A tanulmány három központi kérdés köré épül. (1) Jogalanyok lehetnek-e az állatok? (2) Hogyan függ össze a jogalanyiság a jogok elismerésével? (3) Milyen viszonyban áll ezen két kérdés a hatékony állatvédelemmel? A tanulmány elsőként az ismert jogosultságelméletek, az akarat-és az érdekelmét főbb képviselői álláspontjait ismerteti, hogy közelebbről megvizsgálja, hogy egyáltalán igazolható-e az állatok jogalanyisága. A második kérdésre áttérve, a jogalanyiság elismerése a hagyományos felfogás szerint előfeltétele a jogosultságok elismerésének, ez a szöveg egy pontján azonban megkérdőjeleződik. Ezt követően az állatvédelem különböző modelljei kerülnek bemutatásra, amelyek mindegyike érinti a kérdést, hogy mi értelme annak, hogy jogokat adunk az állatoknak. Bár a tanulmány nem kerüli azokat a nehézségeket, amelyek a jogalanyiság és az érdemi jogosultságok elismerésének útjában állnak, összességében arra jut, hogy az állatvédelem hatékonyságának kérdése szorosan összefügg a jogalanyiság elismerésével.

A kedvtelési célú állattartás – és ennek részeként az exotikus madarak tartása – egyre nagyobb népszerűségnek örvend, ugyanakkor az állattartók egyes csoportjainak jellemzőiről keveset tudunk. Jelen tanulmányban az állattartók egy sajátos csoportjának, a gyűjtők sajátosságainak leírására törekszem egy 20 fővel készített interjúsorozat alapján, amelynek alanyait a hólabda módszerrel azonosítottam. A kutatás arra a következtetésre vezet, hogy a tenyésztés a védett fajok élő egyedeire irányuló kereslet kielégítésének fenntartható alternatívája, emellett fajvisszatelepítési programok alapja lehet, ugyanakkor az egyre szigorodó jogszabályi környezet miatt a tartás legális és illegális formái napjainkban sajátosan összefonódnak.

A közösségi média, és az egyéb online kommunikációs csatornák megállíthatatlan térnyerésének köszönhetően ma már egyre nagyobb nyilvánosságot kapnak az állatkínzást megvalósító cselekmények és az állattartási kultúrában fellelhető elégtelenségek, hiányosságok. A kutatás során megállapítást nyert, hogy az állatjólét iránti növekvő érdeklődés egy szélesebb társadalmi szemléletváltást tükröz. Akár az erkölcs, akár a jog szintjén vizsgáljuk az állatkínzás megítélését, egy gyorsan és folyamatosan változó, és egymással koherens folyamatot látunk. Jelen tanulmány céljának meghatározása az előbbi megállapításra épül. Először az erkölcs és a jog közötti kapcsolat mélységére rávilágítva megmutatja, hogy ez a két intézmény egymástól nem elválasztható, és hogy kölcsönösen hatnak egymásra. A tanulmány ezt követő része kitér az állatkínzásra vonatkozó erkölcsi és jogi normák alakulásának és jelenlegi rendszerének ismertetésére, végül pedig de lege ferenda javaslatok által vállalkozik egyfajta gondolatébresztő, vitaindító szerep betöltésére a rendszer továbbfejlesztését illetően.

A tanulmány a hazai jelöltállítási rendszer adatvédelmi összefüggéseit elemzi. A képviselőjelölt állítása Magyarországon az ajánlásgyűjtés jogintézményére épül, amely szükségszerűen a választópolgárok személyes adatainak kezelésével jár. Ez számos adatvédelmi dilemmát vet fel, amelyek közül a legfontosabbak: a) politikai véleményre utal-e a választópolgári ajánlás, b) milyen adatjogi szerepet töltenek be az ajánlásgyűjtők, c) meddig folytatható jogszerűen az ajánlások gyűjtése és d) kaphatnak a választópolgárok tájékoztatást arról, hogy személyes adatuk ajánlóíven szerepel-e. A vizsgálat dogmatikai elemzésre támaszkodik: áttekinti és értékeli a hazai és európai joganyagot, a hatósági állásfoglalásokat és a releváns szakirodalmat. A tanulmány rámutat arra, hogy a szabályozás fejlődése az adatvédelmi garanciák fokozatos beépítését jelzi, ugyanakkor több ponton még mindig az adatvédelmi jog logikájától eltérő, sőt, azzal ellentétes szabályozási megoldásokat alkalmaz.

A digitalizáció, a hálózati externáliák és az adatvagyon mint új típusú versenyelőny megjelenése alapvető kihívás elé állítja a hagyományos versenyjogi dogmatikát. Az Európai Unió a Digital Markets Act (DMA) és a Digital Services Act (DSA) elfogadásával ex ante jellegű, preventív szabályozási paradigmát alakított ki, amely többek között a kapuőr platformok piaci torzító hatásainak megelőzésére irányul. Ezzel szemben az Egyesült Államok továbbra is az ex post alapú jogérvényesítésre, a precedensjogra és a bírósági eljárásokra támaszkodik a digitális szolgáltatások piacán. A két modell közötti eltérés mélyebb gazdaságfilozófiai és jogpolitikai különbségeket tükröz, ugyanakkor megfigyelhető a közelítés tendenciája is a digitális piacokkal kapcsolatos versenyjogi gyakorlatban. A versenyjog fejlődési irányában az elmúlt évtizedek legdinamikusabb és legmeghatározóbb átalakulási folyamatát minden bizonnyal a digitális vállalatok idézték elő. A joggyakorlat és a szabályozási irányok megértéséhez elengedhetetlen a teoretikus különbségek és hasonlóságok feltárása, valamint az ezeket magyarázó tényezők számbavétele.

Jelen munkában részletesen elemezzük a szlovák Alkotmánybíróság 20/2014. határozatát, amelynek tárgya a szlovák földvásárlási törvény egyes rendelkezéseinek alkotmányossági vizsgálata volt. Ebben a döntésében a testület a mezőgazdasági földterület tulajdonjogának adásvétel jogcímen történő átruházására vonatkozó szabályok alkotmányosságával foglalkozott. A tanulmányban az Alkotmánybíróság határozatának elemzése mellett kitérünk az alkotmánybírósági eljárás megindításának előzményeire, a testület döntésének utóéletére, valamint a vizsgált témához szorosan kapcsolódó, 2017-es szlovák alkotmánymódosításra is.

Hondurasban a 2009. évi katonai puccs után hatalomra került korrupt elit új gazdaságösztönző eszközök létrehozása keretében lehetővé tette külföldi befektetőknek az állam területén különleges gazdasági övezetek létrehozását. Ezeknek az övezeteknek joguk volt magánjogi szabályrendszerüket maguknak megalkotni, amitől Tegucigalpa az ország gazdasági helyzetének javulását várta. A leghíresebb megvalósult ZEDE Próspera lett, amely mögött döntően USA-beli kockázati tőkekezelők állnak. A ZEDE-kről szóló hondurasi jogszabályi keret 2024. évi megsemmisítése után bizonyos mértékű bizonytalanság állt be, mert bár elvileg 10, illetve 50 éves védettséget élveznek a megvalósult befektetések, de a társadalmi és politikai környezet ellenségessé válása jelentős akadályt képezhet a további működés vonatkozásában.