25. évf. , 1. szám (2020)

Megjelent március 17, 2021

##issue.tableOfContents##


A merevszőrű boglárka (Ranunculus strigulosus) új adatai Kelet-Magyarországról
3–8

A merevszőrű boglárka (Ranunculus strigulosus Schur) elterjedése kevéssé ismert hazánkban. A közlemény tizenegy új lelőhelyet ír le Kelet-Magyarországról. Közülük kilenc állomány a Nyírség délkeleti szegélyén található, és többnyire igen kis egyedszámú. Három nagyobb populáció került elő Nyírábrány és Álmosd határában, valamint a Debrecen és Hajdúböszörmény közötti Tócó-völgyben. A faj kimutatása Bátorliget flórájához is új adalék.

225
180
A magyar méreggyilok (Vincetoxicum pannonicum) állományfelmérése (2001–2019)
9–18

A magyar méreggyilok (Vincetoxicum pannonicum (Borhidi) Holub) pannon endemiz­mus, ismereteink szerint csupán országhatárainkon belül, a Budai-hegység néhány pontján, valamint a Villányi-hegységben a Szársomlyón fordul elő. Szükségesnek láttuk, hogy tisztázzuk a magyar méreg­gyilok ismert populációinak elhelyezkedését és állományainak nagyságát, ugyanis több téves dűlőnév is megjelent a szakirodalomban, az egyetlen populációnagysággal is foglalkozó publikáció pedig téves adatokat közöl. Ismert állományai a Budai-hegységben: Községi erdő (Budajenő); Szekrényes-hegy, Kő-hegy, Odvas-hegy, Szállás-hegy, Út-hegy (Budaörs); Fekete-hegyek (Páty); illetve a Villányi-hegységben a Szársomlyó (Nagyharsány). A teljes országos állomány az állo­mányfelmérési tapasztalatok alapján 3550 tő körül van, a legnagyobb egyedszámú szubpopulációk a budajenői Községi erdő, a Szállás-hegy és a Fekete-hegyek területén találhatók. A magyar méreggyilok állománya a Budai-hegységben sta­bil­nak mondható, a szársomlyói állomány sokkal sérülékenyebb: három kisebb foltban tenyészik és nagy­já­ból 50 tőből áll. A felmérési időpontok alapján a virágzás csúcsa május 20. és 29. közé tehető.

328
177
A csókalábú útifű (Plantago coronopus) folytatódó térhódítása Magyarországon
19–26

Magyarországi úthálózat vizsgálata során az atlanti-mediterrán elterjedésű Plantago coronopus L. intenzív terjedését tapasztaltuk. 2017–2019 között a fajt újabb 47 flóratérképezési kvadrát-ból mutattuk ki, amellyel 81-re nőtt előfordulásainak száma. Kimutattuk, hogy a gyorsforgalmi utak mellett a faj erős terjedése a főközlekedési utakat is elérte, ezen kívüli megjelenései egyelőre ritkák. Legnagyobb kiterjedésű és egyedsűrűségű állományai az útpadkák mechanikus és ozmotikus stressztől erősebben érintett (gyakran növényzetmentes) sávja mögötti részén találhatók, de néhány előfordulás ilyen helyeken kívül is ismert. 2013-tól ismert állományai közül több helyen ma is összefüggő tömegben van jelen, így a faj egyértelműen meghonosodott (de nem átalakító) neofitonnak tekinthető.

349
166
Az ázsiai gyapjúfű (Eriochloa villosa) elterjedésének vizsgálata Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi részén
27–32

Az Eriochloa villosa (Thunb.) Kunth első magyarországi adata 2007-ből származik. Az azóta eltelt idő­szakban a faj intenzíven terjedt, az ország több pontján megjelent. A felmérések során Bor­sod-Abaúj-Zemplén megye északi részén vizsgáltuk a faj jelenlegi elterjedését. Arra kerestük a vá­laszt, hogy első megtelepedésének környékén mekkora területen terjedt el és ettől a területtől el­kü­lö­nül­ten, a vizsgált terület más részén is megjelent-e. A közleményben áttekintjük a hazai és az or­szág­ha­tár közeléből származó külföldi adatokat is. A felmérés során 58 lokalitásban találtuk meg a fajt, el­ső­sor­ban szántó­földeken, parlagokon, de zavart gyepekben is előfordult. Az 2007-ben megtalált lelőhely kör­nyezetében nagy területen elterjedt, de attól távolabb is megjelent, így a Sajó- és Bódva-völgyben, il­let­ve a Csere­hátban. Az Eriochloa villosa további terjedésére kell számítanunk, különösen az intenzív szán­tóföldi művelés alatt álló területeken, a zavart nyílt gyepeken, de megjelenése elképzelhető nyílt ter­mészetes élőhelyeken is.

278
176
Florisztikai adatok a Tokaj–Zempléni-hegyvidékről és környékéről
33–56

Cikkünkben a Tokaj–Zempléni-hegyvidék területéről és környékéről (a Szerencsközből, a Hernád-mentéről, a Bodrogközből, a Taktaközből és a Harangodból) az elmúlt évtized legfontosabb és legérdekesebb florisztikai eredményeiről számolunk be.  A Zempléni-hegységből két új védett fajt (As­plenium javorkaeanum, Epipactis nordeniorum), a Bodrogköz magyarországi részéről pedig hét új védett fajt mutattunk ki (Cephalanthera damasonium, Cirsium brachycephalum, Epilobium palustre, Epipactis palustris, Lycopodium clavatum, Pyrola rotundifolia, Polystichum aculeatum). Számos ritka faj új lelőhe­lyére bukkantunk (Epipactis exilis, Dryopteris expansa, Blechnum spicant, Androsace maxima, Orchis cori­ophora, Orchis purpurea, Dactylorhiza sambucina, Sonchus palustris, Cicuta virosa). Továbbá sikerült megerősítenünk több olyan faj adatát, amelyek már évtizedek óta nem kerültek elő (Sedum hispanicum, Erysimum wittmannii subsp. pallidiflorum, Pseudolysimachion spurium, Botrychium lunaria).

254
205
A Csepel-sziget fehérnyár-ligetei (Senecioni sarracenici-Populetum albae Kevey in Borhidi & Kevey 1996)
57–78

Jelen tanulmány a Magyarország középső részén levő Duna-ártér fehérnyár-ligeteinek (Senecioni sarracenici-Populetum albae) társulási viszonyait mutatja be 25 cönológiai felvétel alapján. Laza öntéshomok alapkőzeten és nyers öntéstalajon kialakult állományaik az alacsony ártér viszonylag magasabb szintjeit foglalják el. Faji összetételükkel és fejlett cserjeszintjükkel jól elkülöníthetők a mintegy 1–1,5 m-rel mélyebben fekvő, kötött és iszapos talajú, cserjeszint nélküli fűzligetektől (Leucojo aestivi-Salicetum albae), valamint a magasabb ártéri szinten fejlődő tölgy-kőris-szil ligetektől (Scillo vindobonensis-Ulmetum). Aljnövényzetükben egyes – részben szubmontán jellegű – növények is megje­lenhetnek, amelyek az Alföld egyéb tájain ritkák, vagy teljesen hiányoznak: Anemone ranunculoides, Carex remota, Clematis recta, Crataegus × degenii, Crataegus nigra, Epipactis helleborine, Equisetum hyemale, Galanthus nivalis, Lathraea squamaria, Leucojum aestivum, Paris quadrifolia, Scilla vindobonensis, Vitis sylvestris. Az asszociáció a szüntaxonómiai rendszer „Populenion nigro-albae Kevey 2008” alcsoportjába helyezhető.

134
149
Az év vadvirága 2016-ban: a mocsári kockásliliom (Fritillaria meleagris)
79–100

Jelen közlemény rövid áttekintést nyújt a mocsári kockásliliom (Fritillaria meleagris L.) nevezéktanáról, rendszertanáról, alak- és szövettanáról, életciklusáról, fenológiájáról, szaporodás-biológiájáról, élőhelyválasztásáról, biotikus interakcióiról, hatóanyagairól, mikroszaporításáról, felhasználási lehetőségeiről és veszélyeztetettségéről. Pontosítottuk a faj európai elterjedési térképét és kiegészítéseket teszünk a hazai előfordulásaihoz. Saját adatokat közlünk a növény magképzési sikeréről, ezermagtömegéről, hazai állományainak demográfiai jellemzőiről, valamint termőhelyeinek talaj-adottságairól.

299
188
Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához X.
101–106

Jelen közleményünk annak a sorozatnak a tizedik része, melynek célja a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése, főként aktuális előfordulási adatokkal. A dolgozat 194 kvadrátban 686 edényes taxon elterjedési adatait pontosítja, amelyeket egy elektronikus appendixben listázunk részletesen. Egy kvadrát néhány pontszerű felmérésnek köszönhetően 100-nál is több fajjal egészült ki. Az országos kéktúra útvonal néhány szakaszának bejárása 10 flóratérképezési kvadrátban összesen 142 új faj kimutatását eredményezte. Ezek közül legérdekesebb-ként a bakonyi Carex strigosa előfordulásokat emelnénk ki. A korábbi és újonnan kimutatott előfordulási adataira támaszkodva megállapítható, hogy e védett sásfaj a Dunántúli-középhegységen belül DNy-i irányból ÉK-i irányba terjeszkedik. Ezek a megfigyelések felhívják a figyelmünket arra, hogy az olyan szinantróp élőhelyek, mint a nagyobb forgalmú turistautak tanulmányozása, komoly szerepet játszhat a flóra térbeli mintázatának KEF léptékű feltárásában. Másrészt, az így regisztrált adatok hozzájárulhatnak olyan “őshonos” növények eredetének és terjedésének jobb megismeréséhez is, mint az ún. illír-dacikus harapófogó fajai.

211
198
A labodalevelű szárnyaslibatop (Cycloloma atriplicifolia) újabb előfordulása a Kiskunság északi részén
107–108

2019. július 2-án Csévharaszt községtől a védett borókás felé vezető homokúton elszór-tan, mintegy 200 m hosszan a Cycloloma atriplicifolia nagyjából 100–200 kifejlett egyedét találtuk [N 47.297476°, E 19.382936°, KEF: 8782.1].

147
155
Az összes folyóiratszám megtekintése