Keresés

Publikált ez után
Publikált ez előtt

Keresési eredmények

  • A vízjogi szabályozási csomópontok továbbfejlesztésének lehetőségei
    38-54
    Megtekintések száma:
    171

    jelen tanulmány egy nagyobb, a vizek jogi szabályozását elemző kutatás részeként született. Az átfogó kutatás célja a vizekre (elsődlegesen édesvizekre) vonatkozó szerteágazó joganyag egységes szempontok mellett történő elemzése és fejlesztése, alapvetően a magyar társadalom számára kihívást jelentő problémakörökre koncentráltan. Ennek során meghatározásra kerültek bizonyos szabályozási csomópontok, amelyek körét a publikálásunk idején sem tekintettük, és jelenleg sem tekintjük lezártnak, kizárólagosnak vagy egymástól elzártnak. A szabályozási csomópontok között korábban a következőket nevesítettük: a) a víz mint a tulajdonjog tárgya, b) a víz mint környezeti elem és mint természeti erőforrás, c) a víz mint kereskedelmi ügyletek tárgya, d) a vízhez való jog mint emberi jog, e) a vízgyűjtő terület mint jogintézmények szervezési alapja, f) a víz mint káresemény, g) a víz mint élelmiszer. A célunk, ahogyan korábban is, hogy e jogi szabályozási csomópontok jövőbeni fejlesztése immáron egymásra tekintettel történjen meg.

  • A feltaláló jogállása az első magyar szabadalmi törvényben
    19-33
    Megtekintések száma:
    115

    A történelem kezdete óta a találmányok, mint az emberi ész szüleményei, a technikai és ipari fejlődés alapvető mozgatórugói voltak.  E találmányok azok, amelyek lehetővé tették, hogy újabb és újabb lépéseket tegyünk a civilizációs fejlődés véget nem érő, rögös útján. Ma már természetesnek tűnő használati tárgyak, mint a kerék, dinamó, belső égésű motor vagy egy egyszerű golyóstoll is, a feltalálás időpontjában nemcsak korszakalkotónak számított, de egyúttal hozzájárult a technikai fejlődéshez is. E példákhoz hasonlóan a napjainkban születendő találmányokra unokáink is ugyan- olyan természetességgel fognak tekinteni, mint ahogy mi is tekintünk a C-vitaminra vagy a tűzhely melletti gyufára. A keréktől az atomreaktoron keresztül a legmodernebb gyógyszerészeti eljárásokkal bezárólag valamennyi korszak valamennyi találmányában közös, hogy azok az ember alkotó tevékenységének eredményei.

  • Az NFT-k jogi aspektusai
    60-77
    Megtekintések száma:
    194

    A tanulmány középpontjában az NFT-k, avagy a nem helyettesíthető tokenek állnak. Ennek megfelelően a tanulmány egyrészt bemutatja az NFT-k mint új kriptoeszköz kategória kialakulásának folyamatát és okát. Ezt követően a tanulmány keretei között vizsgálat tárgyát képezi az NFT-piacterek működése, az NFT-k különböző értékesítési módjai. A hatályos magyar szerzői jogi törvény tükrében az NFT-k szekunder piacon történő kereskedését követően az adott NFT szerzői jogi jogosultja és tulajdonosa között látszólag kialakuló kollízió kerül feloldásra.

  • Az elkövető személyiségének jelentősége a büntetéskiszabásban, különös tekintettel az előéletre
    91-108
    Megtekintések száma:
    281

    A büntetéskiszabás folyamatában a terhelt személyi körülményeinek vizsgálatához hozzátartozik előéletének alapos feltárása is, vagyis annak kiderítése, hogy követett-e el korábban bűncselekményt, volt-e büntetve, amennyiben igen, akkor hányszor, mikor, milyen bűncselekmény miatt és végül, de nem utolsó sorban, hogy milyen büntetési nemre ítélték. Ezek a tényezők ugyanis nagymértékben befolyásolhatják a kiszabott büntetést, hiszen a büntetlen előéletet többnyire enyhítő körülményként veszi figyelembe a bíróság, míg a bűnismétlőkre, visszaesőkre, mint a társadalomra fokozott veszélyt jelentő elkövetőkre, szigorúbb büntetőjogi szabályok vonatkoznak. Az elmúlt néhány évtized hazai büntetőjogi szakirodalma meglehetősen szűkölködik az elkövető előéletének alaposabb vizsgálatát végző tanulmányokban. Ezért írásommal és kutatásommal a szakirodalom ebbéli adósságait is szeretném törleszteni, azzal, hogy ezúttal az elkövető előéletét, mint büntetéskiszabási szempontot vizsgálom. Célom, hogy bemutassam a hatályos jogszabályi környezeten túl az elkövető előélete kapcsán kialakult és követett bírói gyakorlatot és annak esetleges anomáliáira is felhívjam a figyelmet.

  • A balkáni nők jogi helyzete a 19. századtól napjainkig
    101-123
    Megtekintések száma:
    283

    A szerbek egyik legfontosabb jogalkotása az 1844. évi Szerb Polgári Törvénykönyv (SZPTK), amely több mint száz évig maradt hatályban. Keletkezése arra az időszakra nyúlik vissza, amikor az ország még az Oszmán Birodalom része volt, majd túlélte a Szerb Fejedelemség, a Szerb Királyság, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság és a Jugoszláv Királyság államjogi rendszerét, mielőtt a szocialista Jugoszlávia felszámolta 1945-ben. Létrehozásának pillanatától komoly bírálatok érték, mint hogy az osztrák Ptk átvételéről van szó, amely nem felel meg a szerb jogi-társadalmi viszonyoknak, ezért semmi nem utalt arra, hogy tartós jogalkotásról lesz szó. A százéves története során a legtöbb bírálat a nőket érintő diszkriminatív rendelkezéseire vonatkozott. Főként a férjes asszonyok jogi helyzete volt hátrányos, mivel cselekvőképességgel sem bírtak, férjük képviselte őket. A proklamált egyenjogúságukra 1946-ban került sor, de ténylegesen csak a 20. század végén vívták ki a férfiakkal azonos jogi státuszt.

  • A közszférára vonatkozó adatvédelmi szabályok a GDPR tükrében
    39-54
    Megtekintések száma:
    459

    Az Európai Unió adatvédelmi reformjának eredménye az általános adatvédelmi rendelet (GDPR) 2018. május 25-én lépett hatályba, és mind a magánszektorra, mind a közszférára jelentős hatást gyakorolt. A rendelet fő célja az érintett adatalany személyes adatai feletti ellenőrzési jogának megerősítése, így a GDPR több jelentős változást és szigorítást hozott a közhatalmi szervek és testületek személyes adat kezelési tevékenységére nézve is. Így például, míg az adatalany hozzájárulása az adatkezeléshez a magánszektorban kiemelkedő jelentőséggel bír, és az adatkezelés egyik jogalapja, addig a közszféra tekintetében több kivételt is találhatunk, mint az elfeledtetéshez való jog, az adathordozhatóság, az adatvédelmi hatásvizsgálat, amelyek kevés jelentőséggel bírnak, azonban találunk olyan érintetti jogot is, mint a tiltakozáshoz való jog, amely épp a közhatalmi szervekkel szemben érvényesíthető. Jelen tanulmány célja a GDPR ezen speciális szabályainak feltárása és elemzése, annak érdekében, hogy a napjainkban is tapasztalható bizonytalanságok feloldhatókká váljanak.

  • A precíziós genomszerkesztés mezőgazdasági alkalmazásának szabályozási alapkérdései és az elővigyázatosság elve
    42-64
    Megtekintések száma:
    334

    A rohamosan fejlődő génmanipulációs technikák (génmódosítás, géntechnológiai módosítás) régóta viták kereszttüzében állnak, amit a jogi szabályozás alakulása is tükröz. A géntechnológiai módosítás a géntechnológiai tevékenységről szóló 1998. évi XXVII. törvény (a továbbiakban: Géntv.) 2. § g) pontja szerint olyan eljárás, amely a gént vagy annak bármely részét kiemeli a sejtből és átülteti egy másik sejtbe, vagy szintetikus géneket, vagy génszakaszokat visz be valamely természetes szervezetbe, ami által a befogadó génállománya megváltozik. Mint alább látni fogjuk, az EU vonatkozó irányelve a génmódosítást (az eljárást) nem definiálja, ugyanakkor az eredményére (a génmódosított szervezetre, GMO-ra) ad egy meghatározást, s bizonyos technikákat felsorol, mint amelyek génmódosítást eredményeznek. A jogi definíció elsődleges funkciója mindkét esetben a szabályozás tárgyi hatályának kijelölése, ami álláspontom szerint nem a nemesítők és a biotechnológusok, hanem a jogtudomány, illetve a jogalkotó feladata. 

  • Eltérő bírói vélemények megjelenése a Kúria gyakorlatában
    Megtekintések száma:
    75

    E cikk a Kúria 2/2022. JEH számú jogegységi határozatát vizsgálja meg, különös tekintettel a jogegységet célzó határozatban megjelenő, eltérő véleményekre. Az elemzés célja, hogy rámutasson, a határozatban megfogalmazott, a rendelkező részhez kapcsolódó különvélemények és a többségi vélemény között fennálló különbségek hogyan gyakorolnak hatást a joggyakorlat alakulására. A cikk alapfeltevése, hogy a nehéz jogi esetekben a bírói álláspontok közti különbség oka a bírák eltérő elméleti meggyőződése. Megfigyelhető ugyanis, hogy másképpen érvel és értelmez jogszabályokat két olyan jogalkalmazó, akik egymástól eltérő felfogást vallanak magukénak olyan kardinális kérdésekben, mint a jog fogalma vagy a jog célja. A cikk a kvalitatív esetelemzés módszerét alkalmazva a döntés indokolásában megjelenő érveket vizsgálja.

  • Alapjogi bíráskodás különleges helyzetekben: a strasbourgi bíróság releváns esetjoga
    200-218
    Megtekintések száma:
    153

    Az alkotmányos demokráciák életében békeidőben is megfigyelhető bizonyos alkalmazkodás az egyes különleges helyzetek kezelése érdekében, akkor is, ha egyébként a különleges helyzetek jó része kezelhető a hagyományos jogrend által biztosított alkotmányos mechanizmusok alkalmazásával. Így például a különböző jogkorlátozási tesztek vagy a korlátozás garanciáit jelentő alkotmányos eljárási mechanizmusok hivatottak biztosítani a jogállamiságot. Témám szempontjából ugyanakkor a kérdés az, hogy vajon olyan különleges helyzetekben (mint például terror- támadás, terrorfenyegetettség, súlyos természeti katasztrófa vagy ipari szerencsétlenség), amikor a jogkorlátozás hagyományos garanciarendszerének alkalmazása a hatékony védekezést és az állam, a társadalom biztonságát veszélyeztetné, milyen mértékű jogkorlátozás tekinthető szükségesnek és indokoltnak.

  • Új irányok a szakképzés és a felnőttképzés területén - különös tekintettel a raktározási ágazat aktuális kérdéseire
    104-119
    Megtekintések száma:
    186

    A negyedik ipari forradalom kihívásai az élet számos területén éreztetik hatásukat. Mindez alól a szakképzési és felnőttképzési rendszer sem jelent kivételt. Összhangban a változásokkal, hazánkban rendszerszintű átalakítások és fejlesztések mennek végbe ezen területen, megteremtve az alapjait a minőségi szakemberképzés biztosításának. Kiemelt relevanciával bíró kérdéskörnek véljük a raktározási ágazat vonatkozásában felmerülő kérdéseket, illetve azon lehetőségek feltérképezését, amelyek az új változásokkal összhangban megoldási lehetőségeket kínálnak a fokozott veszéllyel járó tevékenységek kapcsán is. A raktározási ágazat – és ezzel együtt a legtöbb nemzetgazdasági ágazat – egyik alapvető problémájával foglalkoztunk, amely nem más, mint a minőségi szakemberképzés. Úgy véljük, hogy a jelenlegi szakképzési és felnőttképzési rendszer középtávon mindenképpen előmozdítja a raktározási ágazatban jelenleg meglévő szakemberhiány kezelését. Egy kiragadott gyakorlati kérdés mögött szakpolitikai területek összekapcsolódását és egymásra épülését láthatjuk. Ezt igyekezetünk jelen tanulmányunkban megválaszolni és kontextusba helyezni.

  • Az európai nyomozási határozat, mint a büntetőeljárás hatékonyságát fokozó eszköz
    26-49
    Megtekintések száma:
    321

    A büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés egyik célkitűzése egy olyan eljárási rendszer kidolgozása, amely elősegíti a tagállami büntetőeljárások hatékonyságát, így lehetőséget teremt arra, hogy az egyik tagállamban beszerzett bizonyítási eszköz egy másik tagállamban folytatott büntetőeljárás keretében is könnyedén felhasználható legyen. Az Amszterdami Szerződés hatályba lépésétől kezdődően több olyan dokumentum is született, amelyik egy ilyen rendszer megteremtésének szükségességére hívta fel a figyelmet. Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2009-ben kiadott, a büntetőügyekben felvett bizonyítékoknak a tagállamok által másik tagállamtól történő megszerzéséről és elfogadhatóságuk biztosításáról szóló Zöld könyvében számba vette azokat a hatályos jogintézményeket, amelyek „mechanizmusokat biztosítanak a tagállamok számára ahhoz, hogy a határokon átnyúló helyzetekben elfogadható büntetőügyi bizonyítékokat gyűjtsenek, s megállapította, hogy a bizonyításfelvételt érintő uniós joganyag alapvetően két csoportra osztható. Vannak egyrészt olyan jogintézmények, amelyek kölcsönös jogsegélyre (pl.: kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló európai egyezmény), másrészt pedig olyanok, amelyek a kölcsönös elismerés elvére épülnek (pl.: európai bizonyításfelvételi parancs). Valójában egyik sem teremti meg azt a mechanizmust, amellyel biztosított lenne a hatékony bizonyításfelvétel egy másik tagállamban, vagy a megszerzett bizonyítási eszközök tényleges felhasználhatósága/elfogadhatósága. E hiányosság kiküszöbölését hivatott szolgálni a 2014. április 3-án elfogadott európai nyomozási határozatról szóló irányelv. Célkitűzése – a büntetőeljárások hatékonyságának a fokozása érdekében – a bizonyításfelvétel és a bizonyítékátadás egységes, a kölcsönös elismerés elvén alapuló rendszerének megteremtése, amely a bizonyítékok minden fajtájára kiterjed, pontos végrehajtási határidőket jelöl meg, és szűk körre korlátozza a megtagadás lehetséges indokait. Az európai nyomozási határozat az alábbi jogintézmények felváltását szolgálja: a kölcsönös jogsegélyen alapuló eszközök közül a Kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló európai egyezményt és kiegészítő jegyzőkönyveit; a Schengeni Végrehajtási Egyezményt, az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló egyezményt és kiegészítő jegyzőkönyvét, és bi-, és multilaterális megállapodásokat. A kölcsönös elismerés elvén alapuló eszközök közül az európai bizonyításfelvételi parancsról szóló kerethatározatot, valamint a vagyonnal vagy bizonyítékkal kapcsolatos biztosítási intézkedést elrendelő határozatok végrehajtásáról szóló kerethatározatot váltja fel.

  • A nyilvánosság mint a tisztességes eljárás egyik garanciája a büntetőperben
    46-61
    Megtekintések száma:
    186

    A nyilvánosság az egyik olyan alapelv a büntetőeljárásban, mely a tisztességes eljárás (fair trial) jogcsokrának (bundle of rights) igen fontos eleme. Biztosítja az igazságszolgáltatás átláthatóságát, ellenőrizhetővé téve a bírói hatalom működését, egyben jogosultságot teremt a vád alá helyezett személynek, hogy ügyét pártatlanul, jól kontrollálhatóan bírálják el. A tisztességes eljárás számos részjogosultságból épül fel. E jogosítványok egy része minden eljárástípushoz kapcsolódik, míg mások csak a büntetőeljárásban érvényesülnek. A nyilvánosság nemcsak a büntetőper sajátja, a tanulmány azonban elsődlegesen a büntetőtárgyalás nyilvánosságát elemzi dogmatikai alapokon, érintve a gyakorlatban felmerülő kérdéseket is.

  • A Római Statútum kihirdetésének alkotmányos akadálya
    45-59
    Megtekintések száma:
    368

    1998. július 17-e a nemzetközi igazszolgáltatási struktúra egyik legfontosabb mérföldköve: ezen a napon született meg a Római Statútum, amelyet a kodifikálásban résztvevő 148 államból 120 támogatott. A Statútum 86. cikke expressis verbis rögzíti, hogy „a Részes Államok kötelesek […] teljes mértékben együttműködni a Bírósággal a Bíróság joghatóságába tartozó bűntettek miatti nyomozás és büntetőeljárás során.” Mint minden nemzetközi szerződés, úgy a Statútum esetében is érvényesül a pacta sunt servanda elve, amelyről explicit formában a szerződések jogáról szóló 1969. évi Bécsi Egyezmény 26. cikke rendelkezik, rögzítve, hogy „minden hatályos szerződés kötelezi a részes feleket [amelyeket] jóhiszeműen kell végrehajtaniuk.” Ahogy arra az Állandó Nemzetközi Bíróság is rávilágított, egy érvényes és hatályos nemzetközi kötelezettség esetében az érintett állam köteles megtenni minden olyan belső jogi intézkedést, amely annak végrehajtásához szükséges. Miért is fontos mindez? Magyarország ugyan ratifikálta a Statútumot, azonban azt a mai napi napig nem hirdette ki, amely azért tekinthető jelentős mulasztásnak, mert ha a Bíróság együttműködésre hívná fel hazánkat – például egy elfogatási parancs kibocsátása útján – és azt a belső jogi mulasztásunk miatt nem tudnánk teljesíteni, úgy a 86. cikkben rögzített együttműködési kötelezettség megsértése megalapozhatná Magyarország nemzetközi jogi felelősségét. A tanulmányban annak a kérdésnek a megválaszolását kísérlem meg, hogy vajon milyen okok vezethettek idáig, és milyen megoldási lehetőségek állnak rendelkezésre.

  • A kontinentális talapzat határaival kapcsolatos aktuális kihívások az Északi-sarkvidék példáján
    67-83
    Megtekintések száma:
    175

    A parti államokat megillető kontinentális talapzat, mint tengerjogi kategória, lassan százéves múltra tekint vissza, ennek ellenére jogi helyzetének meghatározása még napjainkban is kihívás. Elég csak arra gondolni, hogy milyen fejtörést okoz a szom­szédos vagy szemben lévő államok között a pontos, mindenkinek megfelelő határok kijelölése – nemcsak az államoknak, hanem még a Nemzetközi Bíróságnak is. A tanulmány azonban nem a szomszédok közötti határmegvonás kérdéseivel kíván foglalkozni, hanem egy 2001-ben kirajzolódó problémakört kíván elemezni, amely a kontinentális talapzatok külső, 200 tengeri mérföldön túli határaival kapcsolatban merült föl. Az 1982-es tengerjogi egyezmény (UNCLOS) ugyanis úgy rendelkezik, hogy a parti állam 200 tengeri mérföl­des távolságig egyoldalúan vonhatja meg kontinentális talapzatának külső határát. A Kontinentális Talapzat Bizottság (CLCS) ajánlása nyomán, a földrajzi összefüggés címén, még ezen túlmenően is ki­terjeszthető az állami szuverenitás. Ennek gyakorlata azonban olyan fordulatokat hozott, amelyekre sem az egyezménynek, sem a CLCS eljárási szabályzatának a kidolgozásakor nem készültek fel. Ezt kívánja a tanulmány megvilágítani az Északi-sarkvidék példáján keresztül, ezen a területen ugyanis megmutatkozik mindazon problémák halmaza, amelyek a külső határok megvonásával kapcsolatban felmerül­nek, és amelyek a közeljövőben megoldásra várnak.

  • A web-sütik használatának adatvédelmi kérdései
    43-58
    Megtekintések száma:
    352

    Európában a sütik kezelésére vonatkozó szabályozás már 2011 óta hatályban van, ám az általános adatvédelmi rendelet (GDPR) frissítette az Európai Unió régóta fennálló digitális adatvédelmi keretrendszerét, kulcsfontosságú kiegészítésekkel, ideértve a hozzájárulásra – mint a személyes adatok kezelésének jogalapjára – vonatkozó szabályok szigorítását. Míg az Európai Parlament és Tanács 2002/58/EK irányelve egy speciális szabályozás, amely az elektronikus hírközlési ágazatban történő adatok kezelésére vonatkozik, addig a GDPR a magánszemélyek személyes adataira vonatkozó adatkezelések esetében általánosan alkalmazandó szabályrendszer, amely rendelkezéseit a közelgő elektronikus hírközlési adatvédelmi rendelet hivatott kiegészíteni. Mindaddig marad a kérdés: mely szabályozást szükséges figyelembe venni a websütik használata esetén? Jelen tanulmány tisztázni kívánja, mire kell odafigyelnie egy vállalatnak, annak érdekében, hogy a weboldalain használt sütik kezelése a hatályban lévő jogszabályoknak pontosan megfeleljen.

  • A pihenőidők az uniós munkajogban
    Megtekintések száma:
    107

    A tanulmány célja, hogy az uniós munkaidő-szabályok dilemmáit a pihenőidő újszerű nézőpontjából közelítse meg. Megvizsgálja a pihenőidő rendeltetését és természetét az uniós jogban, különös tekintettel az Európai Bíróságnak a MÁV-Start ügyben nemrégiben hozott ítéletére (C-477/21). Az elemzés kitér arra a kérdésre is, hogy a pihenőidőt a munkavállaló jogának vagy kötelezettségének kell-e tekinteni, és megvizsgálja a lecsatlakozáshoz való jog, mint önálló jogosultság lehetséges szerepét. Az elemzés néhány következtetéssel zárul.

  • A PPP mint gyűjtőfogalom
    62-78
    Megtekintések száma:
    131

    A PPP – Public-Private Partnership – napjainkra elterjedt, közismert fogalommá vált, mely legtöbbször a különböző infrastrukturális beruházásokkal összefüggésben hangzik el. Megkockáztatom, az is közismert tény, hogy e jogintézménynek számtalan típusa, alfaja létezik. Az 1970-es évek végén, 1980-as évek elején indult hódító útjára a nyugati angolszász államokból, majd terjedt tovább a nyugat-európai kontinentális államokba, mely folyamatra az Európai Unió katalizátorhatást gyakorolt. A PPP a kelet-közép-európai államokba a 21. század elejére jutott el, amiben ezen államoknak az Unióhoz való csatlakozása meghatározó szerepet játszott. A kelet-közép-európai államokon kívül e jogi konstrukciót a 21. századra elsősorban a különböző nemzetközi szervezetek közvetítő tevékenysége okán kezdték alkalmazni a kevésbé fejlett afrikai és ázsiai államok alapvető infrastrukturális létesítményeinek kiépítésére, illetve fejlesztésére.

  • A közértéket teremtő prevenció magasabb foka a versenyjogban
    133-152
    Megtekintések száma:
    130

    A szociális szabályozás területén Sparrow által kidolgozott problémamegoldó mechanizmus a versenyjogba is átültethető a károk megelőzése érdekében. A versenyhatóságok (mint védelmi jellegű állami szervek) célja is a közérték-teremtés kell, hogy legyen. Ennek sikere a hatóságok arra való képességében rejlik, hogy mennyire tudják a valós társadalmi problémákat megragadni, azokat megelőzni, illetve hatékonyan felszámolni. A versenyhatóságok a közértéket úgy teremtik, ha biztosítják a versengő piaci környezetet a piaci erő visszaszorításával, a belépési akadályok felszámolásával. A megelőzés fokozása különösen fontos, amikor a piacok koncentrálódása tendenciaként jelentkezik a világgazdaságban. Annak érdekében, hogy a maximális preventív hatás a versenyjogban elérhető legyen, minden megelőzésre szolgáló eszközt hatékonyan kell működtetni. Ez magában foglalja a strukturális kötelezések alkalmazását, illetve az ex-ante szabályozásra való átváltást, amikor az ex-post intézkedések hatástalannak bizonyulnak.

  • A joghallgatók rekrutációja és professzió-képének néhány eleme
    11-37
    Megtekintések száma:
    168

    A jogászokkal mint professzióval – maradva egy tudományos közhelynél – „könyvtárnyi irodalom” foglalkozik. Vonatkozik ez a tudományos írásokra, de a szakmai, közéleti írásokra is. Ennek egyik oka, hogy a jogászok több évszázada az európai társadalomtörténeti fejlődés egyik magas presztízsű és státuszú professzióját gyakorolják, így a róluk szóló diskurzus érthető.

  • Reklámtilalmak a belső piacon: a tagállami hatáskör határai a külföldi szerencsejátékokra vonatkozó magyar reklámtilalom példája alapján
    12-23
    Megtekintések száma:
    260

    Az Európai Unió jogának egyik fontos célkitűzése a belső piac megvalósítása. A tagállami kereskedelmi szabályok – mint például a reklámkorlátozások vagy reklámtilalmak – egy része tagállamonként jelentősen eltér. A belső piacon így mindenekelőtt az áruk szabad mozgását, valamint a szolgáltatások szabad áramlását akadályozhatják. Ennélfogva a gazdasági szabadságok érvényesülésének elősegítése érdekében az Európai Bíróság számos ítéletében meghatározta a tagállami reklámszabályok uniós jogi korlátait. Különösen az EUMSZ 56. cikke szerinti „szolgáltatások szabad áramlása” biztosítható csak abban az esetben, ha a határon átnyúló szolgáltatáskínálatot is megfelelő módon lehet reklámozni. E szabályozási hátteret fgyelembe véve az alábbiakban vizsgált, a szerencsejátékszolgáltatások reklámtilalmáról szóló magyar előírás [az 1991. évi XXXIV. törvény 1. §-ának (4) és (5) bekezdése, valamint 2. §-ának (7) bekezdése] különösen problematikusnak tűnik. Mindenekelőtt azért, mert ez a rendelkezés nem csupán a belföldön, hanem az Európai Unió más tagállamaiban (jogszerűen) kínált szolgáltatások reklámjára is vonatkozik.

  • Objektív felelősség és kiszámíthatóság: Az osztrák joggazdaságtani iskola a deliktuális felelősségről
    Megtekintések száma:
    92

    A cikk a joggazdaságtan osztrák iskolájának deliktuális felelősséggel, kártérítéssel kapcsolatos állításainak kritikai elemzésére vállalkozik. Áttekinti az osztrák iskola joggal kapcsolatos álláspontját. Azonosítja, hogy az osztrákok joggal szembeni elvárásait öt pont köré csoportosítva írhatjuk le. A pozitív jog legyen (i) absztrakt, (ii) egyszerű, (iii) kiszámítható, (iv) változzon kis lépésekben és (v) reflektáljon az informális társadalmi elvárásokra. Elemzésük szerint a deliktuális felelősség esetén ezen elvárásoknak egy az objektív felelősségből kiinduló rendszer sokkal jobban megfelelne, mint a vétkességre, felróhatóságra épülő kártérítési modell. A cikk ezt az állítást vitatja: nem egyértelmű, hogy egy objektív felelősségi rendszer kiszámíthatóbb lenne, illetve a társadalmi elvárásoknak jobban megfelelne.

  • Az energetikai audit európai uniós követelményei Németországban
    29-41
    Megtekintések száma:
    213

    Az Európai Uniónak az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelve (a továbbiakban: irányelv) arra kötelezi a tagállamokat, hogy 2015. december 5-éig biztosítsák valamennyi nagyvállalatnál ún. energetikai auditok (másként energiaauditok) elvégzését. A szabályozás hatálya alá tartozik minden olyan vállalat, amelyik nem esik a kis-, illetve középvállalkozások (a továbbiakban: kkv) kategóriájába. A tagállamoknak a vonatkozó előírásaikat – az irányelv transzpozícióra kitűzött határidejének megfelelően – 2014. június 5-ig kellett, illetve kellett volna meghozniuk. A német transzpozíció (csakúgy, mint a magyar) késedelmesen valósult meg (csak 2015 elején léphetett hatályba). Az előírásnak való megfelelés (amely Németországban csaknem 50 000 vállalatot érint) komoly kihívásokkal jár; az alábbiakban ezek leküzdéséhez kívánok fogódzót nyújtani részben az uniós, részben a német szabályozás áttekintésével.

  • Adequacy of Transparency and Sustainability in Fashion Supply Chain to Protect the Fashion Workers
    105-129
    Megtekintések száma:
    385

    A globális divatipar jellemzője, hogy dinamikus és összetett ellátási lánccal rendelkezik. A ruházati termékek, illetve a lábbelik különböző márkákon keresztül jutnak el a fogyasztókhoz, a fejlődő országoktól a nyugati országokig. Az ellátási lánc alján dolgozó munkavállalók kizsákmányolása együtt jár azzal, hogy az ellátási lánc tetején lévő szereplők óriási haszonra tesznek szert. A munkásokkal való közvetlen kapcsolat hiánya miatt a márkák tulajdonosai és a viszonteladók gyakran figyelmen kívül hagyják a munkások jogaival való visszaélést a termékeik előállítása során. A divatipar dolgozóit érintő munkakörülmények javításához és a jogaik biztosításához a munkajogi szabályok önmagukban nem elegendőek. A márkák tulajdonosainak és a viszonteladóknak létfontosságú szerepük van a munkakörülmények megváltoztatásában. Olyan “puha jogi” megoldások beépítésével, mint az ENSZ üzleti és emberi jogi irányelvei, valamint a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet átvilágítási útmutatója, a felelősségteljes üzleti magatartás elérhető. Ha az önkéntes kezdeményezéseket beépítik a márkatulajdonosok és a viszonteladók üzleti magatartásaiba, jelentősen javulnak a munkavállalók jogai. A tanulmány azt vizsgálja, hogy a 2016-os átláthatóság tervezet hogyan befolyásolta a munkavállalók védelmét a globális divatiparban, és az átláthatósági és fenntartható fejlődési célok beépítése mennyire csökkentette a munkások kizsákmányolását. Az emberi jogok védelméről szóló jelentések elemzésével az ILO rendszeresen vizsgálja a kérdést.

    The global fashion industry is characterized by a dynamic and complex supply chain. Clothing products and footwear reach consumers through various brands, from developing countries to Western countries. The exploitation of workers at the bottom of the supply chain goes hand in hand with huge benefits for those at the top of the supply chain. Due to the lack of direct contact with workers, brand owners and resellers often ignore the abuse of workers ’rights in the production of their products. Labor law rules alone are not enough to improve working conditions and ensure the rights of workers in the fashion industry. Brand owners and resellers have a vital role to play in changing their working conditions. By incorporating “soft law” solutions such as the UN Business and Human Rights Guidelines and the Organization for Economic Co-operation and Development’s Screening Guide, responsible business conduct can be achieved. Incorporating voluntary initiatives into the business behaviors of brand owners and resellers has a significant impact on improving employee rights. In this study, I assess how the 2016 Transparency Draft has affected the protection of workers in the global fashion industry, how much the inclusion of Transparency and Sustainable Development Goals has improved the situation of exploitation of workers. The ILO regularly examines the issue through its analysis of human rights reports.

  • A szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás alapjogi és személyiségi jogi vetülete
    Megtekintések száma:
    682

    A gyermeki jogok térhódításával párhuzamosan a szülő és a gyermek közötti – személyes és közvetlen – kapcsolattartás kiemelt hangsúlyt kapott mind a jogalkotásban, mind pedig a jogalkalmazásban. Jelentősége elsősorban abban rejlik, hogy a gyermek személyiségének harmonikus kibontásához nélkülözhetetlen, hogy családi környezetben, boldog, szeretetteljes és megértő légkörben nőjön fel – abban az esetben is, amennyiben a család egysége véglegesen és helyrehozhatatlanul megbomlik. A kapcsolattartási jog – mely hagyományosan gyermeki jogként kerül kategorizálásra – Janus-arcú jogintézmény: habár szabályait elsősorban magánjogi (polgári jogi) szabályok rögzítik, a jogintézmény legalább annyira közjogi jellegű, mint magánjogi természetű. A két jogág célja jelen esetben egy és ugyanaz: a gyermek minél teljesebb körű védelme. A tanulmány célja annak vizsgálata, hogy a kapcsolattartási jog hogyan illeszthető be az alkotmányjogi, illetve a polgári jogi védelem rendszerébe, továbbá, hogy milyen összefüggések fedezhetőek fel a két jogterület eszközeit illetően.

  • A nemzeti kisebbségek védelme és az Emberi Jogok Európai Bírósága
    138-160
    Megtekintések száma:
    192

    Jelen tanulmány az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) kisebbségeket érintő joggyakorlatát mutatja be. Az évtizedek alatt kialakult gazdag esetjog egyre konkrétabban ismert el kisebbségi jogokat az Emberi Jogok Európai Egyezményének égisze alatt. Ilyen különös jogok többek között az önmeghatározáshoz való jog, a kulturális jogok, a nyelvi jogok, a kisebbségekkel összefüggő egyesülési jog és véleménynyilvánítási szabadság. Az EJEB néhány ügyben már hivatkozott a kulturális sokféleségre is mint védendő értékre, emiatt elképzelhető, hogy a jövőben még szélesebb védelmet biztosít majd a kisebbségek tagjai számára.