Évf. 25 szám 1 (2020)
Cikkek

A magyar méreggyilok (Vincetoxicum pannonicum) állományfelmérése (2001–2019)

Megjelent április 16, 2020
Sándor Bérces
Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság
Sándor Bíró
Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság
Adrián Novák
Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság
Antal Halász
Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság
György Dudás
Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság
Dániel Pifkó
Magyar Természettudományi Múzeum
Megtekintés:
PDF
Hogyan kell idézni

APA

Bérces, S., Bíró, S., Novák, A., Halász, A., Dudás, G., & Pifkó, D. (2020). A magyar méreggyilok (Vincetoxicum pannonicum) állományfelmérése (2001–2019). Kitaibelia, 25(1), 9–18. https://doi.org/10.17542/kit.25.9

Absztrakt

A magyar méreggyilok (Vincetoxicum pannonicum (Borhidi) Holub) pannon endemiz­mus, ismereteink szerint csupán országhatárainkon belül, a Budai-hegység néhány pontján, valamint a Villányi-hegységben a Szársomlyón fordul elő. Szükségesnek láttuk, hogy tisztázzuk a magyar méreg­gyilok ismert populációinak elhelyezkedését és állományainak nagyságát, ugyanis több téves dűlőnév is megjelent a szakirodalomban, az egyetlen populációnagysággal is foglalkozó publikáció pedig téves adatokat közöl. Ismert állományai a Budai-hegységben: Községi erdő (Budajenő); Szekrényes-hegy, Kő-hegy, Odvas-hegy, Szállás-hegy, Út-hegy (Budaörs); Fekete-hegyek (Páty); illetve a Villányi-hegységben a Szársomlyó (Nagyharsány). A teljes országos állomány az állo­mányfelmérési tapasztalatok alapján 3550 tő körül van, a legnagyobb egyedszámú szubpopulációk a budajenői Községi erdő, a Szállás-hegy és a Fekete-hegyek területén találhatók. A magyar méreggyilok állománya a Budai-hegységben sta­bil­nak mondható, a szársomlyói állomány sokkal sérülékenyebb: három kisebb foltban tenyészik és nagy­já­ból 50 tőből áll. A felmérési időpontok alapján a virágzás csúcsa május 20. és 29. közé tehető.

Hivatkozások

  1. AVERILL K.M., DITOMMASO A., MOHLER C.L. & MILBRATH L.R. (2011): Survival, growth, and fecundity of the invasive swallowworts (Vincetoxicum rossicum and V. nigrum) in New York State. – Invasive Plant Science and Management 4: 198–206.
  2. BARTHA D. (1999): Vincetoxicum pannonicum (Borhidi) Holub. Magyar méreggyilok. – In: FARKAS S. (szerk.), Magyarország védett növényei. Mezőgazda Kiadó, Budapest, p. 169.
  3. BATA K., VARGA I. & TAKÁCS G. (2011): Védett edényes növényfajok monitorozása. – Természetvédelmi Információs Rendszer. Központi protokoll.
  4. BORHIDI A. & PRISZTER Sz. (1966): Eine neue Cynanchum-Art (C. pannonicum n. sp.) in Ungarn. – Acta Botanica Academiae Scientiarum Hungaricae 12(3–4): 241–254.
  5. DINPI Adatbázis (2019)
  6. DITOMMASO A., LAWLOR F.M. & DARBYSHIRE S.J. (2005): The biology of invasive alien plants in Canada 2. Cynanchum rossicum (Kleopow) Borhidi [= Vincetoxicum rossicum (Kleopow) Barbar.] and Cynanchum louiseae (L.) Kartesz & Gandhi [= Vincetoxicum nigrum (L.) Moench]. – Canadian Journal of Plant Science 85: 243–263.
  7. DOBAY G. & SZERDAHELYI T. (2014): A magyar méreggyilok (Vincetoxicum pannonicum Borhidi) új előfordulási helyei a Csíki-hegyekben. – Poszter. 9. Magyar Természetvédelmi Biológiai Konferencia, Szeged.
  8. DOBOLYI K. (1996): A Csíki-hegyek (Budai TK) botanikai állapotfeltárása. – Kézirat, kutatási jelentés a Budai Tájvédelmi Körzet számára, 127 pp.
  9. DOBOLYI K. (2002): Studies of vegetation dynamics on the rocky grasslands in Csíki Hegyek (Budaörs, Hungary). – Studia Botanica hungarica 33: 83–96.
  10. DOBOLYI K. (2003): 13 fokozottan védett növényfaj természetvédelmi kezelési tervének botanikai megalapozása. – Kézirat, 80 pp.
  11. FENYŐSI Zs. (2018): A magyar méreggyilok (Vincetoxicum pannonicum (Borhidi) Holub 1967) ízeltlábú fogyasztói. – Natura Somogyiensis 32: 121–124.
  12. HOLUB J. (1970): New Names in Phanerogamae I. – Folia Geobotanica & Phytotaxonomica 5(3–4): 435–441.
  13. KIRÁLY G. (2011): Vincetoxicum pannonicum. The IUCN Red List of Threatened Species 2011: e.T161978A5522853.
  14. KIRÁLY G. (szerk.) (2007): Vörös lista. A magyarországi edényes flóra veszélyeztetett fajai. – Saját kiadás, Sopron, 73 pp.
  15. LIEDE S. (1996): Cynanchum–Rhodostegiella–Vincetoxicum–Tylophora (Asclepiadaceae): new consi-derations on an old problem. – Taxon 45(2): 193–211.
  16. LIEDE-SCHUMANN S., KHANUM R., MUMTAZ A.S., GHERGHEL I. & PAHLEVANI A. (2016): Going west – A subtropical lineage (Vincetoxicum, Apocynaceae: Asclepiadoideae) expanding into Europe. – Molecular Phylogenetics and Evolution 94: 436–446.
  17. MARKGRAF F. (1971): Beobachtungen an den europäischen Arten der Gattung Vincetoxicum. – Botanical Journal of the Linnean Society 64: 370–376.
  18. MARKGRAF, F. (1972): Vincetoxicum. – In: TUTIN T. G., HEYWOOD V. H., BURGES N. A., MOORE D. M., VALENTINE D. H., WALTERS S. M. & WEBB D. A. (eds), Flora Europaea, vol. 3. Cambridge Univ. Press, Cambridge, London, pp. 71–73.
  19. POBEDIMOVA E.G. (1978): Vincetoxicum. – In: FEDOROV An. A. (ed.), Flora partis Europaeae URSS (In Russian: Флора европейской части СССР) vol. 3. Nauka, Leningrad, pp. 52–56.
  20. PRISZTER Sz. & BORHIDI A. (1967): A mecseki flórajárás (Sopianicum) flórájához I. – Botanikai Közlemények 54(3): 149–164.
  21. SOMLYAY L. & PIFKÓ D. (2002): A Lathyrus pallescens (BIEB.) C. Koch Magyarországon, és más adatok a Budai-hegység flórájának ismeretéhez. – Kitaibelia 7(2): 237–245.
  22. SOMLYAY L. (2009): A budai-hegység florisztikai növényföldrajzának fő vonásai. – Kitaibelia 14(1): 35–68.
  23. SRAMKÓ G. (2014): Magyar méreggyilok (Vincetoxicum pannonicum (Borhidi) Holub 1967). – In: HARASZTHY L. (szerk.), Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon. Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár, pp. 82–84.
  24. TÖRÖK K. (szerk.) (1997): Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer IV. Növényfajok. – Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest.
  25. YAMASHIRO T., FUKUDA T., YOKOYAMA J. & MAKI M. (2004): Molecular phylogeny of Vincetoxicum (Apocynaceae–Asclepiadoideae) based on the nucleotide sequences of cpDNA and nrDNA. – Molecular Phylogenetics and Evolution 31: 689–700.
  26. LI Y., TADA F., YAMASHIRO T. & MAKI M. (2016): Long-term persisting hybrid swarm and geographic difference in hybridization pattern: genetic consequences of secondary contact between two Vincetoxicum species (Apocynaceae Asclepiadoideae). – BMC Evolutionary Biology 16(20): 1–13.