Köszöntő

A Debreceni Egyetem 2012 tavaszán ünnepelte alapításának százéves évfordulóját. Az egykori Debreceni Magyar Királyi Tudományegyetem felállításáról rendelkező korabeli törvénycikk „teljes egyetem” létrehozásáról szólt, melynek négy „klasszikus” kara között ott találjuk a Jog- és Államtudományi Kart. A rendkívül népszerű és szakmai elismertségnek örvendő „alapító” kar harmincnégy tanéven keresztül folyamatosan működött, szolgálva a hazai jogászképzést és a jogtudományt. 1949-ben az akkori új politikai hatalom – meglovagolva a korabeli jogászellenes hangulatot – a kar működését „további rendelkezésig” szünetelni rendelte. A kényszerű szünet 1996-ig tartott, amikor is az egyetem, Debrecen városa és a régió óhajának megfelelően újra megindult a jogászképzés az intézményünkben. Az „újraalapítást” követően immár közel két évtized telt el, és egy minden tekintetben az elődökhöz méltó jogi kart sikerült felépíteni. Elődeinkhez hasonlóan az oktatómunka mellett nagyon fontosnak tartjuk a tudományos kutatást és az elért eredményeink közzétételét, publikálását.
Az új évezred elejétől karunk örvendetesen élénk kiadói tevékenységet folytat, ami elsősorban az intézményünkben született eredmények közreadását szolgálja. E sorban kell megemlíteni a Profectus in Litteris elnevezésű doktorandusz-, illetve a Studia Iuvenum című hallgatói publikációs fórumokat, a több-kevesebb rendszerességgel megjelenő Collectio Iuridica Universitatis Debreceniensis című kari aktát, továbbá több önálló kari kiadású könyvsorozatot is (Debreceni konferenciák, Historia Facultatis Iuridicae), melyek a karon tartott tudományos rendezvények, illetve a kartörténeti kutatások eredményeit tárják a szakmai nyilvánosság elé. 2005-től a Gondolat Könyvkiadó gondozásában (2011-től „Dignitas Iuris – Debreceni Iskola” címen) könyvsorozatot indítottunk, melyben tucatnyi tudományos monográfia, illetve tanulmánykötet jelent meg, reprezentálva a kar tudományos eredményeit. Ezen kívül számos egyéb kötet került kiadásra a kar vagy valamely tanszéke gondozásában. Az elmúlt években jelentősen bővült a kar saját jegyzeteinek köre is, amit főképpen a Debreceni Egyetemi Kiadó gondoz.
Úgy vélem, az eddigi publikációs fórumok egymást jól kiegészítve szolgálták a kar tudományos potenciáljának megjelenését. Mindazonáltal elérkezettnek láttuk az időt egy olyan periodika megindítására, amely nyitni kíván a hazai, és távlatosan a nemzetközi szakmai nyilvánosság felé. A 2011 végén útjára induló Pro Futuro című folyóirat az állam- és jogtudományok művelésének egy olyan új orgánuma kíván lenni, amelyet a 21. század kihívásaival szembenéző, jövőbe tekintő szemlélet jellemez. A nagyobb társadalmi, gazdasági, politikai változások, mozgások idején ez a törekvés mindig is jellemző volt a hazai jogirodalomban. Így volt ez az elmúlt századforduló táján, és így van ez most is. Bármerre tekintünk szűkebb és tágabb világunkban, a hazai, az európai vagy éppen a nemzetközi színtéren, nap mint nap tanúi lehetünk a folyamatos útkeresésnek. Kihívások sokaságával kell szembenéznie napjaink jogrendszerének, illetve magának a modern államnak. Bízom benne, hogy a Pro Futuro hamarosan olyan periodikává válik az örvendetesen egyre bővülő hazai jogtudományi publikációs fórumok között, amely segít megtalálni a megoldásokat. Abban is reménykedem, hogy hamarosan megbecsülésnek fog számítani a folyóiratunkban való közlés. Biztos vagyok benne, hogy a szakmai háttér, így a szerkesztőség, a szakmai szakértő bizottság kellő garanciát jelent arra, hogy egy egyedi profilt megjelenítő, egyre inkább rangossá váló folyóiratot tudjon közreadni a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara.
 
Az alapító intézmény képviseletében:
 Szabadfalvi József
dékán
  
A főszerkesztő köszöntője – A folyóirat elé
Manapság, amikor úgy tűnik, hogy szakfolyóiratokból intézményi alapokon létrehívott túlkínálat jellemzi a hazai tudományos „piacot,” külön köszöntjük folyóiratunk érdeklődő olvasóközönségét. Tiszteljük benne a magyar jogászi elit, a gondolkodó értelmiség tagjait, akik pusztán lapunkat kézbe véve is kifejezésre juttatják, hogy egy közös gondolkodás keretében részesei kívánnak lenni napjaink útkeresési törekvéseinek.
A Pro Futuro – A jövő nemzedékek joga című folyóirat elindítása több, különböző motívumból adódott: Legyen egy fóruma a jövő iránt elkötelezett, felelősen gondolkodó jogászoknak. Legyen egyúttal fórum közös sorskérdéseink felvetésére, a jog- és államtudomány útkereséseinek, a hagyományostól eltérő, újszerű megközelítéseknek, módszereknek. Legyen testhezálló publikációs lehetősége a jog- és államtudományi kutatásokat végző, PhD-val rendelkező, vagy ahhoz közel álló fiataloknak is. Legyen saját alapítású, de tartalmában és szerzőit tekintve is nyitott periodikája a debreceni jogi karnak... Egy új folyóirat – mint az eldobott kavics, ha helyesen célzunk vele – hullámokat vet a jog- és államtudomány vizein, s ha mi, szerkesztők jól tesszük a dolgunkat, nem merül el hamar, nyomtalanul. Azt, hogy jó kavicsot választottunk-e, határozottan céloztunk-e, s kellő lendülettel indítottuk-e útjára, az olvasók és a szerzők közössége ítéli majd meg. Az irány beállításáról azonban röviden nekünk is számot kell adnunk.
A folyóirat elnevezése a Pro Futuro, és alcíme, A jövő nemzedékek joga talán sok mindent elárul erről. A közismert latin kifejezés gyakran elhangzik jogi szaknyelvi közegben (itt magyar megfelelője a jövőre nézve, jövőbeli hatállyal). Mi azonban köznyelvi jelentésére is apellálunk, amely a jövőért. A folyóirat profilját illetően jövőre orientált látásmódot, szemléletet, megközelítést takar, és kifejezi a jog- és államtudománynak a jövőért való felelősségét, amelynek viselésében magunk is részt vállalunk, szerény eszközeinkkel. Nem jelent szűkítést tematikai szempontból a jövő nemzedékeire való utalás sem, épp ellenkezőleg! Ugyanakkor – e szavak más irányú értelmezési lehetőségével élve – örömmel vennénk, ha majd egyszer elmondhatnánk magunkról, hogy folyóiratunkkal a tehetséges jogtudósok ifjú és középnemzedéke számára (nem csak szerzőként, de lektorként, tanácsadóként is) kibontakozási lehetőséget biztosítottunk.
Eredeti terveinknek megfelelően egyszerre készül, s nagyjából egyszerre is jelenik meg a nyomtatott formátumú, az olvasás megszokott élményét nyújtó, illetőleg az internet segítségével a gyorsaság igényét is kielégítő (online) folyóirat. A hagyományos forma megtartásával az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottsága által rögzített elveket kívánjuk érvényre juttatni, figyelemmel arra is, hogy folyóiratunkat a bizottság 2013 októberében „A” kategóriába sorolta be, míg az internetes, s a szakmai nyilvánosság szempontjából egyre fontosabb változattal a mai kor kihívásait tartjuk szem előtt.
Elképzeléseinket, szerkesztési elveinket illetően talán az a legfontosabb, hogy kiemelt figyelmet fordítunk a legmagasabb minőségi elvárásoknak való megfelelésre. Ennek érdekében a szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a kéziratokat visszautasítsa. Amennyiben a szerkesztőség úgy látja, hogy a beküldött kézirat a közlésre érdemes lehet, gondoskodik az anonim lektorálásról, amelynek eredményéről a szerzőt értesíti. A szerkesztőség a lektori vélemények (általában két, de szükség esetén több szakértő álláspontjának) figyelembevételével dönt a szükséges javításokról és a kézirat megjelentetéséről. Amennyiben a lektorok több, érdemi átdolgozással járó kérést fogalmaztak meg, s a szerkesztőség azok teljesítésének megítéléséhez szükségesnek látja, a lektorokat ismételten bevonja a döntés kialakításába. Valamennyi kéziratnak sor kerül a szerkesztőség egy tagja illetve az olvasószerkesztő általi ellenőrzésére is, amely kiterjed a kisebb szakmai pontatlanságok és a nyelvi-stilisztikai hibák korrigálására.
A Pro Futuro folyóirat nyitott az állam- és jogtudomány valamennyi, magyar nyelven publikáló műhelye számára, ideértve neves külföldi szerzők magyar nyelvre átültetett írásait is. A hagyományos tudományterületi felosztásnak megfelelő nemzeti, nemzetközi, európa-jogi, köz- és magánjogi, államtudományi és jogpolitikai tárgyú, illetve ezekhez kapcsolódó, jogtörténeti és jogelméleti írásokat egyaránt fogad, amennyiben azok megfelelnek a folyóirat küldetésének és profiljának. A folyóirat természetesen nyitott a hagyományostól eltérő, újszerű megközelítéssel, módszerekkel készült írások előtt is. Ugyanakkor másodközléshez, politikai álláspontok kifejtéséhez nem kíván fórumot biztosítani.
 A folyóirat rovatai a következők: 

• Jog- és államtudomány: a rovat tudományos igénnyel megírt tanulmányokat fogad (egy-másfél ív terjedelemben).
   
• Jogpolitika: a rovat a jogi szabályozással, államszervezéssel kapcsolatos kihívásokat elemző, a társtudományok eredményeit is hasznosító (fél-egy ív terjedelmű) írásokat közöl (különösen a megújuló állami feladatok, az igazságosság vagy az emberi jogok új felfogása, új jogi értékek megjelenése tárgyában).
   
• Joggyakorlat: aktuális, előremutató vagy precedensértékű döntéseknek, illetve valamely jogintézmény gyakorlatának problémafeltáró elemzését várjuk rövidebb (legfeljebb fél ív) terjedelemben.
   
• Szemle: e rovat ad helyet a recenzióknak (törekedve a külföldi könyvekről szólók minél nagyobb arányára), a jogi tudományos közélet meghatározó eseményeiről szóló beszámolóknak (konferencia, doktori védés stb.).
   
• Fórum: e rovat ad helyet a tudományos viták rendezvényeiről készített összefoglalóknak, illetve a szerzők által kezdeményezett, szakmai-tudományos vitáknak. 
   
• Bibliográfia: a rovatban arra teszünk kísérletet, hogy az adott időszakban megjelent, hazai kiadású jogi szakkönyveket (lehetőleg mindet, válogatás nélkül) annotáljuk (a bibliográfiai adatokon túl a tartalomra vonatkozó, rövid, objektív leírással, illetve a fontosabb tárgykörök, eredmények megadásával). Összeállítása csapatmunka, ezért a közreműködni kívánókat arra kérjük, előzetesen vegyék fel a kapcsolatot szerkesztőségünkkel.
   

Ezeken túlmenően, ha egy-egy, a szakmai közvéleményt foglalkoztató kérdéskörben több, tudományos igénnyel megírt munka áll rendelkezésünkre, azokat adott esetben besorolás nélkül közöljük (mint tettük azt, pl. a 2014/2. számban, „Fókuszban a jogászképzés” címmel).
Minden lapszámunk egy főszerkesztői bevezetővel indul, azzal a céllal, hogy az adott füzetben közzétett írásokat röviden áttekintse, a szerkesztés aktuális szempontjait megjelölje. 

 
A szerkesztőség nevében:
Fodor László
főszerkesztő