A tanulmány a kollektív szerződések munkaidő-szabályozásban betöltött szerepét vizsgálja az uniós és a magyar jogi keretek között. Rámutat arra, hogy bár az uniós jog a kollektív megállapodásoknak jelentős mozgásteret biztosít a munkaidőre vonatkozó szabályok pontosítására és adott esetben az azoktól való eltérésre is, a magyar munkajog gyakorlata ettől jelentősen eltér. A hazai kutatások szerint a kollektív szerződések lefedettsége alacsony, és a meglévő megállapodások tartalma sok esetben csupán a törvényi szabályok szó szerinti ismétlése. A tanulmány külön elemzi a villamosenergia-ipari ágazati kollektív szerződést. Összességében a szerző arra a következtetésre jut, hogy a magyar jogi környezet nem ösztönzi kellőképpen a kollektív alkut a munkaidő-szabályozás terén, és javasolja a szabályozási keretek felülvizsgálatát.

A foglalkozástól eltiltás a magyar büntetőjogban történeti hagyományokkal rendelkező, jogfosztó-jogkorlátozó szankció. Az egyes jogfosztó, jogkorlátozó büntetések gyakorlatban történő érvényesítésének fontosságát évszázadokkal ezelőtt felismerték ugyan, de sajnálatos módon az utóbbi időben a szakirodalom nagyon keveset foglalkozik velük. Tanulmányunkban a foglalkozástól eltiltás büntető anyagi jogi szabályainak rövid ismertetését követően e büntetési nem kiszabásának elemzésével egyrészt szeretnénk pótolni a szakirodalomnak ezzel a szankcióval kapcsolatos hiányosságait, másrészt szeretnénk választ adni a szankció kiszabásával kapcsolatban felmerülő számos kérdésre.

A családon belüli erőszak eseteit lefedő büntetőjogi tényállások halmazati kérdéseinek megítélése rendszerint nehézséget okoz a gyakorlatban – a vonatkozó joggyakorlat-elemzések tanúsága szerint. Igaz ez a kiskorú veszélyeztetésének bűntettére is, ami a gyermekbántalmazás körébe sorolt magatartások széles körét és szerteágazó formáit fedi le. Ennek okán a kiskorú veszélyeztetéseként minősülő cselekmények viszonylag gyakran valósítják meg valamely másik deliktum tényállását is. A halmazati kérdések vizsgálatának megkönnyítése érdekében tanulmányomban arra vállalkozom, hogy a gyakorlatban előforduló elkövetési alakzatokból kiindulva olyan elméleti rendszert vázoljak fel, amelyben a többes tényállásszerűség esetei elhelyezhetők és tárgyalhatók.

A recenzió Váradi Szilvia "Adatvédelem a mesterséges intelligencia korában" című monográfiáját mutatja be, amely az első magyar nyelvű, átfogó munka a témában. A kötet nagy erénye, hogy a technológiai alapok ismertetésétől a jogi és adatvédelmi kérdések részletes elemzéséig vezeti végig az olvasót, külön hangsúlyt fektetve a GDPR és az AI Act relevanciájára. Váradi nemcsak jogi, hanem társadalmi és gazdasági kontextusban is elhelyezi az MI jelentőségét, érzékeltetve a szabályozás sürgető voltát. A könyv közérthetően tárgyalja a gépi tanulás és a nagy nyelvi modellek adatvédelmi kihívásait, kiemelve az átláthatóság és az elszámoltathatóság problémáit. Kritikai szempontból a technológiai háttér részletes ismertetése olykor túlzottnak tűnhet, ugyanakkor ez a szélesebb perspektíva kínál értékes alapot az interdiszciplináris megközelítésekhez. A recenzió arra a következtetésre jut, hogy a könyv hiánypótló és iránymutató munka, amely egyaránt szolgálja a szakmai közönséget és a szélesebb olvasóréteget.