Keresés

Keresési eredmények

• Adatok a Heves–Borsodi-sík flórájához I. Erdei, erdőssztyepp- és sztyeppfajok elterjedése

  16-65

  Schmotzer András

  Megtekintések száma:

  228

  A cikkben a Heves–Borsodi-sík 5 kistájának területéről 159 taxon (158 faj és egy hibrid) 1999 és 2018 között feltérképezett elterjedési adatait közlöm. A tanulmány egy tematikus sorozat első ré­sze, mely az erdei, erdőssztyepp- és száraz gyepekhez köthető sztyeppfajok elterjedési mintázatát elem­zi, a florisztikai adatközlésen túl. A kiválasztott, magas indikációs tulajdonsággal bíró, nö­vény­föld­raj­zi szempontból is jelentős fajok esetében lehetséges észak-déli flóragradiensek értékelését is el­vé­gez­tem, kiemelten a Csörsz-árok és a 100 méteres izohipsza vonal tekintetében.

• Sallangvirág (Himantoglossum) fajok virágzás-fenológiája és elterjedési mintázata

  157-167

  Biró Éva

  Bódis Judit

  Megtekintések száma:

  121

  A sallangvirág (Himantoglossum) nemzetség fajai között – az Orchidaceae család több csoportjától eltérően – igen ritkák a hibridek. Ennek részben oka lehet a fajok egymással át nem fedő elterjedése, és a fajok eltérő virágzási ideje. Jelen közleményben a nemzetség fajainak elterjedési és virágzásfenológiai sajátságait igyekeztünk számszerűsíteni pontosan datált, virágzó állapotot reprezentáló herbáriumi lapok és irodalmi adatok (nyomtatásban vagy a világhálón publikált fényképek) alapján. Összesen 12 faj 1001 adatát gyűjtöttük össze. Hat taxon (H. adriaticum, H. caprinum, H. comperianum, H. hircinum, H. jankae, H. robertianum) esetében volt elegendő adat részletesebb elemzésekre, amely során megállapítottuk az egyes fajok átlagos virágzási középnapját és a virágzási időszak hosszát. A feldolgozott források alapján csak a H. formosum, H. galilaeum és a H. metlesicsianum elterjedési területe nem érintkezik más Himantoglossum fajjal, a többi legalább egy másik fajjal átfedő elterjedési területtel rendelkezik. 55 fajpárt vizsgálva a virágzási időben lévő különbségek 21 fajpár esetében nem voltak szignifikánsak, melyek közül csak öt fajpár (H. comperianum - H. caprinum, H. montis-tauri - H. comperianum, H. hircinum - H. adriaticum, H. montis-tauri - H. caprinum és H. jankae - H. calcaratum) rendelkezik átfedő elterjedési területtel. Ezek közül három fajpárnál találtunk hibridre vonatkozó adatot. Eredményeink alapján a sallangvirág nemzetség esetében a hibridizáció kizárásában a fenológiai izoláció játszik nagyobb szerepet.

• A Velencei-hegység növényföldrajzi és florisztikai kutatásának eredményei

  117–152

  Bauer Norbert

  Megtekintések száma:

  436

  A Velencei-hegység flórájának és növényföldrajzi vonásainak pontosabb feltárására irá­­nyu­­ló térképező munka eredményeként számos növényfaj regionális elterjedési mintázata tisz­tá­zó­dott. Je­­len közleményben 219 növényföldrajzi szempontból fontos, ill. szórványos/ritka taxon (216 faj/alfaj és 3 természetes hibrid) előfordulási adatait mutatom be, és felvázolom a hegység nö­vény­föld­raj­zi jel­leg­­zetességeit a korábbi közlemények és az új megfigyelések tükrében. A Velencei-hegység különlegessége, legfontosabb növényföldrajzi vonása egyrészt a markáns kontinentális és szubmediterrán ha­tások együt­tes érvényesülése, másrészt az acidofil és az erősen bázikus termőhelyek mo­za­i­kos­sá­gá­ból fakadó sok­­színűség. Néhány, a regionális elterjedési mintázat-típusokat jól reprezentáló faj (Alyssum turkestanicum, Artemisia austriaca, Bupleurum pachnospermum, Doronicum hungaricum, Hy­pericum elegans, Lat­hyrus sphaericus, Minuartia viscosa, Ornithogalum comosum, Scabiosa canescens, Se­dum caespitosum, Stern­bergia colchiciflora, Vinca herbacea) elterjedését térképeken is bemutatom. A tér­­ké­pe­ző munka so­rán több mint ötven, a területről korábban nem ismert taxon is előkerült, köztük bio­geog­ráfiai szem­pont­ból fontos fajok is, mint pl. Bassia laniflora, Brassica elongata, Bupleurum pra­e­altum, Centunculus mi­ni­mus, Hypericum elegans, Orlaya grandiflora, Phleum nodosum, Silene dichotoma, Stipa tirsa, Tordylium maximum, Trifolium diffusum, T. ochroleucon, Valeriana dioica.

• Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához XIII.

  85-88

  Haszonits Győző

  Molnár Csaba

  Sonkoly Judit

  Tóthmérész Béla

  Török Péter

  Tóth Edina

  Gnotek Péter

  Nagy József

  Korda Márton

  Ádám Szilvia

  Malatinszky Ákos

  Riezing Norbert

  Jóna Zoltán

  Séllei Dániel

  Megtekintések száma:

  58007

  Munkánk azon közleménysorozat tizenharmadik tagja, amely előfordulási adatok rend­szeres közlésével egészíti ki a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza című kiad­vány előfordulási térképeit. Ezúttal összesen 1307 előfordulási adattal járulunk hozzá a hazánkban előforduló hajtásos növények elterjedésének pontosabb ismeretéhez. Összesen 634 edényes taxon előfordulási tér­képéhez szolgáltatunk lelőhely adatokat, melyek 256 kvadrátban oszlanak meg. Az adatok eloszlása disz­perz jelleget mutat, amely az adatgyűjtés egyenetlenségéből adódik. Az felsorolás­ban szereplő fajok több­sége az Alföld, az Északi-Magyarországi-Középhegység és a Kisalföld nagytájak­ról származik. Az enumerá­cióban szerepeltetünk ritka honos fajokat, ritka, vagy adathiányos adventív fajokat és szubspontán megje­lenő honos fajokat, vonalas létesítmények mellett terjedő adventív, és szubspontán megjelenő honos fajokat, és az országban elterjedt, de az atlaszban alulreprezentált taxo­nokat is.

• Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához V.

  383–403

  Csiky János

  Baráth Kornél

  Bocz Virág

  Deme Judit

  Fülöp Zsófia

  Kovács Dániel

  Nagy Katalin

  Tamási Bendegúz

  Csikyné Radnai Éva

  Megtekintések száma:

  203

  Jelen közleményünk annak a sorozatnak az ötödik része, melynek célja a Magyaror­szág edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése, főként aktuális előfordulási adatokkal. A dolgozat 66 kvadrátban 360 edényes taxon elterjedési adatait pontosítja. Az adatok több­sége a Dél-Dunántúlról származik, ahol 6 kvadrát a szisztematikus felméréseknek köszönhetően 30-nál is több fajjal egészült ki. A felsorolt taxonok döntő része gyakori, sokszor gyom jellegű elem, néhányuk azonban hazánkban ritka (pl. Anchusa azurea, Centunculus minimus, Euphorbia stricta, Hypericum humifusum, Sagina apetala), olykor védett növény (pl. Asplenium adiantum-nigrum, Dryopteris affinis, Festuca dalmatica, Gymnocarpium dryopteris, Urtica kioviensis).

• Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához III.

  122-146

  Molnár Csaba

  Haszonits Győző

  Malatinszky Ákos

  Kovács Gergely Károly

  Kovács Gábor

  Nagy Timea

  Molnár V. Attila

  Takács Attila

  Megtekintések száma:

  519

  Jelen közleményünk annak a sorozatnak a harmadik része, melynek célja a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése, főként aktuális előfordulási adatokkal. Ezúttal 558 edényes taxon előfordulási adatait közöljük az ország szinte egész területéről (mintegy 186 flóratérképezési kvadrátból), de legnagyobb számban az Északi-középhegységből. Az adatok között ritkább őshonos taxonok (például Marsilea quadrifolia, Salicornia prostrata, Stellaria palustris, Potentilla patula, Althaea cannabina, Lythrum tribracteatum, Ajuga laxmannii, Plantago schwarzenbergiana, Alisma gramineum, Gagea bohemica, G. szovitsii), ritka, vagy legalábbis adathiányos idegenhonos fajok (például Chorispora tenella, Thladiantha dubia, Senecio vernalis) mellett országosan elterjedt, de többé-kevésbé alulreprezentált fajok (például Scleranthus annuus, Vicia hirsuta, V. lathyroides) esetében is közöljük az Atlasz térképeihez képest újnak bizonyuló lelőhelyeket. A legközönségesebb fajok esetében a lelőhelyek részletezése nélkül csupán KEF-kódokat adunk meg.

• Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához X.

  101–106

  Csiky János

  Baráth Kornél

  Barna Péter

  Csikyné Radnai Éva

  Deme Judit

  Szigetvári Csaba

  Wirth Tamás

  Kovács Dániel

  Megtekintések száma:

  392

  Jelen közleményünk annak a sorozatnak a tizedik része, melynek célja a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése, főként aktuális előfordulási adatokkal. A dolgozat 194 kvadrátban 686 edényes taxon elterjedési adatait pontosítja, amelyeket egy elektronikus appendixben listázunk részletesen. Egy kvadrát néhány pontszerű felmérésnek köszönhetően 100-nál is több fajjal egészült ki. Az országos kéktúra útvonal néhány szakaszának bejárása 10 flóratérképezési kvadrátban összesen 142 új faj kimutatását eredményezte. Ezek közül legérdekesebb-ként a bakonyi Carex strigosa előfordulásokat emelnénk ki. A korábbi és újonnan kimutatott előfordulási adataira támaszkodva megállapítható, hogy e védett sásfaj a Dunántúli-középhegységen belül DNy-i irányból ÉK-i irányba terjeszkedik. Ezek a megfigyelések felhívják a figyelmünket arra, hogy az olyan szinantróp élőhelyek, mint a nagyobb forgalmú turistautak tanulmányozása, komoly szerepet játszhat a flóra térbeli mintázatának KEF léptékű feltárásában. Másrészt, az így regisztrált adatok hozzájárulhatnak olyan “őshonos” növények eredetének és terjedésének jobb megismeréséhez is, mint az ún. illír-dacikus harapófogó fajai.

• A Rubus L. ser. Micantes Sudre magyarországi fajainak elterjedése és határozókulcsa

  56-68

  Király Gergely

  Trávnícek Bohumil

  Žíla Vojtěch

  Megtekintések száma:

  83

  A szeder (Rubus) nemzetség átfogó magyarországi revíziójának eredményeként a dolgozat bemutatja a Micantes Sudre szekció eddig ismert hazai fajait (Rubus balatonicus Borbás, R. clusii Borbás, R. styriacus Halácsy, R. tabanimontanus Figert), ismertetve elterjedésüket (hálótérképes ábrázolással), társulásviszonyaikat és ökológiai igényeiket, valamint a szekció határozókulcsát.

• Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához VI.

  87-102

  Molnár Csaba

  Haszonits Győző

  Malatinszky Ákos

  Süveges Kristóf

  Balogh Lajos

  Nagy Timea

  Horváth Soma

  Hudák Katalin

  Megtekintések száma:

  266

  Jelen közleményünk annak a sorozatnak a hatodik része, melynek célja a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése, főként aktuális előfordulási adatokkal. Ezúttal 389 edényes taxon előfordulási adatait közöljük az ország szinte egész területéről (mintegy 117 flóratérképezési kvadrátból), de legnagyobb számban az Északi-középhegységből, Szolnok környékéről és Nyugat-Magyarországról. Az adatok között ritkább őshonos taxonok (pl. Equisetum fluviatile, Galium rivale, Gladiolus imbricatus, Hypericum maculatum, Persicaria bistorta, Potentilla inclinata, Ranunculus lingua, Rhinanthus rumelicus, Trifolium fragiferum subsp. bonannii, Viola pumila), ritka, vagy legalábbis adathiányos idegenhonos fajok (pl. Amaranthus blitum subsp. blitum, Cymbalaria muralis, Elymus elongatus, Euphorbia peplus, Heracleum sosnowskyi, Impatiens balfourii, Lepidium densiflorum, Rhus typhina, Telekia speciosa) mellett országosan elterjedt, de többé-kevésbé alulreprezentált fajok (pl. Carex otrubae, Chenopodium polyspermum, Crepis tectorum, Filipendula vulgaris, Petrorhagia prolifera, Poa palustris) esetében is közöljük az Atlasz térképeihez képest újnak bizonyuló lelőhelyeket. A legközönségesebb fajok esetében a lelőhelyek részletezése nélkül csupán KEF-kódokat adunk meg.

• Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához II.

  227-252

  Molnár Csaba

  Lengyel Attila

  Molnár V. Attila

  Nagy Timea

  Csábi Miklós

  Süveges Kristóf

  Lengyel-Vaskor Dóra

  Tóth György

  Takács Attila

  Megtekintések száma:

  344

  Jelen közleményünk annak a sorozatnak a második része, melynek célja a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése, főként aktuális előfordulási adatokkal. Ezúttal 612 edényes taxon előfordulási adatait közöljük az ország szinte egész területéről (mintegy 283 flóratérképezési kvadrátból), de legnagyobb számban az Északi-középhegységből. Az adatok között ritkább őshonos taxonok (e.g. Antennaria dioica, Bupleurum pachnospermum, Carex rostrata, Ceratocephala testiculata, Cicuta virosa, Cirsium boujartii, Epipactis moravica, Lycopsis arvensis, Parnassia palustris, Pyrus nivalis, Rumex kerneri, Rumex pulcher, Silene nemoralis, Stellaria alsine, Teucrium botrys, Vicia lutea), ritka, vagy legalábbis adathiányos idegenhonos fajok (például Nonea lutea, Panicum dichotomiflorum, Silybum marianum) mellett országosan elterjedt, de többé-kevésbé alulreprezentált fajok (például Eragrostis minor, Heliotropium europaeum, Saxifraga tridactylites) esetében is közöljük az Atlasz térképeihez képest újnak bizonyuló lelőhelyeket. Közleményünk számottevően hozzájárul a Ranunculus illyricus és a Spergula pentandra nyírségi, valamint a Senecio vernalis hazai elterjedésének ismeretéhez.

• Adatok kilenc adventív, vagy invazív alga hazai előfordulásához

  11-21

  T-Krasznai Enikő

  B-Béres Viktória

  Kókai Zsuzsanna

  Buczkó Krisztina

  Balogh Csaba

  Török Péter

  Megtekintések száma:

  128

  Tanulmányunkban kilenc adventív vagy invazív idegenhonos algafajt és hazai előfordulását mutatjuk be: Didymosphenia geminata, Nitzschia closterium, Reimeria sinuata, Navicula schroeteri, Pleurosira laevis (Bacillariophyceae); Pediastrum simplex (Chlorophyceae), Cylindrospermopsis raciborskii, Cuspidothrix issatschenkoi, Sphaerospermopsis aphanizomenoides (Cyanobacteria). A magyar algaflórára új adat a Navicula schroeteri Meister jelenlétének kimutatása. Annak ellenére, hogy az egyes taxonok megjelenési gyakorisága igen eltérő volt, a bemutatott fajok közös jellemzője, hogy olyan kiemelten fontos ökológiai változásokra hívják fel a figyelmet, mint a klímaváltozással összefüggő hőmérséklet-emelkedés, szélsőséges időjárási tényezők (pl. aszály) okozta sókoncentráció növekedés, illetve az eutrofizáció. Munkánk célja volt, a taxonok elterjedésére vonatkozó új adatközléseken túl, felhívni a figyelmet arra, hogy a biomonitorozó munka milyen fontos szerepet játszik az emberi vagy természeti hatások okozta változások gyors észlelésében.

• Magyarország edényes flórájának online elterjedési atlasza (Atlas Florae Hungariae): A honlap felépítése és az adatbázis-építés kilátásai

  238–252

  Bartha Dénes

  Schmidt Dávid

  Tiborcz Viktor

  Megtekintések száma:

  514

  2018 decemberében publikálásra került az interneten Magyarország edényes növény­fa­ja­inak online elterjedési atlasza (Atlas Florae Hungariae). A több mint 1 millió adatrekord felhasználásával fel­épült adatbázis gerincét a Magyar Flóratérképezési Program során gyűjtött adatok képezik, emellett fel­dol­gozott szakirodalmi és herbáriumi adatok is elérhetők innen, illetve megjeleníthetők a térképeken. A kvad­rátok fajszám szerinti megoszlását bemutató térkép az egyes területek fajdiverzitását és a fló­ra­tér­ké­pe­zési alapfelmérés minőségi különbözőségét mutatja. Az adatbázis bővítése 2016 és 2019 között első­sor­ban szakirodalmi adatfeldolgozással folytatódott. Az így bekerült új adatok 25%-át a Kitaibelia „Pótlások” sorozata szolgáltatta, amely egyes taxonok adatainak jelentős bővülését hozta. Az adatközlések révén leg­na­gyobb mértékben az üde erdei fajok (pl. Allium ursinum, Dryopteris dilatata) adatai gyarapodtak, emellett egyes gyomnövények adatai (pl. Euphorbia maculata, Senecio vernalis) is jelentősen bővültek, amely összefüggésben áll terjedésükkel. A honlap tervezett fejlesztése során egy bővített és revideált, egy­sé­ges koncepciót követő Taxonlista megalkotása tekinthető az egyik legfontosabb feladatnak, emellett bő­ví­teni kívánjuk a térképek jelenleg alkalmazott jelkulcsrendszerét, az adatrekordokhoz kapcsolódó in­for­má­ciókat.

• Az ázsiai gyapjúfű (Eriochloa villosa) elterjedésének vizsgálata Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi részén

  27–32

  Virók Viktor

  Farkas Tünde

  Krajnyák Cecília

  Megtekintések száma:

  503

  Az Eriochloa villosa (Thunb.) Kunth első magyarországi adata 2007-ből származik. Az azóta eltelt idő­szakban a faj intenzíven terjedt, az ország több pontján megjelent. A felmérések során Bor­sod-Abaúj-Zemplén megye északi részén vizsgáltuk a faj jelenlegi elterjedését. Arra kerestük a vá­laszt, hogy első megtelepedésének környékén mekkora területen terjedt el és ettől a területtől el­kü­lö­nül­ten, a vizsgált terület más részén is megjelent-e. A közleményben áttekintjük a hazai és az or­szág­ha­tár közeléből származó külföldi adatokat is. A felmérés során 58 lokalitásban találtuk meg a fajt, el­ső­sor­ban szántó­földeken, parlagokon, de zavart gyepekben is előfordult. Az 2007-ben megtalált lelőhely kör­nyezetében nagy területen elterjedt, de attól távolabb is megjelent, így a Sajó- és Bódva-völgyben, il­let­ve a Csere­hátban. Az Eriochloa villosa további terjedésére kell számítanunk, különösen az intenzív szán­tóföldi művelés alatt álló területeken, a zavart nyílt gyepeken, de megjelenése elképzelhető nyílt ter­mészetes élőhelyeken is.

• Szikes területek elterjedése és flórája a Mezőföldön

  39-61

  Lendvai Gábor

  Megtekintések száma:

  237

  Szikes területek számottevő területeket foglalnak el az Alföld dunántúli részén, a Mezőföl­dön. A Velencei-tó és a Sárvíz mente térsége kivételével e területek flórája és vegetációja elkerülte a botani­kusok és biogeográfusok figyelmét. E közleményben e szikes területek rövid leírását és az elmúlt 17 év során folytatott botanikai felmérésük eredményeit adom közre. A felsorolásban a növények neveit az érin­tett település neve és, ha van ilyen, a földrajzi elnevezés, majd a Közép-európai Flóratérképezés négyzethá­lóján belül annak a négyzetnek a kódja, amelybe a lelőhely esik, valamint néhány faj esetében az első észle­lés évszáma követi. A fajok felsorolása betűrendben történik. Az adatok azt mutatják, hogy az egyes szikes talajú területek flórája csupán egy-egy részhalmazát képezi a Sárvíz menti szikesek flórájának, ami feltehe­tőleg részben a területek fragmentáltságának és a részleges élőhelyvesztésnek tulajdonítható.

• Leucojum vernum a Súri-Bakonyalján és a faj Bakony-vidéki elterjedésének áttekintése

  242-246

  Bauer Norbert

  Megtekintések száma:

  388

  A Leucojum vernum Magyarországon dunántúli elterjedési súlypontú, montán karakte­rű faj. A Magyar-középhegységben ismert állományainak zöme a Magas-Bakonyra és nyugati peremvi­dékére korlátozódik, néhány egyéb, szigetszerű előfordulással. (Zalaszántó-medence; Tapolcai-medence). A faj regionális elterjedési képét számottevően módosítja, hogy 2020 tavaszán jelentős egyedszámú populációja került elő Súri-Bakonyalja egy eddig kevésbé kutatott, más növényföldrajzi szempontból fontos növényfajokat (pl. Anemone nemorosa, Corydalis intermedia, Veratrum album) is őrző völgyrendszerében. A populáció előkerülése apropóján a dolgozatban áttekintésre kerül a faj regionális elterjedési képe, a térségből származó herbáriumi és publikált adatainak feldolgozása.

• Adatok a Sorbus bakonyensis elterjedéséhez és megőrzéséhez

  229-233

  Bauer Norbert

  Megtekintések száma:

  1330

  A Sorbus bakonyensis (Jáv.) Jáv. (syn. S. majeri Barabits) a Bakony egy igen szűk elter­jedésű apomiktikus kisfaja. Korábbi adatait kizárólag a Márkó feletti Kopasz-hegyről (~Kápolnadomb, Csordás-árok) közölték. Részletes térképezéssel sikerült kissé bővíteni a faj areáját a Kopasz-hegytől nyugatra (Kis-Bükk hegy) és keletre is. A faj egyedszáma (hat fatermetű egyed és változó számú ma­gonc) és kis kiterjedésű (~2 km²) areája miatt természetvédelmi státusza kritikusan veszélyeztetett. Állományára nézve a magas nagyvadlétszám (vaddisznó, gímszarvas) és az egyre gyakoribb aszályos időszakok egyaránt jelentős veszélyeztető tényezők. A faj in situ megőrzése még reális cél, de ex situ, faiskolában történő felszaporítása és a feltérképezett area megfelelő élőhelyeire (nyiladékok, erdősze­gélyek) történő visszatelepítése is indokolt.  

• Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához XI.: Adatok a Tokaj–Zempléni-hegyvidékről és környékéről

  239–241

  Türke Ildikó J.

  Lontay László

  Serfőző József

  Zsólyomi Tamás

  Drozd Attila

  Pelles Gábor

  Megtekintések száma:

  228

  Jelen közlemény a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképei­nek kiegészítésére indított sorozat tizenegyedik része. Cikkünkben a Tokaj-Zempléni-hegyvidékre koncentrálunk, de közlünk adatokat a szomszédos Bodrogközből és a Hernád-völgyből is. Közlemé­nyünkben összesen 53 KEF kvadrátból, 75 (többségében védett) faj 325 adatával egészítjük ki a flóraat­lasz elterjedési térképeit. Ezek közül a fontosabbak: Aconitum variegatum, Alchemilla subcrenata, Aster amellus, Cardamine glanduligera, Centaurea triumfettii, Cephalanthera damasonium, Dianthus deltoides, Epipactis pontica, Gentianopsis ciliata, Orchis morio, Orthilia secunda, Petasites albus, Platanthera bifolia, Polygala major, Prunella grandiflora, Pulsatilla grandis, Rosa pendulina, Salix aurita, Scilla kladnii, Stipa dasyphylla.

• A Himantoglossum adriaticum Baumann új előfordulásai a Kelet-Zalai-dombságban

  297–303

  Óvári Miklós

  Megtekintések száma:

  94

  Az elmúlt években a ritka adriai sallangvirág (Himantoglossum adriaticum) 5 új elő­fordulását találtam a Kelet-Zalai-dombságban. A növény új megjelenései az ismert elterjedési területen belül esnek, ám a termőhelyi viszonyok a korábbi hazai előfordulásoktól eltérnek. Egy-egy lelőhelyen általában csak magányos példányokat észleltem, főként néhány évtizede még művelés alatt álló szőlőül­tetvények helyén kialakult másodlagos, mezofil gyepekben. Úgy tűnik a faj – hasonlóan például Szlové­niához – nálunk is terjedőben van.

• Adatok az Arabis nemorensis (Cruciferae) hazai elterjedéséhez

  155-169

  Somlyay Lajos

  Megtekintések száma:

  117

  Az A. nemorensis a magyar flóra hiányosan ismert tagja, szórványos és zömmel bizony­talan adatokkal az ország területéről. Hazai lelőhelyeinek legteljesebb listája Soó szinopszisában jelent meg 1968-ban. Azóta csak néhány adatát publikálták. Jelen dolgozat a magyar herbáriumokban lévő anyagok revíziójának tükrében értékeli a faj hazai irodalmi adatait. Néhány irodalmi adat (Baja, Ercsi, Lesenceistvánd, Miskolc, Nagykanizsa, Szigetújfalu) bizonyító példánya előkerült. Egyes esetekben a föltételezhető bizonyító példány A. hirsuta-nak vagy A. sagittata-nak bizonyult, így a vonatkozó irodal­mi adatok tévesnek tekinthetők (Balatonmáriafürdő-alsó, Gyenesdiás, Kőszeg, Vasboldogasszony, Zala­újlak). Ugyanakkor az A. nemorensis-nek publikálatlan vagy tévesen határozott példányait is azonosí­tottam, így a fajnak új előfordulásaira derült fény a Bükk hegységből (Eger, Kács), a Bakonyból (Márkó), a Balaton nyugati térségéből (Hahót, Hévíz, Keszthely-Fenékpuszta, Nyirád, Tapolca) és az Alföldről (Csákvár, Debrecen, Egeralja, Fertőd-Eszterháza, Kiskőrös, Lébény, Ócsa, Sárszentmihály, Szigetszent­miklós). Ezek alapján a faj újnak bizonyult a Dunántúli-középhegységre (Bakonyicum) és a Tiszántúlra, utóbbin belül a Nyírségense flórajárásra. A Növénytár herbáriumában néhány, a történelmi Magyaror­szág területéről származó A. nemorensis példányt is revideáltam. A faj egykori előfordulása Torja mel­lett (ma: Turia község Romániában) két példánnyal is bizonyított (Schur, 1853, A. gerardi néven; Jávor­ka & Keller, 1943, A. hirsuta néven). Egy másik példány, amelyet Kovács Ferenc gyűjtött 1879-ben Óbecse (ma: Bečej Szerbiában) mellett, és A. glastifolia-ként cédulázott, szintén A. nemorensis-nek bizo­nyult. Miután Schneller Futak mellől származó irodalmi adatának (1858) azonossága bizonytalan, je­lenleg Kovács példánya a faj egyetlen ismert, bár történeti értékű adata a Vajdaság területéről. A ma Ausztriához tartozó Őrvidéken, Pomogy (Pamhagen, Burgenland) közelében Lengyel Géza gyűjtötte a növényt 1910-ben (a másik példányán szereplő 1919-es dátum kérdéses), amelyet A. sagittata néven cédulázott. Történetileg valószínűleg ez az A. nemorensis első adata az Őrvidék területéről.

• Az Equisetum × moorei és E. hyemale nyírségi elterjedésének kritikai áttekintése

  131–144

  Demeter László

  Lesku Balázs

  Megtekintések száma:

  494

  A hibrid eredetű Moore-zsurló (Equisetum × moorei Newman) összetévesztése a téli zsurlóval (Equisetum hyemale L.) számos országban ismert probléma. Közleményünkben áttekintjük a határozáshoz alkalmazott bélyegek egy részét, kiemelve azok tényleges használhatóságát. Megvizsgál­tuk a téli zsurló régebbi irodalmakban megadott nyírségi állományait és a Debreceni Egyetem Herbári­umában található nyírségi példányokat. Megállapítottuk, hogy többségük valójában Moore-zsurló. A téli zsurló előfordulását csak Bátorligeten tudtuk megerősíteni. Számos új adatot közlünk a Moore-zsurló nyírségi előfordulásáról is. A két taxon jobb elkülönítéséhez javasoljuk a hajtások felszínének terepen is elvégezhető mikromorfológiai vizsgálatát, valamint a levélhüvely magasságának megfigyelését.

• A magyar méreggyilok (Vincetoxicum pannonicum) állományfelmérése (2001–2019)

  9–18

  Bérces Sándor

  Bíró Sándor

  Novák Adrián

  Halász Antal

  Dudás György

  Pifkó Dániel

  Megtekintések száma:

  1016

  A magyar méreggyilok (Vincetoxicum pannonicum (Borhidi) Holub) pannon endemiz­mus, ismereteink szerint csupán országhatárainkon belül, a Budai-hegység néhány pontján, valamint a Villányi-hegységben a Szársomlyón fordul elő. Szükségesnek láttuk, hogy tisztázzuk a magyar méreg­gyilok ismert populációinak elhelyezkedését és állományainak nagyságát, ugyanis több téves dűlőnév is megjelent a szakirodalomban, az egyetlen populációnagysággal is foglalkozó publikáció pedig téves adatokat közöl. Ismert állományai a Budai-hegységben: Községi erdő (Budajenő); Szekrényes-hegy, Kő-hegy, Odvas-hegy, Szállás-hegy, Út-hegy (Budaörs); Fekete-hegyek (Páty); illetve a Villányi-hegységben a Szársomlyó (Nagyharsány). A teljes országos állomány az állo­mányfelmérési tapasztalatok alapján 3550 tő körül van, a legnagyobb egyedszámú szubpopulációk a budajenői Községi erdő, a Szállás-hegy és a Fekete-hegyek területén találhatók. A magyar méreggyilok állománya a Budai-hegységben sta­bil­nak mondható, a szársomlyói állomány sokkal sérülékenyebb: három kisebb foltban tenyészik és nagy­já­ból 50 tőből áll. A felmérési időpontok alapján a virágzás csúcsa május 20. és 29. közé tehető.

• Neofiton Campylopus introflexus (Hedw.) Brid. elterjedése Magyarországon

  212-219

  Szűcs Péter

  Csiky János

  Papp Beáta

  Megtekintések száma:

  117

  A dolgozat részletes leírást ad a Campylopus introflexus hazai előfordulásairól, mely a szerzők 2013–2014 időszakban végzett gyűjtésein alapul. A lelőhelyi adatokon felül rögzítve lett a populációk mérete, a jellemző élőhely és aljzat, a kísérő fajok, valamint a moha által érintett élőhelyek neve. A 18 lokalitás összesen 8 földrajzi kistájon oszlik meg, melyek közül a Dunántúli-dombság és a Nyugat-magyarországi peremvidék nagytájakra is újnak tekinthető több előfordulás. A telepített fenyveseken kívül a fenyőelegyes lomberdők, az acidofil tölgyesek és az antropogén élőhelyek is ideális életteret nyújtanak a mohának. Míg korábbi előfordulásai elsősorban elkorhadt Pinus-faanyagról származnak, a most közölt nagy kiterjedésű mohagyepek savanyú talajfelszínhez köthetőek. A fajjal leggyakrabban társuló mohák a Hypnum cupressiforme, a Polytrichum piliferum, a P. formosum, a Pohlia nutans és a Ceratodon purpureus voltak. A mohafaj kiemelkedően magas borítással rendelkezik a Mecsek-hegységben, ahol őshonos mészkerülő tölgyesek zavart élőhelyein, savanyú homokkő málladékon észleltük. Recens adatai megerősítik, hogy az újjövevény faj mára jelentős mértékben elterjedt hazánkban és stabil populációkat alkot. További jelentősebb térfoglalása elsősorban a szubatlanti, illetve szubmontán jellegű, és/vagy savanyú talajú, valamint fenyőkkel beültetett térségekben várható.

• Adatok néhány védett növényfaj elterjedéséhez és másodlagos élőhelyeken való előfordulásához

  183-199

  Süveges Kristóf

  Megtekintések száma:

  1828

  Jelen dolgozatban a 2016 és 2021 közötti időszakban gyűjtött, hazánkban védett és fo­kozottan védett növényfajokra vonatkozó florisztikai megfigyeléseimet teszem közzé. Az cikkben köz­ölt adatok összességében Magyarország 31 kistáját érintik, ugyanakkor a legtöbb adatom a Nagyalföld­ről, azon belül is Pest és Bács-Kiskun megyék területéről származik. A dolgozatban 41 védett és három foko­zottan védett edényes növényfaj előfordulásait ismertetem (két haraszt és 42 virágos növény), az ismer­tetett előfordulások egy része kistáji vagy nagyobb földrajzi léptékben is újdonságnak számít (pl.: Bot­rychium matricariifolium, Thlaspi alliaceum és Nasturtium officinale). Bizonyos fajok megfigyelései a közzé tett adatok tekintetében vagy florisztikai értelemben nem túl intenzíven kutatott területekről szár­maznak, vagy az adott térségben és/vagy országosan is ritkának számítanak. Egyes fajok esetében az újonnan közölt előfordulásaik kifejezetten egy-egy térségben való elterjedési adatainak kiegészíté­séül szolgálnak. Adatot szolgáltatok néhány –florisztikai publikációk alapján – meglehetősen alulkuta­tottnak tűnő kistáj növényzetéhez (pl.: Dorozsma-Majsai-homokhát, Bácskai-löszös-síkság), valamint igyekszem rámutatni a magyarországi csatornák faj- és biodiverzitás megőrzésében játszott szerepére a Duna–Tisza-csatorna példáján. A Duna–Tisza-csatornából és annak rézsűiről 12 védett növényfaj adatát teszem közzé ebben a kéziratban.

• Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához VIII.

  238-261

  Csiky János

  Baráth Kornél

  Csikyné Radnai Éva

  Deme Judit

  Wirth Tamás

  Zurdo J. Alberto

  Kovács Dániel

  Megtekintések száma:

  258

  Jelen közleményünk annak a sorozatnak a nyolcadik része, melynek célja a Magyaror­szág edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése, főként aktuális előfordulási adatokkal. A dolgozat 157 kvadrátban 539 edényes taxon elterjedési adatait pontosítja. Az érintett kvadrátok többsége a Dunántúlon található. Egy kvadrát a szisztematikus felméréseknek köszönhetően 190-nél is több fajjal egészült ki. Néhány aszfaltút célirányos átvizsgálásának köszönhetően a Puccinellia distans 68 kvadrátból került elő új fajként. Mindkét adat arra utal, hogy a hiányok miatt az adatpótló közleményekre továbbra is nagy szükség van. A felsorolt taxonok döntő része gyakori, sok­szor gyom jellegű elem, néhányuk azonban hazánkban szórványos vagy ritka (pl. Nigella arvensis, Vaccaria hispanica, Rumex pulcher, Urtica urens), olykor védett növény (pl. Asplenium adiantum-nigrum, Dryopteris affinis, Gymnocarpium dryopteris, Huperzia selago). Néhány, olyan alkalmi kivaduló és meg­honosodóban lévő növényt is megemlítünk, amelyek nem szerepelnek a legutóbbi magyarországi új­jövevény növények listájában (pl. Acer cissifolium, Cyperus alternifolius, Gaillardia aristata, Galanthus elwesii). A kitekintésben felhívjuk a figyelmet néhány olyan magyarországi szinantróp élőhely flórafel­tártságának hiányára (pl. útszegélyek, kertek, virágágyások), melyek igen komoly szerepet játszhatnak a meghonosodó, majd özönfajjá váló gyomok terjedésében.

• KURTTO A., SENNIKOV A.N. & LAMPINEN R. (eds) (2018): Atlas Florae Europaeae 17. Distribution of vascular plants in Europe = Rosaceae (Sorbus s. lato). – The Committee for Mapping the Flora of Europe & Societas Biologica Fennica Vanamo, Helsinki, 132 pp.

  106

  Takács Attila

  Megtekintések száma:

  124

  Sokéves előkészületek után megjelent az európai hajtásos növények elterjedési térképeit bemutató sorozat 17. része. A puszta chorológiai adatok egybegyűjtésén túl a kötet páratlanul alapos taxonómiai és nevezéktani háttérmunkát tükröz...