Keresés

Keresési eredmények

• A kis lilik (Anser erythropus L.) és közel rokon nagytestű lúdfajok magterjesztésben betöltött szerepe és élőhelyi preferenciája a Hortobágyi Nemzeti Parkban

  136-147

  Tóth Katalin

  Bogyó Dávid

  Tar János

  Valkó Orsolya

  Megtekintések száma:

  409

  Az állatok általi magterjesztésnek igen jelentős szerepe van a növényi elterjedési mintázatok kialakításában. Újabb kutatások kimutatták, hogy a vízimadarak is igen jelentős szerepet tölthetnek be a növényi magterjesztésben. A zoochor magterjesztés vizsgálatával egyrészt megérthetjük az állati terjesztő vektorok szerepét a növényi terjedésben, másrészt fontos információkat nyerhetünk az állatok táplálék-összetételéről. Vizsgálatunk célja a fokozottan védett és globálisan veszélyeztetett kis lilik (Anser erythropus L.) illetve a hasonló élőhelyeket használó nagyobb testű ludak (nyári lúd – Anser anser L. és nagy lilik – Anser albifrons Scop.) endozoochor magterjesztésének és élőhely-preferenciájának vizsgálata volt. A vizsgálatot a LIFE10-NAT/GR/000638 projekt támogatta. Az ürülékmintákat a Hortobágyi Nemzeti Park területén gyűjtöttük, ahol a kis lilikek és a nagyobb testű ludak tavaszi és őszi vonulásuk során táplálkoznak. A vizsgálatban azonosítottuk a ludak főbb táplálkozó-területeit, ahonnan összesen 720 ürülék-mintát gyűjtöttünk mind a kis lilik mind a nagyobb testű ludak ürülékéből 2012 tavaszán és őszén. A mintákat mosással koncentráltuk, majd sterilizált virágföldet tartalmazó csíráztató ládákban, üvegházban csíráztattuk. Összesen 21 faj egyedeit sikerült kicsíráztatni a ludak ürülékéből. Vizsgálatunkban jelentős évszakos különbségeket találtunk mind a kis lilik mind a nagyobb testű ludak ürülékéből csírázó magok mennyiségében és fajszámában: az őszi mintákból több fajt és több csíranövényt mutattunk ki. Vizsgálatunkban kimutattuk, hogy még közel rokon, hasonló élőhelyeken táplálkozó lúdfajok esetében is jelentős különbségek lehetnek a fajok magterjesztő képességében. Eredményeink alapján a kis lilik erősen kötődik a természetes, jó állapotú szikes gyepekhez és szikes rétekhez, mivel ilyen élőhelyeken voltak a főbb táplálkozó-területek. A kis lilik ürülékéből nagyobb egyedszámban és fajszámban csíráztak a szikes élőhelyekre jellemző fajok magjai, ugyanakkor kisebb egyedszámban és fajszámban csíráztak a gyomfajok. Összesen 21 faj csíraképes magját sikerült kimutatnunk az ürülékmintákból, ami arra utal, hogy a ludak jelentős szerepet tölthetnek be mind a gyepi mind a vizes élőhelyekre jellemző fajok magjainak terjesztésében.

• Adatok a Pannon Ökorégió őshonos növényfajainak ismeretéhez III. (23–25)

  101–111

  Kun András

  Bölöni János

  Lengyel Attila

  Baranyai Zsolt

  Kun Róbert

  Megtekintések száma:

  154

  A Pannon Ökorégió őshonos növényfajainak ismeretéhez adatokat szolgáltató cikkso­ro­zat harmadik részében az Anchusa ochroleuca, a Carpesium abrotanoides, a Leucanthemella serotina és a Carex fritschii új lelőhelyeit mutatjuk be.

  • Az elmúlt évtizedekben hazánkban csupán egy helyről ismert Anchusa ochroleuca mintegy 400 virág­zó tőből álló populációja került elő Rád környékén, kis kiterjedésű gyeptöredékben, 2025-ben. Élőhe­lye típusos, helyenként felnyíló löszpusztarét (Salvio nemorosae-Festucetum rupicolae), mely további ritka sztyepprétfajok jelenlétével, illetve az erdőssztyepp- és szegély fajok szinte teljes hiányával jel­lemezhető. Az állományt a cserjésedés és a növényi invázió kevésbé, a nagyszámú vad jelenléte, illetve a szomszédos szántóföldről a tápanyagok bemosódása erőteljesebben veszélyezteti.
  • A Magyarországon korábban a Dél-Dunántúlról és a Duna–Tisza köze déli részéről ismert Carpesium abrotanoides több száz egyedből álló állománya került elő az Ócsa környéki láperdőkben, majd 2025-ben egy második, kisebb populációját is megtaláltuk a közelben. Az állományok fiatal és közép­korú láperdőkben fordulnak elő, ahol a gyűrűvirág a szárazabbá váló tőzegfelszínen zavarástűrő, rö­vid életciklusú növényekkel együtt jelent meg. Szintén az Ócsai láperdő komplexben találtuk a Leu­canthemella serotina két kisebb állományát. A faj történeti adatok alapján régóta ismert volt a térség­ből, de előfordulását évtizedek óta nem észlelték.
  • A Carex fritschii-t Magyarországon eddig a Dunántúlról ismertük. 2012-ben, illetve 2022-ben az is­mert hazai areahatárától távol, a Középső-Ipoly-völgyben találtuk meg a fajt. Röviden ismertetjük az új állományokat magukban foglaló, különleges összetételű homoki sztyepprétek, cserjések és szegély-élőhelyek mozaikjait, felsoroljuk a területen az elmúlt két évtizedben megtalált, florisztikai vagy vege­tációtani szempontból érdekes növényeket. A ritka fajok sorából kiemelendő az Agrimonia procera, Danthonia alpina, Festuca rubra, Hypochoeris maculata, Potentilla alba, Ranunculus illyricus, Thesium ramosum és Viola ambigua előfordulása.

• Az apró tyúktaréj (Gagea minima) előfordulása és élőhelyi viszonyai a Sorok-patak mentén (Vas megye)

  189–194

  Schmidt Dávid

  Megtekintések száma:

  499

  Az eurázsiai elterjedésű Gagea minima (L.) Ker Gawl. Magyarországon szórványosan előforduló kora tavaszi hagymás növény, amelynek a Nyugat-Dunántúlról mindössze egy aktuális elő­for­dulását ismertük. Az elmúlt néhány évben a Sorok-patak mintegy 15 kilométer hosszú szakaszán számos állománya került elő. Élőhelyét a vízfolyás fölött emelkedő homokos talajú magaspart jelenti, ahol több­nyire idegenhonos fafajok alatti nitrofil aljnövényzetben él. Az átalakított környezetben való hosszú távú túlélését elősegíthették a hagymái, amelyek az időszakos bolygatással rendszeresen szét­szóródhattak. Lokális elterjedésében szerepet játszhatott a magok hangyák általi terjesztése is. A Gagea minima a So­rok-patak átalakított környezetének értékes reliktumfajaként értékelhető. 

• A villányi Somsich-hegy természeti értékei, a veszélyeztető tényezők és természetvédelmi teendők

  55–62

  Tolnay Dolly

  Megtekintések száma:

  236

  A Somsich-hegy a Villányi-hegység kevéssé ismert, ám lokálisan jelentős természeti értékekkel rendelkező tagja. Növényzetéről eddig mindössze néhány elszórt florisztikai adat és egy néhány soros jellemzés született. Jelen tanulmány célja a Somsich-hegy természetközeli élőhelyeinek jellemzése, az itt előforduló védett növények aktuális egyedszámának megadása, a természeti értékeket veszélyeztető tényezők összefoglalása, valamint javaslatok megfogalmazása a természetvédelmi problémák megoldására. A Somsich-hegyen (a teljesen mesterséges élőhelyeket leszámítva) öt élőhelytípust különítettem el, amelyek közül a karsztbokorerdő a legértékesebb. A területről eddig 15 védett növényfajt jeleztek, amelyek közül jelenleg 11 található itt meg. A természeti értékek fennmaradását veszélyeztető faktorok részben a kis kiterjedésből és az elszigeteltségből adódnak, részben illegális tevékenységekre vezethetők vissza. A kedvezőtlen hatások nem szüntethetők meg teljesen, mérséklésükre azonban van lehetőség.

• A Myricaria germanica újabb előfordulása másodlagos élőhelyen

  118–122

  Kelecsényi Péter

  Takács Attila

  Megtekintések száma:

  23013

  Közleményünkben a Myricaria germanica (L.) Desf egy újabb, másodlagos élőhelyhez kötődő előfordulását ismertetjük Észak-Kelet Magyarországról, a Bükk hegység pereméről, egy miskolci salaklerakó területéről. A növény a salak kitermelése során kialakult meredek falon telepedett meg. A fal eróziója miatt időnként egy-egy tő onnan leszakad. Az elpusztult egyedek életkora az évgyűrűik alapján 5–13 év közötti. A körülbelül 50 töves populáció ma a legnagyobb (de talán az egyetlen) hazai állománya a fajnak. A salaklerakó területén további ritka és védett fajok is előkerültek (Epilobium dodonaei Vill., Dysphania botrys (L.) Mosyakin & Clemants, Dryopteris carthusiana (Vill.) H.P. Fuchs, Polystichum aculeatum (L.) Roth ex Mert.).

• A Pterygoneurum squamosum Segarra et Kürschner előfordulása egy Győr melletti rekultivált hulladéklerakón

  23-27

  Szűcs Péter

  Megtekintések száma:

  270

  A közlemény ismerteti a Pterygoneurum squamosum újabb hazai előfordulását, valamint a moha aktuális elterjedését és élőhelyének leírását. Eddig ismert lelőhelyeitől eltérően antropogén jellegű élőhelyen, erodált, agyagos talajfelszínről került elő ez a hazánkban ritka, mediterrán elterjedésű lombosmoha. Élőhelyének klimatikus és termőhelyi adottságait figyelembe véve valószínűsíthető, hogy a faj nagyobb ökológiai toleranciával rendelkezik, és a löszfalakon kívül egyéb mesterséges nyílt élőhelyeken is számítanunk kell megjelenésére.

• Adatok a kőszegi Alsó-erdő egy fiatal tőzegmohás lápfoltjának algaflórájához

  113–130

  Bancsó Sándor

  Megtekintések száma:

  605

  A kőszegi Alsó-erdő tőzegmohás lápja első említése óta jelentős átalakuláson ment keresztül, az eredendően összefüggő egyetlen folt mellett néhány évtizeddel később megjelent egy újabb, kisebb kiterjedésű is. A folyamat nem állt le, ennek eredménye az itt tárgyalt harmadik egység kialakulása, ahol a jobb, kiegyensúlyozottabb vízgazdálkodásának, és az egyéb optimális környezeti adottságoknak köszönhetően lassan, de biztosan elindult a makrovegetáció szukcessziója a tipikus tőzegmohás láp társulás irányába. Ugyanez a folyamat a terület algavegetációjában lényegesen előbbre tart, mondhatni, az algaflóra összetételében már a tőzegmohás lápok jellemzői mutatkoznak meg. A tapasztalt relatíve magas diverzitás az élőhely értékét már önmagában is jelentőssé teszi, és ugyan különleges, unikális algafaj az eddigi vizsgálatok során sem került elő, a veszélyeztetettként nyilvántar­tottak közül mintegy 27 faj képviselőinek (vala­mennyi a Desmidiales rendből) esetenként egészen nagy egyedszámú előfordulása ezt csak növeli. Mindezek alapján a terület megérdemli a fokozott figyelmet mind élőhelymegőrzési, mind kutatási szempontból, egyúttal további monitorozása hasznos informáci­óval szolgálhat a hasonló élőhelyek szukcessziós folyamatainak feltárásához, megértéséhez, és ezen keresztül hatékonyabb védelmükhöz.

• A bagolyfű (Glaux maritima) a Kárpát-medencében

  10-20

  Lendvai Gábor

  Megtekintések száma:

  532

  A 21. század fordulójára vált ismertté a bagolyfűről, hogy nem csak aktuális kárpát-medencei elterjedése nem ismert, de magyarországi élőhelyi viszonyait sem tanulmányozta senki. E dolgozatban áttekintem a faj jelenlegi általános elterjedését, irodalmi és herbáriumi adatok alapján részletesen, tájegységenként felsorolom egykori és jelenlegi ismert termőhelyeit a Kárpát-medencében, köztük a nemrég megtalált új lelőhelyeket is. Az élőhelyi jellemzőket 10 társulástani felvétel elemzése és irodalmi adatok alapján foglalom össze. A bagolyfű a mérsékelt övi tengerpartokon és a szárazföldek kontinentális klímájú belső területein fordul elő, így elterjedése alapján cirkumboreális faj, erősen diszjunkt areával. A Kárpát-medencében jelenleg a Szepességben (Szlovákia), a Mezőföl­dön (Magyaror­szág) és Erdélyben (Románia) találhatók csak állományai. A korábban ismert erdélyi, felvidéki és hazai lelőhelyeinek nagyrészé­ről eltűnt, illetve az 1960-es évek óta nincs azokról semmiféle információ. A bagolyfű a Kárpát-medencében a szikes-sós talajú mocsárrétek növénye. Gyakoribb kísérőfajainak jelentős része sótűrő, eurázsiai vagy kontinentális elterjedésű mocsárréti növény. Hasonló jellegű élő­helyeken él Mongóliá­ban és Észak-Amerikában is. A nálunk előforduló társfajai közül több az Északi-Kárpátokban, Mongóli­ában és Utah-ban is megtalálható. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a bagolyfű a 20. század végére a Kárpát-medence egyik ritka és veszélyeztetett fajává vált. Termőhelyei­nek növényzete nem nyújt magyarázatot arra, hogy a Dunától keletre miért hiányzik ez a faj.

• Neofiton Campylopus introflexus (Hedw.) Brid. elterjedése Magyarországon

  212-219

  Szűcs Péter

  Csiky János

  Papp Beáta

  Megtekintések száma:

  406

  A dolgozat részletes leírást ad a Campylopus introflexus hazai előfordulásairól, mely a szerzők 2013–2014 időszakban végzett gyűjtésein alapul. A lelőhelyi adatokon felül rögzítve lett a populációk mérete, a jellemző élőhely és aljzat, a kísérő fajok, valamint a moha által érintett élőhelyek neve. A 18 lokalitás összesen 8 földrajzi kistájon oszlik meg, melyek közül a Dunántúli-dombság és a Nyugat-magyarországi peremvidék nagytájakra is újnak tekinthető több előfordulás. A telepített fenyveseken kívül a fenyőelegyes lomberdők, az acidofil tölgyesek és az antropogén élőhelyek is ideális életteret nyújtanak a mohának. Míg korábbi előfordulásai elsősorban elkorhadt Pinus-faanyagról származnak, a most közölt nagy kiterjedésű mohagyepek savanyú talajfelszínhez köthetőek. A fajjal leggyakrabban társuló mohák a Hypnum cupressiforme, a Polytrichum piliferum, a P. formosum, a Pohlia nutans és a Ceratodon purpureus voltak. A mohafaj kiemelkedően magas borítással rendelkezik a Mecsek-hegységben, ahol őshonos mészkerülő tölgyesek zavart élőhelyein, savanyú homokkő málladékon észleltük. Recens adatai megerősítik, hogy az újjövevény faj mára jelentős mértékben elterjedt hazánkban és stabil populációkat alkot. További jelentősebb térfoglalása elsősorban a szubatlanti, illetve szubmontán jellegű, és/vagy savanyú talajú, valamint fenyőkkel beültetett térségekben várható.

• Őshonos növényfajok elterjedése és áramlással történő sodródása tiszántúli öntözőcsatornák mentén

  17–30

  Kis Szabolcs

  Molnár V. Attila

  Megtekintések száma:

  424

  A tanulmány célja hat őshonos, vízi élőhelyekhez kötődő növényfaj – csemegesulyom, éles kolokán, fehér tündérrózsa, villás sás, vízi rucaöröm és vízi tündérfátyol – elterjedésének vizsgálata három kelet-magyarországi öntözőcsatorna (Keleti-, Nyugati- és Nagykunsági-főcsatorna) és kapcsoló­dó kisebb mellékcsatornák mentén. A vizsgálat 2022 nyarán történt, 50 méteres szakaszokon, összesen 470 mintavételi ponton. Emellett a növények áramló víz általi terjedését sodródó egyedek számlálásá­val (26 ponton) és uszadéksebesség méréssel (24 ponton) is vizsgáltuk. A vizsgált fajok közül a Salvinia natans volt a legelterjedtebb és legtömegesebb, míg a legritkább a Nymphaea alba volt, melyet mindös­sze 11 mintaponton sikerült kimutatni. A 6 vizsgált fajt összesen 75 új flóratérképezési négyzetből mutattuk ki. Eredményeink szerint a vízáramlás jelentős szerepet játszik a célfajok, főként a lebe­gő életmódúak (például Salvinia natans, Trapa natans) terjedésében. Bár a korábbi időszakok folyósza­bályozási és vízrendezési munkálatai drasztikusan átalakították az Alföld vízhálózatát és vegetációját, az olyan másodlagos vizes élőhelyek, mint a mesterséges csatornák napjainkban menedéket nyújthat­nak egyes ritka fajoknak a mezőgazdasági területek által dominált tájban.

• A Cuha-völgy aktuális botanikai felmérése: élőhelytérképezése és védett fajai

  80-88

  Sinigla Mónika

  Megtekintések száma:

  191

  A közlemény a Cuha-völgyben 2009 és 2011 között gyűjtött fontosabb florisztikai adatokat és a terület aktuális élőhelytérképét adja közre. A völgy természetföldrajzi tényezői sokszínű erdei ökoszisztéma kialakulását tették lehetővé, mely az évszázadok során – a sorozatos erdőkiélések ellenére is – többé-kevésbé megőrizte természetközeli jellegét. A terület domináns vegetációtípusát a bükkösök alkotják. Sajátos, kiemelendő élőhelyei a szurdokerdők, törmeléklejtő erdők és bükkös sziklaerdők. A szurdokerdők feletti dombtetőkön, teraszokon és déli kitettségű, magasan fekvő lejtőkön mészkedvelő tölgyes jellegű sziklaerdő található. A területen jelenleg összesen 423 hajtásos növényfaj (köztük 31 védett taxon) előfordulása ismert. A Zirc irányába kiszélesedő völgyben a szurdokerdőkre, égerligetekre jellemző növényzetet – mindvégig a Cuha-patak partján maradva – özönnövények (Impatiens glandulifera, Fallopia spp., Heracleum mantegazzianum) váltják fel, kiszorítva ezzel az őshonos patakparti növényfajokat.

• A Calamagrostis stricta (Timm) Koeler elterjedése a Dél-Nyírségben

  188-196

  Demeter László

  Megtekintések száma:

  419

  A közlemény a lápi nádtippan elterjedésének feltérképezésében a Dél-Nyírség területén az utóbbi évek során elért eredményeket mutatja be. A korábbról ismert előfordulási helyek ellenőrzé­sén túl számos potenciális élőhely átvizsgálására is sor került. A felmérések nagyobb részben késő ősz­től kora tavaszig történtek, kihasználva a faj száraz levélzetének könnyebb észlelhetőségét. Össze­sen 15 település határában, 19 flóratérképezési négyzetben, 43 lelőhelyen sikerült kimutatni a lápi nádtip­pan előfordulását a vizsgált területen. A vártnál jóval több lelőhelyen került elő, azonban a régi adatok egy részét nem sikerült megerősíteni. Az állományok túlnyomó része igen kicsi, bár néhány esetben az 1000 m²-t elérő összefüggő gyepjei is előkerültek. A termőhelyek legnagyobb sűrűségét, s egyben a legnagyobb kiterjedésű állományokat Penészlek, Fülöp és Nyírábrány határában találjuk. A tapasztalt élőhelyi viszonyok az irodalmi adatoknak megfelelően alakultak. Az eredmények alapján a faj veszé­lyeztetett helyzetét leginkább a vízviszonyok megváltozása okozza. Legalább részben ez eredmé­nyezte, hogy a korábban leírt előfordulások egy részét nem sikerült megerősíteni. A szárazság az élőhe­lyek át­alakulását okozza, és az antropogén zavarásoknak is utat nyithat.

• Ceratocephala testiculata (Crantz) Roth és további adatok a Bükkalja flórájához

  81-142

  Schmotzer András

  Megtekintések száma:

  443

  A cikkben a Bükkalja területéről 367 taxonról (365 fajról és két hibridről) közlök elterjedési adatot az 1997–2014 időszakból, mely dűlőszinten (lokalitás) összesen 5 470 botanikai adatnak felel meg. A felmérés keretében herbáriumi adatgyűjtést is folytattam (összesen 344 herbáriumi lap). A fajok értékékelésekor Vojtkó András flóraművéből indultam ki, de az azóta megjelent publikációk adatait is felhasználtam. 45 olyan fajt regisztráltam, mely a flóraműben nem szerepel, igaz ezek közül 3 fajnak ismertek voltak korábbi adatai (Acer negundo, Elaeagnus angustifolia, Xanthium strumarium). Az új fajok közül természetes előfordulású, honosnak tekinthető 6 faj (Carex flacca, Ceratocephala testiculata, Glycerrhiza echinata, Gypsophila paniculata, Kochia laniflora, Marrubium vulgare), míg 5 faj a gyomflóra részét képezi (Anthemis ruthenica, Chenopodium ficifolium, Eragrostis pilosa, Senecio vernalis, Xanthium strumarium). Az új fajok jelentős része adventív előfordulású, melyekhez soroltam azon fajokat is, melyek honosak a hazai flórában, de a bükkaljai előfordulásaik egyértelműen szünantróp élőhelyekhez köthetőek (összesen 5 faj: Crypsis alopecuroides, Limonium gmelini subsp. hungaricum, Salsola kali, Scirpoides holoschoenus, Trifolium angulatum). A változó, leromló flóra képviselői az újonnan kimutatott inváziós fajok (összesen 11 faj), melyek megtelepedése és tömeges térhódítása az elmúlt évtizedekben gyorsult fel (lásd Bidens frondosa, Impatiens glandulifera, Phytolacca esculenta, Xanthium italicum). A flóra kritikai feldolgozásakor az újonnan kimutatott fajok mellett 43 olyan fajt is regisztráltam, melynek nem volt ismert recens publikált adata a Bükkből. Az újonnan kimutatott fajokkal ellentétben itt e fajok jelentős része honosnak tekinthető (összesen 38 faj), melyek változatos élőhelypreferenciával jellemezhető csoportokra oszthatók (száraz gyepi, mocsári, erdei és gyom). Az enumerációban 65 fajnál jeleztem, hogy a felmért lokalitások alapján jelentős adatbővülés valósult meg, melynek révén az adott faj elterjedési mintázata pontosítható volt. 24 – változatos élőhelypreferenciával rendelkező – faj esetében az adatbővülés ütemét is részletesen elemeztem a felmért lokalitások (dűlő) és az általuk lefedett KEF negyed-kvadátok alapján. Megállapítást nyert, hogy a rendelkezésre álló adatsorok a flóra évtizedes léptékű változásának nyomonkövetésére nem alkalmasak, viszont a magasabb régiók és az érintkező síksági területek jobb feldolgozottsága révén flóragrádiensek megrajzolásához jól felhasználhatók.

• Újabb adat a hazai adventív flóra ismeretéhez: a Lactuca tatarica (L.) C.A. Mey. 1831 Magyarországon

  170-178

  Korda Márton

  Kergyik Éva

  Tóth Anna

  Csiszár Ágnes

  Megtekintések száma:

  350

  A szerzők beszámolnak az eurázsiai és észak-amerikai elterjedésű tatár saláta (Lactuca tatarica (L.) C.A. Mey.) első magyarországi előfordulásáról. Ismertetik a faj fontosabb taxonómiai, morfológiai, chorológiai, élőhelyi sajátosságait, illetve a természetvédelmi vonatkozásait. Őshonos elterjedési területén kívüli európai terjedése az 1800-as évek végén vette kezdetét. Az első jelentősebb ada­tok a Balti-, illetve az Északi-tenger partvidékéről származnak. Az 1920-as évektől Európa számos, a tengerektől távol eső pontján is megfigyelték jövevény fajként. Mivel előfordulása Szlovákia és Auszt­ria Magyarországhoz közeli területein évtizedek óta ismert, hazai előkerülése nem váratlan. Meglepő mó­don azonban nem az említett országokhoz közel, hanem Csongrád megye déli részén került elő 2018 augusztusában. A szomszédos országokhoz hasonlóan hazánkban is jellegtelen, bolygatott élőhelyen telepedett meg. A faj ökológiai igényeit, agresszív vegetatív terjedőképességét, illetve a külföldi tapasz­talatokat figyelembe véve további terjedése várható.

• Végveszélyben: a fejfás temetők botanikai és kultúrtörténeti értékei Magyarországon és Erdélyben

  51-64

  Molnár V. Attila

  Löki Viktor

  Megtekintések száma:

  685

  Napjainkban világszerte tapasztalható a természetes élőhelyek pusztulása és eltűnése. Emiatt a kisebb kiterjedésű, de természetközeli állapotban lévő másodlagos élőhe­lyek, például a temetők szerepe egyre nagyobb természeti értékeink megőrzésében. Munkánk során Románia és Magyarország három különböző régiójában (Északi-középhegység, Alföld, Erdély) mértük fel 51 temető növénytani ér­tékeit, és temetkezési szokásait. A vizsgált temetőkben összesen 25, a magyar jogszabályok szerint vé­dett növényfaj előfordulását regisztráltuk, egy temető­ben átlagosan 1,5 védett fajt találtunk. Megfigyelé­seink alapján a hagyományos fejfás temetkezés helyét gyorsuló ütemben veszik át a modern temetkezési szokások. Nem reprezentatív közvéleménykutatá­sunk (n=102) szerint az átlagpolgárok 90%-a elégedett vagy nagyon elégedett a temetők jelenlegi álla­potával. A fűnyírás gyakoriságát a válaszadók  mintegy harmada megfelelőnek ítéli, kétharmada gyakoribbá tenné, 75%-uknak pedig a modern síremlékek job­ban tetszenek, mint a hagyományos sír­hantok. A fejfás temetkezés eltűnése (és ezzel összefüggésben a temetők hagyományos, „természetkí­mélő” használatának megváltozása) nem csak kultúrtörténeti szem­pontból jelent veszteséget, hanem a temetőkben fennmaradt természeti értékeket is veszélyezteti.

• A Viola collina Besser előfordulása a Bükkben és az Upponyi-hegységben

  254-258

  Sulyok József

  Vojtkó András

  Somlyay Lajos

  Megtekintések száma:

  495

  Herbáriumi revízió és terepi megfigyelések alapján a Viola collina Besser új bükki és upponyi-hegységi előfordulásairól adunk hírt, amelyek egyúttal a faj első publikált adatai az Északi-középhegység területéről. A 94 előfordulási adatot 2007 és 2014 között gyűjtöttük. Mindezek alapján közöljük a faj regionális elterjedési térképét, valamint röviden jellemezzük a növény élőhelyi és társulástani preferenciáját.

• Kisléptékű habitat-variabilitás közösségformáló szerepe kiszáradó kisvízfolyásokban – bentikus kovaalgák célkeresztben

  211-228

  Kiss Stefánia

  Nemes-Kókai Zsuzsanna

  Lukács Áron

  Török-Krasznai Enikő

  B-Béres Viktória

  Megtekintések száma:

  361

  Napjainkban az éghajlatváltozást tekintik, más antropogén hatásokkal együtt, a vízi ökoszisztémákat érintő legfőbb veszélynek. A szárazodás folyamatának (álló és áramló fázisok) és az ember által okozott élőhely-változás (természetes és mesterséges szakaszok) hatásait vizsgáltuk egy magyarországi alföldi kisvízfolyás (Létai-ér) bentikus kovaalga-közösségének összetételére. A fázisok és a szakaszok között jelentős különbségeket feltételeztünk. Vélhetően ezek a különbségek a kiszára­dással csökkennek. Továbbá, alacsonyabb diverzitást feltételeztünk mind a mesterséges szakasz, mind az áramló fázis állományaiban. Eredményeink szerint a taxonómiai összetétel nem mutatott jelentős különbségeket a szakaszok között, viszont a fázisok között jól kifejezett változásokat találtunk a közös­ség összetételében. A szárazodás során nem tapasztaltunk szignifikáns diverzitásváltozást. A természe­tes szakaszhoz képest azonban a mesterséges szakaszon változatosabb kovaalga közösséget találtunk. Eredményeink felhívják a figyelmet arra, hogy az éghajlatváltozás által kiváltott szélsőséges hidrológiai változások hatásai rövid időskálán is jelentős változásokhoz vezethetnek a bentikus algaközösségek­ben, amelyekre mind a vízgazdálkodási, mind a természetvédelmi stratégiák kidolgozásánál és alkal­mazásánál figyelni kell.

• Erdei növényfajok elterjedése és természetvédelmi helyzete a Duna–Tisza köze homoki tölgyeseiben

  129–140

  Rédei Tamás

  Árvai Ágnes

  Barabás Sándor

  Kabai Melinda

  Kun András

  Lhotsky Barbara

  Lukács Attila Nándor

  Mártonffy András

  Nagyné Harcsás Anita

  Rigó Attila

  Szabadi Kriszta Lilla

  Viszus Virág

  Csecserits Anikó

  Megtekintések száma:

  641

  Cikkünkben az 1998 óta az Észak-Kiskunság tölgyerdeiben végzett kutatásaink során előkerült florisztikai adatokat összegezzük. Az adatgyűjtés során 2020 és 2024 között szisztematikusan jártuk be és térképeztük fel a régióban az Első Katonai Felmérés óta folyamatos erdőállományokat. Összesen 100 erdőfoltot sikerült természetközeli kocsányos tölgyesként azonosítani, összesen 865 hektár kiterjedéssel, és ebből 94-ben tudtunk florisztikai adatokat gyűjteni. Az adatokat kiegészítettük a bejárás során előkerült szórvány előfordulásokkal. Az állományokban 96 erdei és erdőszegélyi faj összesen 1207 előfordulását rögzítettük. Ebből 81 faj 214 előfordulása új a flóratérképezési adatbázis­hoz képest. A fajokat élőhelypreferenciájuk és regionális veszélyeztetettségük alapján csoportosítottuk, 23 fajt veszélyeztetettnek, 37-et kritikusan veszélyeztetettnek minősítettünk. Ezen fajok aktív természet­védelmi beavatkozás nélkül néhány évtizeden belül kipusztulhatnak a Kiskunságból.

• A Calla palustris egykori magyarországi előfordulásáról

  200-210

  Csiky János

  Megtekintések száma:

  2075

  Habár a Calla palustris L.-nak egy több mint 150 éve gyűjtött hazai herbáriumi példá­nya megtalálható a Pécsi Egyetem gyűjteményében (JPU), sok botanikus kétségbe vonja az adat hiteles­ségét. A lapon olvasható be­jegyzés alapján a növény egykor a Velencei-tavon, Székesfehérvár mellett fordult elő. A lap hitelességét az ezzel foglalkozó botanikusok egy része a legutóbbi időkig kétkedve fogadta. A rendelkezésre álló információk alapján a Velencei-tó délnyugati felében ismert lápi fajok és élőhelyek, továbbá a szomszé­dos országok florisztikai és cönológiai adatai alapján a sárkánygyökér a Velencei-tónál és Magyarország más részein is megtalálhatta életfeltételeit. A herbáriumi lapon a leg­fontosabb gyűjtési adatok megfele­lő módon szerepelnek. Ennek tükrében nincs okunk kizárni, hogy a Calla palustris a 19. században a magyar flóra tagja volt. Minthogy 1856 óta egyszer sem került elő, hazánkból kipusztultnak tekinthető.

• A csermelyciprus (Myricaria germanica) új hazai előfordulása

  60–63

  Süveges Kristóf

  Molnár V. Attila

  Koscsó János

  Megtekintések száma:

  749

  A közlemény a Magyarországon igen ritka Myricaria germanica második olyan előfor­dulásáról számol be, amely ember által létrehozott termőhelyről ismert. A faj Hejőpapi mellől (Sajó–Hernád-sík), egy kavicsbányából került elő. A faj legközelebbi lelőhelye mintegy 60 kilométerre találha­tó, így az előfordulás a szél általi terjedés (anemochoria) hatékonyságát jelzi. Úgy tűnik a kavicsbányák megfelelő termőhelyet jelenthetnek e hazánkban veszélyeztetett cserjefajnak.

• Kiegészítések a Soproni-hegység és előtere flórájának ismeretéhez II.

  187–194

  Schmidt Dávid

  Haszonits Győző

  Megtekintések száma:

  750

  Közleményünkben a Soproni-hegység és Soproni-medence területén 2014 és 2020 között gyűjtött érdekesebb floriszikai adatokat adjuk közre. Felsorolásunkban ös­szesen 26 taxon szerepel, 15 a Soproni-hegység, 10 a Soproni-medence területéről, egy to­vábbi faj pedig mindkét területetről. Adataink közül kiemeljük a Soproni-hegységre nézve új Tetragonolobus maritimus előfordulását, a terület hazai felére nézve új Ajuga chamaepithys, Lycopsis arvensis előkerülését. Fontos eredmény az egyaránt védett, aktuális előfordulások­kal eddig nem rendelkező Agrostemma githago, Gentianopsis ciliata, valamint a Sesleria uligi­nosa egy újabb kis állományainak felfedezése. A Soproni-medence területéről nem közölték korábban a gyomjellegű Aegilops cylindrica, Galium parisiense, Geranium rotundifolium, Kochia scoparia, Lepidium virginicum, Oenothera salicifolia, Sagina apetala subsp. apetala, Verbascum lychnitis előfordulását, amelyek közleményünkben jelennek meg első ízben.

• Adatok a Heves–Borsodi-sík flórájához I. Erdei, erdőssztyepp- és sztyeppfajok elterjedése

  16-65

  Schmotzer András

  Megtekintések száma:

  440

  A cikkben a Heves–Borsodi-sík 5 kistájának területéről 159 taxon (158 faj és egy hibrid) 1999 és 2018 között feltérképezett elterjedési adatait közlöm. A tanulmány egy tematikus sorozat első ré­sze, mely az erdei, erdőssztyepp- és száraz gyepekhez köthető sztyeppfajok elterjedési mintázatát elem­zi, a florisztikai adatközlésen túl. A kiválasztott, magas indikációs tulajdonsággal bíró, nö­vény­föld­raj­zi szempontból is jelentős fajok esetében lehetséges észak-déli flóragradiensek értékelését is el­vé­gez­tem, kiemelten a Csörsz-árok és a 100 méteres izohipsza vonal tekintetében.

• A Dél-Nyírség páfrányflórája (Pteridopsida)

  162–182

  Demeter László

  Megtekintések száma:

  633

  A közlemény számos új adatot mutat be a Dél-Nyírség páfrányflórájához, valamint áttekinti a területről rendelkezésre álló irodalmi és herbáriumi adatokat. A vizsgált területről 19 Pteridopsida fajt sikerült kimutatni. A gímpáfrány (Asplenium scolopendrium) és a díszes vesepáfrány (Polystichum setiferum) eddig a teljes Nyírségense területéről ismeretlen volt. A Dél-Nyírségre nézve számít újnak a széles pajzsika (Dryopteris dilatata), a pelyvás pajzsika (Dryopteris affinis), és a ruca­öröm (Salvinia natans) előfordulása. A széles pajzsika (Dryopteris dilatata) meglepően sok helyen ke­rült elő. A cikk kitér e faj határozásával kapcsolatos morfológiai megfigyelésekre is. A terület fenyőül­tetvényei alföldi viszonylatban jelentős páfrányélőhelyek, csakúgy, mint a lápok és nedvesebb lomber­dők. A fajgazdag élőhelyi foltokon 5-6 faj is előkerült. A páfrányok számára nagy veszélyt jelent a térség utóbbi évtizedben megfigyelt szárazodása.

• Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához VIII.

  238-261

  Csiky János

  Baráth Kornél

  Csikyné Radnai Éva

  Deme Judit

  Wirth Tamás

  Zurdo J. Alberto

  Kovács Dániel

  Megtekintések száma:

  691

  Jelen közleményünk annak a sorozatnak a nyolcadik része, melynek célja a Magyaror­szág edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése, főként aktuális előfordulási adatokkal. A dolgozat 157 kvadrátban 539 edényes taxon elterjedési adatait pontosítja. Az érintett kvadrátok többsége a Dunántúlon található. Egy kvadrát a szisztematikus felméréseknek köszönhetően 190-nél is több fajjal egészült ki. Néhány aszfaltút célirányos átvizsgálásának köszönhetően a Puccinellia distans 68 kvadrátból került elő új fajként. Mindkét adat arra utal, hogy a hiányok miatt az adatpótló közleményekre továbbra is nagy szükség van. A felsorolt taxonok döntő része gyakori, sok­szor gyom jellegű elem, néhányuk azonban hazánkban szórványos vagy ritka (pl. Nigella arvensis, Vaccaria hispanica, Rumex pulcher, Urtica urens), olykor védett növény (pl. Asplenium adiantum-nigrum, Dryopteris affinis, Gymnocarpium dryopteris, Huperzia selago). Néhány, olyan alkalmi kivaduló és meg­honosodóban lévő növényt is megemlítünk, amelyek nem szerepelnek a legutóbbi magyarországi új­jövevény növények listájában (pl. Acer cissifolium, Cyperus alternifolius, Gaillardia aristata, Galanthus elwesii). A kitekintésben felhívjuk a figyelmet néhány olyan magyarországi szinantróp élőhely flórafel­tártságának hiányára (pl. útszegélyek, kertek, virágágyások), melyek igen komoly szerepet játszhatnak a meghonosodó, majd özönfajjá váló gyomok terjedésében.

• A Crepis mollis (Jacq.) Asch. subsp. hieracioides (Waldst. & Kit.) Domin újrafelfedezése Magyarországon

  150-156

  Bauer Norbert

  Somlyay Lajos

  Megtekintések száma:

  501

  A Crepis hieracioides-t (= C. mollis subsp. hieracioides) Kitaibel Pál írta le a Bakonyból több mint 200 évvel ezelőtt. A mai napig ez a taxon egyetlen adata Magyarország jelenlegi területéről. A második világháború utáni flóraművek a magyar flórából kihaltként említik, illetve több összefoglaló műben már nem is szerepel. Jelen közlemény a növény magyarországi (Bakonyalja, Devecser: Széki-erdő) újrafelfedezéséről számol be, jellemzi a termőhelyét, és hangsúlyozza a taxon növényföldrajzi jelentőségét.