai elemzések alapján a Dunántúli-középhegység Corydali pumilae-Carpinetum nevű gyertyános-tölgyessel, valamint az Fraxino orno-Quercetum cerridis nevű cseres-tölgyes asszociá­cióval azonosíthatók.

• Florisztikai adatok a Harangod és a Dél-Cserehát löszvidékéről

  105-113

  Molnár Csaba

  Megtekintések száma:

  275

  Jelen dolgozat a Harangodban 2009-ben, valamint a Dél-Cserehátban 2012-ben és 2013-ban gyűjtött florisztikai adatokat tartalmazza, melyek 66, illetve 48 taxonra vonatkoznak. A vizsgálat elsősorban a potenciális erdőssztyepp-területekre terjedt ki, az ehhez köthető flóra nyomait keresi (pl. Artemisia pontica, Corydalis cava, Galium odoratum, Lilium martagon, Melica altissima, Thalictrum minus, Viola elatior). Emellett néhány esetben a csatlakozó üdébb területek fajai (pl. Gratiola officinalis, Senecio sarracenicus) és idegenhonos növények (pl. Gypsophila perfoliata, Panicum capillare, Typha laxmannii) adatai is közlésre kerülnek.

• Vulpia bromoides és Luzula multiflora a Drávamenti-síkon

  234-235

  Csiky János

  Erzberger Peter

  Deme Judit

  Megtekintések száma:

  1978

  2022. május 25-én a Vulpia bromoides (L.) S. F. Gray és a Luzula multiflora Kirsch. egy-egy erőteljes alföldi állománya került elő a Drávamenti-sík peremén, a Vajszló és Páprád közt található Bükkháti-erdő tömbjében, üde erdei tisztáson. A Drávamenti-sík flórájára új, együttélő fajok élőhelyi körülményeit egy cönológiai felvétel szemlélteti.

• Epipactis exilis előkerülése a Börzsönyből

  102-103

  Pintér Balázs

  Tímár Gábor

  Megtekintések száma:

  350

  2020. augusztus 21-én Börzsönyben a Szén-patak mentén, bükkösben, egy időszakos vízfolyás szélén előkerült hét tő Epipactis exilis. A faj hazánkban igen ritka, fokozottan védett, a börzsönyi az ötödik ismert lelőhelye. Új a hegység flórájára.

• Astragalus vesicarius és más új elemek a Vértes flórájához

  195–199

  Bauer Norbert

  Megtekintések száma:

  565

  Egy sztyepp- és erdőssztyeppélőhelyek állapotára irányuló természetmegőrzési kutatás során több, a Vértes edényes flórájából eddig nem közölt faj került elő. Növényföldrajzi szempontból legjelentősebb az Astragalus vesicarius, amelynek kis vértesi populációja nagyon szépen illeszkedik a faj hazai elterjedési mintázatába. Ugyancsak jelentős sztyeppnövény a Vértes több pontján is megtalált Stipa dasyphylla. További természetvédelmi szempontból figyelemre érdemes taxonok (Orobanche teucrii, Phelipanche purpurea, Rosa hungarica) mellett, néhány alultérképezett, adathiányos (Cerastium tenoreanum, Stellaria pallida), ill. terjedőben lévő, gyom jellegű faj (Elymus elongatus, Euphorbia lathyris) is gazdagítja a terület flórájáról alkotott ismereteinket. 

• Az egerbaktai tőzegmohás láp flórájának és vegetációjának változása

  129–138

  Nagy János György

  Dudás János András

  Töpler Dániel

  Hoblyák Júlia

  Megtekintések száma:

  184

  A vizsgált területről 1988 óta eltűntek a nyílt Menyanthes trifoliata-s állományok, visszaszorultak a csőrőssásosok, míg a tőzegmohás fűzláp kiterjedt. A láptó középső részén a Caricetum rostratae, Salici cinereae–Spahnetum recurvi sphagnetosum squarrosi, Calamagrosti–Salicetum cinereae, a főként nudum lagg zónában pedig a Bidenti–Polygonetum hydrpiperis et urticetosum dioicae, Cari­cetum acutiformis, Juncetum effusi, Glycerietum maximae és egy Poa nemoralis-uralta közösség fordul elő.  A Kis-tavon 77 edényes növényfajt azonosítottunk, ebből 62 új a terület flórájára. A ritka fajok száma tovább csökkent: napjainkra eltűnt a Menyanthes trifoliata és a Cicuta virosa, az egykori 8 tőzegmoha faj közül jelenleg csak a Sphagnum squarrosum van jelen. Így a hajdani Salici cinereae–Sphagnetum recurvi társu­lás sphagneto­sum recurvi szubasszociációja a láp ezredforduló környéki kiszáradása és évekig tartó tőzegmohamentes állapota után sphagnetosum squarrosi-vá alakult. A láp középső részének növénykö­zösségei mérsékelten savanyú, hűvös, oligotróf környezetet jeleznek, a víz itt megfelelően savanyú és alacsony vezetőképességű volt. A lagg zóna fajai tápanyagban gazdagabb, melegebb, kevésbé savanyú élőhelyre utalnak. A láp termé­szetvédelmileg legértékesebb része továbbra is annak központi, tőzeg­mohás zónája. Fennmaradásához elengedhetetlen a természetes vízellátás biztosítása, valamint a nagy­vadállomány létszámának jelenlegi vagy annál alacsonyabb szinten tartása.

• A ciklámenlila nőszőfű jelentős állománya Parádsasváron

  247–248

  Tóth György

  Magos Gábor

  Molnár Miklós

  Csábi Miklós

  Megtekintések száma:

  503

  A közlemény bemutatja a fokozottan védett Epipactis placentina Bongiorni & Grünanger hazai előfordulásait. Beszámolunk egy jelentős (2019-ben mintegy 40 virágzó példányt számláló) állományának megtalálá­sáról, amely a faj egyetlen napjainkban ismert hazai állománya.

• Campylopus flexuosus (Hedw.) Brid. a Nyugat-Mecsekben

  28-37

  Csiky János

  Erzberger Péter

  Kovács Dániel

  Deme Judit

  Megtekintések száma:

  445

  Egy mohaflorisztikai felmérés során, 2014-ben a Campylopus flexuosus új állományai kerültek elő a Nyugat-Mecsek humid, mészkerülő tölgyeseiben és bükköseiben. Az ország flórájára új fajt a Bakonyban elsőként Peter Erzberger és Németh Csaba mutatta ki 2013-ban. Az új, mecseki populációk feltárása során megbecsültük a C. flexuosus telepek kiterjedését, borítását, illetve listáztuk az állományokon belül előforduló moha és edényes növényfajokat. Munkánk során revideáltuk az MTM Növénytár (BP) Mohagyűjteményének D. flagellare anyagát. Ennek kapcsán bemutatjuk és ábrázoljuk a fajhoz makroszkopikusan igen hasonló Dicranum flagellare differenciális bélyegeit. Adataink alapján feltételezhető, hogy a C. flexuosus a mecseki humid, mészkerülő erdők egy új, terjedőben lévő mohafaja.

• A fenyőfagyöngy (Viscum album subsp. austriacum) elterjedése és gyakorisági viszonyai Magyarországon

  89-102

  Schmidt Dávid

  Jandrasits László

  Korda Márton

  Megtekintések száma:

  418

  2015–2023 között gyűjtött adatok alapján bemutatjuk a fehér fagyöngy (Viscum album) kéttűs fenyőfajokon élő alfajának (subsp. austriacum) magyarországi elterjedését, gyakorisági viszonyait, továbbá vizsgáljuk az elterjedését és tömegességét befolyásoló tényezőket. Az alfaj magyarországi elterje­dése a Nyugat-Dunántúlra korlátozódik, ezen belül a táj nyugati felében általánosan elterjedt, így a Vend­vidék, Felső-Őrség, Kőszegi-hegység és a Pinka-sík fenyő­elegyes erdőállományainak jellegzetes eleme. A Soproni-hegység szinte valamennyi (idősebb) erdei- és feketefenyő elegyet tartalmazó állományában elő­került és több helyen tömeges. Vizsgálataink alapján a taxon aktuális elterjedése Délnyugat-Dunántúlon követi az erdeifenyő őshonos elterjedésének határát, míg a Kemenesháton és a Sopron–Vasi-síkon a regio­nális areahatár 10–25 km-rel átlépi azt. A vizsgált erdőrész­leteket faállománytípusuk szerint csoportokba soroltuk (fenyőelegyes lomberdők, lombelegyes tűlevelű [erdei-, kisebb részben feketefenyves] állomá­nyok, kultúrfenyvesek), továbbá megkülönböztet­tük a külön­álló facsoportokat és erdősávokat. A fenyőfa­gyöngy erdőrészleten belüli gyakorisága a lombelegyes állo­mányokban érte el a legmagasabb arányt, sőt, négy mintaterületen tömeges, az állomány pusztulásában is jelentős szerepet játszó fertőzést regisztráltunk (Bucsu, Csepreg, Nemescsó, Tömörd). Az előfordulások számának jelentős növekedése a taxon eddigi alul­térképezettségével, valamint Európa-szerte bizonyított terjedésével magyarázható. Ez utóbbit segítheti elő, hogy a domb- és síkvidéki kéttűs erdeink ellenállóké­pessége klimatikus okokból nagymértékben csökkent.

• Magyarország edényes flórájának online elterjedési atlasza (Atlas Florae Hungariae): A honlap felépítése és az adatbázis-építés kilátásai

  238–252

  Bartha Dénes

  Schmidt Dávid

  Tiborcz Viktor

  Megtekintések száma:

  923

  2018 decemberében publikálásra került az interneten Magyarország edényes növény­fa­ja­inak online elterjedési atlasza (Atlas Florae Hungariae). A több mint 1 millió adatrekord felhasználásával fel­épült adatbázis gerincét a Magyar Flóratérképezési Program során gyűjtött adatok képezik, emellett fel­dol­gozott szakirodalmi és herbáriumi adatok is elérhetők innen, illetve megjeleníthetők a térképeken. A kvad­rátok fajszám szerinti megoszlását bemutató térkép az egyes területek fajdiverzitását és a fló­ra­tér­ké­pe­zési alapfelmérés minőségi különbözőségét mutatja. Az adatbázis bővítése 2016 és 2019 között első­sor­ban szakirodalmi adatfeldolgozással folytatódott. Az így bekerült új adatok 25%-át a Kitaibelia „Pótlások” sorozata szolgáltatta, amely egyes taxonok adatainak jelentős bővülését hozta. Az adatközlések révén leg­na­gyobb mértékben az üde erdei fajok (pl. Allium ursinum, Dryopteris dilatata) adatai gyarapodtak, emellett egyes gyomnövények adatai (pl. Euphorbia maculata, Senecio vernalis) is jelentősen bővültek, amely összefüggésben áll terjedésükkel. A honlap tervezett fejlesztése során egy bővített és revideált, egy­sé­ges koncepciót követő Taxonlista megalkotása tekinthető az egyik legfontosabb feladatnak, emellett bő­ví­teni kívánjuk a térképek jelenleg alkalmazott jelkulcsrendszerét, az adatrekordokhoz kapcsolódó in­for­má­ciókat.

• Adatok a Kisalföld flórájához és növényföldrajzához

  235-253

  Király Gergely

  Takács Gábor

  Király Angéla

  Megtekintések száma:

  310

  A Kisalföld flórája számos kistáj és növénycsoport tekintetében kifejezetten jól feltárt, de akadnak nagyon hiányosan ismert területei is, elsősorban a régió nyugati részén. A szerzők 2001–2014 közötti terepkutatásaik legfontosabb kisalföldi eredményeit adják közre a dolgozatban, amely 57 taxon adatait tartalmazza. A Kisalföld magyarországi oldalára új 5 faj (Brachypodium rupestre, Bromus ramosus, Hypericum dubium, Lathyrus sphaericus, Tordylium maximum) felfedezése. Számos faj egyes kistájakra nézve jelent újdonságot, a legtöbb ilyen adat azokról a kistájakról származik, amelyeket korábban alig vizsgáltak (Fertő-medence, Kapuvári-sík, Mosoni-sík). Nagy jelentőségűek a Fertő-medence egyes sziki fajaival kapcsolatos megfigyelések (Carex divisa, Crypsis schoenoides, Juncus maritimus, Suaeda pannonica, S. prostrata), mivel előfordulások a Fertő magyar oldalán tisztázatlan volt. A szerzők elemezték egyes fafajok (Acer tataricum, Fraxinus ornus, Quercus petraea) őshonosságának kérdéskörét a térségben, továbbá értékelést adtak egyes védett vagy veszélyeztetett fajok (pl. Allium carinatum, Allium suaveolens, Betula pubescens, Carex strigosa, Potamogeton coloratus, Stellaria palustris) aktuális természetvédelmi helyzetéről is.

• A Cuha-völgy aktuális botanikai felmérése: élőhelytérképezése és védett fajai

  80-88

  Sinigla Mónika

  Megtekintések száma:

  183

  A közlemény a Cuha-völgyben 2009 és 2011 között gyűjtött fontosabb florisztikai adatokat és a terület aktuális élőhelytérképét adja közre. A völgy természetföldrajzi tényezői sokszínű erdei ökoszisztéma kialakulását tették lehetővé, mely az évszázadok során – a sorozatos erdőkiélések ellenére is – többé-kevésbé megőrizte természetközeli jellegét. A terület domináns vegetációtípusát a bükkösök alkotják. Sajátos, kiemelendő élőhelyei a szurdokerdők, törmeléklejtő erdők és bükkös sziklaerdők. A szurdokerdők feletti dombtetőkön, teraszokon és déli kitettségű, magasan fekvő lejtőkön mészkedvelő tölgyes jellegű sziklaerdő található. A területen jelenleg összesen 423 hajtásos növényfaj (köztük 31 védett taxon) előfordulása ismert. A Zirc irányába kiszélesedő völgyben a szurdokerdőkre, égerligetekre jellemző növényzetet – mindvégig a Cuha-patak partján maradva – özönnövények (Impatiens glandulifera, Fallopia spp., Heracleum mantegazzianum) váltják fel, kiszorítva ezzel az őshonos patakparti növényfajokat.

• Adatok a Tarnavidék, az Upponyi-hegység és környéke flórájához

  173–226

  Sulyok József

  Beránek Ábel

  Megtekintések száma:

  342

  Cikkünkben a Tarna-vidék és a Bükk északi előtere közel két évtizedes florisztikai ku­ta­tá­sá­nak eredményeit foglaljuk össze, 4421 előfordulási adat közlésével (BÁ: 1665; SJ: 2752). Számos régi iro­dalmi, illetve herbáriumi adat megerősítést nyert: kiemelendő a Hypericum elegans és a Lappula he­ter­a­cantha az Upponyi-szorosból, a Cephalaria transsylvanica, Cypripedium calceolus, Diplotaxis erucoides és a Plantago indica a Tarna-vidék és a Bükk-hát területéről. Néhány korábbi (részben saját) adatot re­vi­de­ál­tunk, főleg az újabb határozókulcsok felfogásához igazodva (Carex, Chamaecytisus, Epipactis, Molinia, Sor­bus sp.). További irodalmi és herbáriumi adatok is javításra kerültek (Onosma visanii, Scutellaria co­lum­nae, Sorbus sp., Utricularia bremii/minor). A szerzők megemlítik a Ferula sadleriana felfedezését az Up­po­nyi-szorosban, ez az előfordulás valószínűleg magszórás eredménye. A szerzők cönológiai felvételeket kö­zöl­nek a Myosotis caespitosa és a Spiraea media élőhelyeiről, továbbá néhány montán- és erdőssztyep faj je­len­leg ismert lokális elterjedését is tárgyalják.

• Adatok a Sorbus bakonyensis elterjedéséhez és megőrzéséhez

  229-233

  Bauer Norbert

  Megtekintések száma:

  1592

  A Sorbus bakonyensis (Jáv.) Jáv. (syn. S. majeri Barabits) a Bakony egy igen szűk elter­jedésű apomiktikus kisfaja. Korábbi adatait kizárólag a Márkó feletti Kopasz-hegyről (~Kápolnadomb, Csordás-árok) közölték. Részletes térképezéssel sikerült kissé bővíteni a faj areáját a Kopasz-hegytől nyugatra (Kis-Bükk hegy) és keletre is. A faj egyedszáma (hat fatermetű egyed és változó számú ma­gonc) és kis kiterjedésű (~2 km²) areája miatt természetvédelmi státusza kritikusan veszélyeztetett. Állományára nézve a magas nagyvadlétszám (vaddisznó, gímszarvas) és az egyre gyakoribb aszályos időszakok egyaránt jelentős veszélyeztető tényezők. A faj in situ megőrzése még reális cél, de ex situ, faiskolában történő felszaporítása és a feltérképezett area megfelelő élőhelyeire (nyiladékok, erdősze­gélyek) történő visszatelepítése is indokolt.  

• A veszélyeztetett Anacamptodon splachnoides (Froel. ex Brid.) Brid. új adata a Bükk-hegységből

  202-205

  Szűcs Péter

  József Júlia

  Papp Viktor Gábor

  Kutszegi Gergely

  Megtekintések száma:

  374

  A szerzők a veszélyeztetett Anacamptodon splachnoides (Froel. ex Brid.) Brid. mohafaj új adatát közlik a Bükk-hegységből, egy Varbó község melletti cseres–kocsánytalan tölgyesből. E veszélyeztetett lombosmohafaj kis populációját egy élő Quercus cerris fa gyökfőjének üregében azonosították.

• Corydalis pumila a Dél-Tiszántúlon és további adatok a Kis-Sárrét és a Körös menti sík erdei flórájához

  120–128

  Korda Márton

  Megtekintések száma:

  337

  A cikk a Kis-Sárrét és a Körös menti sík erdeiben végzett kutatások néhány érdeke­sebb florisztikai adatát közli a 2016 és 2024 közötti időszakból. A cikk fókuszában kifejezetten az üde lomberdőkhöz kötődő fajok állnak. A közölt adatok a Kis-Sárrét és a Körös menti sík erdeiből származ­nak, köztük néhány meglepő, a Dél-Tiszántúlra új fajjal. Ilyen a bélmegyeri Corydalis pumila, illetve a körösnagyharsányi Salvia glutinosa előfordulás. E két tájról több üde lomberdei faj is előkerült, melyek a Dél-Tiszántúlon kifejezetten ritkák, csak egy-két aktuális előfordulásuk ismert (ilyen pl. az Allium oleraceum, a Carex remota, a Hesperis sylvestris és az Orchis purpurea). Az érdekesebb adatok mellett – néhány közönségestől eltekintve – közlöm minden olyan üde lomberdőhöz kötődő faj előfordulását, melyek a Magyarország edényes növényfajainak online adatbázisának térképein nem szerepelnek. A tárgyalt 42 faj tárgyalásának mélyége a jelentőségüknek megfelelően változik. Az érdekesebb fajok előfordulási körülményeit részletesebben ismertetem, míg a gyakoribb fajok esetében csak röviden, adatszerűen – szükség esetén néhány megjegyzéssel – közlöm az előfordulási adatokat.

• A bükki erdős és gyepes töbrök növényzetének hőmérsékleti és talajnedvességi indikációja

  331-338

  Bátori Zoltán

  E. Vojtkó Anna

  Erdős László

  Vojtkó András

  Megtekintések száma:

  340

  Jelen tanulmányban a Bükk hegység gyepes és erdős töbreinek ökológiai viszonyait vizsgáltuk a növényzeti indikátorértékek összehasonlításával. Három nagyméretű gyepes és három nagyméretű erdős töbör észak-déli kitettségű lejtője mentén szelvényeket fektettünk, melyek áthaladtak a töbrök legmélyebb pontján. A szelvény menti kvadrátokban az összes edényes növényfaj előfordulását feljegyeztük. A Borhidi-féle relatív hőigény (T) és relatív talajvíz, ill. talajnedvesség (W) mutatók segítségével hasonlítottuk össze a lejtők ökológiai tulajdonságait. A növényzet indikációja alapján megállapítottuk, hogy a gyepes és az erdős töbrök lejtői mentén kialakult hőmérsékleti és nedvességi gradiensek erőssége és kimutathatósága jelentősen különbözik. A gyepes töbrök lejtői mentén kifejezettebbek a különbségek. Ennek elsődleges oka a terület regionális klímája mellett az erdőborítás mikroklimatikus szélsőségeket csökkentő hatásában keresendő.

• A Csepel-sziget fehérnyár-ligetei (Senecioni sarracenici-Populetum albae Kevey in Borhidi & Kevey 1996)

  57–78

  Kevey Balázs

  Megtekintések száma:

  516

  Jelen tanulmány a Magyarország középső részén levő Duna-ártér fehérnyár-ligeteinek (Senecioni sarracenici-Populetum albae) társulási viszonyait mutatja be 25 cönológiai felvétel alapján. Laza öntéshomok alapkőzeten és nyers öntéstalajon kialakult állományaik az alacsony ártér viszonylag magasabb szintjeit foglalják el. Faji összetételükkel és fejlett cserjeszintjükkel jól elkülöníthetők a mintegy 1–1,5 m-rel mélyebben fekvő, kötött és iszapos talajú, cserjeszint nélküli fűzligetektől (Leucojo aestivi-Salicetum albae), valamint a magasabb ártéri szinten fejlődő tölgy-kőris-szil ligetektől (Scillo vindobonensis-Ulmetum). Aljnövényzetükben egyes – részben szubmontán jellegű – növények is megje­lenhetnek, amelyek az Alföld egyéb tájain ritkák, vagy teljesen hiányoznak: Anemone ranunculoides, Carex remota, Clematis recta, Crataegus × degenii, Crataegus nigra, Epipactis helleborine, Equisetum hyemale, Galanthus nivalis, Lathraea squamaria, Leucojum aestivum, Paris quadrifolia, Scilla vindobonensis, Vitis sylvestris. Az asszociáció a szüntaxonómiai rendszer „Populenion nigro-albae Kevey 2008” alcsoportjába helyezhető.