Évf. 20 szám 1 (2015): Siroki Zoltán emlékszám
Cikkek

Ceratocephala testiculata (Crantz) Roth és további adatok a Bükkalja flórájához

Megjelent január 1, 2015
András Schmotzer
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság
PDF

APA

Schmotzer, A. (2015). Ceratocephala testiculata (Crantz) Roth és további adatok a Bükkalja flórájához. Kitaibelia, 20(1), 81–142. https://doi.org/10.17542/kit.20.81

A cikkben a Bükkalja területéről 367 taxonról (365 fajról és két hibridről) közlök elterjedési adatot az 1997–2014 időszakból, mely dűlőszinten (lokalitás) összesen 5 470 botanikai adatnak felel meg. A felmérés keretében herbáriumi adatgyűjtést is folytattam (összesen 344 herbáriumi lap). A fajok értékékelésekor Vojtkó András flóraművéből indultam ki, de az azóta megjelent publikációk adatait is felhasználtam. 45 olyan fajt regisztráltam, mely a flóraműben nem szerepel, igaz ezek közül 3 fajnak ismertek voltak korábbi adatai (Acer negundoElaeagnus angustifoliaXanthium strumarium). Az új fajok közül természetes előfordulású, honosnak tekinthető 6 faj (Carex flaccaCeratocephala testiculataGlycerrhiza echinata, Gypsophila paniculataKochia lanifloraMarrubium vulgare), míg 5 faj a gyomflóra részét képezi (Anthemis ruthenicaChenopodium ficifoliumEragrostis pilosaSenecio vernalisXanthium strumarium). Az új fajok jelentős része adventív előfordulású, melyekhez soroltam azon fajokat is, melyek honosak a hazai flórában, de a bükkaljai előfordulásaik egyértelműen szünantróp élőhelyekhez köthetőek (összesen 5 faj: Crypsis alopecuroidesLimonium gmelini subsp. hungaricumSalsola kaliScirpoides holoschoenusTrifolium angulatum). A változó, leromló flóra képviselői az újonnan kimutatott inváziós fajok (összesen 11 faj), melyek megtelepedése és tömeges térhódítása az elmúlt évtizedekben gyorsult fel (lásd Bidens frondosaImpatiens glanduliferaPhytolacca esculentaXanthium italicum). A flóra kritikai feldolgozásakor az újonnan kimutatott fajok mellett 43 olyan fajt is regisztráltam, melynek nem volt ismert recens publikált adata a Bükkből. Az újonnan kimutatott fajokkal ellentétben itt e fajok jelentős része honosnak tekinthető (összesen 38 faj), melyek változatos élőhelypreferenciával jellemezhető csoportokra oszthatók (száraz gyepi, mocsári, erdei és gyom). Az enumerációban 65 fajnál jeleztem, hogy a felmért lokalitások alapján jelentős adatbővülés valósult meg, melynek révén az adott faj elterjedési mintázata pontosítható volt. 24 – változatos élőhelypreferenciával rendelkező – faj esetében az adatbővülés ütemét is részletesen elemeztem a felmért lokalitások (dűlő) és az általuk lefedett KEF negyed-kvadátok alapján. Megállapítást nyert, hogy a rendelkezésre álló adatsorok a flóra évtizedes léptékű változásának nyomonkövetésére nem alkalmasak, viszont a magasabb régiók és az érintkező síksági területek jobb feldolgozottsága révén flóragrádiensek megrajzolásához jól felhasználhatók.