A közösségi média, és az egyéb online kommunikációs csatornák megállíthatatlan térnyerésének köszönhetően ma már egyre nagyobb nyilvánosságot kapnak az állatkínzást megvalósító cselekmények és az állattartási kultúrában fellelhető elégtelenségek, hiányosságok. A kutatás során megállapítást nyert, hogy az állatjólét iránti növekvő érdeklődés egy szélesebb társadalmi szemléletváltást tükröz. Akár az erkölcs, akár a jog szintjén vizsgáljuk az állatkínzás megítélését, egy gyorsan és folyamatosan változó, és egymással koherens folyamatot látunk. Jelen tanulmány céljának meghatározása az előbbi megállapításra épül. Először az erkölcs és a jog közötti kapcsolat mélységére rávilágítva megmutatja, hogy ez a két intézmény egymástól nem elválasztható, és hogy kölcsönösen hatnak egymásra. A tanulmány ezt követő része kitér az állatkínzásra vonatkozó erkölcsi és jogi normák alakulásának és jelenlegi rendszerének ismertetésére, végül pedig de lege ferenda javaslatok által vállalkozik egyfajta gondolatébresztő, vitaindító szerep betöltésére a rendszer továbbfejlesztését illetően.

A kedvtelési célú állattartás – és ennek részeként az exotikus madarak tartása – egyre nagyobb népszerűségnek örvend, ugyanakkor az állattartók egyes csoportjainak jellemzőiről keveset tudunk. Jelen tanulmányban az állattartók egy sajátos csoportjának, a gyűjtők sajátosságainak leírására törekszem egy 20 fővel készített interjúsorozat alapján, amelynek alanyait a hólabda módszerrel azonosítottam. A kutatás arra a következtetésre vezet, hogy a tenyésztés a védett fajok élő egyedeire irányuló kereslet kielégítésének fenntartható alternatívája, emellett fajvisszatelepítési programok alapja lehet, ugyanakkor az egyre szigorodó jogszabályi környezet miatt a tartás legális és illegális formái napjainkban sajátosan összefonódnak.

A tanulmány a hazai jelöltállítási rendszer adatvédelmi összefüggéseit elemzi. A képviselőjelölt állítása Magyarországon az ajánlásgyűjtés jogintézményére épül, amely szükségszerűen a választópolgárok személyes adatainak kezelésével jár. Ez számos adatvédelmi dilemmát vet fel, amelyek közül a legfontosabbak: a) politikai véleményre utal-e a választópolgári ajánlás, b) milyen adatjogi szerepet töltenek be az ajánlásgyűjtők, c) meddig folytatható jogszerűen az ajánlások gyűjtése és d) kaphatnak a választópolgárok tájékoztatást arról, hogy személyes adatuk ajánlóíven szerepel-e. A vizsgálat dogmatikai elemzésre támaszkodik: áttekinti és értékeli a hazai és európai joganyagot, a hatósági állásfoglalásokat és a releváns szakirodalmat. A tanulmány rámutat arra, hogy a szabályozás fejlődése az adatvédelmi garanciák fokozatos beépítését jelzi, ugyanakkor több ponton még mindig az adatvédelmi jog logikájától eltérő, sőt, azzal ellentétes szabályozási megoldásokat alkalmaz.

A digitalizáció, a hálózati externáliák és az adatvagyon mint új típusú versenyelőny megjelenése alapvető kihívás elé állítja a hagyományos versenyjogi dogmatikát. Az Európai Unió a Digital Markets Act (DMA) és a Digital Services Act (DSA) elfogadásával ex ante jellegű, preventív szabályozási paradigmát alakított ki, amely többek között a kapuőr platformok piaci torzító hatásainak megelőzésére irányul. Ezzel szemben az Egyesült Államok továbbra is az ex post alapú jogérvényesítésre, a precedensjogra és a bírósági eljárásokra támaszkodik a digitális szolgáltatások piacán. A két modell közötti eltérés mélyebb gazdaságfilozófiai és jogpolitikai különbségeket tükröz, ugyanakkor megfigyelhető a közelítés tendenciája is a digitális piacokkal kapcsolatos versenyjogi gyakorlatban. A versenyjog fejlődési irányában az elmúlt évtizedek legdinamikusabb és legmeghatározóbb átalakulási folyamatát minden bizonnyal a digitális vállalatok idézték elő. A joggyakorlat és a szabályozási irányok megértéséhez elengedhetetlen a teoretikus különbségek és hasonlóságok feltárása, valamint az ezeket magyarázó tényezők számbavétele.

Jelen munkában részletesen elemezzük a szlovák Alkotmánybíróság 20/2014. határozatát, amelynek tárgya a szlovák földvásárlási törvény egyes rendelkezéseinek alkotmányossági vizsgálata volt. Ebben a döntésében a testület a mezőgazdasági földterület tulajdonjogának adásvétel jogcímen történő átruházására vonatkozó szabályok alkotmányosságával foglalkozott. A tanulmányban az Alkotmánybíróság határozatának elemzése mellett kitérünk az alkotmánybírósági eljárás megindításának előzményeire, a testület döntésének utóéletére, valamint a vizsgált témához szorosan kapcsolódó, 2017-es szlovák alkotmánymódosításra is.