Évf. 22 szám 2 (2017): Fekete Gábor emlékszám

Megjelent July 1, 2017

issue.tableOfContents66910d9c23108

  • Fekete Gábor, mint mester és kolléga
    227-271
    Megtekintések száma:
    155

    2016. november 29-én véget ért egy kutatásban, állandó alkotásban eltelt hosszú élet, eltávo­zott közülünk Fekete Gábor Tanár Úr. Mi, akik olyan szerencsések vagyunk, hogy csodála­tos egyéniségét közelről ismerhettük, most összegyűlünk, hogy tanúságot tegyünk Róla, aki­től, és aki által olyan sokat kaphattunk.

    Az alábbi megemlékezéseket egykori pályatársak, barátok, közeli és távolabbi tanítványok fogalmazták meg azzal a szándékkal, hogy önmaguk, a közösség és a jövő számára meg­örökít­sék Fekete Gábor Tanár Úr emberi és kutatói nagysá­gát. Be kell valljuk, magunk is meglepőd­tünk, hogy felkérésünkre milyen nagy­számú írás érkezett. Számunkra ez önma­gá­ban is arra utal, hogy Tanár Úr egyéni­ségének varázslatos és egyedi volta nem kizárólag a tanítványokat ragadta meg, hanem mindenkit, akivel együtt dolgozott, aki közelebbről meg­ismerhette.

    Arra kérjük mindazokat, akik ismer­ték, szerették és tisztelték Őt, hogy olvas­sák el az alábbi írásokat, hogy közösen emlékezhessünk Tanár Úrra. Azoknak, akik már nem találkozhattak vele, ezekkel a megemlékezésekkel szeretnénk üzenni, hogy élt Magyarországon egy nagy­szerű, csodálatos ember, aki amellett, hogy vege­tációkutatók nemzedékeit nevelte fel, érték­vesztett és relativizáló korunkban is biztos mértéket, erkölcsi és emberi tám­pontot tudott nyújtani, és ily módon több generáció példaképe, vezető és tanító személyisége lett.

  • A Pseudoleskea saviana (De Not.) Latzel lombosmoha Magyarországon
    272–285
    Megtekintések száma:
    134

    Szerzők a Pseudoleskea saviana lombosmoha faj három új előfordulási adatát közlik a Börzsöny hegységből, Perőcsény község határából a Nagy-Hideg-hegy északi lejtőjéről, a Hangyás-bérc mellől, valamint a Csóványos – Magosfa nyeregből. A kis populációkat andezit görgetegen és törmelé­ken kialakult elegyes lomboserdő állományokban fedezték fel. Mostanáig csupán a faj egyetlen mátrai lelő­helyéről származó régi gyűjtései voltak ismertek, ezért a vörös listában adathiányos besorolással sze­repel. A P. saviana és a Magyarországról szintén jelzett P. incurvata morfológiai elkülönítése atipikus példányok esetén nem mindig problémamentes. Megbízható elkülönítő bélyegeknek a szár központi nyalábjának megléte (P. saviana) vagy hiánya (P. incurvata), a levélközépsejtek alakja (P. saviana: 3–4-szer hosszabb, mint széles; P. incurvata: max. 2-szer hosszabb, mint széles), valamint a levélalapi külső sejtek alakja (P. saviana: jellemzően négyzetesen izodiametrikus; P. incurvata: keresztirányban meg­nyúlt) mondhatók.

  • Két új adventív faj előfordulása Magyarországon a buzérfélék (Rubiaceae) családjából
    286–296
    Megtekintések száma:
    160

    A szerzők két, korábban Magyarországról nem ismert, a Rubiaceae családhoz tartozó faj első adatát közlik. A Délnyugat-Ázsiából származó, dísznövényként Európában szórványosan ülte­tett piros szálkanyak (Phuopsis stylosa) a Vas megyei Csákánydoroszló község közúti árkának degradált mezofil gyepjében telepedett meg. A Mediterráneumban őshonos kőfali galaj (Galium murale) kis állo­mánya a budapesti Keleti pályaudvar egyik használaton kívülimellékvágánya mentén került elő. Előbbi faj feltételezhetően ültetésből vadulhatott ki, míg utóbbi jelenléte a vasúti forgalomnak köszönhető. Mindkét faj egyelőre csak kis egyedszámban van jelen élőhelyén, így inváziós képességük csak több éves megfigyelést követően értékelhető. A fajok beillesztésre kerültek a hazai határozókulcsba.

  • A Himantoglossum adriaticum Baumann új előfordulásai a Kelet-Zalai-dombságban
    297–303
    Megtekintések száma:
    74

    Az elmúlt években a ritka adriai sallangvirág (Himantoglossum adriaticum) 5 új elő­fordulását találtam a Kelet-Zalai-dombságban. A növény új megjelenései az ismert elterjedési területen belül esnek, ám a termőhelyi viszonyok a korábbi hazai előfordulásoktól eltérnek. Egy-egy lelőhelyen általában csak magányos példányokat észleltem, főként néhány évtizede még művelés alatt álló szőlőül­tetvények helyén kialakult másodlagos, mezofil gyepekben. Úgy tűnik a faj – hasonlóan például Szlové­niához – nálunk is terjedőben van.

  • A Gagea minima és a Dictamnus albus újrafelfedezése a Dél-Tiszántúlon, valamint további florisztikai adatok az Alföldről
    304–316
    Megtekintések száma:
    170

    A szerzők a 2011 és 2017 közötti időszakban az Alföldről gyűjtött floriszti­kai adataik közül az érdekesebbeket adják közre. A cikkben 49 faj, illetve hibridfaj előfordu­lását, élőhelyi körülmé­nyeit, esetenként a térségből ismert történetét mutatjuk be. További 13 faj esetében – azok természet­védelmi jelentősége miatt – a Magyarország edényes nö­vényfajainak elterjedési atlaszához (Bartha et al. 2015, a továbbiakban: „Flóraatlasz”) meg­jegyzések nélküli kiegészítéseket is közlünk. A tárgyalt adatok többsége a Gyula, Békéscsaba és Doboz térségében elterülő keményfás ligeterdőkből származik, emellett további szór­ványadatokat közlünk az Alföld számos pontjáról. Eredményeink közül legjelentő­sebbek a Dél-Tiszántúlról kipusztultnak vélt Dictamnus albus, illetve az „elfeledett” Gagea minima újra­felfedezése. Emellett több, az Alföld, illetve az adott közép- vagy kistáj flórájára új (pél­dául Draba muralisNicandra physalodesCystopteris fragilis), illetve regionálisan veszélyez­tetett faj adatát (például Inula heleniumOphioglossum vulgatum) ismertetjük. Bemutatunk továbbá ritka gyomnövényeket (pél­dául Calepina irregularisCardamine impatiens), terjedő­ben lévő adventív fajokat (Chorispora tenellaEuphorbia maculataPhytolacca americanaPh. esculentaSicyos angulata), illetve az adott térségben feltűnően alultérképezett fajokat (pl.: Loranthus europaeus, Arabis hirsuta, Rumex confertus).

  • Florisztikai adatok a Tiszántúl középső részéről
    317–357
    Megtekintések száma:
    241

    Cikkünkben összesen 207 taxon 2005 és 2015 között gyűjtött adatát összegezzük, amelyeket a Tiszántúli flórajárás (Crisicum) középső részén gyűjtöttünk. Az adatsorban a flórajárásra nézve számos ritka és veszélyeztetett faj is szerepel (pl. Asplenium trichomanes, Marsilea quadrifolia, Sisymbrium polymorphum, Viola stagnina, Gentiana pneumonanthe, Elymus elongatus, Montia fontana subsp. chondrosperma, Ranunculus rionii, Ranunculus illyricus, Myagrum perfoliatum, Sedum caespitosum, Vicia biennis, Dorycnium herbaceum, Oenanthe banatica, Peucedanum cervaria, Echium italicum, Digitalis lanata, Valerianella rimosa, Carex buekii, Cephalaria transsylvanica, Cyperus pannonicus).

    PDF
    151
  • Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához IV.
    358-382
    Megtekintések száma:
    114

    Jelen dolgozat a nemrég megjelent magyarországi flóraatlaszhoz tartalmaz kiegészítő adatokat, elsősorban a Dunántúl és az Alföld különböző tájairól. A közlemény 72 növényfajról tartalmaz olyan florisztikai adatokat, amelyek a fajok elterjedési térképein új kvadrátban való előfordulásokat jelentenek. Egyes adatok régi előfordulásokat is megerősítenek, s a dolgozat néhány téves adatot is helyesbít. A növényfajok előfordulási viszonyait az ÁNÉR kódok dokumentálják.

  • Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához V.
    383–403
    Megtekintések száma:
    164

    Jelen közleményünk annak a sorozatnak az ötödik része, melynek célja a Magyaror­szág edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése, főként aktuális előfordulási adatokkal. A dolgozat 66 kvadrátban 360 edényes taxon elterjedési adatait pontosítja. Az adatok több­sége a Dél-Dunántúlról származik, ahol 6 kvadrát a szisztematikus felméréseknek köszönhetően 30-nál is több fajjal egészült ki. A felsorolt taxonok döntő része gyakori, sokszor gyom jellegű elem, néhányuk azonban hazánkban ritka (pl. Anchusa azureaCentunculus minimusEuphorbia strictaHypericum humifusumSagina apetala), olykor védett növény (pl. Asplenium adiantum-nigrumDryopteris affinisFestuca dalmatica, Gymnocarpium dryopteris, Urtica kioviensis).

Rövid közlemények