A digitalizáció, a hálózati externáliák és az adatvagyon mint új típusú versenyelőny megjelenése alapvető kihívás elé állítja a hagyományos versenyjogi dogmatikát. Az Európai Unió a Digital Markets Act (DMA) és a Digital Services Act (DSA) elfogadásával ex ante jellegű, preventív szabályozási paradigmát alakított ki, amely többek között a kapuőr platformok piaci torzító hatásainak megelőzésére irányul. Ezzel szemben az Egyesült Államok továbbra is az ex post alapú jogérvényesítésre, a precedensjogra és a bírósági eljárásokra támaszkodik a digitális szolgáltatások piacán. A két modell közötti eltérés mélyebb gazdaságfilozófiai és jogpolitikai különbségeket tükröz, ugyanakkor megfigyelhető a közelítés tendenciája is a digitális piacokkal kapcsolatos versenyjogi gyakorlatban. A versenyjog fejlődési irányában az elmúlt évtizedek legdinamikusabb és legmeghatározóbb átalakulási folyamatát minden bizonnyal a digitális vállalatok idézték elő. A joggyakorlat és a szabályozási irányok megértéséhez elengedhetetlen a teoretikus különbségek és hasonlóságok feltárása, valamint az ezeket magyarázó tényezők számbavétele.